Hadtörténelmi Közlemények, 122. évfolyam, Hadtörténeti Intézet (Budapest, 2009)
2009 / 2. szám - SZEMLE - Kádár Zsófia: Gecsényi Lajos: Gazdaság, társadalom, igazgatás. Tanulmányok a kora újkor történetéből
kori helyrajzáról (Adatok és kérdőjelek). A tanulmány az 1271-es királyi privilégiumig viszszanyúlva mutatja be a város birtokjogi viszonyait és helyrajzát. A már itt is megjelenő gazdaság- és társadalomtörténeti vonatkozásokat a későbbi időszakra vonatkozóan részletesen dolgozza föl a szerző további győri tanulmányaiban. Különösen érdekes például a Gazdasági és társadalmi változások Győrött a 16- 17. század fordulóján című írása, amelyben a XVII. század eleji, törököktől visszafoglalt város újratelepülése kapcsán annak a nemespolgár-patriciátusnak a jelentőségére hívja fel a figyelmet, amelynek tagjai gazdasági és rokoni kötődéseik kapcsán egy jól elkülönülő vezetőréteget alkottak. Ez a réteg a földesúri jogokkal bíró káptalan és a Győr végvárrá alakulása miatt megjelenő és egyre nagyobb létszámú katonaság mellett a harmadik — bár nem független — vezető erőt képviselte a városban. Tagjaik is nagyrészt a XVI. század végén felemelkedett kereskedőcsaládokból kerültek ki: a Dallos, Grebechy, Réthelyi, Torkos családok mind e réteget képviselték. A városi vezetés és önkormányzat felépítéséről, működéséről és a nemes polgár-patriciátus szerepéről szól a Városi önkormányzat a XVII. században Győrött című tanulmány, amelynek szerves folytatásaként is értelmezhető a Győr vármegye közigazgatása és tisztikara a XVII. században. Ebben a cikkben a szerző a Győr városvezetéséből a megyei tisztikarba felemelkedettek pályáját is érinti. A gazdaságtörténeti vonatkozású cikkek talán egyik legérdekesebb darabja a XVI. század közepén működő magyarországi származású Ladislaus von Edlasperg császári tanácsos, bécsi piacfelügyelő esetét bemutató tanulmány, Az Edlasperg-ügy (A magyar kereskedők bécsi kapcsolatai a 16. század első felében). Edlaspergnek tisztjénél fogva az volt a feladata, hogy az ebben az évtizedekben a magyar kereskedőket sújtó korlátozásokat betartassa. A Gecsényi által felgöngyölt szálak azonban éppen arra engednek következtetni, hogy a felügyelő és beosztottjai, illetve a magyar kereskedők között állandó széleskörű összefonódás alakult ki, amely sokszor a megvesztegetésen alapult. A bécsi vezetés a piacfelügyelő elítélése ellenére sem tudta megakadályozni, hogy a század második felében az „ajándékozás” szokása megmaradjon, ugyanis a magyar állatfelhajtás és marhakivitel az osztrák főváros élelmiszerellátásának egyik fő forrását jelentette. Ennek a kereskedelmi kapcsolatrendszernek a megismeréséhez szolgál további adalékokkal a Bécs és a hódoltság kereskedelmi összeköttetései a 16. században (Thököly Sebestyén felemelkedésének hátteréhez) című tanulmány is, amely egy 1575-ös bécsi kihallgatási jegyzőkönyvből kiindulva tárja föl Thököly Sebestyén pályakezdését. A vállalkozó a centrális áruelosztó szerepet betöltő Bécs és a hódoltság közötti láncszerű marhakereskedelemben vett részt. Sikerességének bizonyítéka 1572-ben szerzett nemesi és 1593-as bárói címe, amelyek a korabeli viszonyok kiváló ismeretén alapuló jó alkalmazkodóképességének és találékonyságának gyümölcsei. Gecsényi Thököly Sebestyént bemutatva a korszak egy tipikus figuráját ábrázolja. A közigazgatástörténeti témájú tanulmányokat jól reprezentálja a szerzőnek a kötetben megjelent legújabb cikke. A döntést előkészítő hivatalnoki elit összetételéről. A Magyar Kamara vezetői és tanácsosai a 26. században, Gecsényi Lajos a korszak magyar közigazgatásának legfontosabb szervét bemutatva arra a következtetésre jut, hogy egy sajátos hallgatólagos egyezség érvényesült: a kamara tisztviselői ugyanis a XVI. század folyamán nemcsak a központi akaratot képviselték engedelmesen, hanem a magyar rendi érdekeket is. Az egyensúly egy különleges helyzetben jött létre, és számos olyan tényező tette lehetővé fennmaradását, amelyek közül akár egynek a válsága is konfliktushoz vezethetett. A kötetben, habár a címben kiemelve e téma nem szerepel, a korszak jellegéből adódóan számos hadtörténeti vonatkozású tanulmány is helyet kapott. A Győr erődváros kiépítése a 16. század második felében eredetileg a szerző által kiadott Győr város telek- és házösszeírásai, 1564-1602 című kötet bevezetőjeként jelent meg. A cikk - amelynek egyébként első alcíme (A forrás) a tanulmánykötetből kimaradt - a forrásokat ismerteti (öt jegyzéket az 1564., 1567. és 1602. évekből), és összefoglalja Győr erődváros XVI. század végi, XVII. század eleji történetét. A polgári és katonai lakosság egymás mellett élésének problémája a kiindulópontja A végvári harcok taktikája (Török felvetés Győr alatt 1577-ben) című cikknek is. Az esettanulmány Győr katonaságának 1577 augusztusában elszenvedett veszteségeiről szól. Az események pontos feltárásán túl Gecsényi a sikertelenség okait is számbaveszi (a tisztikar felkészületlensége, a hírszerzés és 560 .