Hadtörténelmi Közlemények, 122. évfolyam, Hadtörténeti Intézet (Budapest, 2009)

2009 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Szőcs Tibor: Egy "legendás" hős: Dugonics Titusz története

ott együtt meghalván, mit gondolsz, mi lesz a lelkemmel? Ő azt felelte: kétség kívül üd­­vözülni fog. Mindjárt lerántotta magát és a törököt, és az ellenség és az ő halála révén az egész életét feláldozta a társaiért úgy, hogy azok felbátorodtak, hogy üldözzék a mene­külő törököket is, és őket a dolgaiktól, amelyek épen maradtak a tűztől, megfosszák. Mert a történtek után Mohamed lelkét oly nagy kétségbeesés szállta meg, hogy táborára, amelyet könnyen megtarthatott volna, inkább tüzet vetett és elmenekült.”15 Dubravius tolmácsolásában sem változott a történet lényege, ám több részlet is más lett. Talán a legfontosabb különbség, hogy ő már cseh nemzetiségűnek mondja a vitézt Bonfinival ellentétben, aki még magyarnak tartotta az illetőt. Emellett a cseh krónikás sokkal direktebb összefüggést látott a hőstett és a törökök elűzése között, szerinte társai éppen miatta bátorodtak fel, a császár pedig ezután döntött úgy, hogy táborát hátrahagyva elmenekül. A szerző legszembetűnőbb betoldása mégis egy párbeszéd a cseh vitéz és Kapisztrán János között a lelkének sorsáról. A teológiai doktorátust szerző és olmützi püspöki címet is viselő Dubravius16 itt nyilván az egyház által elítélt öngyilkosság mé­regfogát akarta kihúzni azzal, hogy jelezte: a tett nem is igazi öngyilkosság, és a vitéz mindenképpen üdvözölni fog. A legfontosabb kérdés mégis az, hogy Dubravius honnan vehette az információt? Előtte már többen is írtak speciálisan cseh történelmet; alapműnek ebből a szempontból a későbbi II. Pius pápa, Aeneas Sylvius Piccolomini műve számított, amelyet 1458-ban írt meg Historia Bohemica címmel.17 A kiváló humanista szerző már sort kerített a friss nándorfehérvári ostrom részletes taglalására (ezzel állandó mintául szolgálva későbbi cseh követőinek), ám ebben a leírásban a vitézre utaló rész hiányzik, bár nagyon drámai hangnemben ecseteli a részleteket és főként Kapisztrán szerepét, leginkább neki tulajdo­nítva a győzelmet.18 Ezt a tematikát követte és bővítette tovább Vaclav Hajek, aki 1541-ben írta meg anyanyelvén a Cseh Krónikáját (Kronyka Czeská). Hajek műve sok kiadást és több fordítást is megélt, és ő még Piccolomininél és Dubraviusnál is hosszabban érteke­zett Nándorfehérvár 1456-os ostromáról, ám ez a motívum nála is hiányzik.19 Elvi szinten 15 „Inter autem duces, reddendus est militi quoque Boiemo debitus gloriae titulus, qui cum vidisset Tuream cum signo vexilloque Turcico murum iam conscendisse, eoque metu plerosque militum perculsos, fugam in arcem parasse, complexus lucta Tuream, rogat Capistranum inferius stantem. Si, inquit, sponte mea, cum cane isto, me de muro praecipitavero, illi commoriturus, quid de anima mea censes futurum? Illo respondente, sal­vam sine dubio fore. Deiecit se protinus et Tuream, morteque hostis, et sua, vitam sociis incolumem reliquit, ita ut persequi quoque Tureas, fugientes, rebusque illos suis, spoliare, auderent, quae ab igne manserunt in­tegrae. Tanta namque post rem male gestam, Mamohetis animum desperatio invasit, ut castris, que facile tueri poterat, ignem subijeere, indeque fugere maluerit.” Dubravius: Historiae Bohemiae, 182v (XXIX. könyv.) 16 Encyklopedia Slovenska 1. (A-D) Bratislava, 1977. 597. о. 17 Általunk használt kiadása: Piccolominei [1]. Aeneas Sylvius: Historia Bohemica. Hermestadii, 1699. (a to­vábbiakban: Piccolominei: Historia Bohemica). 18 Piccolominei: Historia Bohemica, 117-118. o. 9 Hajek z Libocan, Vaclav: Kronyka Czeská. [H. n.,] 1541. Német fordítása: Hagec, Vvenecesla [1]: Böh­mische Chronica. Aus Böhmischer in die Deutsche Sprache mit besondern fleiß transfer­ret durch Johannen Sander. Prag, 1596. (A német fordításnak is több későbbi kiadása volt.) Mi ezt használtuk, itt az ostrom a 1621_v— 163' lapokon található. Hasonlóképpen tárgyalja az ostromot, de az önfeláldozó Névtelen nélkül. Beuther, Michael: Ephemeris historica. Eiusdem, de annorum mundi concinna dispositione libellus. Parisiis, 1551. 213. o.; Bucholzer, Abraham: Isagoge chronologica, id est opusculum, ad annorum seriem in Sacris Biblis con­texendam, compendio viam monstrans ac fundamenta indicans. Accessit index chronologicus a mundo condito ad annum Christi 1580. [H. n.], 1580. A kronológiánál nincsenek oldalszámok, a leírást az 1456-os évnél kell keresni.

Next