Néplap, 1955. január (12. évfolyam, 1-25. szám)
1955-01-01 / 1. szám
nen csináljuk, mindig ott kezdjük.. Búcsúztatjuk az elmenőt és köszöntjük az újat. A tegnapok a mába folynak s az emberiség élete, ez a roppant nagy folyó, tovább hömpölyög. Partjain ott magasodnak a mi fehér házaink, körülvesszük őket kertekkel, virágot ültetünk, berendezzük a szobákat, mi, mindannyian, akik élünk és tervezgetünk. Az idő forgásában minden év előkészíti a másikat. Minden év hozzáad az előzőhöz valamit. Tapasztalatban, anyagban, örömben, bánatban, születésben és elmúlásban.A mindennapok apró építőkockái — a megállíthatatlan falrakást jelzik, az anyag sokrétű, sokarcú mozgását korunk valóságában. Teatánts bárhová, megláthatod, semmit sem lehet ebből elvenni, a dolgok egymásból következnek, mint ahogy a gyerének először járni kezd, aztán megtanul beszélni, mint ahogy teáscsészéd is eltörik egyszer, ■vagy megszürkül, és lassan ezüstszövésű lesz fiatalosan lobogó hajad. Mennek az évek, és mi mindig számadást csinálunk. Mérlegre tesszük a jót és rosszat, s megnézzük a serpenyőt. Koccintunk az óév éjszakáján, s az örömben, vígasságban, a bor gyöngyöző aranyszínében is, a miért értelmét keressük. Ruhánkra színes konfetti-eső hull, játszik a zenekar, hullámzik a sok selyem és mi úgy mérlegelünk: szépülő és igazodó életünk javára billen a mérleg. 1954-ben is sokat tettünk gyermekeinkért, saját örömünk szaporításáért, a városok és falvak előbbremeneteléért, szépséges hazánkért. Köszönet ezért mindenkinek, munkásoknak, tanítóiknak, egyéni gazdáknak, tsz tagoknak, mérnököknek, s a haza sok-szík szorgos fiának. Köszönet az anyáknak, akik gyermekeket nevelnek, katonáknak, akik tágas udvarunkat védik és barátainknak, akik mindenben segítenek nekünk. Köszönet a békéért tevékenykedőknek, a jót művelőknek: a Zúgó utcában, a Rákositelepen, Hajdúböszörményben, Nádudvaron, s mindenütt — mindenkinek. Szent és nemes hivatásunk az hogy tovább vigyük a műnk értelmét, hogy óvjuk és védjük a tűzhelyek melegét, a mosoly a gyermekarcokon, első ötéves tervünk ragyogó vívmányait. In régen is elüldögéltünk a vf- fehér asztalok mellett, megünnepeltük Szilveszter éjszakáját, de hajnalban legtöbbször fanyar kedvvel mentünk haza. Bíztunk ugyan a jövőben, de az oly sokszor becsapott bennünket. Hittünk valami jobban: a megbecsülésben, az emberségben, de ehelyett arra ítéltek, hogy utcasarkokon ácsorogjunk, vagy dolgozzunk havi 40 pengőért, vagy arra, hogy diplomával a zsebünkben havat lapátoljunk. Kicsi országról fecsegtek amikor, a bajt mindig ködösítet tök, hogy ne lássunk messze e kiskaputól, hogy ne birtokolhatsdik a tudás erejét. Most sem vagyounk nagy nép, de rövid tízalatt mennyi olyat tettünk, ameddig nem tehettünk; kilógy előttünk a láthatár, nem a „bal sors“, a jövő népe lettünk. Mi, kilenc millióan, 891 millióart tartunk a világ jobbik és igazságosabb felével, a donyeci bányászokkal, a kurszki olvasztárokkal, a kínai parasztokkal, lengyel, román, francia, bolgár, csehszlovák, olasz, albán testvéreinkkel, hogy a béke vívmányai egyre szaporodjanak, hogy a pusztulás és halál ne árnyékolja be egünket. Tudjuk, nehéz ez a harc, de mi szorosan megfogjuk egymás kezét, felszítjuk becsületünket, hogy őrt álljunk a világ igazi lelkiismeretéért, a nagy városokért, a kertekért, az apró gyermekbölcsőkért. Most újév reggelén, ha ébredsz, gondolj minderre. A mérleg előtted, a dolgokat magad is megvonhatod. Feljön a nap, beragyogja a háztetőket, a könnyű szélben a tél ezüst gyöngyei ingának, oly biztató és derűt árasztó minden... Állj emellé, légy még inkább harcosa az ájulónak, a szépnek. A több szövetet, bútort, sely- A,met adj, ha munkába lépsz, intézkedj gyorsabban a hivatalokban, szánts, vess, tervezz, beteget gyógyíts — mindezt magadért, a szépülő életért teszed. Melletted bizton gyermekeid pihennek, kibomlik feleséged haja, vagy férjed és anyád álmát őrized. Tégy értük is, az ő nevükben is cselekedj. Mert ahogy a patakok folyókat táplálnak, a te segítséged is úgy válik fontos résszé az egészben, mert a haza millió szívekben dobog és a mag, amelyből a holnap fája kinő, nálad is ott van elvetve. Gondolkozz ezen, és cselekedj lelkiismereted szerint. A világ nem éli meg, szüntelen előremegy. A történelem kerékforgását semmi sem állíthatja meg. A napokban a győzelem évei érnek, és virrad már Délen, Északon, Nyugaton. A szabadság levegője meglobogtatja a zászlókat és ahová még nem jutott el, ott is erre gondolnak az emberek. És velem, veled együtt mondják, fellobogó reménységgel: Boldog új évet! Boldog új évet, a jó ügy, az igazság és a béke nevében! (K. T.) ÚJÉVI ÜZENET GONDOLATOK SZILVESZTER ÉJJELÉN Ajánljuk ezeket a sorokat azoknak, akik lekicsinylő ajkbiggyesztéssel térnek napirendre olyankor, amikor az utolsó tíz év eredményeiről esik szó... A felszabadulás utáni első Szilveszter-estén bizony még egyetlen szórakozóhely sem csábította a mulatni vágyókat. Egyedül a Sas utcai Otthon-sörözőben zajlott az élet. Balogh Suha muzsikált, de ott is csak délután 4-ig. Négy után már elnéptelenedtek az utcák, melyek egyébként is csak gyéren, pislogó fénnyel voltak világítva. AZ ARANY BIKA Hiányzott az égetett-diós-grillás malac is a kirakatokból, mert hiszen a kirakatok is csak igen viharvertek és ragyások voltak. A koratéli estékben az a kevés bennszülött, — aki szerette városát és itthon maradt — behúzódott korán este kis otthonába és az akkori piac kínálatainak és választékának megfelelő bőséges lakomával várta be az újesztendőt. Húsféle, baromfi, hentesáruban bővelkedett ugyan a piac, de a bor és cukor még szinte ismeretlen fogalom volt. Rejtelmes forrásokon keresztül egy-egy kis rossz vinkó és csak különféle házi répa-főzetek,szirupok, melasz formájában fordult elő. Ügyes háziasszonyok forcélyos fogásokkal édesítették ezekkel a süteményeket. A vaj és melasz keveréke például kisértetiesen — annyira kísértetiesen, hogymég ma is borzongás fog el, ha »rágondolok az ízére — „hasonlítítatt“ a dobostorták ízes krémjére »és palacsinta töltésre is igen alkalmas volt. A két-háromnapontkénti vonattal az ostromlott és körülzárt fővárosból érkező fázó »és éhező pestieket azért már vár,ta egy-két cukrászda, haboskávé»val, tejeskaláccsal, de a maihoz ..nég nem hasonlítható szendvicsekkel. Az Arany Bika termeire ak■ -or sötétség borult. Tegnap széfen rendbehozott termek mind■gyike fényesen kivilágítva, bőséges lakomával, étellel és itallal árta az óévtől búcsúzókat, az ,1 esztendőt köszöntőket. Éjfélkor, amikor elhalványulak a villanyok, akkor jutott szembe e néhány sor, hogy volt adó, — éppen tíz évvel ezelőtt, — amikor még nem kellett a sokezer ♦ gyertyafényt éjfél előtt mesteréé♦gesen csökkenteni: m.m szerény becslések szerint hét-nyolcezer ember szórakozott, vigadott és kívánt egymásnak boldog új esztendőt Szilveszter éjjelén az Arany Bikában. Felvételünk az új köntösbe öltözött Arany Bika szállóról készült. (Süli Andor felvétele.) .....J..H..u--- -éríiöR' -----------jpr Világ proletárjai egyesül Jetek • Jj q 1 i ipni Ms m Mio*' g ^j £■ j^ a’ ! m LVFOLYAM, t, SZÁM. ABA 50 E LIÉB SZOMBAT, 1955. JANUÁR X. A moszkvai értekezlet által mutatott úton a béke és a különböző társadalmi rendszerű országok békés együttélése megszilárdulhat az egész világon Nagy Imre elvtárs, a minisztertanács elnökének válasza a Jugopress által feltett kérdésre Kérdés : „Hogyan értékel a jelenlegi nemzetközi helyzetet és mi a véleménye a különböző társadalmi rendszerű országok közötti békés együttélés megvalósításának kilátásairól és ennek hatásáról a világ békéjére ?“ Válasz : „Az új, 1955-ös esztendőben a nemzetközi helyzet fejlődhet a különböző társadalmi rendszerű országok békés együttélésének további kibontakozása irányában, de veszélyes fordulatra is sor kerülhet, amely a jövő háború lehetőségét rejti magában. Nem kétséges, hogy a német kérdés az, amelynek rendezése elsősorban befolyásolja a nemzetközi helyzet alakulását. A második világháború óta a békeszerető emberiség fokozza erőfeszítéseit a béke megszilárdítása és a békés együttélés érdekében. A békére való törekvésnek állandóan ható tényezője és erőforrása, hogy a Szovjetunióban, Kínában és több más országban, köztük a Magyar Népköztársaságban is, olyan társadalmi rendszer valósult meg, amellyel összeegyeztethetetlen a támadó háború, az agresszió politikája. Egyre nagyobb azoknak a felelős államférfiaknak száma is, akik — bár világnézetük különböző — készek közös erőfeszítéseket tenni a béke biztosítására. Közismertek a Szovjetunió és a szocializmust építő országok vezetőinek a békés együttélés kérdésében történt állásfoglalásai. Kapitalista országok tekintélyes politikusai is egyre erőteljesebbek, állnak ki a békés együttélés eszméje mellett, mint például Nehru, vagy legutóbb Herriot, a francia parlamentben a párizsi egyezmények ratifikációs vitájában. Mindezeknek a nyilatkozatoknak, valamint az emberiség mintegy felét felölelő békevilágmozgalomnak, amely a második vnagnatioru utan a nemzetközi politika hatalmas, új tényezője lett az a közös alapja, hogy szükséges és lehetséges a békés együttélés a különböző társadalmi rendszerű országok között. A békés együttélés elve a gyakorlatban érvényesült az utóbbi évek számos vitás kérdésének megoldásában, így például a koreai és az Indokínai háború befejezésében, a különböző társadalmi rendszerű országok közötti diplomáciai, gazdasági, kulturális és sportkapcsolatok fejlődésében, ez az elv tette lehetővé Kína és India, a világ két legnépesebb országa viszonyának elmélyülését. Nyilvánvaló azonban, hogy a különböző társadalmi rendszerek békés együttélése és a német militarizmus feltámasztása nem egyeztethető össze. Az Egyesült Államok uralkodó körei és más imperialista csoportok Nyugat-Németország felfegyverzésével a háborús veszélyt növelik. A fenyegető veszély elhárítására jött létre a Szovjetunió által kezdeményezett moszkvai értekezlet, amelyen a résztvevő országok biztos utat mutattak a német kérdés tárgyalások útján való békés rendezésére és az európai kollektív biztonság megteremtésére. A moszkvai értekezlet által mutatott úton a béke és a különböző társadalmi rendszerű országok békés együttélése megszilárdulhat az egész világon. Ehhez azonban feltétlenül az eddigieknél nagyobb erőfeszítésekre van szükség az új esztendőben. Meg vagyok győződve róla, hogy a két szomszéd ország, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság és a Magyar Népköztársaság népeinek és kormányának érdeke a béke biztosításában és a békés együttélés döntő kérdésében azonos. Az ilyen békés együttélés a béke erőinek komoly megszilárdulását jelenti."