Hadtörténelmi Közlemények, 103. évfolyam, Hadtörténeti Intézet (Budapest, 1990)
1. szám - Mátyás király halálának 500. évfordulójára - Rázsó Gyula: Mátyás hadászati tervei és a realitás. – 1990. 1. p.
MÁTYÁS KIRÁLY HALÁLÁNAK 500. ÉVFORDULÓJÁRA RÁDSÓ GYULA MÁTYÁS HADÁSZATI TERVEI ÉS A REALITÁS Hunyadi Mátyás hadvezéri képességeit és harcias, hadakozást kedvelő természetét nemcsak a fizetett humanisták lelkes dicshimnuszai és más, tárgyilagosabb kortársi feljegyzések , hanem maguk a száraz tények is bizonyítják. Uralkodásának harminckét esztendeje alatt huszonnégy évben maga vezette hadait, s a belháborúkat is beszámítva, lényegében csupán öt békeévet (1465, 1466, 1478, 1489, 1490) számolhatunk össze. A sokévi háborúskodás során elért katonai sikerek sem lebecsülendők: rövid időre bár, mégis Mátyás jogara alá került Bosznia északi része, Morvaország és Szilézia, Alsó-Ausztria, valamint Stájerország és Felső-Ausztria jelentős része, s időről időre a román fejedelemségek is függő viszonyba süllyedtek Magyarországgal szemben. Enyhült az oszmán túlerő nyomása a déli végeken, a Német Birodalmat névlegesen és Ausztriát ténylegesen uraló Habsburg dinasztia defenzívára kényszerült Mátyás hadai előtt s magyar trónra ugyancsak áhítozó lengyel Jagellók sem tudták érvényesíteni hatalmi törekvéseiket. A felsorolt, jelentős eredmények alapján úgy véljük, joggal állíthatjuk, hogy a hadjáratai nagy többségét személyesen irányító Mátyás nemcsak szerette, hanem értette is a hadakozás művészetét. Ugyanakkor, rövid vizsgálódás után azt is megállapíthatjuk, hogy a nagy magyar uralkodó a hadművészet nem minden területén nyújtott kimagasló teljesítményt. Érdekes működését atyjával, Hunyadi Jánossal összehasonlítanunk, s azonnal látható, hogy Mátyás, harcászati talentumát tekintve, messze a törökverő hős mögé szorul. Kevés nyílt csatát vívott - ezekre nem is törekedett -, uralkodásának nagy taktikai sikerei (Tobischau - 1468, Kenyérmező - 1479, Leitzensdorf - 1484, és Thomaswaldau - 1488) egyaránt hadvezérei nevéhez kötődnek. Két alkalommal (Zvornik - 1464 és Moldva - 1467) vereséget szenvedtek, illetve vereséggel felérő döntetlent értek a Mátyás személyes vezérlete alatt küzdő magyar hadak. Ilyen gyászos kudarcok pedig nem ejtettek foltot az idősebb Hunyadi egyébiránt korántsem makulátlan hadvezéri hírnevén. A hadművészet két másik fő területén - stratégia és hadseregszervezés - viszont Mátyás messze túllépett atyján, kinek a hadászat nem tartozott erősségei közé (Rigómező - 1448). Mátyás hadjáratai tervszerűbbek és céltudatosabbak voltak, mint Hunyadi János vállalkozásai, s a hadseregszervezés terén is jobb hadsereget tudott kiállítani, mint a lényegesen kevesebb lehetőséggel bíró Hunyadi János. „Ezt az embert minden természeti adottsága méltóvá teszi az uralkodásra; korának keresztény fejedelmei között ő az egyetlen, aki a kormányzás tisztjét nagy és dicső tettekkel végzi." Thuróczy I.: A magyarok krónikája. (Chronica Ungarorum.) (Ford. Horváth].) Bp., 1980. 415. o. „Incredibilia sunt, quae hue ad nos quotidie afferentur de mirabili victoriarum tuarum successu, in quibus omnibus non modo te imperatorem fortissimum summumque bellorum ducem et armorum scientia praestantissimum omnes admirantur." Carbo, Lodovico: Dialogus de laudibus rebusque gestis Regis Matthiae. In: Olaszországi XV. századbeli íróknak Mátyás királyt dicsőítő művei. (Közr. Ábel J.) Bp., 1980. 187. o.