Hadtörténelmi Közlemények, 7. évfolyam, Hadtörténelmi Intézet (Budapest, 1960)

1. szám - Szemle - Kossuth Lajos az első magyar felelős minisztériumban. Kossuth Lajos Összes Munkái XII. Sajtó alá rendezte: Sinkovics István. Bp. 1957. - Ism. Balázs József (II.) – 1960. 1. sz. 231–234. p.

igazgatást és ezzel párhuzamosan biztosítani kellett a kormány kiadásai­nak fedezéséhez szükséges pénzt. Ez utóbbi szinte megoldhatatlan fel­adatnak látszott, de a pénzügyminisztérium, Kossuth vezetésével, min­dent megtett, hogy növelje az ország jövedelmét. Ebben a munkájában nemcsak az osztrák hatóságok akadályozták a pénzügyminisztériumot, amelyek a magyar kormány ismételt kérésére sem bocsátották a magyar pénzügyminisztérium rendelkezésére a korábban Bécsbe felterjesztett iratokat (41., 59., 66. stb. old.) és nem ismerték el a magyar bankjegye­ket (700 old.), hanem a magyarországi pénzügyi hatóságok is. Több ren­deletet kellett kiadni annak érdekében, hogy az utóbbiak elismerjék a magyar pénzügyminisztérium fennhatóságát és megszakítsák a kap­csolatukat Béccsel (69., 95., 662., stb. old.). Kossuth 1848 július 18-i miniszteri jelentésében (466—581. old.) átfogó képet adott Magyarország pénzügyi helyzetéről, az 1848. és 1849. évi költségvetésről és a közös teherviselésen alapuló adórendszer beveze­tésére vonatkozó javaslatairól. Jelen ismertetésünk szűk keretei nem nyújtanak lehetőséget arra, hogy akár csak vázlatosan is foglalkozzunk a pénzügyi iratok vala­mennyi témakörével, csupán néhány fontosabb iratcsoportra kívánjuk még felhívni a figyelmet. Az új adórendszer kidolgozása és bevezetése érdekében — a már említett miniszteri jelentésen kívül — több intéz­kedés született (101., 108., 293. stb. old.). Behatóan foglakozott a pénz­ügyminisztérium a bányászattal (43., 52., 65. stb. old.), a kincstári bir­tokokkal (50., 102., 104. stb. old.), a hitelintézet felállításával (53., 124., 198. stb. old.), az arany- és ezüstpénz beváltásával, az arany és ezüst kivitelének szabályozásával, bankjegyek kibocsátásával és még számos nagyfontosságú kérdéssel. A kötetben közzétett iratok a szabadságharc hadtörténetének tanul­mányozásához is nagy segítséget nyújtanak. A tárgyalt időszakon belül ugyan nem voltak nagyobb hadműveletek, de a forradalom vezetői ebben az időszakban rakták le a magyar hadsereg alapjait. A forradalom győzelme után megszervezték a nemzetőrséget. A délvidéki nemzetiségi mozgalmak egyre sürgősebbé tették olyan haderőnek a felállítását, amely nagyobb erejű külső támadás esetén is meg tudja védeni az ország függetlenségét. A minisztertanács április 26-án mozgó nemzet­őrség felállítását határozta el (71. old.), egyelőre 10 zászlóaljba szerve­zett 10 000 emberrel. Ez a tíz zászlóalj lett később az 1—10. honvéd­zászlóalj. A honvédelem erősítése érdekében követelték a magyar ezre­dek hazahozatalát (46., 64., 258. stb. old.). Kossuth pénzügyminiszteri feladatai között elsődleges helyet biz­­­tosított a honvédelem erősítéséhez szükséges eszközök biztosításának. A nemzetőrség és a hadsereg fegyverrel, lőszerrel, ruházattal és egyéb felszereléssel való ellátásáról a kötet sok irata tanúskodik. Kossuth azonban nem elégedett meg azzal, hogy csak a hivatali beosztásából reá háruló feladatok elvégzésével növelje a haza védelmi erejét. 1848 július 11-i országgyűlési beszédének hatására az országgyűlés kitörő lelkesedéssel határozta el egy 200 ezer főből álló hadsereg fel­állítását (424—438. old.). A katonai törvényjavaslat tárgyalásánál szintén.

Next