Rónai Horváth Jenő: Magyar hadi krónika I. A honfoglalástól a mohácsi vészig (A Hadtörténelmi Közlemények 1895. évi melléklete. Budapest, 1895)
Szövegbeli rajzok - 8. A rigómezei csata; 1448 október 18—19 én
ismét betört, elfoglalta Novobrdo várost és annak gazdag aranyos ezüstbányáit, Kruseváczot és több más várost. Hunyadiban ismét elnémult a sérelem minden emlékezete, midőn a hazát veszélyben tudta s lelkesedésében saját költségén 10,000 főnyi sereg kiállítását ajánlotta föl. Ugyancsak 10,000 főnyi sereget ajánlott föl Brankovics. «Ha ehhez a német és olasz segélyhad és az ország hadai csatlakoznak, a sereg könnyen megüti a 100,000-et, ennyi haddal pedig nemcsak Európából, de még a szent földről is kiűzi a törököt!» Így kiáltott fel Hunyadi, s hogy minden akadályt elhárítson, még Cilleyvel és Garával is kibékült. Ennek daczára a nagy hadjáratból nem lett semmi. A külföldi fejedelmekkel az alkudozás oly soká tartott, hogy Brankovics tovább nem várhatván, a szultánt kiengesztelte, s ez visszatért. Mihelyt pedig ennek híre ment, a külföld a dolog után érdeklődni megszűnt. Brankovics is visszavonult, s a következő évben lefolyt eseményeket már tétlenül szemlélte. A magyarok azonban kénytelenek voltak a török kérdéssel újból foglalkozni, mert az 1456-ik év tavaszán II. Mohammed szultán egyenesen Magyarországra készült. A hirdetett országgyűlésen Carvajal bíbornok, pápai követ, biztosította a rendeket, hogy az olasz hajóhad már fölszerelés alatt van, az arragoniai és burgundi segélyhadak a nyár folyamán okvetlen megérkeznek, mire a rendek, buzdítva Kapisztrán János ékesszólásával is, az aratás utánra támadó hadjáratot határoztak a török ellen. Alig mondatott ki a határozat, midőn ápril 7-én a vészes kiáltás hangzott el, hogy a törög sereg már útban van vizen és szárazon Nándorfehérvár ellen. Ennek folytán a sereg kiállítása és a fölkelés azonnal elrendeltetett, és úgy a pápa, mint a külföld sürgősen segélyre hivatott. A gálád Cilley azonban, ki Hunyadi egy újabb győzelme esetén a király melletti állásának és hatalmának elvesztésétől félt, a főurakat hazaáruló módon a fölkeléstől elvonni törekedett, majd a királylyal Bécsbe távozott, mire a már gyülekező urak nagy része is jószágaira tért vissza. De még ez árulás sem volt képes Hunyadi nagy lelkét megingatni. Az ármányokkal mit sem törődve, Nándorfehérvárra sietett, ennek parancsnokául sógorát, Szilágyi Mihályt, alparancsnokokul fiát Hunyadi Lászlót, Ország Mihályt és a spanyol Bastida Jánost 19* 1455, 1456.