Hadtörténelmi Közlemények, 130. évfolyam, Hadtörténeti Intézet (Budapest, 2017)

2017 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Farkas Katalin: "Régi honvédek” a kiegyezéses rendszerben. Az 1848-49-es honvédegyleti mozgalom története a kiegyezéstől az 1880-as évekig

Régi honvédek” a kiegyezéses rendszerben őket.172 Bellágh Imre, Gelléri Szabó János, Sárkány József és Vajkay Károly az igazság­szolgáltatásban töltöttek be magas tisztséget, Sárkány és Vajkay munkáját az uralkodó is megjutalmazta.173 Schneider Antal ezredes, Bem tábornok egykori főtörzs-orvosa a pénz­ügyminisztérium alkalmazottja volt.174 Lévay Henrik 1887-től a Szabadelvű Párt ország­gyűlési képviselője lett,175 dr. Balogh Sándor jogtudóst pedig később a központi választ­mány elnökévé választották.176 Morzsányi Sándor 1881-ben nyomtatásban is megjelen­tetett alkalmi költeménnyel köszöntötte Rudolf főherceg házasságát.177 Összesen tehát a központi választmány 17 tagjáról tudható vagy legalábbis sejthető a kormányhoz való lojalitása, míg ellenzéki kötődés csak az említett szélsőbaloldali képviselők esetében mutatható ki. A későbbi fejlemények is azt igazolják, hogy 1883-ban a kormánypártiak felülkerekedtek a honvédegyleti mozgalom országos vezetésében.178 Tisza Lászlónak nyilvánvalóan kulcsszerepet szánt a kormány abban, hogy ellenőr­zése alá vonja a mozgalmat, és ezzel elvegye működésének ellenzéki élét. Miniszterelnöki tisztséget betöltő öccsénél egy évvel idősebb Tisza László 19 évesen, huszár főhadnagy­ként vett részt a szabadságharc első hónapjainak harcaiban, amikor az 1848. december 30-i móri ütközetben megsebesült és fogságba esett. Felépülése és Buda visszafoglalá­sakor történt szabadulása után Görgey Artúr hadügyminiszteri titkára lett, századosi rangban. A vereség után a család a Tisza-fiúkat nyugat-európai tanulmányútra küldte, így menekítve ki őket a megtorlások elől. Tisza László 1852-ben feleségül vette az erdé­lyi nemesi családból származó Holles Ottíliát, és ettől kezdve Erdélyben gazdálkodott. A nagyenyedi református egyházkerület gondnokaként és az Erdélyi Gazdasági Egyesület elnökeként szerzett magának tekintélyt a helyi közéletben, majd 1861-től országgyűlési képviselő lett Pesten.179 Öccse egyre inkább felívelő politikai pályafutását a háttérből követte, végig támogatva azt. A honvédegyletek központi választmányának elnökeként, 172 Krivácsy egy honvédegyleteknek írt jelentésében Mikárt, Felekyt és Vangelt vádolta azzal, hogy elnökké választásuk óta mesterségesen szítanak „zavargást” ellene. HL VI. 14. 2. d. „A többrendű sérelmek gyökeres orvoslása tárgyában”, 1881. március 12. Feleky, a Nemzeti Színház színésze négy évvel később nemesi címet kapott. Bona 2008-2009.1. 342. o. Kleeberg Károly esetében nem világos, hogy apáról vagy fiá­ról van-e szó. (A szabadságharcban mindketten századosi rangot értek el.) Az idősebb Kleeberg volt az, aki a Tisza megválasztását megelőző egyik központi választmányi ülésről kizavarta Krivácsyt. Fővárosi Lapok, 1882.207. sz. (szeptember 10.) Az ifjabb Kleeberg pénzügyminisztériumi osztályvezető volt. Bona 2008-2009. 1.557. o. 173 Bellágh Pest vármegye tiszti főügyésze, és Mikárhoz hasonlóan a Magyar Tisztviselők Országos Egyesületének választmányi tagja volt (Budapesti Közlöny, 1875. 142. sz., június 24.), Gelléri Szabó királyi Ügyigazgatósági ügyész (MNL OL . 27.1869. április 13.), Sárkány a budapesti királyi ítélőtábla tanácselnöke (Bona 2000. 611. o.), Vajkay a királyi tábla elnöke volt (Bona 2008-2009. II. 498. o.), Sárkány a Lipót-rend lovagkeresztjét, Vajkay nemességet kapott az uralkodótól. 174 Budapesti Közlöny, 1868. 165. sz. (július 19.) 175 Tóth 1973.216-343. o. A korábban nemesi címet kapott Lévay az Első Magyar Általános Biztosító Tár­saság vezérigazgatója volt. Az ő jóvoltából Tisza elnöksége idején a központi választmány a biztosító társaság termében tartotta üléseit. HL VI. 14. 2. d. A központi választmány éves jelentése, 1885. március 6. 176 Bona 2008-2009.1. 132-133. o.; Vasárnapi Újság, 1911. 16. sz. (március 5.) 177 Morzsányi 1881. 178 1885-ben az 1883 óta hivatalban lévő központi választmány 22 tagja írta alá a Tisza László törekvését támogató beadványt. HL VI. 14. 2. d. Tisza László, elnök és 22 választmányi tag levele a belügyminiszterhez, 1885. április 11. Lásd e fejezet további részében. 179 Budapesti Hírlap, 1902. 237. sz. (augusztus 29.); Kozák­ 2003. 23-25. o., 43. o.; Bona 2008-2009. II. k. 460. o.

Next