Hadtörténelmi Közlemények, 117. évfolyam, Hadtörténeti Intézet (Budapest, 2004)
1. szám - Tanulmányok - Dombrády Lóránd: Akiről nem beszélünk: Werth Henrik. I. rész. - 2004. 61. p.
Akiről nem beszélünk, Werth Henrik 85 értett egyet. Kinevezésének pikantériája volt, hogy Rátzot, aki 1935. januártól Somkuthy helyettese volt, politizálása okán 1936. május 1-jén leváltotta a kormányzó, s a budapesti 1. vegyesdandár parancsnoka lett. Somkuthy szerepe ezzel még nem ért végett. A kormányzó 1936. szeptember 2-án felmentette a betegeskedő Gömböst a honvédelmi minisztérium vezetése alól, és nagy körültekintéssel, fáradhatatlan buzgalommal és önzetlen odaadással teljesített kiváló szolgálatai elismeréséül a szolgálaton kívüli viszonyban gyalogsági tábornokká nevezte ki. Utódjául a miniszterelnök javaslatára Somkuthy altábornagyot nevezte ki, s egyben tüzérségi tábornokká lépett elő. Megbízatása csak október 12-ig tartott, amikor a Gömbös halálát követően megalakuló Darányi-kormányba Rőder Vilmos gyalogsági tábornokot hívta vissza. Ő megfelelő ember volt, hogy egyensúlyt képezzen a hadügyi kormányzat és a Gömbösi örökséget a vezérkarban képviselő Rátzzal szemben. Somkuthynak pedig a különböző szolgálati beosztásaiban fáradhatatlan buzgalommal és odaadással teljesített kiváló, értékes szolgálataiért meleg köszönetét nyilvánította és az I. osztályú Magyar Érdemkeresztet adományozta. Werth úgy ítélte meg, hogy Rátz és Rőder között ő játszhatná a mérleg nyelvét. Ezért a legkevésbé sem értett egyet azzal, hogy az immár 60 éves és megromlott egészségű Shvoy István nyugállományba helyezését követően, 1936. szeptember 5-én a honvédség főparancsnokává Sónyi Hugó altábornagyot nevezte ki a kormányzó, majd október 1-jén gyalogsági tábornokká léptette elő. Az 53 éves Sónyi 1934. május 1-1936. szeptember 5-ig a 7. vegyesdandár parancsnoka volt. A húszas években a minisztérium elnökségének vezetőjeként megfelelő kapcsolatot építhetett ki a kormányzóval, amit ezt követően vegyesdandár-parancsnokként is tovább ápolt. A politikai alku eredményeként végrehajtott kinevezésekből Werth levonta a következtetést, hogy ő sem Gömbös, sem pedig Horthy bizalmát nem bírja. Az újabb csalódás után a titkos tanácsosi kinevezés aligha volt elégséges ír számára. //. Az elkövetkező másfél év nyugállományban telt el. Nincsenek ugyan ismereteink, de hősünk korábbi és későbbi életét ismerve bizton állíthatjuk, hogy ambícióit fel nem adva, az elmulasztott lehetőségek miatti aggódással kísérte figyelemmel a felforrósodott politika eseményeit. Miközben a külföldi és honi katonai szakirodalom a közelgő háború megvívásának módjáról értekezett, neki változatlanul nem volt közlésre szánt mondanivalója. Rátznak az újrafelfegyverzés megkezdésével kapcsolatos álláspontja és ajánlásai nem maradtak a katonai vezetés és a kormányzat körein belül, hiszen azokhoz a tisztikar minél szélesebb támogatását igyekezett elnyerni. Werth egyetértett: szerinte is közeleg a cselekvés órája, melyhez sürgősen meg kell teremteni a bel- és külpolitikai, valamint a katonai feltételeket. Átérezte Rátz aggodalmát, hogy a fontolgató Darányi-kormány a lehetőségeket kihasználatlanul hagyja. A többoldalú német kapcsolatok kiépítése elodázhatatlan. Vele egyetértve úgy prognosztizálta, hogy 1940 körül háború lesz Európában, amiből Magyarország geopolitikai helyzeténél fogva nem maradhat ki. Ebben a minden bizonnyal kulcsszerepet játszó Németország oldalán kell részt vegyen. Arról is meg vagyunk győződve, hogy csak a kormányzó és a kormány vezetésével tartotta lehetőnek az általa is szükségesnek vélt változásokat, a szélsőséges erőknek a had- HK 117.(2004)1.