Hadtörténelmi Közlemények 1889. évfolyam (2. kötet. Budapest, 1889)
I. Értekezések és önálló nagyobb dolgozatok - Kiss Lajos: Nándorfehérvár bukása (1521). Koszorúzott pályamunka 389. p.
E magyar várak között Nándorfehérvár volt a legerősebb és legfontosabb, melyet ekkoriban úgy hazánkban, mint a külföldön Magyarország kapujának, sőt az egész nyugati keresztyénség védbástyájának tekintettek. Tudva van, hogy II. Mohamed, Byzancz meghódítója, mind Ehodusz, mind Nándorfehérvár elfoglalását megkísérlette, azonban sikertelenül, sőt ez utóbbi alatt Hunyady Jánostól 1456-ban oly iszonyú vereséget szenvedett, hogy ez idő óta a törökök sokáig nem is gondoltak arra, hogy e várat valaha bírni fogják. Szelim ázsiai és afrikai hódításokkal lévén elfoglalva, hazánkkal általában véve békében élt, így mindjárt uralkodása elején, 1512-ben megújította az atyja és II. Ulászló közt öt évre kötött 1511-iki békét,1) melyet 1516-ban ismét meghosszabbított egy évvel;2) 1517-ben újra békét ajánlott, mely azonban huzamos alkudozás és egy rövid boszniai rabló hadjárat után csak 1519 márczius 28-án köttetett meg három esztendőre. De e fegyverszünetek csak mohamedán felfogás szerint nevezhetők békének. Mozlim uralkodó a korán értelmében csupán adófizetés mellett adhat békét a keresztyéneknek, ellenkező esetben a folytonos háború nemcsak szabad, de vallásos kötelesség is. A szultán rendelete nélkül történt határsértések és kisebb hadjáratok által nincs megszegve a béke. A fegyverszünetek tehát tényleg csak annyit jelentenek, hogy a szultán a kikötött idő alatt az illető ország ellen nagyobb hadjáratot nem indít.3) Ily értelemben maga Szelim meg is tartotta a fegyverszünetet a magyar királylyal; azonban a határszéli törökök már a béke első évében, 1519 nyarán betörtek a boszniai magyar területre, mit a magyarok szerencsésen visszavervén, hasonló betöréssel válaszoltak s foglyokkal és zsákmányokkal megrakodva tértek vissza. E miatt a török kor feltünteti a II. Lajos és Szelim közt 1519 márczius 28-án kötött béke oklevele. Ennek másolata megvan a Magy. Orsz. Dipl. Levéltárban 24393. sz. alatt. Ez okmányt közli Theiner: Vetera Monumenta Hung. Komse. 1800. II. 626—628. 1., csakhogy ebben a keltezés 1519 ápr. 1-jére létetik. 1) Századok 1881. 301. lap. Fraknói, Tomori P. élete. 2) Gévay, Urkunden und Actenstücke I. 53. 3) Lásd erre nézve Salamon F. Magyarország a török hódítás korában. Pest, 1864. 87. és köv. 1. «A török béke.»