Hadtörténelmi Közlemények, 28. évfolyam, Hadtörténelmi Intézet (Budapest, 1981)
2. szám - Szemle - Temesváry Ferenc: A sárvári Nádasdy Ferenc Múzeum fegyvergyűjteménye (Csillag Ferenc). – Szemle. 1981. 298. p.
zásra. Az intervenció valódi oka a magyar fegyverek sikere, a status quo felborulásától és nemzeti államok kialakulásától, valamint a forradalomnak cári területre történő kiterjedésétől való félelem volt. A munkára jellemző a tárgyilagos, pártatlan állásfoglalás, a források és adatok korrekt felhasználása. A szerző jó áttekintéssel rendelkezik az európai és a magyar forradalomról; alaposan ismeri az 1848/49. évi magyar forradalom és szabadságharc eseményeit és az irodalmat, amit a gazdag irodalomjegyzék is igazol. Bőséges jegyzetanyag, forrásjegyzék és névmutató egészíti ki a könyvet. A magyar neveket, helységneveket, a levéltári és irodalmi források címét az esetek többségében helyesen, a magyar írásmódnak megfelelően adja meg. Csökkenti a munka értékét a sok pontatlan hivatkozás. A német légió esetében például az 1848/49. évi forradalom és szó-Mint azt a könyv címe is jelzi, a szerző a sárvári múzeum fegyvergyűjteményének ismertetését tűzte ki céljául és ezt a feladatot kiváló szakszerűséggel oldotta meg. A vállalkozás annál is inkább dicséretes, mivel katalógus jellegű fegyverismertetés irodalmunkban elég ritka és mivel a leírt gyűjtemény általános öszszetételű (különböző korokból és népektől származó fegyverekből áll), az olvasó a szakszerű ismertetésekből széleskörű tájékoztatást nyer. A katalógus 190 fegyvert, illetve fegyvertartozékot ír le és minden egyes darabot rajzban is ábrázol, emellett a méreteket, valamint a jellemző adatokat is megadja. A könnyen áttekinthető szerkezeti felosztás külön fejezetekre bontja az anyagot: Tűzfegyverek és tartozékok— Szálfegyverek — Ütő- és sújtófegyverek — Vágó- és szúrófegyverek — Védőfegyverek. A megadott fejezeteken belül alfejezetek (Puskák, pisztolyok, ágyúk, lőportartók stb.) teszik még áttekinthetőbbé az ismertetést. hadságharc iratainak a Hadtörténelmi Levéltár őrizetében levő fondjába tartozó mintegy 300 hivatkozott aktájából körülbelül 31 jelzet teljesen rossz, további 33 pedig egyéb hiányosságokat vagy pontatlanságokat tartalmaz. Nagy kár! A nagyszámú pontatlanságnak csak kis hányada írható a gépelés terhére. A könyvet — a címlap kivételével — nem nyomdai, hanem sokszorosítási eljárással állították elő, feltehetően a téma iránti mérsékelt érdeklődés és a kiadási költségek csökkentése miatt. A fő kérdés, a régiók részvételének elvi megokolása, kevésbé látszik megalapozottnak és meggyőzőnek, mint a tényleges szerepük és tevékenységük részletes, tárgyilagos leírása. A munkát a külföldi légiók történetével és tevékenységével foglalkozó magyar történész-hadtörténész is eredményesen használhatja. Böhm Jakab Egyes fejezetekből — szemléltetésként — néhány jelentősebb darabot bemutatunk. A lőfegyverek közül kétségtelenül a legnagyobb figyelmet érdemlik a XV. századból származó ágyúk. Ezek közül kettő kamarafészekkel bíró forgó vastarack, más néven siska. Mindkettő csöve bordákkal erősített. Az egyik űrmérete 65 mm, a másiké 50 mm. Az ismertetett darabok a legrégibb magyar hátultöltő lőfegyverek csoportjába sorolhatók. A harmadik, ugyancsak a XV. századból származó ágyúcső szintén kovácsoltvasból készült, de elöltöltő. Űrmérete 58 mm. A buzogányok közül helytörténeti vonatkozása miatt érdemel kiemelést az a gerezdei vasbuzogány, mely a szerző feltevése szerint azonosítható Sárvár városa elveszettnek hitt, nagy becsben tartott polgármesteri jelvényével. A „hatalmi jelvényt" a város mindenkori tisztikara évszázadokon keresztül megőrizte, de az 1920-as években ismeretlen körülmények között elveszett. 1951-ben került ajándékozás útján a Nádas- TEMESVÁRY FERENC A SÁRVÁRI NÁDASDY FERENC MÚZEUM FEGYVERGYŰJTEMÉNYE (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1980. 135 o.) — 298 —