Hadtörténelmi Közlemények, 111. évfolyam, Hadtörténeti Intézet (Budapest, 1998)
2. szám - Tanulmányok - Szakály Ferenc – Fodor Pál: A kenyérmezei csata, 1479. október 13. – 1998. 309. p.
TANULMÁNYOK SZAKÁLY FERENC - FODOR PÁL A KENYÉRMEZEI CSATA* (1479. október 13.) Az 1456 és 1464 közt eltelt nyolc esztendőben II. Mehmed szultán (1451-1481) birodalma egyesített hadai élén nem kevesebb mint négy alkalommal vonult a Magyarország határaival szembe vetett észak-balkáni hadszíntérre. 1456-ban sikertelenül ostromolta Nándorfehérvár várát, a magyar határvédelem kulcspontját. 1459-ben - Vég-Szendrő (Smederevo) elfoglalásával - végleg bekebelezte Szerbia maradványait. 1463-ban lerohanta és elfoglalta Boszniát. 1464-ben ismét Boszniába tört, hogy visszaszerezze azokat a bosnyák várakat, amelyeket elvonulása után Mátyás király hadai elfoglaltak. A szultáni sereg azonban nem boldogult a természettől és a magyar csapatoktól egyaránt jól védett Jajcával, s 1464 augusztusában visszaindult a székváros, az 1453-ban elfoglalt Konstantinápoly felé. A kortársak közül nyilván nagyon kevesen gondolták, hogy - amennyiben eltekintünk a Vég-Szendrő felmentését célzó 1476. évi téli „villámhadjárattól" - ötvenhét esztendőnek kell majd eltelnie, míg szultán vezette török sereg (1521-ben) újra megjelenik ezen a hadszíntéren, s újabb ötnek addig, amíg a szultáni és a magyar királyi sereg (1526-ban) ismét megütközik egymással. De nyilván kevesen gondoltak arra is, hogy a kor európai emberének vágyálma: az összes keresztény hatalom összefogása két és negyed századra átkerül a vágyálmok világába, s törökellenes együttműködésük a Hunyadi János balkáni háborúiéhoz hasonló korlátozott formában is csak 1683-ban valósul meg ismét. Pedig azt, hogy a török-magyar háborúskodás menetében 1463 és 1521 között csaknem hatvan éves állóháborús szakasz következett be, nem a vakvéletlen játéka, hanem a szemben álló erők viszonylagos kiegyensúlyozottsága okozta." E tanulmány első változata szerény igényű TIT-segédanyagnak készült azon előadók tájékoztatására, akik a kenyérmezei csata 500. évfordulójáról kívántak megemlékezni (A kenyérmezei csata [1479. okt. 19.] és a török-magyar állóháború a határok mentén [1465-1520]. Történelmi füzetek, 1979. [A TIT Történelmi Választmányának kiadása] 29 o.). A vállalkozást szerencse kísérte; néhány olyan forrás is a kezembe került, amelyeket történetírásunk addigelé nem hasznosított (vagy nem hasznosított értékének megfelelő mértékben). Mivel az említett füzet lényegében már megjelenése idején is hozzáférhetetlen volt, és több ízben felmerült az igény publikálása iránt, úgy döntöttem, hogy, csaknem húsz esztendő múltán, immár Fodor Pállal együtt átírjuk és jegyzetelt formában is közreadjuk. Közös vállakozásunkat szerény példának szántuk annak illusztrálására, hogy mit nyerhet a történetírás a két diszciplína képviselőinek összefogásával. Sz. F. Barta Gábor. Nándorfehérvár, 1456. Budapest, 1985.; John V. A. Fine, Jr.: The Late Medieval Balkans. A Critical Survey from the Late Twelfth Century to the Ottoman Conquest. Ann Arbor, 1990.4 568-590. o.; Colin Imber: The Ottoman Empire. 1300-1481. Istanbul, 1990. 166-188. o. " V. ö. Szakály Ferenc: A török-magyar küzdelem szakaszai a mohácsi csata előtt (1365-1526). In: Mohács. Tanulmányok a mohácsi csata 450. évfordulója alkalmából. (Szerk.: Rúzsás Lajos és Szakály Ferenc) Budapest, 1986. 42-49. o. Phases of Turco-Hungarian Warfare Before the Battle of Mohács (1365-1526). Acta Orientalia Academiae Scientiarum Hungaricae 33 (1979) 67-85. o. — 309 —