Hadtörténelmi Közlemények 1928. évfolyam (29. kötet. Budapest, 1928)
Gyalókay Jenő: A biharmegyei hadjárat 1604-ben 259. p.
történelmi földrajzzal és a birtoktörténettel, ami szintén sok tévedésnek lett a kútforrása. Az alapos helyreigazításra szoruló hadiesemények sorában foglal helyet Bocskay István 1604-i háborújának első felvonása, a biharmegyei hadjárat is, amely előtt az egykorú krónikás szerint — csodálatos égi jelek jártak. Nem lehet feladatunk, hogy Bocskay háborújának általánosan ismert s különben minden iskolakönyvben is megtalálható előzményeivel behatóan foglalkozzunk s elejétől-végéig ismételgessük azt, amit előttünk már anynyian megírtak. Ne keresse tehát ebben a tanulmányban senki se Bocskay élet- és jellemrajzát, se pedig az 1604. év politikai eseményeinek oknyomozó történetét. Nem ezek boncolgatása volt a célunk, hanem csupán az, hogy megállapítva és lehetőség szerint helyre is igazítva a bihari hadjárat történetébe csúszott tévedéseket és hibákat, az utánunk jövő feldolgozóknak, az eddiginél hadtörténelmi szempontból megbízhatóbb alapot adjunk. 1604 szeptember 15-e és 17-e között történhetett, hogy Gróf Dampierre ezredes Temesvár közelében szétverte Bethlen Gábor és a becskereki pasa egyesült hadát. „Anno 1604 die 28. Septembris conspicitur signum ingens miraculum noctu in coelo. Surgebat magnus exercitus habens ordines militares, ab oriente tendebant versus septemtrionem, sit sibi obvias alius exercitus se non minor, concurrebant signa quasi pugnatores, cum hastis, bombardis, iino etiam tormentis majoribus. Repellitur oriens, triumphat septemtrionalis." (Jeyss Michael: Liber Annalium. — Trauschenfels: Deutsche Fundgruben zur Geschichte Siebenbürgens. 1731.) 2 Dampierre (teljes névvel: Heinrich Du Val, Graf von Dampierre, Freiherr von Mondropillia) 1580-ban született a franciaországi Du Hansban. Előbb a spanyol hadseregben harcolt Hollandia ellen. 1601-től haláláig császári szolgálatban állott. 1602-ben és 1603-ban Basta alatt szolgált Erdélyben. 1605-ben Esztergom várát védte a török ellen, de a fellázadt várőrség megkötözte őt s okt. 3-án kaput nyitott az ellenségnek. 1616—1617-ben a velenceiek ellen harcolt, nemcsak német csapatok, hanem magyar hajdúk élén is. 1618-ban a Csehországba küldött magyar lovas és gyalog csapatok parancsnoka; 161°-ben pedig „Obrist-Wachtmeister zu Feld über alles Kriegsvolk zu Ross." Tudvalevően az ő lovasai mentették ki szorult helyzetéből II. Ferdinánd királyt, 1619 jún. 5-én. Ennek a Dampierre-féle lovasságnak volt közvetlen leszármazottja a világháború végéig fennállott cs. és kir. 8. dragonyosezred. 1620-ban Bethlen Gáborral került szembe Dampierre s Pozsony megrohanásánál esett el, okt. 9-én. Kiváló katona és rendkívül elszánt vitéz férfiú volt. Kútfőinkben Davallus, Davallo, Dempir, Demper, Don Pier, Ampierra, sőt Don Jora néven is szerepel. Az Erdélyi Országgyűlési Emlékekben pedig két külön személy (Duval és Dampierre) lett belőle (V. 293. 1.) Életrajzát Jankó írta meg (Bécs, 1876.) V. ö. még: Tomaschek: Geschichte des k. k. Drag. Regis. No. 8. (9. és k. 1.); Lukinich: Bethlen Gábor és Pozsony városa (Századok: 1921. évf. 189. 190 1.); továbbá Áldásy: Egykorú levél Dampierre haláláról (Hadtört. Közt. 1927. évf. 412. és k. 1.)