Hadtörténelmi Közlemények 1932. évfolyam (33. kötet. Budapest, 1932)
Hadtörténelmi irodalom - Kisfaludy Sándor hátrahagyott munkái (Ism. Sz–ő) 109. p.
HADTÖRTÉNELMI IRODALOM Kisfaludy Sándor hátrahagyott munkái. Kéziratból, bevezetéssel és jegyzetekkel kiadta Gálos Rezső. A Kisfaludy Irodalmi Kör kiadása. 8° 628 lap. Győr, 1931. Ára 12 pengő. A magyar hadtörténetírásnak igen jó szolgálatot tett a győri Kisfaludy Irodalmi Kör, amidőn kiadta a költő hátrahagyott munkáit s közöttük a legfontosabbat : az 1809/10-évi magyar nemes insurrectiónak kéziratos történetét, amelyet leginkább Kisfaludy naplójaként emlegetnek azok, akik tudtak ennek a műnek létezéséről. Helyes cime : „(Freimüthige) Geschichte der Insurrection des Adels von Ungarn im Jahre 1809 und 1810." s nyomtatásban 259 oldalra terjed. A szöveg az Országos Levéltárban őrzött eredeti kézirat hű másolata. Legfőbb forrása, az író saját élményein kívül, a nádor főhadsegédének, gróf Beckers József ezredesnek a Nemzeti Múzeumban levő , Beytrag zur Geschichte der Insurrection 1809 und 1810. című kézirata, továbbá az a „Napkönyv" (napló), amelyet Kisfaludy a nádor megbízásából írogatott a hadjárat alatt ; de ez az utóbbi vagy elkallódott, vagy még lappang valahol. Ferenc császár és király 1810 április 2-án meghagyta a nádornak, hogy írassa meg az insurrectio történetét. A nádor Kisfaludyra bízta ezt a nem éppen könnyű feladatot. A költő junius vége felé munkához is látott s a kéziratot több részletben, 1810 október 22. és 1811 julius 16. között terjesztette megbízója elé. Kisfaludy magyarul és németül tervezte a munkát, de csak a német kézirat készült el. A magyarhoz nem is foghatott, mert a király a titkos levéltárba tétette a német szöveget s megtiltotta a szerzőnek, hogy annak tartalmát nyilvánosságra hozza. A költő Ferenc király halála után is többször, utoljára 1844-ben próbálkozott vele, hogy a magyarul megírandó,a németnél bővebb és nyíltabb szavú szöveghez kiadót találjon. De minden fáradozása kárbaveszett s így ennek az insurrectiónak magyar nyelvű történetéből nem lett semmi. A most nyomtatásban is megjelent német kézirat részletesen tárgyalja az 1809 április 11-től 1810 januárius 2-ig terjedő időszak eseményeit, rövidebben az 1809 június 14-én vívott sorsdöntő győri csatát, amelyről jóval, többet tudunk, mint amennyit Kisfaludy művében olvashatunk. Ennek a különös jelenségnek az a magyarázata, hogy a királyt nagyon felbőszítették a nagy csata után szárnyra kelt és — sajnos — hitelre is talált túlzó hírek. Kisfaludy tehát, hogy az insurrectio ennyira megtámadott becsületét mentse, minden olyan részletet elhallgatott, amely az insurgers csapatokra és vezetőikre árnyat vethetett volna. Valószínű, hogy a csata pontos és hű leírását a tervezett magyar szövegbe szánta. Nagyon érdekes azonban a függelék, amelyben a harcbajutott insurgens csapattesteknek, valamint egyes személyeknek viselt dolgait tárgyalja. A primási és a nyitrai huszárezreddel kezdi, amelyek az 1809 május 21. és 22.-i asperni s a julius 5- és 6-i wagrami csatában is résztvettek s mindkettőben derekasan megállották a helyüket. Majd elmondja a lovascsapattestek közül a pesti, veszprémi, pozsonyi, nógrádi, barsi, somogyi, zalai, vasi, zempléni és hevesi huszárezred, valamint a soproni huszárosztály, a gyalogcsapattestek közül a vasi, zalai, veszprémi, komáromi és pesti insur.