Néplap, 1951. november (8. évfolyam, 255-279. szám)

1951-11-01 / 255. szám

2 A legtöbb tizedben 200 mázsás cukorrépatermést takarítanak be A héten a termelőszövetkeze­teknek és csoportoknak be kell jelenteniük terméseredményeiket a Megyei Tanácshoz, amely" felül­­vizsgálja és megteszi javaslatait a jutalmazásra. A termésátlagok nagy része igen szép. Már eddig is b­ebizonyosodott, hogy a ter­melőszövetkezetek és csoportok­­sokkal jobb terméseket értek el az egyénileg gazdálkodóknál. Itteirecenben a tszcs-k általá­ban igen jó cukorrépatermést ta­karítottak be. A legtöbb csoport­nál az eredmény felülmúlja a 200 mázsát. A jutalmazás alsó hatá­raként 130 mázsás átlagtermést szabtak meg, tehát igen sok ter­melőszövetkezetünk és csopor­tunk részesül majd jutalomban vagy kap majd kitüntetést. Hibát követtek el azonban a tszcs-k vezetői, hogy a brigádok termését a cséplésnél nem mér­ték le külön, így az a brigád sem részesül jutalomban, amely töb­bet termelt az előirányzott 13—14 mázsánál, mert a másik brigád gyengébb termése elrontotta az ő átlagát is. 13 mázsa feletti ter­mést értek el búzából a követ­kező tszcs-k: földesi „Petőfit’, biharnagybajomi ..December 21.“, balmazújvárosi „Vörös Csillag“, „Petőfi", „Lenin“, hajdúszobosz­­lói „Petőfi“ és a debrecen-szepesi „Új filét“. Árpából többek között a kismacsi „Béke" 17.8, az ebesi „Vörös Csillag“ 16.7, az elepi „Táncsics“ 21, a földesi „Petőfi" 18.6 mázsás termést értek el. Ezek a jelentések még nem vég­legesek, lehet, hogy még sok más csoport tart igényt a jutalomra terméseredményei alapján. Bizo­nyos azonban, hogy a megyében sok tizcs érdemli meg majd a minisztertanács határozatában kilátásba helyezett jutalmat. A gépállomások versenyében a derecskei gépállomás az első Gépállomásainkon nagy lendü­lettel folyik a verseny az Októberi Szocialista Forradalom évforduló­jának tiszteletére, az őszi munkák határidőre való befejezéséért. A versenyben a derecskei gép­állomás jár az élen. Őszi talajm­un­­ka tervét 47, tíznapos tervét pedig 200 százalékban teljesítette. Máso­dik a püspökladányi gépállomás, mely őszi tervének teljesítésében 45, tíznapos tervének teljesítésé­ben pedig 145 százalékot ért el. 42 százalékban teljesítette őszi tervét a nádudvari gépállomás, a heti tervének 107 százalékos teljesítésé­vel harmadik helyre került. Az előző tíznapos versenyszakaszban, mint legjobb gépállomás megkap­ta a Megyebizottság és a Megyei Központ versenyzászlaját, a héten azonban mindkettőt elveszítette, mivel a derecskei járás traktoris­tái jobb munkát végeztek. A gépállomások versenyében se­reghajtó a nyíradonyi és hencidai gépállomás. Az első őszi tervét 11 a második 16 százalékban hajtotta végre. A traktoris­tk­ közül ki­emelkedő eredményt ért el az el­múlt héten Kovács Béla, a debre­ceni gépállomás traktorosa aki őszi tervét 142 és Berta István ugyancsak a debreceni gépállomás traktorosa, aki őszi tervét 136 szá­zalékra túlteljesítette. A brigádok közül a sárrétudvari „Május 1.” és a debreceni „Kosz­­tyu’’ brigád fej-fej mellett halad. Őszi talajmunka tervét mindkettő 63 százalékban hajtotta végre. A vezetőségválasztás hívei Lelkesen, a K. V. határozatát be­tartva készültek fel a vezetőségvál­aasztó taggyűlésre a kismarjai „Bocs­­kai“ tszcs kommunistái. A taggyű­lésen a tagság 99 százaléka részt vett. A titkár beszámolója jó volt, helye­sen tükrözte az alapszervezet myun­­káját. Megmutatta, hogy a csoport azért ért el jó eredményt a begyűj­tésben, az őszi szántás­ vetési, beta­karítási munkában, mert mindenütt — úgy a versenyben, mint a fegye­lem megszilárdításában — érvénye­sült a Pártszervezet irányítása. A v­ezetőség figyelme egyformán ki­terjedt a párttagokra, pártonkí­­vüliekre, akik ezért szeretik és kö­vetik a Pártot. A titkári beszámoló­hoz számosan szóltak hozzá. A fel­szólalók az eredmények mellett bát­­r­an kihozták a még meglevő hiá­­nyosságokat is. Foglalkoztak azzal, hogy többször elmaradt a népnevelő­értekezlet s emiatt a felvilágosító munkában résztvevők nem kapták meg a kellő támogatást. A határozati javaslat, melyet a tagokkal részletes átbeszélve terjesztett elő a tit­kár, pontosan megszabta az új veze­tőség tennivalóit, a pártoktatás fontos kérdései mellett különösen az őszi munka elvégzésére a csoport további fejlesztésére hívta fel a vezetőségbe bekerültek figyelmét. Egyes helyeken tapasztalható a me­gyében, hogy az előkészítés munká­ját az alapszervezetek elhanyagolják, nem fordítanak gondot a szervezésre. A rossz előkészítésnek tudható be például, hogy Újlétán a tagság nem jött össze a vezetőségválasztó tag­gyűlésre, így a taggyűlést el kellett halasztani. Almosdon is ilyen a helyzet, itt még a vezetőségválasztás 7 lapjával sincsenek tisztában. A titkár november másodikára készült fel beszámolójával, noha a taggyűlést október 28-án kellett volna tartani. Felelősség terheli emiatt a­­Z. B.-t is, amely nem gyakorolja bolsevik mód­ra az ellenőrzést, nem kíséri kellő figyelemmel az előkészítés munkáját. Furtán a taggyűlés megkezdése előtt egy órával a községi alapszer­vezet titkára, Fodor elvtárs még a földmű­vesszövetkezet korcsmájában iszogatott. Beszámolóját sem készí­­tette el, azt a J. B. kiküldöttje igye­kezett — nagyon helytelenül — he­­lyette megcsinálni. Semmi előkészü­let nem történt a taggyűlésre. Este 6-kor, a kezdés időpontjában még zárva volt a párthelyiség, díszítésről sem gondoskodott senki. Ez a lelket­­len, a K. V. határozatát semmibe­vevő magatartása érthetővé teszi­­hogy mindössze 8-an jöttek össze — a tagság elenyésző hányada, úgy hogy a vezetőségválasztás időpontját el is kellett halasztani. A fortás példa komoly figyelmeztetés, hogy erélyesen fel kell venni a harcot az ilyen nemtörődömség ellen, ami a felső pártszerv határozatának durva és minősíthetetlen megsértése. ♦ A polgári járás községeiben köz­vetlen módon mutatkozott meg a pártonkívüliek érdeklődése, figyelme a választások iránt. Görbeházán a s­ágvári d­tszés­ben a pártonkivüliek előterjesztették indítványaikat amit a tagság figyelembe is vett. A bö­­dönháti állami gazdaságban a pár­tonkivüliek a párttagokkal együtt még éjjel is végeztek, a rizs cséplé­­sét, hogy a vezetőségválasztás napjá­ra — felajánlásukhoz híven — készen lehessenek a munkával. A cséplés a taggyűlés előtt 1 órával sikeresen be is fejeződött, a tagok már ezzel kö­szöntötték a taggyűlést. Újtikoson Kovács István és Dudics Teréz pár­­tonkívüliek felkeresték a párti. Azaz és megkérték őket, beszéljék el ne­kik, hogyan folyt le a­ vezetőségvá­lasztás, kiket jelöltek a vezetőségbe. Amikor megtudták a neveket meg­nyugodva vették tudomásul, hogy a község jól választott. NOVEMBER 7-ig váltják csak be a Vásárlási Utal­ványokat a földm­űvesszövetkezeti és állami boltokban! Pamutáru­t, olcsó szövetet és sok más ipar­cikket vehetsz az utalványokra! VÁLASZOLUNK AZ OLVASÓNAK a szocializmus országa a kultúra legtermékenyebb talaja KÉRDÉS: Alföldi László deb­receni olvasóiót kérdezi: Milyen mértékben emelkedett a Szovjet­­unió kultúrája a Nagy Októberi Szocialista Forrodalom óta? VÁLASZ: A Szovjetunió kultú­rája formájára nézve nemzeti, tartalmánál fogva szocialista. For­májára nézve azért nemzeti, mert minden nemzetiség az anyanyel­­vét használja és minden egyes nép nemzeti sajátosságait tükrözi vissza. Tartalmánál fogva pedig azért szocialista, mivel minden egyes népnél egységes célt moz­dít elő: a szocializmus ügyét, a dolgozók kommunista nevelését. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom óta eltelt idő alatt a kis népek kultúrájának eddig so­ha nem látott fejlődése követke­zett be- Ez idő alat több, mint 70 kis lélekszámú nép szerkesztette meg saját írását és ábécéjét. Va­lamennyi kis nép saját anyanyel­vű iskolákat, sőt főiskolákat ka­pott a szovjet államtól. 1937-ben a Szovjetunióban már 09 nyelven jelentek meg az újságok, a köny­vek pedig 111 féle nyelven. A Szovjetunió minden népének szá­mára, legyen az akárcsak 5000— 10.000 lélekszámú, megnyílt a kulturális felemelkedés útja. Ugyanezt bizonyítja a következő adat is: a cári Oroszországban 1911-ben 91 főiskola működött és ezekbe­ 117.000 hallgató iratko­zott be. A Szovjetunióban 19­10- ben a főiskolák száma már 750-re, a hallgatóké 817.000-re emelke­dett. A hallgatók száma azonban a főiskolákkal együtt tovább nö­vekedett, a háború utáni ötéves terv végén a Szovjetunió főisko­lai hallgatóinak száma 1.278.000 vel. Az összes közép- és alsó­­fokú iskolák tanulóinak száma pedig meghaladta a 37 milliót. A Szocialista Szovjet Köztársa­ságok Szövetségének minden egyes köztársaságában új egye­temek és új főiskolák épültek a szovjet hatalom évei alatt. 191­0-ben, Ukrajnában 160, Üzbekisz- Zámban 28, Grúziá­ban 15, Tádzsi­kisztánban 7 főiskolában folyt a tanítás... A tanítás, az oktatás azonban csak a kultúra egyik részlete. A könyvkiadás? A szovjet irodalom és a klasszikus irodalom remek­művei sokszázezres példány,­számban jelennek meg. Sehol a világon olyan nagy példány­szám­ban nem adták ki Shakespeare, Molik­e, Dickens műveit, mint a Szovjetunióban. A szovjet ország az első a világon, ahol a könyv valóban a népé lett! De még ennél is nagyobb kul­turális fejlődésről tesznek tanú­ságot az ipar, bányászat, közleke­dés és a mezőgazdaság sztahano­­vistáinak milliói... A Szovjetunióban a kultúra közkincse lett minden szovjet embernek, természetesen minden szovjet népnek is ... Kevesen hallották hírét Osvo­­piának. Az Ojlat Autonom Terü­let fennállásának 20. évforduló­­ján az ottaniak levelet intéztek Sztálin elvtárshoz és abban ír­ták: „Ha a múltra gondol az em­ber, nyögésen kívül semmire sem emlékszik." Ez a kis terület az Olt felső folyása mentén fekszik, párszáz kilométernyire a Góbi sivatagtól■ A szovjet hatalom megalakulása előtt talán senki sem tudott itt írni-olvasni. Ma pedig? Kitűnő nemzeti színháza, 8 kerületi könyvtára, 10 kultúr­­háza, 1­t klubja és 590 vörös sa­rok­­a van ennek a kicsiny nép­nek. Saját színművészete és drá­mairodalma van, pedig még 30 évvel ezelőtt, is sámánok garáz­­dálkodtak, fölötte... A p ojvát nép még ma is pols­á­torkodik, de már tél­t hódít náluk is az öntözéses gazdálkodás és a gyűl­­őies kertészet. Saginyan szov­jet író egy pásztorgyűlést láto­gatott meg és elmondja: ,...a fiatal pásztorlányokkal hetven­nyolcvan éves öregasszonyok áll­nak egy sorban. ... Szemük mély­­tekintetű, keskenyvágású, mong­o­­los. Fogatlan vénasszonyi szájul: szinte, megfoghatatlanul finom, csaknem gyermeki. Szemhéjuk, úgy rémlik, játszik az arcukon. Igenis valósággal játszik. A­z egyik hetvenéves öreg pásztor, asszony olyan finoman és annyi humorral nyitja ki szemét, m­i­kor kérdésünkre válaszol, hogy arcáról, az idők könyvének e. nagyszerű lapjáról megsejtjük az emberiességnek új, mindeddig is­meretlen formáját, amely az ele­ven lebbenésből hirtelen világo­sabban, érthetőbben tárul fel előt­tünk, mint bármely könyv. Az emberi méltóság mélységes belső érzése áramlik ebből a tekintet­ből." ... A szovjet kultúra emberré tette az embert, az osztálytársa­dalom eltorzított, megalázott, ki­­zsákmányolt és megnyomorított embere felszabadult és eddig is­meretlen, valóban emberi méltó­­ságot sajátított el- Ezt tette a szov­jet kultúra. 1951 NOVEMBER 1. CSÜTÖRTÖK A DISZ-szel karöltve javítsunk eddigi munkánkon Még alig kezdődött meg az új is­kolai év, máris igen nagy lazulás állt be a munkafegyelem területén a Fazekas gimnázium III. A. osztá­lyában. Naponként 5—6 tanuló hiány­­zik, de van olyan tanuló is, aki csak minden második nap jár az iskolába, így a tanár nem tudja feleltetni, le­marad az anyagtól és az egész évben nem tudja utolérni a szorgalmasab­bakat. Nem kielégítő a rend az órák alatt, különösen Busi Tibor és Fé­nyes Elemér rontják magaviseletük­kel az osztály fegyelmét. A magyar és a történelem órán sokan felelnek egyesre, állandó a rerdetlenkedés és a nevetgélés az órák alatt. Az elmúlt napokban­ is 12-en feleltek egyesre. A munkafegyelem lazaságáért fe­lelősség terheli az iskola vezetőségét, az osztálybizottsági tagokat és a DISz szervezet vezetőségét, mert ed­dig még semmit sem tett a hibák kijavítása érdekében. Amikor szü­leink a gyárban minden percet ki­használnak a termelékenység fokozá­sára, akkor mi sem tölthetjük az időnket haszontalanságokkal. Feladatunk, hogy a jelenlegi álla­potokon az iskola vezetősége és a DISz szervezet segítségével változtas­sunk és tanulmányi eredményeink fokozásával mutassuk meg, hogy jó munkával harcolunk a béke megvé­déséért. ÖKRÖS PÁL, a Fazekas Mihály gimnázium III. oszt. tanulója. A kommunisták politikai önképzése A politikai önképzés nagyon fontos helyet foglal el a pártok­tatás rendszerében. A­­ marxiz­­mus-leninizmus tanulmányozásá­nak legfőbb módszere az önálló tanulás, amely lehetővé teszi, hogy kádereink elmélyítsék az élenjáró elmélétből szerzett is­mereteiket, s hogy megtanulják a társadalom fejlődésének törvé­nyeit és azok felhasználását a gyakorlati munkában. A „SzK(b)P története, rövid tanfolyam“ a marxizmus-lenin­­izmus területén az alapvető is­meretek igazi enciklopédiája, amely általánosítja a Bolsevik Párt óriási tapasztalati kincsét. Ezekhez hasonló gazdag tapasz­talatai nem voltak még és jelen­leg sincsenek egyetlen pártnak sem. Ezenkívül állandóan hatal­mas példányszámban fogynak Lenin és Sztálin összes művei, a marxizmus-leninizm­us klasszi­kusainak alkotásai. A forradalmi elmélet önálló ta­nulási módszerét a bolsevikok idősebb nemzedéke már kipró­bálta. Minthogy ez a módszer a gyakorlatban jól bevált, a párt­­szervezetek mindenütt haszno­sítják a tapasztalatokat és meg­szervezik a kommunisták politi­kai önképzését. Ennek a gondos szervező munkának tulajdonít­ható, hogy évről évre nő a kom­munisták száma, akik önállóan tanulmányozzák a marxizmus­­leninizmust. A pártoktatás rend­szerében ez a módszer már ál­landó jellegűvé is vált a Szovjet­unióban. Minden pártszervezet gondos­kodik róla, hogy a kommunisták politikai önképzésükben megkap­janak minden segítséget: a párt­történetről, a marxizmus-lenin­­izmu­s klasszikusainak egyes mű­veiről, a politikai gazdaságtan­ról, a dialektikus és történelmi materializmusról rendszeresen tartanak részükre felolvasásokat és konzultációkat, é évről évre egyre többen fejezik be a párt­­történeti tanulókörökön, esti pártiskolákon és a marxizmus­­leninizmus esti egyetemein a ta­nulást. A gyakorlati munkában kezdő szakemberek túlnyomó többsége főiskolát végzett s így megvan már a kellő gyakorlatuk, hogyan tanulmányozzák önállóan a politikai irodáimat. Akiknél nincs meg ez a gyakorlat, azok minden támogatást megkapnak a pártszervezetek képzett propa­gandistáitól. Hiba az, hogy egyes pártfunk­cionáriusok éveken át ugyan­azokba a tankörökbe osztják be a kommunistákat, mert hiszen ezzel akadályozzák, meglassítják fejlődésüket. Helytelen az is, ha a tanulókörök összeállítása alkal­mával nincsenek tekintettel az egyes kommunisták általános mű­veltségére és politikai előképzett­ségére. Az „Artemugolj“ kombi­nátban (Don-medence) fordult elő a múlt évben, hogy a mérnö­kök és technikusok párttörténeti tanulókörébe alsófokú képesítésű kommunistákat is beosztottak. A hibát mindjárt a kezdet­ kezdetén sikerült kijavítani. A pártszervezetek igen igénye­sek az önállóan tanuló káderek­kel szemben s éppen ezért rend­szeresen ellenőrzik tanulásukat. A párttitkárok, a pártvezetőség tagjai, az agitációs és propagan­daosztályok munkatársai gyakran folytatnak megbeszéléseket­­az ön­állóan tanuló kommunistákkal arról, miképpen tanulnak. A politikai önképzés a párt­oktatás legbonyolultabb területe. A kommunisták önálló tanulásá­nak vezetése a sokrétű feladatok, a különböző általános műveltségi és politikai színvonal miatt nagy rugalmasságot és operatív tevé­kenységet követel a pártszerve­zetektől. Feltétlenül fontos, hogy az önállóan tanuló kommunisták­ban .Kifejlesszék a jó tulajdonsá­gokat, mint például az önbizalom és a marxi-leniai elmélet iránti tudásvágy. Már az oktatási évad megkezdésekor előadássorozatot kell szervezni a tanulandó anyag tárgyköre szerint, mert ezzel fel­tétlenül segítséget nyújtanak a pártszervezetek az önállóan ta­nuló kommunistáknak. Meg kell javítani a gazdasági ismeretek oktatását olyan módon, hogy elő­adásokat és szemináriumokat szerveznek a politikai gazdaság­tanból, az iparvállalatok gazda­ságának és a mezőgazdaságnak kérdéseiből. A marxizmus-lenin­­izmus elméleti kérdéseivel fog­lalkozó cikkek közlésével a sajtó felbecsülhetetlen segítséget nyújt az önálló tanulásban. A káderek és az összes kom­munisták politikai önképzése megkívánja a pártszervezetek ál­landó irányító munkáját, mert hiszen az önálló tanulás nem csupán személyes ügye az egyes kommunistáknak. Létfontosságú ügye minden pártszervezetnek a marxi-leniai elmélet propagandája. A feladat az, hogy állandóan foglalkozza­nak a kommunisták politikai ön­képzésének kérdéseivel, szervez­zék meg az önképzés menetének állandó ellenőrzését, nyújtsanak rendszeres segítséget .az önálló tanulásban s biztosítsák a káder­nevelési munka további fejlődését Lenin-Sztálin Pártja nagy eszméi­nek szellemében.

Next