Hadtörténelmi Közlemények, 31. évfolyam, Hadtörténelmi Intézet (Budapest, 1984)
2. szám - Közlemények - Lugosi József: Egylövetű hátultöltő puskák a Hadtörténeti Múzeum gyűjteményében. – Közlemények. 1984. 305. p.
LUGOSI JÓZSEF EGYLÖVETŰ HÁTULTÖLTŐ PUSKÁK A HADTÖRTÉNETI MÚZEUM GYŰJTEMÉNYÉBEN A XIX. század derekán már 500 éves a puska. A XIV. század első felében először használt simacsövű elöltöltő kézi lőfegyver kerek fél évezred folyamán elismerten hatásos tűzfegyverré vált. A huzagolt csövű, csappantyús gyújtású elöltöltő puskák (jó lőszaki tulajdonságaik miatt) a katonai vezetők körében is egyre kedveltebbé váltak, s az európai országok sorra ilyen kézi lőfegyverrel szerelték fel hadseregeiket. Gondolni lehetett arra, hogy széles körű elterjedésével megváltozik a hadseregek (mindenekelőtt a gyalogság) harcászata is. Nem ez történt! „Mielőtt azonban a vontcsövű elöltöltő a neki megfelelő taktikát megteremtette volna, már ki is szorította a legújabb hadifegyver a vontcsövű hátultöltő." A huzagolt csövű elöltöltő puska a XV. század végén jelent meg, katonai célokra először a harmincéves háború idején alkalmazták, de tökéletlenségei miatt ekkor még nem terjedt el. Az időigényes töltés kizárta általános hadseregi használatát, különösen olyan korban, mint a XVIII. század, amikor minden csatát a felfejlődött vonalak gyors tüzelése döntött el. Ennél a taktikánál a régi sima csövű muskéta minden nyilvánvaló hiányossága ellenére még mindig sokkal használhatóbb fegyver volt. A huzagolt csövű elöltöltő puska a XIX. század elejéig a vadászok kedvenc fegyvere maradt, s csak kivételesen használták harci fegyverként néhány mesterlövész zászlóaljban olyan hadseregekben, amelyek elegendő számú gyakorlott vadászt találtak a lakosság között e zászlóaljak újoncozására. Az amerikai és francia forradalmi háborúk nagy változást idéztek elő a harcászatban. Általánosan elterjedt a csatárlánc. Az új harcászati követelmények olyan fegyver szerkesztését igényelték, amely a huzagolt csövű elöltöltő puska lőtávolságát és pontosságát egyesíti a sima csövű muskéta töltésének gyorsaságával és egyszerűségével, valamint csövének hosszúságával. A katonai szakemberek és a fegyverszerkesztők figyelme a hátultöltésre irányult, amelynél a zár rögzítésének megfelelő rendszerével minden nehézség leküzdhető, a cső űrméreténél valamivel nagyobb átmérőjű lövedék a töltettel együtt helyezhető a csőbe, s lövéskor a lőporgázok a lövedékeket benyomják a huzagokba, amely ólomfeleslegével kitölti azokat, s kizárja a kotyogás minden lehetőségét. A hátultöltő puskával bármilyen helyzetben tölthetett a katona, nem kellett Engels Frigyes válogatott katonai írásai I. k. Budapest, 1960. 25. o. 2 A huzagolt csövű puskákat viszonylag nehéz volt tölteni, a golyó csőbe helyezése hosszadalmasan történt, a lőport és a flastrommal körülvett golyót külön-külön kellett a csőbe tölteni, e művelet rendkívül befolyásolta a tűzgyorsaságot, amely így percenként legfeljebb 1 lövés volt. Csillag Ferenc: A kézi lőfegyverek és a hadművészet. Budapest, 1965. 36. o.