Hadtörténelmi Közlemények, 103. évfolyam, Hadtörténeti Intézet (Budapest, 1990)
1. szám - Mátyás király halálának 500. évfordulójára - Rázsó Gyula: Mátyás hadászati tervei és a realitás. – 1990. 1. p.
is támadta a padisah birodalmának szomszédos tartományait: a Havasalföldet István moldvai fejedelem, Szerbiát Kinizsi Pál, Boszniát maga a király hadai támadták. A jól megválasztott időpontban és helyes irányokban indított nagyszabású akció teljes sikert hozott: a moldvaiak elűzték a török hűbéres Basaraba vajdát a Havasalföldről, Mátyás és Kinizsi csapatai több győzelmet arattak a helyi oszmán erők felett, s elfoglalták és feldúlták a boszniai szandzsák székhelyét Vrbosznát (Szarajevó) is. Mátyásnak eme legeredményesebb törökellenes hadjárata azonban nem a határvidéki török katonaság megsemmisítését, vagy meggyengítését célozta. A középkori „depopulációs" stratégia egyik mesterművének tekinthetjük - a szó legszorosabb értelmében - mivel teljesen elpusztították az elfoglalt tartományok minden élelmiszer- és takarmánykészletét, s ráadásul Kinizsi nagyszámú - Mátyás egyik, feltehetően túlzó levele szerint 60 000 - szerbet telepített át a megfogyatkozott délvidéki lakosság pótlására. A terv helyességét mutatja, hogy Mátyás uralkodásának hátralevő évtizedében lényegileg lecsendesült a déli arcvonal; néhány kisebb török portya ugyan továbbra is nyugtalanította a környező megyék lakosságát, ezeket azonban a Délvidék katonai vezetője, Kinizsi, mindig viszszaverte és erőteljes ellencsapásokkal válaszolt. Mátyásnak ausztriai nagy kalandja során egyszer sem kellett aggódnia déli határainak biztonságáért. A török harcok elültét természetesen nem Mátyás mégoly sikeres hadjárata okozta. 1481-ben meghalt a „Hódító" s két trónkövetelő - Bajazid és Dzsem - harcolt a hatalomért. Úgy véljük, itt volt az alkalom a törökök nehéz helyzetének kihasználására és új keresztes háború szervezésére. Az esély azonban kiaknázatlan maradt. IV. Sixtus és Itália többi fejedelme megriadt a törökök otrantói partraszállásától, s nem is gondolt új keresztes hadjárat hirdetésére, Mátyás pedig Frigyes ellen készült, a török fenyegetést egyelőre nem tekinthette akutnak. Leveleiben állandóan azt hangoztatja, hogy készséggel menne a török ellen, de tart III. Frigyes aknamunkálától.83 Mátyás diplomáciai tevékenysége azonban változatlanul élénk maradt. 1483-ban pl. ötéves fegyverszünetet kötött a győztes II. Bajazid szultánnal, ám ezzel szinte egyidőben támogatásáról biztosította, a már Rhodosz szigetére menekült legyőzött Dzsem herceget is. 79 Magyarország hadtörténete. I. m. I. 126-127. o.; Rázsó, Gy.: Die Türkenpolitik... I. m. 46-47. o.;Jajcai okr. CLXXIIICLXXXIX. o. A sikeres hadjáratról maga Mátyás is részletesen beszámolt: MKL II. k. 76-80. o. Magyarul: Magyar humanisták levelei. 254-259. o. 80 Mátyás értékelése a hadjáratról: „Mindezt azért kívántuk tudatni Szentségeddel (IV. Sixtus - R. Gy.), hogy megtudja, mekkora győzelmekkel ajándékozott meg bennünket az isteni kegyesség, a keresztény világ szerencsés gyarapodására, Szentséged szerencsecsillaga alatt, egyúttal pedig arra is figyelmeztetjük s kérjük: ne hanyagolja el a súlyos veszedelembe került keresztény világ ügyeit, hiszen látja, milyen nagy győzelmet adott Isten nagy kegyelme nekünk hitünk ellenségei felett." Magyar humanisták levelei, 257-258. o. 81 Köhler, G: Die Entwicklung des Kriegswesens und der Kriegführung in der Mitterzeit vom Mitte des 11. Jahrhunderts bis zu den Hussitenkriege. Bde 1-3. Breslau, 1889- HI/2. 27-185. o.; Smail, R. C: Crusading Warfare. New York, 1952. 67-104. o.; Verbrug gen, i. m. 287-295. o.; Rázsó Gy.: A középkori stratégia... I. m. 147-149. o. 82 MKL II. k. 78-79. o. 83 „Fuisset etiam Sua Serenitas contenta satisfactionis diutius expectare et propterea imperialem Maiestatem non molestare, nisi pro parte imperialis Maietatis et suorum ex aliis multis illatis iniuria provocata non esset et sibi defendendi et se repellendi iniurias occasio data non fuisset." Károlyi: Adalék. . . I. m. 227. o. Hasonló panaszok: MKL II. k. 164-166., 167-174., 181-191., 200-201., 209-214. o.; Nehring: Quellen... 107., 109-110., 118., 121., 129., 136., 180. sz. 84 Fraknói: Mátyás... I. m. 293-301. o.; MKL II. k. 247. o.