Rónai Horváth Jenő: Magyar hadi krónika I. A honfoglalástól a mohácsi vészig (A Hadtörténelmi Közlemények 1895. évi melléklete. Budapest, 1895)
Szövegbeli rajzok - 9. Nándorfehérvár ostroma és a nándorfehérvári csata; julius 22-én
pedig a várban levő keresztesekkel a bástyák előtti síkon foglalt állást, s a török rohamoszlopokat ismételve megtámadta. Kétszer hatoltak be a törökök a városba, kétszer űzettek ismét vissza, de a harmadik, a szultán által személyesen vezetett rohammal a törökök a várost bevették. A magyarok és a keresztesek részint a város bástyáiba, részint a várba szoríttattak. Hunyadi és Kapisztrán is a várba szorultak, de mivel a törökök most már létrákkal magát a várat kezdték vívni, csakhamar megjelentek a híd melletti tornyon, s onnét buzdították a védőket. Kapisztrán éles hangú «Jézus» kiáltásai messze hangzottak ki a harcz zsivajából. A helyzet azonban egyre kétségbeejtőbb. Egy török, azok közül, akik már az árkon átjutottak, a falakon felkúszva fölhágott a bástyára s feltűzni készült a török lófarkas lobogót. A törökök örömviadallal üdvözlik a merészet, de nyomban ott terem egy magyar hős, Dugonics Titusz, s miután a törökkel nem bír, hősies önfeláldozással átkarolja, s törökkel, zászlóval együtt a mélységbe veti magát. Már reggelre járt az idő, midőn végre sikerüti a törököket, kiknek ruhája a falakról levetett szurkos és kénes égő rőzsekötegektől meggyuladván, ez köztök nagy rémületet és zavart okozott, a vártól elszorítani, sőt a zavar fölhasználásával a városból is kiűzni. A nándorfehérvári csata 1456 július 22-én, Hunyadi megelégedett az elért eredménynyel, s miután a falakat, réseket újból megszállotta, megtiltotta, hogy az ellenséget — melynek újabb rohamát várta — üldözendő, helyét bárki is elhagyja. A délutáni órákban azonban a keresztesek egy kisebb csapata, látva, hogy a törökök nem támadnak, egyik lőtt résen keresztül kicsúszott, s a rés előtt levő halmon állást foglalva, a törökökre nyilazni kezde, az ellene küldött lovas csapatot pedig visszaűzte. E csekély eredmény folytán mindig több és több keresztes hagyta el a várost, midőn pedig ezek támadó előnyomulását a Száva túlsó partján levő keresztes sereg látta, az is nekibátorodva, dereglyéibe ugrott, s egy pillanat alatt több ezer ember állott a Száva jobb partján, követve a szakadatlanul utánuk özönlő népáradat által. Mielőtt akár a törökök, akár Hunyadi és Kapisztrán a dolgot észrevették volna, már tombolt a harcz, s a törökök ázsiai hadteste, egyik állást a másik után elhagyva, folyton hátrálni kényszerült.