Hadtörténelmi Közlemények, 20. évfolyam, Hadtörténelmi Intézet (Budapest, 1973)
2. szám - Krónika - Dombrádi Lóránd: Beszámoló a Petőfi Sándor születésének 150. és az 1848–49. évi forradalom 125. évfordulója alkalmából rendezett emlékülésről. – 1973. 2. sz. 357–369. p.
októberében zajlott le. Kamburov ezredes részletesen ismertette az egyes csoportok összetételét, a költöztetés módját és a török kormány által e célra felhasznált anyagi eszközöket. A Sumenba vezető úton a bolgár nép mindenütt nagy szeretettel fogadta az emigránsokat, köztük Kossuth csoportját. Az emigránsok ugyanakkor, mint ez Egressy Gábor naplójából is kitűnik, megismerték a török elnyomás alatt sínylődő bolgárok nyomorúságos helyzetét. Sumenban — a bolgár történészek kutatásai és a feltárt török dokumentumok ezt bizonyítják — az emigráció nagy hatással volt a bolgár lakosság nemzeti öntudatának erősödésére, a szabadságért és függetlenségért folytatott harcára. Az emigránsok meg voltak győződve — s ennek hangot is adtak —, hogy a bolgár nép kedvező pillanatban győzni fog és felszabadítja magát a török iga alól. Nem egy esetben kiálltak a török hatóságokkal szemben a bolgár lakosság védelmében. Nagy hatással voltak a magyar emigránsok kulturális téren is, elsősorban a bolgár értelmiségre. A sumeni tartózkodás nyugalma sem tartott sokáig. Csakhamar megérkezett Andrássy gróf levele, melyben értesítette Kossuthot, hogy osztrák nyomásra Kis-Ázsiába akarják száműzni. Minden tiltakozása ellenére, Kossuthot és csoportját 1850-ben Kutahiába, míg a mohamedánná lettek csoportját Aleppóba szállították. Az emigránsok nagyobb csoportja azonban Sumenban maradt és itt élt egész 1850 júniusáig, amikor a törökök közölték velük, hogy szabadon távozhatnak. Ma a sumeni Kossuth Múzeum és szerte Bulgáriában számtalan emlék hirdeti, hogy Kossuth Lajos és a magyar szabadságharc elevenen él a bolgár nép emlékezetében. VICTOR ATANASIU ezredes, a román testvérintézmény tudományos titkára, hozzászólásában rámutatott azokra a mind román, mind magyar részről megnyilvánuló törekvésekre, amelyek a két nép baráti összefogását voltak hivatva elősegíteni. Avram Iancu és Nicolae Balcescu is azon fáradozott, hogy e két nép egymásra találjon a szabadságért folyó küzdelemben. Balcescu 1849. május 26-án Debrecenbe érkezett, ahol Kossuthtal és más magyar vezetőkkel találkozott. Petőfit méltatva Victor Atanasiu kiemelte, hogy a Román Szocialista Köztársaságban nagyra értékelik forradalmi ténykedését; emlékét őrzi a segesvári csatatéren felállított emlékmű, de mindenekelőtt forradalmi versei, melyekből nagyon sokat lefordítottak román nyelvre. A Petőfi-évforduló tiszteletére a bukaresti Kriterion Kiadó négy könyvet jelentetett meg (Illyés Gyula: Petőfi; Dávid Gyula—Mikó Imre: Petőfi Erdélyben; Petőfi és Arany levelezése; Kozma Dezső: A romániai Petőfi-kutatások történetéből), a Katonai Kiadó egyik kiadványának pedig egy Petőfiidézet a mottója: „Kik érted haltak, szent világszabadság !" A nagy költő és forradalmár harcos Petőfi Sándor születésének 150. évfordulója — mondotta Victor Atanasiu — alkalmat nyújt arra, hogy emlékezetünkbe idézzük ezt a magasztos üzenetet, amely elkalauzol bennünket minden nép évszázados harcaihoz. VOJTECH DANGL, a pozsonyi Hadtörténelmi Intézet tudományos főmunkatársa, a prágai és a pozsonyi Hadtörténelmi Intézet nevében üdvözölte a konferencia résztvevőit. Hozzászólásában utalt a hasonló jellegű konferenciák hasznosságára, ahol lehetőség nyílik a legújabb kutatási eredmények közkinccsé tételére. Petőfi jelentősége, életműve, az 1848—49-es forradalmi évek fontos kutatási témaként jelentkeznek a csehszlovák tudományos életben. A múlt századbeli magyarországi osztályviszonyok és a nemzetiségi elnyomás következményeként Petőfi költészete későn vált ismertté a szlovák nép körében. Versei nyomtatásban csak az 1900-as évek elején jelentek meg szlovák nyelven. Petőfi sok forradalmi költeménye cseh közvetítéssel jutott el a szlovák munkásokhoz és parasztokhoz. Végül napjaink egyik szlovák Petőfitolmácsolóját, Ján Smrek költőt idézte Vojtech Dangl, aki így méltatja Petőfit: „A legnehezebb művészet: egyszerűnek, szerénynek, világosnak, szóval emberinek lenni. Az ilyen művészet maradandó, nemcsak irodalom, hanem élet, az ember mindennapi ke