Néplap, 1955. január (12. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-01 / 1. szám

n­en csináljuk, mindig ott kezdjük.. Búcsúztatjuk az el­­menőt és köszöntjük az újat. A tegnapok a mába folynak s az emberiség élete, ez a roppant nagy folyó, tovább hömpölyög. Partjain ott magasodnak a mi fehér házaink, körülvesszük őket kertekkel, virágot ültetünk, be­rendezzük a szobákat, mi, mind­annyian, akik élünk és tervezge­­tü­n­k. A­z idő forgásában minden év előkészíti a másikat. Minden év hozzáad az előzőhöz valamit. Tapasztalat­ban, anyagban, örömben, bánat­ban, születésben és elmúlásban.­­A mindennapok apró építőkoc­­k­ái — a megállíthatatlan falra­kást jelzik, az anyag sokrétű, sokarcú mozgását korunk valósá­gában. Teatánts bárhová, meglát­hatod, semmit sem lehet ebből elvenni, a dolgok egymásból kö­vetkeznek, mint ahogy a gyer­ének először járni kezd, aztán megtanul beszélni, mint ahogy teáscsészéd is eltörik egyszer, ■vagy megszürkül, és lassan ezüst­­szövésű lesz fiatalosan lobogó hajad. Mennek az évek, és mi min­dig számadást csinálunk. Mér­legre tesszük a jót és rosszat, s megnézzük a serpenyőt. Koccin­tunk az óév éjszakáján, s az örömben, vígasságban, a bor gyöngyöző aranyszínében is, a miért értelmét keressük. Ru­hánkra színes konfetti-eső hull, játszik a zenekar, hullámzik a sok selyem és mi úgy mérlege­lünk: szépülő és igazodó életünk javára billen a mérleg. 1954-ben is sokat tettünk gyermekeinkért, saját örömünk szaporításáért, a városok és falvak előbbremene­­teléért, szépséges hazánkért. Kö­szönet ezért mindenk­inek, mun­kásoknak, tanítóiknak, egyéni gazdáknak, tsz tagoknak, mérnö­köknek, s a haza sok-szík szor­gos fiának. Köszönet az anyák­nak, akik gyermekek­et nevel­nek, katonáknak, akik tágas ud­varunkat védik és barátainknak, akik mindenben segítenek ne­künk. Köszönet a békéért tevé­kenykedőknek, a jót művelők­nek: a Zúgó utcában, a Rákosi­­telepen, Hajdúböszörményben, Nádudvaron, s mindenütt — mindenkinek. Szent és nemes hivatásunk az hogy tovább vigyük a műnk­ értelmét, hogy óvjuk és védjü­k a tűzhely­ek melegét, a mosoly a gyermekarcokon, első ötéves tervünk ragyogó vívmányait. In­­­ régen is elüldögéltünk a vf- fehér asztalok mellett, megünnepeltük Szilvesz­ter éjsza­káját, de hajnalban leg­többször fanyar kedvvel mentünk haza. Bíztunk ugyan a jövőben, de az oly sokszor becsapott ben­nünket. Hittünk valami jobban: a megbecsülésben, az emberség­ben, de ehelyett arra ítéltek, hogy utcasarkokon ácsorogjunk, vagy dolgozzunk havi 40 pen­gőért, vagy arra, hogy diplomá­val a zsebün­kben havat lapátol­junk. Kicsi országról fecsegtek amikor, a bajt mindig ködösít­et tök, hogy ne lássunk messze e kiskaputól, hogy ne birtokolhat­sdik a tudás erejét. Most sem va­gyounk nagy nép, de rövid tíz­­­­alatt mennyi olyat tettünk, am­­eddig nem tehettünk; kilógy előttünk a láthatár, nem a „bal s­ors“, a jöv­ő népe lettünk. Mi, kilenc millióan, 891 millióart tartunk a világ jobbik és igaz­ságosabb felével, a donyeci bá­nyászokkal, a kurszki olvasztá­rokkal, a kínai parasztokkal, len­gyel, román, francia, bolgár, csehszlovák, olasz, albán testvé­reinkkel, hogy a béke vívmányai egyre szaporodjanak, hogy a pusztulás és halál ne árnyék­olja be egünket. Tudjuk, nehéz ez a harc, de mi szorosan megfogjuk egymás kezét, felszítjuk becsü­letünket, hogy őrt álljunk a vi­lág igazi lelkiismer­etéért, a nagy városokért, a kertekért, az apró gyermekbölcsőkért. Most újév reggelén, ha ébredsz, gondolj mind­erre.­­ A mérleg előtted, a dolgok­at magad is megvonhatod. Feljön a nap, be­ragyogja a háztetőket, a könnyű szélben a tél ezüst gyöngyei in­gának, oly biztató és derűt árasz­tó minden... Állj emellé, légy még inkább harcosa az ájulónak, a szépnek. A több szövetet, bútort, sely- A,­met adj, ha munkába lépsz, intézk­edj gyorsab­ban a hivatalokban, szánts, vess, tervezz, beteget gyógyíts — mindezt magadért, a szépülő éle­tért teszed. Melletted bizton gyer­mekeid pihennek, kibomlik fele­séged haja, vagy férjed és anyád álmát őrized. Tégy értük is, az ő nevükben is cselekedj. Mert ahogy a patakok folyókat táp­lálnak, a te segítséged is úgy válik fontos résszé az egészben, mert a haza millió szívekben do­bog és a mag, amelyből a holnap fája kinő, nálad is ott van el­vetve. Gondolkozz ezen, és cselekedj lelkiismereted szerint.­­ A világ nem éli meg, szünte­len előremegy. A történelem ke­rékforgását semmi se­m állíthatja meg. A napokban a győzelem évei érnek, és virrad már Délen, Északon, Nyugaton. A szabadság levegője meglobogtatja a zászló­kat és ahová még nem jutott el, ott is erre gondolnak az embe­rek. És velem, veled együtt mondják, fellobogó reménység­gel: B­oldog új évet! Boldog új évet, a jó ügy, az igazság és a béke ne­vében! (K. T.) ÚJÉVI ÜZENET GONDOLATOK SZILVESZTER ÉJJELÉN Ajánljuk ezeket a sorokat azoknak, akik lekicsinylő ajkbiggyesztéssel tér­nek napirendre olyankor, amikor az utolsó tíz év eredményeiről esik szó... A felszabadulás utáni első Szilveszter-estén bizony még egyetlen szórakozóhely sem csábí­totta a mulatni­ vágyókat. Egyedül a Sas utcai Otthon-sörözőben zajlott az élet. Balogh Suha muzsikált, de ott is csak délután 4-ig. Négy után már elnéptelenedtek az utcák, melyek egyébként is csak gyéren, pislogó fénnyel voltak világítva. AZ ARANY BIKA Hiányzott az égetett-diós-grillás malac is a ki­rakatokból, mert hiszen a kirakatok is csak igen viharvertek és ragyások voltak. A koratéli esték­ben az a kevés bennszülött, — aki szerette vá­rosát és itthon maradt — behúzódott korán este kis otthonába és az akkori piac kínálatainak és választékának megfelelő bőséges lakomával várta be az újesztendőt. Húsféle, baromfi, hentesáru­ban bővelkedett ugyan a piac, de a bor és cukor még szinte ismeretlen fogalom volt. Rejtelmes forrásokon keresztül egy-egy kis rossz vinkó és­­ csak különféle házi répa-főzetek,­­szirupok, melasz formájában for­­­dult elő. Ügyes háziasszonyok for­­c­­élyos fogásokkal édesítették ezek­kel a süteményeket. A vaj és me­lasz keveréke például kisértetie­­­sen — annyira kísértetiesen, hogy­­még ma is borzongás fog el, ha »rágondolok az ízére — „hasonl­ít­ítatt“ a dobostorták ízes krémjére »és palacsinta töltésre is igen al­­­kalmas volt. A két-háromnapon­­tkénti vonattal az ostromlott és­­ körülzárt fővárosból érkező fázó »és éhező pestieket azért már vár­­­,ta egy-két cukrászda, haboskávé­­»val, tejeskaláccsal, de a maihoz ..nég nem hasonlítható szendvi­csekkel.­­ Az Arany Bika termeire ak­­■ -or sötétség borult. Tegnap szé­fen rendbehozott termek mind­­■gyike fényesen kivilágítva, bősé­­g­­es lakomával, étellel és itallal árta az óévtől búcsúzókat, az ,1 esztendőt köszöntőket. Éjfélkor, amikor elhalványul­­ak a villanyok, a­kkor jutott szembe e néhány sor, hogy volt a­dó, — éppen tíz évvel ezelőtt, — amikor még nem kellett a sokezer ♦ gyertyafényt éjfél előtt mesteréé­­♦gesen csökkenteni: m.­m szerény becslések szerint hét-nyolcezer ember szórakozott, vigadott és kívánt egymásnak boldog új esztendőt Szilveszter éjjelén az Arany Bikában. Felvételünk az új köntösbe öltözött Arany Bika szállóról készült. (Süli Andor felvétele.) .....J..H..u--- -éríiöR' -----------­jpr Világ proletárjai egyesül Jetek • Jj q 1 i ipni Ms m Mio*' g ^j £■ j^ a’ ! m LVFOLYAM, t, SZÁM. AB­A 50 E LIÉB SZOMBAT, 1955. JANUÁR X. A moszkvai értekezlet által mutatott úton a béke és a különböző társadalmi rendszerű országok békés együttélése m­egszilárdulhat az egész világon Nagy Imre elvtárs, a minisztertanács elnökének válasza a Jugopress által feltett kérdésre Kérdés : „Hogyan értékel a jelenlegi nemzetközi helyzetet és mi a véleménye a különböző társadalmi rendszerű orszá­gok közötti békés együttélés megvalósítá­sának kilátásairól és ennek hatásáról a világ békéjére ?“ Válasz : „Az új, 1955-ös esztendőben a nem­zetközi helyzet fejlődhet a különböző társadalmi rendszerű országok békés együttélésének további kibontakozása irányában, de veszélyes fordulatra is sor kerülhet, amely a jövő háború lehetőségét rejti magában. Nem kétséges, hogy a német kér­dés az, amelynek rendezése elsősorban befolyá­solja a nemzetközi helyzet alakulását. A második világháború óta a békeszerető em­beriség fokozza erőfeszítéseit a béke megszilárdí­tása és a békés együttélés érdekében. A békére való törekvésnek állandóan ható tényezője és erőforrása, hogy a Szovjetunióban, Kínában és több más országban, köztük a Magyar Népköztár­saságban is, olyan társadalmi rendszer valósult meg, amellyel összeegyeztethetetlen a támadó há­ború, az agresszió politikája. Egyre nagyobb azoknak a felelős államférfiaknak száma is, akik — bár világnézetük különböző — készek közös erőfeszítéseket tenni a béke biztosítására. Közismertek a Szovjetunió és a szocializmust építő országok vezetőinek a békés együttélés kér­désében történt állásfoglalásai. Kapitalista or­szágok tekintélyes politikusai is egyre erőtelje­sebbek, állnak ki a békés együttélés eszméje mel­lett, mint például Nehru, vagy legutóbb Herriot, a francia parlamentben a­ párizsi egyezmények ratifikációs vitájában. Mindezeknek a nyilatkozatoknak, valamint az emberiség mintegy felét felölelő békevilágmozga­lomnak, amely a második vnagnatioru utan a nemzetközi politika hatalmas, új tényezője lett az a közös alapja, hogy szükséges és lehetséges a békés együttélés a különböző társadalmi rend­szerű országok között. A békés együttélés elve a gyakorlatban érvényesült az utóbbi évek számos vitás kérdésének megoldásában, így például a koreai és az Indokínai háború befejezésében, a kü­lönböző társadalmi rendszerű országok közötti diplomáciai, gazdasági, kulturális és sportkap­­csolatok fejlődésében, ez az elv tette lehetővé Kína és India, a világ két legnépesebb országa viszonyának elmélyülését. Nyilvánvaló azonban, hogy a különböző tár­sadalmi rendszerek békés együttélése és a német militarizmus feltámasztása nem egyeztethető össze. Az Egyesült Államok uralkodó körei és más imperialista csoportok Nyugat-Németország felfegyverzésével a háborús veszélyt növelik. A­ fenyegető veszély elhárítására jött létre a Szov­jetunió által kezdeményezett moszkvai értekezlet, amelyen a résztvevő országok biztos utat mutat­tak a német kérdés tárgyalások útján való békés rendezésére és az európai kollektív biztonság megteremtésére. A moszkvai értekezlet által mu­tatott úton a béke és a különböző társadalmi rendszerű országok békés együttélése megszilár­­dulhat­ az egész világon. Ehhez azonban feltétle­nül az eddigieknél nagyobb erőfeszítésekre van szükség az új esztendőben. Meg­ vagyok győződve róla, hogy a két szom­széd ország, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársa­ság és a Magyar Népköztársaság népeinek és kormányának érdeke a béke biztosításában és a békés együttélés döntő kérdésében azonos. Az ilyen békés együttélés a béke erőinek komoly megszilárdulását jelenti."

Next