Hadtörténelmi Közlemények 1889. évfolyam (2. kötet. Budapest, 1889)

I. Értekezések és önálló nagyobb dolgozatok - Kiss Lajos: Nándorfehérvár bukása (1521). Koszorúzott pályamunka 389. p.

E magyar várak között Nándorfehérvár volt a legerősebb és legfontosabb, melyet ekkoriban úgy hazánkban, mint a külföldön Magyarország kapujának, sőt az egész nyugati keresztyénség véd­bástyájának tekintettek. Tudva van, hogy II. Mohamed, Byzancz meghódítója, mind Ehodusz, mind Nándorfehérvár elfoglalását megkísérlette, azonban sikertelenül,­­ sőt ez utóbbi alatt Hunyady Jánostól 1456-ban oly iszonyú vereséget szenvedett, hogy ez idő óta a törökök sokáig nem is gondoltak arra, hogy e várat valaha bírni fogják. Szelim ázsiai és afrikai hódításokkal lévén elfoglalva, hazánk­kal általában véve békében élt, így mindjárt uralkodása elején, 1512-ben megújította az atyja és II. Ulászló közt öt évre kötött 1511-iki békét,1) melyet 1516-ban ismét meghosszabbított egy év­vel;2) 1517-ben újra békét ajánlott, mely azonban huzamos alku­dozás és egy rövid boszniai rabló hadjárat után csak 1519 már­czius 28-án köttetett meg három esztendőre. De e fegyverszünetek csak mohamedán felfogás szerint nevez­hetők békének. Mozlim uralkodó a korán értelmében csupán adó­fizetés mellett adhat békét a keresztyéneknek, ellenkező esetben a folytonos háború nemcsak szabad, de vallásos kötelesség is. A szultán rendelete nélkül történt határsértések és kisebb hadjá­ratok által nincs megszegve a béke. A fegyverszünetek tehát tény­leg csak annyit jelentenek, hogy a szultán a kikötött idő alatt az illető ország ellen nagyobb hadjáratot nem indít.3) Ily értelemben maga Szelim meg is tartotta a fegyverszünetet a magyar király­lyal; azonban a határszéli törökök már a béke első évében, 1519 nyarán betörtek a boszniai magyar területre, mit a magyarok sze­rencsésen visszavervén, hasonló betöréssel válaszoltak s foglyokkal és zsákmányokkal megrakodva tértek vissza. E miatt a török kor­ feltünteti a II. Lajos és Szelim közt 1519 márczius 28-án kötött béke ok­levele. Ennek másolata megvan a Magy. Orsz. Dipl. Levéltárban 24393. sz. alatt. Ez okmányt közli Theiner: Vetera Monumenta Hung. Komse. 1800. II. 626—628. 1., csakhogy ebben a keltezés 1519 ápr. 1-jére létetik. 1) Századok 1881. 301. lap. Fraknói, Tomori P. élete. 2) Gévay, Urkunden und Actenstücke I. 53. 3) Lásd erre nézve Salamon F. Magyarország a török hódítás korá­ban. Pest, 1864. 87. és köv. 1. «A török béke.»

Next