Néplap, 1950. július (7. évfolyam, 150-175. szám)

1950-07-01 / 150. szám

2 Fegyelmezettebb munka — magasabb életszínvonal* Ezekben a napokban zárul le ötéves tervünk első féléve. Nem kis eredményekkel: már az első négy hónapban kereken 11 százalékkal haladta meg ipari termelésünk a rapit év decemberit s különösen a nehézipar fejlődött egészségesen, amelynek áprilisi termelése a tavaly decemberinek de.2 százalékára emelkedett. Jelentősen túlteljesítette gyáriparunk az időközben felemelt termelési irányzatokat, államháztartásunk még többletet is tud felmutatni, jobban élünk, mint fél évvel ezelőtt. Mindez Pártunk győzelmeinek, szüntelen szervező, nevelő munkájának, a szovjet nép baráti segítségének köszönhető. Sikereink nem utolsósorban dolgozóink többségének a munkához, a termeléshez, gyárhoz való újviszonyából fakadnak, abból az odaadásból, öntudatból, fegyelmezett munkából, amelyivel a tervet — saját tervüket — végrehajtják. Eredményeinket azonban csak úgy növelhetjük, ha kemény harcot vívunk minden olyan jelenséggel szemben, amely termelésünk útjában áll. Ma ez az akadály, elsősorban a munkafegyelem lazasága. A munkafegyelem lényegében a munkához való viszony kérdése s éppen ezért az adott társadalomnak megfelelően változik. A kapitalizmusban az éhség és az államhatalom kényszerével tartja fenn a tőkés a munkafegyelmet, amely súlyos, elviselhetetlen terhet jelent a munkás részére, hiszen a fegyelmezett munka nem a munkás jólétét, hanem a tőkés profitját emeli. A munkás saját osztálya, saját maga érdekei ellen vét a kapitalizmusban, ha fegyelmezetten termel. Munkafegyelemre a szocializmusban is örökség van, sőt még erősebbre, mint a kapitalizmusban. De ez másfajta fegyelem. „A társadalmi munka kommunista szervezete, amely felé az első lépés a szocializmus — tanítja Lenin—— maguknak a dolgozóknak szabad és tudatos fegyelmére támaszkodik.” Ennek a magasabbrendű, öntudatos fegyelemnek az a felismerés a forrása, hogy magunknak termelünk, hogy a fegyelmezetlen munka saját kárunk s fordítva: a szilárd munkafegyelem, a társadalmi termelés, tervgazdálkodásunkat segíti s hasznára van- közvetlenül és közvetve — az egyes munkásnak is. Ez az újfajta szocialista munkafegyelem persze nem önmagától jön létre, nem „a szűzanya parancsára” születik meg. Napról-napra tanúi vagyunk annak, hogyan harcol Pártunk azért, hogy a dolgozók gondolkodásából kiűzze a kapitalizmusból ránkmaradt önzést, haszonlesést, fegyelmezetlenséget, hanyagságot, a munka iránti nemtörődömséget s hogy helyébe az öntudatra alapozott munkajegyeket ültesse. Ez a harc nehéz és hosszadalmas, hiszen az új társadalom születése után nem tűnik el azonnal a régi, nem szilárdul meg rögtön az új. Így van ez ma nálunk is: még nem szabadult meg minden munkás a ,,kicsikarni és továbbállni” kapitalista módra való gondolkodástól, még nem vált minden egyes munkás vérévé a szocialista munkafegyelem. Érthető hát, ha ma az ellenség támadásának egyik legfőbb pontja a szocialista munkafegyelem megbontása. Az ellenség jól tudja: egész termeléseink alapja az öntudatra épülő fegyelmezett munka. A mi szocialista termelésünket nem utolsó sorban az különbözteti meg a kapitalista termeléstől, hogy a dolgozók tömegeinek lelkes aktivitására, öntevékenységére, alkotó munkájára épít, ezt a hatalmas erőt mozgósítja a termelékenység emelése érdekében. A termelékenység emelésének kérdése pedig legfontosabb kérdés a szocializmus építésének, győzelmének szempontjából. Magasabb termelékenységével győzött a kapitalizmus a hűbéri társadalom felett s — Lenig, Sztálin arra tágítanak bennünket — a szocializmust sem lehet jelszavakkal győzelemre vinni, csak a kapitalizmusénál magasabb munkatermelékenységgel. Ezért támadja ma tudatosan az ellenség termelésünket, tervgazdaságunk egyik alapját, a szocialista munkafegyelmet. Az üzemekben a főellenség: a jobboldali szociáldemokraták. Ezeknek a munkásárulóknak „régi bugáit a népi demokrácia eddig nem kérte számon ... emiatt felbátorodtak s most, mikor az imperalista háborús gyujtogatók hangosabban csörtetik kardjukat, újra mozgolódnak” — mondotta Rákosi elvtárs. A Horfhyfasizmusban az lett a szerepük, hogy rágalmazzák, mocskolják, elárulják és kiszolgáltassák a fasizmusnak a legöntudatosabb forradalmi munkásokat, a kommunistákat, hogy a Szovjetunió ellen fordítsák a munkásságot. Ma ők azok, akik lazítják a fegyelmet, növelik a selejtet, akik behálóznak egyes öntudatlan munkásokat, hogy bércsalást, normalazítást kövessenek el. A Győrött leleplezett jobboldali szociáldemokrata banda példája is bizonyítja ezt. Az ellenséges elemek, a jobboldali szociáldemokraták és a lyunkafegyelem, a munkaverseny alán prédikáló klerikális reakció „az elmaradókra, dobogókra, önzőkre, bukfákra és naplopókra veszik az irányt", igyekeznek a maguk a-1és céljai érdekében életben tartani, fölerősíteni minden, a kapitalizmusból ránk maradt hagyományt, szokást, babonát, előítéletet, önzést. Ezért a fegyelmezetlen munka mögött mindig meg kell keresni a felbujtót, az ellenség kezét, le kell leplezni és eltávolítani üzemeinkből az aktívan ellenséges jobboldali szociáldemokrata elemeket. Az üzem, a termelés ma az osztályharc csatatere. Naprólnapra megütközünk az ellenséggel, melyet Pártunk győzelmei a legális és illegális hadállások egész sorából már kivetettek s amely most a munkafegyelem züllesztésével próbálja akadályozni szocialista építésünket. A munkafegyelem lazasága ma elsősorban a tömeges bér-, norma- és táppénzcsalásokban jelentkezik. Ez az a pont, ahol az ellenség leginkább tud építeni az elmaradottságra, az önzésre, ahol a ,,gyomorra" tud apellálni. A kevésbbé öntudatos dolgozók könnyen hajlamosak arra, hogy szem elől tévesszék: nagyobb jólétet biztosítani csak szocialista iparunk fejlesztésével, a termelékenység növelésével lehet. A magasabb termelékenység közvetlenül emeli a jólétet, mert a szocialista bérezés elve szerint, aki több, jobb és szakképzettebb munkát végez, annak magasabb kereset jár. Közvetve pedig azért növeli az életszínvonalat, mert csökkenti az önköltséget és ezzel megnyitja az árleszállítások útját. A kisebb önköltség lehetővé teszi azt is, hogy az álam hatalmas összegeket halmozzon így — gondoljunk csak a 900 millió forintra, — amelyekből íry gyárakat, gépeket, iszkolákat és játszótereket építhet. A termelékenység emelkedése azonban csak akkor vonja maga után az önköltség csökkentését, ha gyorsabb ütemben emelkedik, mint ahogyan a bérek nőnek. A bérek és termelékenység arányát a 100 forint kifizetett munkabérre eső terprelési érték alakulásával mérjük. Nálunk tavaly decembertől áprilisig 100-ről 97,9 százalékra csökkent ez a mutatószám. Ez más szóval azt jelenti, hogy egy árucikkért fokozatosan több bért fizetünk ki, mint amenynyivel többet termeltünk belőle. Minthogy pedig a bér az önköltség legfontosabb része — ezáltal emelkedik az önköltség, akadályba ütközik az árak leszállítása, csökken a szocialista felhalmozás, megnehezül a szocializmus építése. Mindennek elsősorban a tömegessé vált bércsalások, normalazulások az okai. A bércsalók, normalazítók több keresete mögött nem áll megfelelő mennyiségű megdolgozott munka, a bércsalók, normalazítók a közösség pénzéből lopnak, megdézsmálják azt a vagyont, amely mindnyájunk felemelkedését van hivatva elősegíteni. A bércsalóknak, normalazítóknak „köszönhetjük” elsősorban, hogy fogyasztási láz harapózhatott el, hogy fennáll annak a veszélye, ha nem tartanánk mértéket, „ötéves tervünk gyárait, üzemeit és kultúrházait már az idén csemegevaj és borjúsült formájában elfogyasztanánk” — ahogyan Rákosi elvtárs mondotta. Emellett a bércsalók azzal is hatalmas kárt okoznak, hogy elkeserítik az öntudatos, becsületesen dolgozó munkásokat , ezzel akadályozák a termelékenység emelkedését, a magasabb teljesítményekre való törekvést. A bércsalások tömegessé válását elősegítette a rossz bérezési rendszer, amelynek igazságtalanságát, bonyolultságát most számoljuk fel a darabbérezés bevezetésével s elősegítette a normák lazasága, elavultsága, amely fejődésünk, termelésünk egyik kerékkötőjévé vált. A normák elavultsága megkönnyítette a tudatos ellenség és a hálójába került öntudatlan dolgozó számára a norma további fellazítását s homályba burkolta a bércsalást. Ma már az öntudatos munkások világosan látják, hogy ilyen féket sokáig nem tűrhetünk fejődésünkben. A bércsalások, normalazítások tömegessé ezért is válhattak, mert üzemi vezetőink egy része, nem egy pártfunkcionárius, szakszervezeti vezető, gyárigazgató nem ismerte fel idejében: a jobboldali szociáldemokraták aknamunkájáról van szó. Sokan közülük bűnös hanyagsággal és felelőtlenséggel elnézték a csalásokat, nem egy esetben pedig maguk is segítették azokat. Üzemi vezetőink egy része hajhászta a látszateredményeket, a „kiugrásokat”, a csalások fölötti szemethunyással akart népszerű, „jóember’’ lenni. Az ellenség figyét szolgálják azok az üzemi vezetők, akik nem folytatnak erélyes harcot a munkafegyelem minden lazasága, a bércsalás és normalazítás minden megnyilvánulása ellen, akik takargatni igyekeznek a rosszul felfogott üzemi sovinizmusból, az egyéni felelősség alól való kibújásból — a bér- és normacsalókat. A Békés megyei Tanács végrehajtó bizottsága június 27-i ülésén megtárgyalta az aratás, cséplés, valamint a gabonabegyűjtéssel kapcsolatos további feladatokat és az alábbi határozatokat hozta: Dolgozó parasztságunk szorgalmas munkája, amelyet a munkásosztály állandó támogatásával, a Párt és Rákosi elvtárs irányításával végzett, a tavalyinál sokkal bővebb termést eredményezett. Az aratás, cséplés és begyűjtés komoly feladatot jelent, minden dolgozó paraszt támogatását igényli, mert eredményeink láttán a kulák és a klerikális reakció egyre dühödtebben támad. Megkísérli megakadályozni, hogy népünk szorgalmas munkájának gyümölcsét — a jó termést — sikeresen be is tudjuk takarítani. Pártunk útmutatása és tanítása alapján azonban dolgozó parasztságunk zöme egyre inkább látja, hogy az aratás, cséplés, begyűjtés végrehajtása saját érdeke, népével szembeni hazafias kötelesség, ezért helyesli és magáévá teszi a tótkomlósi versenykihívást. A dolgozó parasztság részéről megnyilvánult lelkesedésnek és akaratnak ad kifejezést a Megyei Tanács végrehajtó bizottsága, amikor aratási, cséplési és begyűjtési versenyre hívja ki az ország összes megyéjét. " Versenykihívásunkban vállaljuk: 1. A megye összes kalászosainak learatását legfeljebb 0,5 százalék szemveszteség mellett július 6-ig. A gabona behordását július 18-ig végezzük el, biztosítjuk az osztagok gondos berakását. 2. A cséplőgépek jó kihasználásával, a gépek és a cséplési brigádok közötti verseny fejlesztésével a cséplést állami gazdaságainknál és temetésnör A becsületes, öntudatos dolgozók egyre nagyobb számban lépnek fel keményen a dolgozó nép kártevői ellen. Ennek számos jelét látjuk már: munkáskevesek tömege követeli, hogy állítsák munkásbíróságra a bércsalókat, a dolgozók lelkes helyeslése kísérte a salgótarjáni fasiszta bércsaló klikk elítélését, szaporodik az elvtársi bíróságok száma. De fokozni kell az üzemekben a felvilágosító munkát. „Olyan légkört kell teremtenünk az üzemekben, hogy azt, aki bér- vagy normacsalásra vetemedik, a dolgozók pellengérre állítsák és kivessék maguk közül” — mondotta Gerő elvtárs. A jóhiszemű, de a tőkés gondolkodás befolyásától meg nem szabadult munkást a politikai felvilágosítás eszközével kell kiragadni az ellenség kezei közül és megmagyarázni neki: az egyetlen út a még jobb élethez a tisztességes többtermelés s aki nem ezt az utat járja, az ellenséget segíti. Ugyanakkor szigorú fellépéssel kell megtörnünk az ellenséget s felszámolnunk az ellenséges befolyást. A dolgozók összességének érdekei megkövetelik — s az öntudatos dolgozók maguk adnak sürgetően hangot kívánságuknak, — hogy a legkeményebb rendszabályokat foganatosítsuk azokkal szemben, akik a jó szóból nem akarnak érteni. Az ellenséggel, az amerikai imperializmus ügynökeivel, a jobboldali szociáldemokratákkal és a klerikális reakcióval pedig úgy kell elbánnunk, ahogyan népünk ellenségeivel eddig is elbántunk. Mindennek következetes végrehajtásában az oroszlánrész pártszervezeteinkre, elvtársainkra hárul. A vetkezeti csoportjainknál július 20-ig, az egyénileg gazdálkodóknál augusztus 10-ig elvégezzük. A cséplési szemveszteség nem haladhatja meg a 0,5 százalékot. 3. A Párt irányítása mellett végzett jó népnevelő munkán keresztül biztosítjuk, hogy dolgozó parasztságunk a beadásra szánt gabonakészletét már a cséplőgéptől beszállítsa a kijelölt terménybegyűjtőhöz. Ezzel kapcsolatban vállaljuk, hogy július 8-ig 1000 vagon gabonára szállítási szerződést kötünk. 4. A megye várható összes terméseredménye 31.000 vagon gabona. A kötelező és az előirányzott terménybeadás ebből A, B, C vételi jegyre és a termelési szerződésre — együtt 10.462 vagon. Vállaljuk, hogy ezt a kötelezettséget 2093 vagon gabonával túlteljesítjük. Megyénk dolgozó parasztsága az előirányzott 10.462 vagon kommunisták. Pártunk tagjai felelősek elsősorban azért, hogy a bért csaló, fegyelemlazító ellenséget le- leplezzék, ha kell saját soraik között is. Ragadják ki jó népnevelő munkával a megtévesztetteket az ellenség befolyása alól, ne hunyjanak szemet semmiféle visszaélés, csalás, norma- vagy fegyelemlazítás felett, hanem kíméletlenül, személyre és funkcióra való tekintet nélkül tárják azt fel. És mindenekelőtt a kommunistákra hárul a példamutatás kötelessége. „Csak akkor változtathatjuk meg az egész munkásosztály, dolgozó népünk gondolkodását, maga-tartását a számunkra kívánatos értelemben, ha a kommunisták előljárnak a termelésben, a fegyelemben, az áldozatkészségben, a harcban, a nehézségekkel és az osztályellenséggel szemben” — mondotta Gerő Ernő elvtárs. A munkafegyelem nem öncél, hanem a termelékenység emelésének, a szocializmus építésének, életszínvonalunk növelésének eszköze. Fegyelmezettebb munkánkkal nemzeti függetlenségünket erősítjük, hozzájárulunk a Szovjetunió vezette nemzetközi békefront győztes harcaihoz. Harcolni a jobb, szilárdabb munkafegyelemért annyi, mint elszánt küzdelmet folytatni a magasabbrendű, öntudatos szocialista munkafegyelem züllesztői, megbontak az imperialista ügynök, munkásáruló jobboldali szociáldemokraták ellen, jobb életünkért, gyermekeink boldog jövőjéért, békénkért, a szocializmusért. Ezt a harcot is Pártunk, a kommunisták, Rákosi elvtára vezeti győzelemre, helyett 12,555 vagon gabonát ad be dolgozó népünk államának. Vállalt kötelezettségünket határidő előtt, szeptember 25-ig teljesítjük. A versenypontokban foglaltak végrehajtását népnevelő munkával, kisgyűlések tartásával, a megye dolgozó parasztságának legszélesebb rétege bevonásával biztosítjuk. Fokozott éberséggel leplezzük le a népünk kenyerére és békéjére törő kulák és klerikális reakció minden aljas tevékenységét. Felkérjük az ország egész dolgozó parasztságát, tegye magáévá a versenykihívást, egy- mással versenyezve biztosítsuk az aratás, cséplés, gabonabegyűjtés sikerét, hazánk, népünk további felemelkedése érdekében. Békéscsaba, 1950 június 27. Megyei Tanács végrehajtó bizottsága. A Békásmegyei Tanács végrehajtó bizottsága aratási, cséplési és begyűjtési versenyre hívta az összes megyéket • A július 2. és 8 köztitti héten tartandó elméleti pártnapok anyaga koz. 1950 JÚLIUS 1, szombat Thorez elvtárs beszéde a francia kormányválság és a koreai provokáció összefüggéseiről Thorez elvtárs tegnap egy Párismelletti nagyközségben beszédet mondott. Rámutatott arra, hogy a francia kormányválság és az amerikai imperialisták koreai támadása között szoros kapcsolat van. A francia kormányválság oka a népi tömegek növekvő tiltakozása a Marshall-tervből és az Észak-Atlanti egyezményből folyó háborús nyomorpolitika ellen. Az Észak-Korea elleni amerikai támadás közvetlen oka annak a Li- Szing Man-nak a fasiszta provokációja, akit saját népe gyűlöl és akit az amerikai imperialisták támogatnak. A francia kormányválság és a koreai támadás közös, gyökere tehát az amerikai imperializmus világuralmi törekvés® — Truman elnök — folytatta Thorez elvtárs — nyilatkozatában Hitler ismert hazugságához folyamodott a „kommunista veszélyről”. Az amerikai elnök az egész világ tőkéseinek szolidaritására támaszkodik. Ugyanakkor azonban kiváltja a világ összes dolgozóinak gyűlöletét és ellenállását. El kell ismerni, hogy az amerikai háborús uszítók túlszárnyalják hitleri példaképüket. Tökéletesítették a a hazugság technikáját. Támadást intéznek a Koreai Népköztársaság ellen, el akarják szakítani Formozát a Kínai Népköztársaságtól, a világot egy harmadik véres háborúval fenyegetik és ugyanakkor az Egyesült Nemzetek Szervezetéhez fordulnak, amelynek alapelveit és alapokmányát ők maguk sértették meg durván.