Hadtörténelmi Közlemények, 117. évfolyam, Hadtörténeti Intézet (Budapest, 2004)

1. szám - Tanulmányok - Dombrády Lóránd: Akiről nem beszélünk: Werth Henrik. I. rész. - 2004. 61. p.

Akiről nem beszélünk, Werth Henrik 69 csapatbeosztásai miatt csak 1914. augusztus 1-jéig tudta folytatni. A tanfolyam húsz hall­gatója között volt Lakatos Géza és Dalnoki Miklós Béla, akkor mindketten hadnagyok. A minisztériumból új beosztásba lépésének alkalmából Szurmay altábornagy Schréter alezredessel egyetértően úgy vélte, hogy kieszközli Klobucar Vilmos lovassági tábornok­nál a honvédség főparancsnokánál és Hazai Samu honvédelmi miniszternél, hogy érdem­dús beosztottjukat „legfelső kitüntetésre" hozzák javaslatba a császárnál. Vezérkari tiszt­ről lévén szó, a dologhoz elnyerték Conrad tábornagynak, az összes fegyveres erő vezér­kara főnökének beleegyezését is. Az 1913. október 30-án kelt hódolatteljes feliratban a honvéd főparancsnokság és az összes fegyveres erő vezérkara főnökének egyetértésével kérték az uralkodót, hogy nevezett Werth Henrik vezérkari testületi századosnak érdemei „kegy teljes elismeréséül legkegyelmesebben elrendelni méltóztassék, miszerint megneve­zett századosnak a legfelsőbb megelégedés kifejezése tudtul adassék."­ Habár a Belitska által adott minősítés szerint az előterjesztett „lovagias gondolkodású, kitűnő vezérkari tiszt", aki „a kerületi parancsnokság, továbbá a 41. honvéd gyaloghadosztály parancsnok­ság vezérkari és végül a honvédelmi minisztérium 1. osztályában mint fogalmazó tiszt mindenkor fáradhatatlan buzgalommal, a legteljesebb odaadással működött és kiválóan megfelelt", a november 19-i császári döntés nemleges volt „Ezen előterjesztésnek helyt nem adok."­ Indoklás nincs. Feltehetően vezérkara tisztjének a honvédség keretében kifej­tett kitűnő magatartását és szolgálatának példás ellátását környezete sugalmazására őfelsé­ge nem tartotta figyelemre és jutalmazásra méltónak. Nem tudni Werth értesült-e császára visszautasító döntéséről. Valószínűleg igen, amit rezzenéstelen arccal vett tudomásul. A szarajevói merénylet híre felháborította. Tiszttársaival együtt lelkesen követelte a bűnösök megbüntetését, majd ennek elmaradásakor a háborús elégtételt. Meggyőződése volt, hogy - mint ezt császára is kijelentette - levélhullásra itthon lesznek a katonák. Hitében Oroszország háborúba lépése sem ingatta meg, hiszen a német szövetséges had­erejét igen sokra értékelte. Az íróasztalt és a katedrát hadi beosztással válthatja fel, ami a hivatásos katona számára az igazi megméretést jelenti. Ő vezérkari tisztként ugyan nem igen kerül a tűzvonalba, nem vezényelhet rohamot századának, azonban a vezérkari munka, az irányítás szakszerűsége, döntő tényezője a csata megnyerésének. Részesévé válik a haza védelmében feláldozott katonákért vállalt roppant felelősségnek. Már a részleges mozgósításkor Pozsonyba vezényelték, ahol a kijelölt parancsnokok­kal hozzákezdtek a 100. honvéd népfelkelő dandár felállításához. A munkálatokban nem jutottak messzire, mivel október elején parancs érkezett, a dandár mégsem alakul meg. Werth vk. századost ekkor átvezényelték a mozgósításkor a pozsonyi 73. és a nyitrai 74. gyalogdandárokból szintén Pozsonyban felállított 37. honvéd gyaloghadosztály törzsé­be. A hadosztályt a mozgósítást követően azonnal a galíciai frontra szállították. Amikor megérkezett a hadosztály törzsszállására, az már másfél hónapja a San és a Visztula környékén vívott változó sikerű veszteségteljes harcokat. 1915 májusáig a törzs vk. be­osztott tisztjeként vett részt a hadosztály galíciai, majd januártól a betört ellenség ellen a Kárpátokban vívott harcaiban. Tevékenységének minősítéséről semmit sem tudunk. De, ismerve tehetséggel párosuló szorgalmát, itt is kiválthatta felettesei elismerését. Elsősorban a 73. dandár parancsnokának Nagy Pál tábornoknak a figyelmét keltette fel. Bár parancsnoka, Tabajdi Kálmán vezérőrnagy és vezérkari főnöke, Kárpáthy Kamilló 8 HL HM. I.oszt. 1913/15579. 9 HL HM. l.oszt. 1913/17172.

Next