Hadtörténelmi Közlemények, 115. évfolyam, Hadtörténeti Intézet (Pécs, 2002)
3. szám - KOSSUTH LAJOS SZÜLETÉSÉNEK KÉTSZÁZADIK ÉVFORDULÓJÁRA - Urbán Aladár: Kossuth alföldi toborzóútja 1848 őszén. Kiegészítések új ismereteink alapján. - 2002. 539. p.
Az agitációtól a cselekvésig „... én talpra állítom a hazát, ha a diplomatizáló politikának egyszer vége szakad" -írta Kossuth 1848. augusztus 31-én Csány Lászlónak, a Dráva-vonal kormánybiztosának. Erre a türelmetlen nyilatkozatra Batthyány eredménytelen július végi bécsi tárgyalása, a császár augusztus közepén a konszolidált fővárosba való visszatérése, a Szenttamás elleni második sikertelen ostrom után került sor, valamint négy nappal azután, hogy Batthyány és Deák Ferenc a császárvárosba utazott. A két miniszter feladata - többek között - az volt, hogy elérje a papírpénz kibocsájtásáról és az újoncozásról szóló törvények jóváhagyását. A miniszterek nem sok reményt fűztek a küldetéshez, Kossuth és Szemere Bertalan pedig határozottan meg volt győződve annak sikertelenségéről. Kossuth - egyelőre a kormány tagjaként - vitathatatlan tekintélyével sikerrel javasolta szeptember 4-én: az országgyűlés indítson küldöttséget az uralkodóhoz, hogy olyan nyilatkozatot csikarjon ki tőle, amely támogatja az ország védelmét. A küldöttek szeptember 10-én a királytól nyert semmitmondó válasszal, s az ugyancsak sikertelenül tárgyalt Batthyány és Deák kíséretében tértek haza. A történtek tanulságát levonva a Batthyány-kormány szeptember 11 -én lemondott. István nádor erre reagáló levelére, hogy a kormányt saját kezébe veszi, a lépés nyilvánvaló törvénytelensége miatt Kossuth visszavette tárcáját. Szemere javaslata, hogy a többi miniszter is vonja vissza lemondását, nem járt sikerrel. Batthyány arra hivatkozva utasította el, hogy a kabinetben az utóbbi hetekben igen eltérőek voltak a vélemények. Utalva arra a helyeslésre, amivel a képviselők Kossuth lépését fogadták, azt javasolta, bízzák a pénzügyminiszterre a kormány vitelét. Kossuth vállalta a felelősséget, s azonnal javasolta, hogy hozzanak határozatot a két nem szentesített törvény végrehajtásáról, a papírpénz kibocsájtásáról és a katonaság toborzás útján történő szaporításáról. Másnap ezeket a határozatokat az országgyűlés jóvá is hagyta. A szeptember 12-én este tartott ülésen azonban kiviláglott, hogy István nádor nem ért egyet Kossuth - és a lemondását be sem nyújtott Szemere - ideiglenes megbízatásával. Batthyány ekkor közölte, hogy a nádor őt bízta meg az új kormány megalakításával.A Kossuth számára ekkor a politikai tevékenység új szakasza kezdődött. Nyilvánvaló volt, hogy az új kabinetnek nem lehet tagja. A Csánynak tett fogadkozásnak mint képviselő, s mint a Kossuth Hírlapjának tulajdonosa tehet eleget. Tárcáját hivatalosan szeptember 14-én adta át frissen kinevezett államtitkárának, Pálffy Jánosnak. Másnap a Marczius Tizenötödike „vezércikke" Kossuth megkönnyebbüléséről írt: „Kossuth mióta nem minister könnyebben lélekzik, szabadon érzi magát, mert elemében van. Vállairól a felelőség terhét felemelték, s ő nyugodtabb, derültebb." Az egész oldalas írás azonban nem Kossuth megkönnyebbüléséről kívánt beszámolni. Körképet rajzolva az ország helyzetéről, elítélte Batthyány politikáját, s egyben szemrehányást tett Kossuthnak, hogy visszalépett, hagyta, hogy teljenek a napok - miközben „az ő személye a nemzet utolsó reménye". Nem kétséges, hogy a szerzőt nem jelölő cikk írója - feltehetően Csernátoni Lajos -egy szűkebb, de az adott helyzetben növekvő súlyú csoportnak adott hangot. Kossuth Kossuth Lajos Összes Munkái XII. Kossuth Lajos az első felelős magyar minisztériumban. 1848 márciusszeptember. (S. a. r. Sinkovics István) Budapest, 1957. (A továbbiakban KLÖM XII.) 855. o. 2 Az elmondottakra 1. Urbán Aladár: Batthyány Lajos miniszterelnöksége. Budapest, 1986. 603-647. o. A sajtót idézve, ha az említett lap dátuma a szövegben szerepel, nem használunk lábjegyzetet; kivétel a Közlöny és a Kossuth Hírlapja (KU), mivel az említett szövegek a KLÖM XII. kötetében könnyen hozzáférhetőek.