Rónai Horváth Jenő: Magyar hadi krónika I. A honfoglalástól a mohácsi vészig (A Hadtörténelmi Közlemények 1895. évi melléklete. Budapest, 1895)

Szövegbeli rajzok - 8. A rigómezei csata; 1448 október 18—19 én

1454. Krusevácz, Pirot, Widdin, midőn a szultán hírét vette, hogy Hunyadi János ezúttal Szerbiába tört be és Szendrő fölmentésére jön. Mohammed szultán, talán mert serege szétoszolva volt, vagy mert a törökverő magyar hőssel, kinek erejét és hadvezéri tehet­ségeit már a Rigómezőn — hol ő is jelen volt — csodálta, ezúttal még mérkőzni nem akart. Szendrő ostromával már Hunyadi kö­zeledésének hírére felhagyott, s Krusevácznál Firuz bég alatt 32.000 főnyi sereget hagyva vissza, Filippopoliszba ment, hogy a következő évi hadjáratra készüljön. Hunyadi Szendrőnél kelt át a Dunán, de a török sereget már ott nem találván, utána ment Kruseváczig. Itt Firuz bég seregét sűrű köd által elrejtve meglepőleg megtámadta, teljesen szétverte, és a béget több ezer emberével fogságba ejtette. Hunyadi előnyo­mult ezután Pirotig, melyet szétrombolt, de miután a szultán Szófiából egész erejével vonult ellene, visszament. A magyar sereg előbb a Timok völgyén át haladt, majd Widdinnek tartott, e várost szintén szétrombolta, s végre diadallal vonult be Nándorfehérvárba. Hunyadi csak azért ment Nándorfehérvárba, hogy ott seregét kiegészítse és minden szükséglettel ellássa. De miután a szultán a magyarok elvonulásának hírére Konstantinápolyba tért vissza, ő sem tartotta szükségesnek a hadjárat további folytatását. A nándorfehérvári hadjárat 1456-ban. Hunyadi az 1454-ik évi győzelmes hadjárat után újból lépéseket tett arra, hogy a nyugati hatalmakat, ezek közt első helyen Fridrik német császárt a török elleni általános háborúra bírja; ugyanebben fáradozott Aeneas Sylvius és Kapisztrán János is. Sikerült is a német és olasz fejedelmeket 10,000 lovas és 30,000 gyalogos kiállításának ígéretére bírni, de miután a szultán nem támadott, az egész dolog abban maradt. Az udvarnál pedig Hunyadi újabb dicsőségét avval viszo­nozták, hogy Cilley őt 1455 május havában kelepczébe csalni és szabadságától, sőt tán életétől is megfosztani igyekezett. Hunyadi sérelmét az egész ország magáévá tette, s bár maga a hős a viszá­lyokat kikerülendő, minden hivatalairól lemondott, tán polgárhá­ború tör ki, ha a közfigyelmet nem ismét a török háború veszi igénybe. Brankovics megjelent ugyanis az országgyűlésen és se­gélyt kért a török ellen, mert a szultán 1455 júniusban Szerbiába

Next