Hadtörténelmi Közlemények, 34. évfolyam, Hadtörténelmi Intézet (Budapest, 1987)
3. szám - Tanulmányok - V. Molnár László: Adalékok a Kanizsai-család és névadó váruk Mohács előtti történetéhez. – 1987. 413. p.
kudarca után Kanizsai László egy időre teljesen visszavonult és a közéletben csak 1494. február 6-tól, mint dalmát-horvát-szlavón bán szerepelt. Ezt a tisztséget 1495. március 1-ig viselte, majd még az év június 29-én II. Ulászló (1490—1516) jajcai (boszniai) bánná nevezte ki. Ez utóbbi rendkívül felelősségteljes méltóságot Bebek Jánossal együtt töltötte be. Fényes hivatali karrierjét jelzi, hogy egy 1498. október 11-i oklevél ismét dalmát-horvát-szlavón bánnak tünteti fel. 1500. május 15-én, amikor a király a világi és egyházi országnagyokat Budára hívatta, hogy a török által szorongatott Jajca várának erődítési munkáira kétezer aranyforint kölcsönt felvehessen, Kanizsai Lászlót a kezesek között találjuk.149 1486-ban és 1501-ben Kanizsai V. László nagyon sokat tett azért, hogy a Kanizsa környékén pusztító pestis további terjedését megakadályozza. Ezen kívül, hogy jobbágyain némiképpen segítsen, megnyitotta a várbeli magtárakat és pincéket, valamint pénzt osztott szét a rászorulók között. A két súlyos járvány a vártartomány lakosságának csaknem a felét elpusztította, ezért Kanizsai László új telepítésekkel és különböző kedvezményekkel igyekezett előmozdítani a szükséges munkaerő pótlását. Jelentős érdeme volt továbbá a vár védelmi rendszerének fokozása is, amelynek során Ausztriából ágyúkat, szakállas puskákat, nagy mennyiségű lőport, vasgolyókat, illetve tüzéreket hozatott. Ez utóbbiak nem csak az ágyúk kezelését végezték, de kötelesek voltak a várőrség tagjait a tűzfegyverek használatára is megtanítani.150 Egy 1501. december 6-i oklevél szerint — amelyben Tamás szentgyörgyi és bazini gróf panaszt emelt ellene Sopron vármegyei hatalmaskodásai miatt — Kanizsai V. László már nem élt, ezért a vizsgálatot testvérei (VI. János és IV. István), valamint unokatestvére, II. György ellen tartották meg.151 Halála után a hatalmas birtokok nagyobb részét testvére, VI. János kapta meg, aki a későbbiek során elsősorban nem fényes közéleti szereplésével, hanem állandó hatalmaskodásával és birtokpereivel hívta fel magára a figyelmet. Közismert német barátsága miatt pedig gyakran került konfliktusba a magyar uralkodókkal. Amikor I. Miksa király (a későbbi német— római császár) 1490 őszén seregével Székesfehérvárig nyomult előre, Kanizsai János testvérével, IV. Istvánnal együtt pusztítva, rabolva követte a német hadakat. Bár II. Ulászló 1492-ben megbocsátotta hűtlenségét, a későbbiek során sem halmozta el olyan fényes hivatali tisztségekkel, mint testvéreit, annak ellenére, hogy a XVI. század első éveiben előbb Sopron vármegye főispánjává, később jajcai bánná nevezte ki. A Miksa császárhoz fűződő jó kapcsolatait jelzi, hogy a német uralkodó 1498-ban egyik oklevelében leghűségesebb hívei között említi, majd 1510-ben honfiúsította, 1515-ben pedig birodalmi gróffá nevezte ki Kanizsai Jánost.152 Az 1520-as évek elején Kanizsai János hatalmas összegért megszerezte Neuburg várát, sőt házat vásárolt Bécsben is. Ettől fogva Neuburg és Kanizsa örökös grófjának, valamint lékai és kapuvári bárónak címeztette magát.153 Mielőtt végképp Miksa császár hívei közé szegődött, rendezte anyagi ügyeit, azaz 1515-ben unokatestvérének, II. Györgynek özvegyétől és fiától, VI. Lászlótól tizenötezer forintot vett fel kölcsön, amelynek fejében Sárvár, Kapuvár, Kanizsa, Szepetnek, Becsehely, továbbá számos Vas, Zala és Somogy vármegyei helységnek az őt megillető részét elzálogosította. 1517-ben pedig Léka, Csepreg és Fertő nevű birtokainak a felét adta zálogba nyolcezer forintért Kanizsai VI. Lászlónak. Bécsben, 1522 tavaszán bekövetkezett halálát követően birtokain unokatestvérének, II. Györgynek a fia, VI. László 149 Thallóczy Lajos: Jajcza (bánság, vár és város) története, 1450—1527. Budapest, 1915. (Monumaenta Hungariae Historica. Diplomataria, 40.) 107—118., 124., 146. o. 150 Balogh János: i. m. 64. o. 151 Reitzig Ede: i. m. 74. o. 152 .o. 153 SO II. 616. o.