Hadtörténelmi Közlemények, 103. évfolyam, Hadtörténeti Intézet (Budapest, 1990)
4. szám - Andrássy Gyula gróf halálának 100. évfordulójára - Hermann Róbert: ‘A szép akasztott’. Andrássy Gyula 1848-1849-es szerepéről. – 1990. 3. p.
kérdésében, a válaszfelirati vitában, a honosítási kérdések tárgyalásánál, a szabad királyi városoknak adandó szavazatok kérdésében. A szavazati jogától megfosztott túrmezei nemesség sérelmének megvitatását azért tartotta szükségesnek, mert „ki a már leírt jogok védelmére nem képes, még kevésbé képes újak szerzésére". A válaszfelirati vita alkalmával az ellenzék lojalitásának őszinteségét kétségbe vonó Babarczy Antalt leckéztette meg, mondván, „hogy azon jobbágyi hódolatot, mellyel mi a fejedelem iránt viseltetünk, a másik fél a kormányra is ki akarja terjeszteni". A konzervatív Somssich Pál felirati javaslatában Andrássy szerint „az lenne (...) kinyilatkoztatva, amit a kormány kíván, hogy a nemzet gondoljon, nem pedig amit a nemzet valóban gondol". Követelte az 1790. évi X. törvénycikk tényleges életbe léptetését. Véleménye szerint „Magyarország alkotmányos kifejtése nem árthat Ausztriának, sőt, a dinasztia zavaros időkben Magyarországra számíthat leginkább, mert csak ennek van határán kívül más védeni valója is, szabadsága". Ez utóbbi megjegyzés pedig arra utal, hogy Andrássy is pártolta az ellenzék azon elképzelését, amely 1848 áprilisa után a Batthyány-kormány politikájának egyik alapelvévé vált: a birodalom Magyarország-központú átszervezését. A honosítások vitájában a horvát követtel szemben a magyar hivatalos nyelv egyeduralma mellett foglalt állást, mondván, „hogy csak nemzetiségünkkel együtt maradhat fenn alkotmányunk". Sőt, Kossuthtal és Szemerével szemben a birtokbízhatási jog alapfeltételének is a magyar nyelvtudást tartotta. „Mondották, hogy nem kell kínai fallal körülsáncolni magunkat, de ha ezen kínai fal nemcsak nemzetiségünket, hanem alkotmányunkat is őrzi, szóló kívánja, hogy minél magasabb legyen . . ." A szabad királyi városoknak adandó szavazatok kérdésében amellett érvelt, hogy a városok belszerkezetének megreformálását és országgyűlési képviseletük kiterjesztését együtt kell tárgyalni, mert „a városi ügy egy organikus egész és mint ilyen, szét nem szedhető". Ugyanakkor volt érzéke a színfalak mögötti politizáláshoz is. November 16-án Pázmándy, Szemere és Szentkirályi társaságában azzal az ajánlattal kereste meg Apponyi György kancellárt, hogy alkudjanak meg: nem buktatják meg Apponyit, ha a kormány hajlandó évenként országgyűlést összehívni Pesten. Hozzátették még, hogy másképp képtelenek megfékezni Kossuthot. 1848. január közepén repedések mutatkoztak az ellenzék egységén. A törvényhozás munkája némileg egy helyben topogott. Ebben a helyzetben az ellenzék mérsékeltebb képviselői Széchenyi és Apponyi intencióinak megfelelően érintkezésbe léptek a kancellárral: az alku lényege az lett volna, hogy a kormány hozzájárul a városi kérdés rendezéséhez és néhány más reformköveteléshez, ha az országgyűlés kedvezően fogad egy, az adminisztrátori rendszer fokozatos megszüntetését megígérő királyi leiratot. A cél Kossuth radikális irányzatának háttérbe szorítása volt, s erre a célra sikerült megnyerni Pázmándyt, Szent- 4 Az ellenzék konferenciájára 1. Szemere Bertalan 1848. január 14-i levelét Csengery Antalhoz. Közli V. Waldapfel Eszter: A forradalom és szabadságharc levelestára. Bp., 1950. I. k. 62. o. (a továbbiakban: Waldapfel I.) Némileg eltérő szöveggel: Csengery Antal: Szemere Bertalan. In: Történelmi tanulmányok és jellemrajzok. Bp., 1884. n. k. 247. o.; Vukovics Sebő: emlékiratai Magyarországon való bujdosása és száműzetésének idejéből. (S. a. r. Bessenyei Ferenc). Bp., 1894. 20. o. és a Vukovics emlékiratát kéziratban használó Horváth: i. m. III. k. 218. o. Szent-Iványi helyett Bónist említi. Az előző variáns mellett bizonyít azonban Pulszky: i. m. I. k. 299—300. o. és SZIN 1186. (1848. jan. 4.) Andrássy felszólalásaira. Lederer Béla: Gróf Andrássy Gyula beszédei. Bp. 1891. I. k. 9., 17—18., 25—26., 44. o. A küldöttség Apponyinál, Viszota, VI. k. 674. o.