Hadtörténelmi Közlemények, 117. évfolyam, Hadtörténeti Intézet (Budapest, 2004)
1. szám - Tanulmányok - Dombrády Lóránd: Akiről nem beszélünk: Werth Henrik. I. rész. - 2004. 61. p.
harminc kilométerre lévő Nagybecskereken volt. Ez kizárta, hogy naponta járjon be az iskolába, ezért szobát kellett bérelnie. Ez még akkor is jelentős anyagi áldozatot követelt apjától, ha feltételezzük, hogy szállásadója több diáknak adta ki a szobát. A polgáriban magyar osztálytársai voltak. Az ő révükön került kapcsolatba először a vegyes népességű kisváros társadalmával, ahol a magyarok képviselték a vezető réteget. Ő a sváb kisebbség tagja, amelyik hite szerint fölötte áll ugyan a szerbnek, rácnak, románnak, de a magyarok őt is lenézik. Valószínű, hogy az ekkor még hiányos magyar tudása, kiejtése miatt gyakran mosolyogták meg társai. Az iskola tudatosította benne, hogy a magyar királyság polgára, mely mellesleg a soknemzetiségű Monarchia része. Őfelsége Ferenc József a király, aki egyben az Osztrák-Magyar Monarchia császára is. Falujának közösségéből olyan társadalmi közegbe került, ahol különbségek vannak az emberek között a nyelv, a származás, a foglalkozás, a vagyon szerint. Habár nem a társadalmilag differenciáltabb gimnáziumba járt, a polgáriban is különbség mutatkozott a vidékről bekerült parasztgyerekek és a helyi iparos, kispolgár csemeték között. A jó képességű, falujából kiszakadt sváb parasztgyerek tudta, ha apja kívánságnak megfelelően valamivé akar lenni, úgy tanulnia kell. Kemény szorgalmával, tisztességtudó fegyelmezett magatartásával minden bizonnyal magára irányította tanárai figyelmét. A polgári iskola jó eredménnyel elvégzett negyedik éve után felvetődött a továbbtanulás kérdése. A lehetőségek meglehetősen szűkre szabottak voltak. A nagyobb perspektívát nyújtó gimnázium felé csak különbözeti vizsga nyithatta meg az utat. Ez azonban különben sem szerepelhetett apja elképzelései között. Olyan iskola után kellett nézni, amelyik ösztöndíjat és négy év után biztos egzisztenciát biztosít. Ezek közé tartozott a hadapród iskola. A császári és királyi hadsereg iskolái nyitottak voltak tehetséges parasztgyerekek előtt is. Nem tudni, milyen úton-módon, kinek az ajánlására került előtérbe ez a megoldás. Sváb származása, német nyelvtudása, jó előmenetele előnyt jelentett. Az ifjú Werth számára pedig a katonatiszti pálya nimbusza vonzó volt, így apai beleegyezéssel és nagy várakozással utazott a temesvári 7. hadtest parancsnokságára, a felvételi helyszínére. A vizsga sikerült, és a 16 éves ifjú 1897 őszétől a bécsi k.u.k. Infanterie Kadettenschule, a gyalogsági hadapródiskola hallgatója lett. A felvételi vizsgajeles eredményére utal, hogy nem a hasonló nagyszebeni iskolába küldték. Sok jó tanáccsal, a zsebében kevés pénzzel, de nagy akarással vegyes szorongással indulhatott el szülőfalujából, hogy egynapi utazás után a Monarchia számára eleddig elérhetetlen távolságban lévő fővárosába, Bécsbe érkezzen. Természetesen nem sok ideje maradt, hogy a várossal ismerkedjen, mert azonnal elnyerte őt a katonaiskola. Évfolyamtársai a Monarchia minden részéből érkeztek, képviselve annak minden nemzetiségét. Köztük bizonyára magyarok is. Az oktatás természetesen német nyelven folyt, ami azonban még a kisszámú magyar nemzetiségű hallgatónak sem okozhatott gondot. Werthnek sokkal inkább az általa beszélt sváb dialektusnak az irodalmi némethez való közelítése jelenthetett komoly feladatot. Nehezen leküzdhető kiejtése szemet szúrt oktatóinak, akik még a negyedik év végén is hármasra taksálták a különben „igen jó" minősítéssel végzett növendékük német nyelvi tudását. Ugyanakkor ötösre annak az általuk alig ismert magyar és négyesre francia nyelvi előmenetelét. Társadalmi hovatartozásukat tekintve a zömében állami kishivatalnok származású -csak polgári iskolát végzett - hallgatók között iparos és módosabb paraszt szülők gyermekei is megtalálhatók voltak. Az arisztokrácia, a nagybirtok, a politikai és értelmiségi elit gyermekei nem igen fordultak elő a k.u.k. gyalogsági hadapródiskolákban. A társa