Hadtörténelmi Közlemények, 125. évfolyam, Hadtörténeti Intézet (Budapest, 2012)
2012 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Varga E. László: Magyarok a lengyel légiókban, 1914-1948
KÖZLEMÉNYEK VARGA E. LÁSZLÓ MAGYAROK A LENGYEL LÉGIÓKBAN, 1914-1918 A lengyel légiókban szolgált magyarok története elfelejtett történelem. Az utóbbi fél évszázad szakmai közvéleménye nem ismerte - nem ismerhette és ma sem ismeri őket. Lengyelországban hasonló a helyzet, igaz egy 1991-ben megjelent munka már említést tett róluk. Mielőtt rátérnénk a magyar légiósok történetének ismertetésére, nemcsak azt kell megmondanunk kik ők, hogyan kerültek a légiókba, hanem azt is, hogyan jöttek létre a légiók, és mit is értünk a légió elnevezés alatt. A légiók létrejöttének előzménye - Lengyelország egyesítésének kérdése Az 1908. évi balkáni válság után, azt követően, hogy a Monarchia annektálta Bosznia- Hercegovinát, nem lehetett kétséges, hogy a történetírás által a későbbiekben központi és antant hatalmaknak nevezett szövetségi rendszer államai között a fegyveres összeütközés előbb vagy utóbb be fog következni. Ebben a helyzetben a korábbiaknál is élesebben merült fel a nemzeti önrendelkezés kérdése. Több elképzelés alakult ki Lengyelország egyesítéséről is. A lengyel politikai erők többsége Oroszország győzelmétől várta hazája feltámadását; voltak, akik ezt a császári Németország segítségével akarták megvalósítani, csak a galíciaiak közül gondoltak némelyek valamely osztrák megoldásra. Utóbbiak közé tartozott a volt szibériai száműzött, a Lengyel Szocialista Párt tagja, a Japánt és Nyugat- Európát megjárt Józef Pilsudski, Lengyelország későbbi államfője is. 1 Czerep Stanislaw: II Brygada Legionóvv Polskich. Warszawa, 1991. (A továbbiakban: Czerep 1991.) 48., 49., 94. o. 2 Pilsudski Józef (1867-1935): a mai Litvánia területén született lengyel politikus, katona, államfő. A cári Oroszországban lengyel nemzeti törekvéseiért 1887-1892-ben Szibériába száműzték. 1900-ban ismét letartóztatták, az illegális Robotnik c. lap szerkesztéséért. A varsói börtönben megjátszotta az őrültet, így ideggyógyintézetbe került Pertrsburgba. Megszökött és Galíciába ment. Illegálisan visszatért Orosz-Lengyelországba, ahol a szocialista párt illegális fegyveres harci (terrorista) csoportjainak egyik irányítója lett. 1905-től állandó jelleggel Galíciában tartózkodott, de többször illegálisan visszatért. 1908-ban, Bezdanban - Wilno alatt - például részt vett egy postavonat kirablásában, amelynek során 200 000 rubelt zsákmányoltak. Galíciában paramilitáris szervezeteket alapított (Aktív Harci Szövetség, Lövész Szövetség.) A lengyel légiók megalakulása után az I. dandár parancsnoka lett, amiről 1916-ban lemondott. 1917-ben öt hónapig az Ideiglenes Államtanács katonai főosztályának vezetője Varsóban. 1917-1918-ban a magdeburgi erődben tartották fogva. 1918. november 11-én érkezett vissza Varsóba, ahol ideiglenes államfő (1918-1922), a hadsereg főparancsnoka lett. 1922-1923-ban vezérkari főnök is (katonai szakképzettség nélkül). 1920-tól Lengyelország marsallja. 1926-ban államcsínnyel szerzi vissza hatalmát. Élete végéig hadügyminiszter, a hadsereg főfelügyelője, kétszer miniszterelnök. Politikai ellenfelei azzal igyekeztek nevetségessé tenni, hogy kihangsúlyozták szakképzetlenségét (mindössze egy évet járt az orvostudományi egyetemen Harkovban), hogy a k. u. k. katonai hírszerzés ügynöke volt, hogy áttért az evangélikus vallásra, e szerint kötött házasságot. Ideiglenes államfőként el nem válva feleségétől, másik nővel élt együtt, akitől gyermeke is született. Felesége halála után - visszatérve a Ka HK 125. (2012) 3. 807-846.