Hadtörténelmi Közlemények, 14. évfolyam, Hadtörténelmi Intézet (Budapest, 1967)

1. szám - Közlemények - [Necseporuk,] Nyecseporuk, N. A. : A magyar föld felszabadítása. – 1967. 1. sz. 106–113. p.

A hitleristák észrevették, hogy a földön kúszunk és utánunk eredtek. Pisztolyból lőttem vissza rájuk és odakiáltottam géppuskásainknak: — Tűz! Géppisztolyosok futottak segítségünkre. Tüzet nyitottak fegyvereikkel és gránátokat dobtak az utánunk lopakodó németekre. Kúszva érkeztünk al­egységünkhöz. A hadnagy súlyosan megsebesült, erősen vérzett és erejét megfeszítve suttogta : — Mentsétek meg ! Köpenyét és gimnasztyorkáját össze-vissza tépték a szilánkok, elöntötte a vér és nagyon megégett. A sebesült Kuznyecovot kórházba küldtük. Okvetlenül vissza kellett hoz­nunk megölt bajtársainkat is. A százados holtteste 20 méternyire feküdt az ellenség peremvonalától, a gépkocsivezetőé még közelebb volt az ellenséghez. A feladat végrehajtását Nazarkov Nyikoláj pártszervező felderítő csoport­jára bíztam. A sötétség beálltával a felderítők Tyimohin, Ivanov és Kerbesz komszomo­listák, élükön Nazarakovval, állandó tűzben, életüket kockáztatva közelítet­tek az utcán, és csak december 30-án reggel 4 órakor sikerült kihozniuk a százados holttestét. A megölt gépkocsivezetőt a fasiszták átvitték magukhoz. — Átkutatták a megölt századost? — kérdeztem. — Íme a csomag, amelyet a felső zsebéből vettünk ki. Más semmi sem volt nála. A borítékot vastagon borította a vér. Benne volt a bekerített csapatoknak és parancsnokságnak szóló ultimátum, amelyet Tolbuhin és Marinovszkij, a Szovjetunió marsalljai, a két Ukrán Front csapatainak parancsnokai írtak alá. A parlamentereknek vadállati kegyetlenséggel való meggyilkolása után csapataink szárazon és levegőben szünet nélkül rombolták a gyűrűbe zárt fasiszták állásait és támpontjait, nem hagyva időt arra, hogy magukhoz tér­jenek. A szilárd erődítmények és a nagyfeszültségű árammal telített drótakadá­lyok ellenére az Afonyin tábornok parancsnoksága alatt álló 18. lövészhad­test csapatai (amelyek a 2. Ukrán Front állományába tartoztak) 1945. január 18-án szétverték a Duna bal partján levő válogatott ellenséges egységeket és teljesen megtisztították a város keleti részét , Pestet. A Dunához Frolov tábornok gárdistái értek ki elsőnek a Parlament épületének térségében. 1945. február 13-án a budapesti csoportosításnak a Duna jobb partján levő maradványait is szétzúzták és teljesen megtisztították Budapest másik ré­szét (Budát) is. Ebben a csatában a fasiszta csapatok kb. 49 ezer embert veszítettek, fog­ságba esett 110 ezer katona és tiszt, köztük a Budapesten bekerített csapa­tok parancsnoka Pfeffer-Wildenbruch SS vezérezredes is egész törzsével együtt. Minden egyes házért és utcáért kemény harcot kellett folytatni, így nyo­multunk előre egyre jobban összeszorítva a gyűrűt az ellenség körül. Még 1944 decemberében Budapest térségében foglyul ejtettünk kb. másfél ezer katonát és tisztet. Gárdistáink csapatosan ejtettek foglyul még olyan hírhedt nácikat is, mint a 22. SS önkéntes lovas hadosztály és ennek felderítő osztálya, a 13. SS ro­hamlöveg osztály, az SS rendőrezred és más SS egységek tagjait. Hadosztályunk a Frolov tábornok parancsnoksága alatt álló 66. Poltavai.

Next