Hadtörténelmi Közlemények, 114. évfolyam, Hadtörténeti Intézet (Pécs, 2001)
4. szám - Forrásközlemények - Varga E. László: Részlet Jan Emisarski, volt budapesti lengyel katonai attasé emlékirataiból, 1938-1940. - 2001. 662. p.
JAN EMISARSKI EMLÉKIRATA5 ...1937-ben egy évi késéssel léptem elő vk. alezredessé és megkaptam az Arany Érdemkeresztet. 1938-ban, épp az őszi hadgyakorlatok előtt kérdezett meg Stachewicz tábornok vezérkari főnök, hogy elfogadnám-e a budapesti katonai attasé tisztségét? Ott helyben igent mondtam. 18 évi szolgálat után visszatértem a katonadiplomáciához. A lengyel követség nem rendelkezett katonai attaséval, így a kirendeltséget az alapoktól kezdve kellett megszervezni. A hadgyakorlatok befejezése után rögtön jelentkeztem Varsóban a vezérkar 2. osztályának vezetőjénél, akitől azt a feladatok kaptam, hogy tanulmányozzam át Csehszlovákia és Magyarország hadseregeinek katonai szervezetét, tegyek hivatalos látogatást a varsói magyar követségen,10 jelentkeztek Smygly hadseregfőparancsnoknál 11 és Beck külügyminiszternél.12 Ezalatt a két hét alatt új katonai és civil ruhát is kellett rendelnem. Ezen kívül gyökeresen át kellett állni az eddigi életmódról. Az egyenruhából egyedül az ezüst díszzsinórt tartottam meg, a többit eladtam. A feleségem ruhatárát is teljes egészében fel kellett újítani. A külügyminisztériumban három havi fizetésnek megfelelő összeget már megkaptam, és e tekintetben nem volt problémám. Ehhez jött még az ötszobás lakás eladása, amely Varsó Prága városrészében a goliborzi kerületben volt. Meg kívánom itt jegyezni, hogy Lengyelország nagyon bőkezűen látta el katonai képviseletét. Az Emlékiratból csak az 1938-1940 közötti időszakra, Emisarski magyarországi tevékenységére vonatkozó részt közöljük, saját fordításunkban. Az eredeti lengyel szöveg lelőhelye: APISM London, KOL. 204/3/3 Cz. III. 103-118. o.; 204/4/4 Cz. IV. 119-127. o. 6 Stachewicz Waclaw völgy. (1894-1973) 1914 előtt lengyel paramilitáris alakulatokban, 1914-1917-ben a Lengyel Légiókban katonáskodott. 1918 után hivatásos katona lett a lengyel hadseregben. 1922-1923-ban katonai főiskolai hallgató Párizsban. 1935-1939-ben vezérkari főnök. 1939. szeptember 18-án a kormánnyal együtt Romániába menekült, ahol internálták. 1940-ben Algériába szökött, ahonnan Nagy-Britanniába ment. 1943-ban érkezett Londonba. Beosztást nem kapott. Később Montrealban telepedett le, ott hunyt el. Kryska-Karski Tadeusz-Zurakowski Tadeusz: Generatowie Polski Niepodlegiej. Warszawa, 1991. (A továbbiakban: Generalowie) 62. o. 7 Emisarski előtt pár éven keresztül nem volt lengyel katonai attasé akkreditálva Budapestre. 1919-ben Grobicki őrgy. volt az első. Nem sikerült megállapítani, hogy kik követték. 8 HL HM Emn. B. 1938. - 42404. Lengyel Béla vk. alezredes, varsói katonai attasé jelentése a Honvéd Vezérkar főnökének, 1938. szeptember 15. Lásd a függelékben közölt 1. sz. dokumentumot. 9 Pelczynski Tadeusz (1892-1985) gyalogsági tiszt, adtlk. 1914-1917-ben a Lengyel Légiókban katonáskodott, 1921-1923 között katonai főiskolai hallgató Varsóban, 1935-1939 a VKF 2. o. vezetője. A szeptemberi hadjáratban a 19. gyaloghadosztály parancsnoka, majd az ellenség háta mögötti önálló diverzáns egység parancsnoka. A megszállás alatt a Honi Hadsereg parancsnokhelyettese és vezérkari főnöke. A varsói felkelés leverése után német hadifogságba kerül. Kiszabadulása után Londonba távozik, 1945-ben a főparancsnok kabinetfőnöke. Londonban halt meg. Generatowie 144. o. 10 A követ Hory András (1935. május 2 - 1939. szeptember 17.), a katonai attasé Lengyel Béla (1934. május 1 - 1939. május 1.) vk. alezredes volt. 11 Rydz-Šmigly Edward (1886-1941) Bécsben egyévi önkéntes szolgálatot teljesített a 4. Hoch und Deutschmeister ezredben. Zászlósként szerelt le. Továbbszolgálatra kapott felkérést, de nem vállalta. Az első világháború alatt a Lengyel Légiókban különböző parancsnoki tisztségeket töltött be. A szovjet-lengyel háború alatt az Észak-keleti, majd a Középső front parancsnoka, 1921-1935-ben a Wilnoi Hadsereg felügyelője, 1935-1939-ben a hadsereg főfelügyelője. A szeptemberi hadjáratban a lengyel hadsereg főparancsnoka. A kormánnyal együtt Romániába menekült, ahol internálták. Onnan 1940 decemberében megszökött, Magyarországra jött. A Lengyel Életrajzi Lexikon szerint Budapesten a dr. Pajor által vezetett szanatóriumban és gr. Marenzi (?) Károly tábornok özvegyének villájában lakott. Balatonföldváron, Szántódon és Zamárdiban is tartózkodott. 1941. október 25-én indult Budapestről Varsóba, ahová 5 nap múlva érkezett meg. 1941. december 2-án szívroham következtében meghalt, Adam Zawisza álnéven temették el. Részletes életrajzát lásd: PLB T. XXXIII. 1991/92. Generatowie 19. o. 12 Beck Józef (1894-1944) lengyel diplomata. Életéről és ténykedéséről lásd „A kormányzó látogatása Lengyelországban 1938-ban" c. tanulmányomat, a folyóirat jelen számában, az 574. oldalon. — 663 —