Hadtörténelmi Közlemények 1928. évfolyam (29. kötet. Budapest, 1928)

Gyalókay Jenő: A biharmegyei hadjárat 1604-ben 259. p.

történelmi földrajzzal és a birtoktörténettel, ami szintén sok tévedésnek lett a kútforrása. Az alapos helyreigazításra szoruló hadiesemények sorá­ban foglal helyet Bocskay István 1604-i háborújának első fel­vonása, a biharmegyei hadjárat is, amely előtt az egykorú krónikás szerint — csodálatos égi jelek jártak.­ Nem lehet feladatunk, hogy Bocskay háborújának általánosan ismert s különben minden iskolakönyvben is megtalálható előzményeivel behatóan foglalkozzunk s elejétől-végéig ismételgessük azt, amit előttünk már any­nyian megírtak. Ne keresse tehát ebben a tanulmányban senki se Bocskay élet- és jellemrajzát, se pedig az 1604. év politikai eseményeinek oknyomozó történetét. Nem ezek boncolgatása volt a célunk, hanem csupán az, hogy meg­állapítva és lehetőség szerint helyre is igazítva a bihari hadjárat történetébe csúszott tévedéseket és hibákat, az utánunk jövő feldolgozóknak, az eddiginél hadtörténelmi szempontból megbízhatóbb alapot adjunk. 1604 szeptember 15-e és 17-e között történhetett, hogy Gróf Dampierre­ ezredes Temesvár közelében szétverte Bethlen Gábor és a becskereki pasa egyesült hadát.­ ­ „Anno 1604 die 28. Septembris conspicitur signum ingens mira­culum noctu in coelo. Surgebat magnus exercitus habens ordines mili­tares, ab oriente tendebant versus septemtrionem, sit sibi obvias alius exercitus se non minor, concurrebant signa quasi pugnatores, cum h­as­tis, bombardis, iino etiam tormentis majoribus. Repellitur oriens, trium­ph­at septemtrionalis." (J­eyss Michael: Liber Annalium. — Trauschen­fels: Deutsche Fundgruben zur Geschichte Siebenbürgens. 173­­1.) 2 Dampierre (teljes névvel: Heinrich Du Val, Graf von Dampierre, Freiherr von Mondropillia) 1580-ban született a franciaországi Du Hans­ban. Előbb a spanyol hadseregben harcolt Hollandia ellen. 1601-től ha­láláig császári szolgálatban állott. 1602-ben és 1603-ban Basta alatt szol­gált Erdélyben. 1605-ben Esztergom várát védte a török ellen, de a fel­lázadt várőrség megkötözte őt s okt. 3-án kaput nyitott az ellenségnek. 1616—1617-ben a velenceiek ellen harcolt, nemcsak német csapatok, ha­nem magyar hajdúk élén is. 1618-ban a Csehországba küldött magyar lovas és gyalog csapatok parancsnoka; 161°-ben pedig „Obrist-Wacht­meister zu Feld über alles Kriegsvolk zu Ross." Tudvalevően az ő lova­sai mentették ki szorult helyzetéből II. Ferdinánd királyt, 1619 jún. 5-én. Ennek a Dampierre-féle lovasságnak volt közvetlen leszármazottja a világháború végéig fennállott cs. és kir. 8. dragonyosezred. 1620-ban Bethlen Gáborral került szembe Dampierre s Pozsony megrohanásánál esett el, okt. 9-én. Kiváló katona és rendkívül elszánt vitéz férfiú volt. Kútfőinkben Davallus, Davallo, Dempir, Demper, Don Pier, Ampierra, sőt Don Jora néven is szerepel. Az Erdélyi Országgyűlési Emlékek­ben pedig két külön személy (Duval és Dampierre) lett belőle (V. 293. 1.) Életrajzát Jankó írta meg (Bécs, 1876.) V. ö. még: Tomasch­ek: Ge­schichte des k. k. Drag. Regis. No. 8. (9. és k. 1.); Lukinich: Bethlen Gá­bor és Pozsony városa (Századok: 1921. évf. 189. 190­ 1.); továbbá Áldásy: Egykorú levél Dampierre haláláról (Hadtört. Közt. 1927. évf. 412. és k. 1.)

Next