Hadtörténelmi Közlemények, 122. évfolyam, Hadtörténeti Intézet (Budapest, 2009)

2009 / 1. szám - KRÓNIKA - Balla Tibor: A piavei csata, 1918. június 15-24. Nemzetközi konferencia, Vittorio Veneto, 2008. október 28-30.

Ára: 600,-Ft E számunk tartalmából „Bizonyára senki előtt nem ismeretlen Dugovics Titusz személye, aki Nándorfe­hérvár 1456-os ostromakor a július 21-i török betörés alkalmával bírókra kelt egy zászlót kitűzni készülő törökkel, és miután nem bírt vele, magával rántotta a katonát a mélységbe, ahol mindketten halálukat lelték... Dugovics Titusz azóta az önfeláldozás és hősiesség egyik ikonjává nemesült a magyar történeti emlékezetben, de mit tud­hatunk meg róla akkor, ha a forráskritika szemüvegén keresztül vizsgáljuk meg az eseményeket? ...elmondhatjuk, hogy keringett valamiféle történet egy ismeretlen katonáról, aki így áldozta fel magát a törökellenes küzdelem során, amely leírás - a névtelen hősök sorsa szerint - más események kapcsán is megjelent. ... Mikor jelentős késéssel a magyar történeti emlékezet is (újra) felfedezte a Névtelent, ... az az időszak éppen egybeesett a nemzeti ébredés korszakával, a XVIII-XIX. század fordulójával, így a Névtelen a hazafias önfeláldozás egyik alapköve, a romantikus nemzeti múlt-kép fon­tos alakja lett. Ezt... használta ki az 1820-as évek elején Dugovics Imre, aki... a saját családját kívánta rokonságba hozni a belgrádi hőssel. ... Kresznerics Ferenc és né­hány régi dokumentum segítségével sikerült is megyéjében jelentős hírre szert tennie, amely Döbrentei Gábor lelkesedése révén országos méretűvé dagadt, és valószínűleg Dugovics Imre minden előzetes várakozását felülmúlva, a magyar történelmi panteon részévé vált. Így lett a Névtelenből Dugovics Titusz, a hol horvát, hol szerb szár­mazásúnak titulált, szó szerint „legendás” vitéz, aki a ... nándorfehérvári diadalnak immár visszavonhatatlanul részese lett, Hunyadi, Kapisztrán, Szilágyi és a többiek mellett...” (Szőcs Tibor: Egy „legendás” hős: Dugovics Titusz története) „Mátyás törökellenes politikáját mindig is nagy érdeklődés övezte, s folyamatosan a legellentétesebb véleményeket és reakciókat gerjesztette. A magyar hadtörténeti szakirodalom közmegegyezésen nyugvó megállapítása szerint Mátyás, kora egyik legkiválóbb stratégájaként, a rendelkezésére álló eszközökkel és erőkkel a maximu­mot tudta elérni... Összességében úgy látjuk, hogy a szabácsi hadjárat, szemben például Zsigmond galambóci ostromával, elérte korlátozott stratégiai célját, s a magyar végvárrendszert egy új, közepes erősségű, de évtizedeken át megtartható erődítménnyel gazdagította. Ebből a szempontból fontos üzenetet jelentett a török udvar számára, mely azt megértette, s szemmel látható idegességgel reagált a királynak az év folyamán meg­kezdett, Szendrő elleni felvonulására, s ... a moldvai vajdát támogató lépéseire. Tá­­gabb összefüggésegeket is nézve persze a kép ugyanolyan szomorú, mint Galambóc idején volt. A Balkánon és a Fekete-tenger mentén a magyar sikerek nem tudták a török felet a folyamatos és sikeres előrenyomulásban megakadályozni, ami persze az éppen csak kialakult törékeny katonai egyensúly felborulását vetítette elő. A magya­rok jelen voltak a térségben, de a kritikus pillanatokban nem akartak, illetve nem tud­tak időben segítséget nyújtani.” (Veszprémy László: Szabács ostroma [1475-1476]) 9770017 654008 0900 1

Next