Hadtörténelmi Közlemények 1927. évfolyam (28. kötet. Budapest, 1927)
Hadtörténelmi irodalom - Pivány Jenő: Magyar–amerikai történelmi kapcsolatok (Ism. Sz. – ő) 121. p.
az állandóan hevesen, nagyobb erővel támadó oroszokat. A főherceg hadtestea hadsereg büszkeségeivé válik. Rettenetes, kétségbeejtő, válságos napok és hetek következnek, de tavasszal új remény ébred és egy új támadás lehetősége kezd kibontakozni: Gorlice. Április végén a német 11. hadsereg (8 hadosztály) Gorlice-Gromnik területén vonul fel, hogy a 4. osztrák-magyar hadsereggel a támadó hadműveletet megindítva és az ellenség állását áttörve, az orosz 3. és 8. hadsereget a Kárpátokban megingassa. A 3. osztrák-magyar hadsereg a német 11. hadsereg déli szárnyához csatlakozik s ezzel karöltve megkezdi a támadást. E terv alapján bontakozik ki az a nagyszabású offenzíva, mely az orosz gőzhengert végérvényesen megsemmisítette. A német és osztrák-magyar vezetőség vasakarata és katonáink magasabb erkölcsi értéke győzedelmeskedett az orosz embertömeggel szemben. Az orosz hadvezetőség kegyetlen emberpazarlásával se érhette el azt a célját, hogy Magyarországba törjön. A főherceg derék magyarjai, a nagy kárpáti csatában megtört oroszokat az ország határairól elkergetik. Csodálatraméltó lelkesedéssel és gyors győzelmi menetben követik a kárpáti szorosokban és az ezek nyúlványain szívósan védekező oroszokat egész a San folyóig. (1915 május 13-án.) E harcok folyamán a főherceg hadteste a német csapatokat sokszor kisegíti élelmiszeroszlopokkal. A monarchia Olaszországgal való viszonya mindjobban kiélesedik. Olaszország az entente nyomása következtében hadat üzen a monarchiának. A VII. hadtest még a hadüzenet előtt, 1915 május 22-én, elhagyja az orosz harcteret, hogy az új ellenséggel forduljon szembe... Suhay Imre Pivány Jenő: Magyar-amerikai történelmi kapcsolatok. (Akadémiai székfoglaló.) 8°, 551. Budapest, 1926. Egyetemi nyomda. Ára 2 pengő. A szerző, aki sok éven át élt künn az Északamerikai Egyesült Államokban és a magyar-amerikai történelmi kapcsolatok felkutatásával sokat fáradozott, ebben a füzetben dióhéjba foglalva adja elő tanulmányainak és búvárkodásának eredményét. Megállapítása szerint nem lehetetlen, hogy magyar volt az a Tyrker (Török) nevű „déli ember", aki a Heimskringla néven ismert norvég krónika szerint, Kr. u. 1000 körül, Erik fia Leit expedíciójával Grönlandba s onnan az amerikai szárazföldre jutott. Az első magyar, akiről bizonyosan tudjuk, hogy Amerikában járt, a budai születésű Parmenius István. Ez, Humphrey lovag expedíciójával, 1583 augusztus 3-án kötött ki Newfoundlandban. Minket azonban főként a tanulmány hadtörténelmi része érdekel, mert ebből megtudjuk, hogy honfitársaink közül Kovács Mihály, mint ezredes s a Pulaski-féle légió parancsnoka, Polereczky