Néplap, 1955. november (12. évfolyam, 257-281. szám)

1955-11-01 / 257. szám

2 A GENFI ÉRTEKEZLET NEGYEDIK ÜLÉSE A szovjet küldöttség javaslata a Kelet és Nyugat közötti kapcsolatok fejlesztése kérdésében Genf (TASZSZ) Október 11-én délután 15 óraikor meg­­ezdődött Franciaország, Ang­­ia, a Szovjetunió és az Egye­dü­ Államok külügyminiszteri értekezletének negyedik ülése. Az ülésen J. Dulles elnökölt. Az előző ülésen hozott hatá­­■ozat értelmében a miniszte­rek megk­ezd­ték a harmadik, napirendi pont — a Kelet és­­Nyugat közötti kapcsolatok fejlesztése — tárgyalását az­zal a céllal, hogy szakértői csoportot alakítsanak e kér­déssel kapcsolatban. Ezután — a megállapodás értelmében — a miniszterek folytatják az első napirendi pont — az európai biztonság és Németország — megvitatá­sát. Genf (MTI) A Szovjetunió, az Amerikai Egyesült Álla­mok, Nagy-Britannia és Fran­ciaország kormányfői a Kelet és Nyugat közötti kapcsolatok fejlesztésének kérdésére vo­natkozó i­rá­nyelvekben kijelen­tették, hogy tanulmányozni kell azokat az intézkedéseket, beleértve az ENSZ szerveiben és intézményeiben foganato­sítható intézkedéseket, ame­lyek a) a népek közötti szabad érintkezést és békés kereske­delmet akadályozó sorompók fokozatos kiküszöbölését és b) az érdekelt országok és népek szempontjából kölcsö­nösen előnyös sza­bad érintke­zés és kapcsolatok megvalósí­tását eredményezhetnék. A négy hatalom külügymi­niszterei ennek megfelelően attól a kívánságtól vezérelve, hogy elősegítsék az államok közötti bé­kés együttműködést, a következőkben állapodtak meg: 1. Rendszabályokat kell fo­ganatosítani a nemzetközi ke­reskedelem fejlődésének elő­mozdítására, értve ez alatt a Kelet és Nyugat közötti nem­zetközi kereskedelmet jelenleg gátló akadályok és korlátozá­sok felszámolását, továbbá a legnagyobb kedvezmény elvé­nek alkalmazását a kereske­delem és a hajózás kérdései­vel kapcsolatban. 2. A négy hatalom minden tőle telhető intézkedést meg­tesz, hogy elősegítse vala­mennyi ország kereskedelmi hajóinak akadálytalan áthala­dását a nemzetközi jelentőségű tengerszorosokon és csatorná­kon, valamint a néhány ál­lammal való tengeri összeköt­tetést jelenleg gátló akadályok és korlátozások felszámolását. 3. Intézkedéseket kell tenni a nemzetközi tudományos és műszaki kapcsolatok kiszéle­sítésére, nevezetesen az atom­erő békés felhasználása terén (a technikában, a mezőgazda­ságban, a gyógyászatiban stb.), az e kérdésekkel foglalkozó szakemberek értekezleteinek összehívása útján. A négy ha­talom képviselői megfelelő lépéseket tesznek majd azok­ban a nemzetközi szerveze­tekben, amelyek a tudomány és technika terén folytatott nemzetközi együttműködés kérdéseivel foglalkoznak. Kí­vánatos, hogy az ezzel kap­csolatos legközelebbi intézke­désként 1956-ban hívjanak össze nemzetközi értekezletet az atomerőnek a gyógyászat terén történő felhasználása kérdésében. 4. A négy hatalom helyesli, hogy a nemzetközi szakintéz­mények (nemzetközi mene­kültügyi szervezet (TRC), UNESCO,­ egészségügyi világ­­szervezet (WHO), szállítási és közlekedési szervezet stb.) m­unkájában valamennyi or­szág részt vegyen, amely ilyen együttműködést kíván. 5. Ezután a következő továb­bi intézkedéseket kell tenni, beleértve az ENSZ szerveiben és intézményeiben foganato­sítható intézkedéseket, ame­lyek elősegíthetik a Kelet és Nyugat közötti kapcsolatok megszilárdítását az ipar, me­zőgazdaság, kulturális együtt­működés és utazások terén: a) kölcsönösen küldöttsége­ket kell cserélni, az i­par, a mezőgazdaság és a kereskede­lem képviselőinek kölcsönösen utazásokat kell tenniük egy­más országaiban tapasztalat­­csere céljából és azért, hogy megismerkedjenek az illető országok e téren elért eredmé­nyeivel ; b) ki kell bővíteni az orszá­gok közötti kulturális kapcso­latokat abból a célból, hogy szélesebb alapon fejlődjék ki az érintkezés a tudomány és a kultúra munkásai között és kibővüljön a kulturális érté­kek cseréje. Ennnek érdekében kívánatos, hogy az illető or­szágok kulturális együttműkö­dési egyezményeket kössenek; c) ki kell bővíteni a sajtó­termékek (könyvek, folyóira­tok, újságok stb.) cseréjét és a tudományos kutatóintéze­tek, könyvtárak, tudományos és kulturális egyesületek, tár­sadalmi szervezetek és ma­gánszemélyek között; d) intézkedéseket kell tenni a nemzetközi utazások, vala­mint az államok közötti sport­­kapcsolatok szélesebb körű ki­­fejlesztésére; e) rendszabályokat kell fo­ganatosítani a kivándorlási és egyéb előírások terén fenn­álló, az előbb említett állam-­ közi kapcsolatok kibővítését megnehezítő mesterséges aka­dályok kiküszöbölésére. Elnök Úr! A napirend első pontjával kapcsolatban a szovjet küldött­ség szeretné kifejezésre jut­tatni véleményét a német kér­dés megtárgyalásának rend­jére vonatkozólag. A szovjet küldöttség szüksé­gesnek véli, hogy a Német De­mokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság képviselői részt vegyenek a német kérdés megvitatásában. Ez annál is fontosabb, mivel egyedül a Szovjetuniónak van közvetlen kapcsolata mind a Német Demokratikus Köztár­sasággal, mind pedig a Német Szövetségi Köztársasággal. Ami Franciaországot, Angliát és az Egyesült Államokat ille­ti, ezeknek az országoknak csak a két német állam egyiké­vel van közvetlen kapcsolata, tehát meg vannak fosztva at­tól a lehetőségtől, hogy teljes képet alkossanak maguknak, mindkét német állam állás­pontjáról. A kormányfők irányelvei, Molotov elvtárs nyilatkozata amelyeknek bennünket vezet­­ni­ök kell, az általuk tárgyalt kérdéssel kapcsolatban ki­mondják, hogy a külügymi­niszterek maguk fognak ren­delkezést hozni — amennyiben kívánatosnak látják — más ér­dekelt felek részvételére vagy meghallgatására vonatkozólag. Ennek megfelelően a szovjet küldöttség javasolja, hívják meg a német nép képviselőit, hogy vegyenek részt a német kérdésről folyó tárgyalásokon. Szeretnék arra is emlékez­tetni, hogy a kormányfők ér­tekezletén N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsá­nak elnöke, kifejezte a szovjet kormánynak azt a határozott meggyőződését, hogy a német kérdést nem lehet megvitatni a Német Demokratikus Köz­társaság és a Német Szövetsé­gi Köztársaság képviselőinek részvétele nélkül. Volt idő, amikor a négy nagyhatalom a németek rész­vétele nélkül hozott Németor­szágot érintő határozatokat. Ez érthető volt a háború utáni el­ső esztendőben. Most azonban, hogy két szuverén német ál­lam jött létre Németország te­rületén, ez egészen más do­log. Ilyen körülmények között abnormális lenne határozato­kat hozni a német kérdésről képviselőiknek részvétele nél­kül. Ha el akarunk jutni a né­met kérdés megoldásához, ak­kor elő kell segítenünk a Né­met Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztár­saság közeledését. Meggyőző­déssel ki kell jelenteni, hogy ezt az utat választva a puszta kívánságoktól és nyilatkoza­toktól a gyakorlati intézkedé­sek felé fordulnánk és megért­ve nemzeti törekvéseit, lé­nyegbevágó segítséget nyújta­nánk a német népnek. Szeretném remélni, hogy a szovjet kormánynak ez a néze­te megfelelő támogatásra talál Franciaország, Anglia és az Egyesült Államok külügymi­niszterei részéről. Mi nem lá­tunk semmi olyan okot fennfo­rogni, amely megakadályozhat­ná a német nép képviselőit, hogy részt vegyenek értekezle­tünkön a német kérdés megvi­tatásában. Itt kifejezésre jut­tathatnák nézeteiket, csakúgy, mint állásfoglalásukat azok­kal a javaslatokkal és tervek­kel kapcsolatban, amelyek már előterjesztésre kerültek, vagy amelyeket ezután terjesztenek elő a német kérdés tárgyalása során a német probléma és a német egység helyreállításá­nak kérdését illetően. A szovjet küldöttség ezzel kapcsolatban javasolja, hogy értekezletünk nevében küld­jünk meghívót Otto Grote­­wohlnak, a Német Demokrati­kus Köztársaság miniszterelnö­kének, és Konrrad Adenauer­­nek, a Német Szövetségi Köz­társaság szövetségi kancellár­jának, hogy utazzanak Genfbe személyesen, vagy küldjék el képviselőiket a német kérdés megvitatásában való részvétel céljából. Ülést tart a termelőszövetkezeti tanács A termelőszövetkezeti ta­­rtikára beszámol a termelő­­nács november elsején ülés­i szövetkezeti mozgalom helyze­­tért. Az ülésen Tisza József, I téről, a termelőszövetkezetek a termelőszövetkezeti tanács soron lévő feladatairól. A begyűjtési miniszter rendelete a kukoricabegyűjtés egyes kérdéseinek szabályozásáról A kukorica és a napraforgó törése, a burgonya szedése az országban csaknem mindenütt befejezésihez közeledik. Ezért a begyűjtési miniszter úr törés és szedés megkezdésére el­rendelt egyéni bejelentési kö­telezettséget megszünteti. A rendelet szerint­­hátralé­kosnak kell tekinteni azt a termelőt, aki a kukorica és a napraforgó törés végső határ­idejét követő nyolc, illetve a burgonyaszedés végső határ­idejét követő három napon belül nem tesz eleget az ál­lam iránti kötelezettségeinek — beleértve bármely címen fennálló tartozását, közte a kukoricaértékesítési szerződés­ben vállalt kukorica átadá­sét is. A kukorica átvételével kap­csolatban több helyen tapasz­talható torlódás a termelőket akadályozza a sürgős őszi m­unkák elvégzésében. A be­gyűjtési miniszter ezért úgy rendelkezett, hogy a termelők a kukorica vételjegyzése és ellenértékének készpénzben való kifizetése mellett később is beszállíthatják a kukoricát, ha vállalják az állam iránti kötelezettség teljesítéséhez szükséges kukoricamennyiség­nek 1956. január 15-ig való tá­rolását s ezt legkésőbb a törés végső határidejét követő nyolc napon belül bejelentik. Kulá­­kok és notórius nem teljesítők a tárolásra nem kaphatnak engedélyt. A vétel jegyzett kukorica mennyiségét beszámítják a község begyűjtési­ tervének teljesítésébe és figyelembe ve­szik a szabadpiaci jog meg­adásánál. A vételjegyzett és kifizetett kukorica az állam tulajdona, azt a termelő fokozott gonddal köteles kezelni, mennyiségileg, és minőségileg hiánytalanul megőrizni és­­ az átvevő te­lep öt nappal előbb küldött értesítése alapján az átvevő telepre beszállítani. (MTI) NÉPLAP Novemberben valamennyi községben és üzemben ünne­pélyes békeesteken ismertetik a nemzetközi helyzetet. A békebizottságok legjobb aktívái részére — akik a béke­estek előadói lesznek — vasár­nap Debrecenben békegyűlést tartottak, amelyen Gedeon Pál, a Népszava szerkesztő bizottsá­gának tagja tartott tájékozta­tót a jelenlegi nemzetközi helyzetről. A békegyűlésen ün­nepélyesen adták át a béke­munkában kitűnt legjobb dol­gozóknak az Országos Béke­tanács arany, illetve ezüst jelvényeit, valamint­­az okleve­leket. Aranyjelvénnyel tüntették ki Czirják Ferencet, a debre­ceni városi békebizottság el­nökét, aki a békemozgalom kezdete óta tevékeny munkát végez. Az utóbbi időben a deb­receni tanyavilágban az ő munkája nyomán alakult meg több békebizottság. Arany­jelvényes békeharcos lett Mur­vai Mihály hajdúnánási közép­paraszt, aki 70 éves kora elle­nére is egyik leglelkesebb tag­ja a városi békebizottságnak, továbbá Kiss Gyula, a MÁV Fatelítő Vállalat püspökla­dányi telepének békebizottsá­­gi titkára és Szilágyi Karola, a Hajdú-Bihar megyei békebi­zottság adminisztrátora. Hat békeharcos kapott ezüst jelvényt, ketten pedig okleve­let. A jelvényeket és oklevele­ket Horváth Ferenc, az Orszá­gos Béketanács munkatársa adta át. “———­ Békegyűlés és élenjáró békeharcosok kitüntetése Debrecenben Külföldi atomkutatók látogatásai a Debreceni Fizikai Kutató Intézetben A Magyar Tudományos Aka­démia Debreceni Fizikai Kuta­tó Intézetét októberben több külföldi atomkutató látogatta meg. Lengyelországból Sofia Kyll és Olgierd Wolezek atom­fizikusok, a Varsói Tudomá­nyos Akadémia Atomkutató Intézetének tagjai tanulmá­nyozták az intézet munkáját. Romániából Erwin Friedländer és Mircea Orcescu, a Bukaresti Állami Fizikai Kutató Intézet kutatói voltak Debrecenben. Nevana Vasziljeva Cvetkova bolgár atomfizikusnő egy hó­napon át dolgozott az intézet­ben és a napokban távozott ha­zájába. Debrecenben járt Arthur Lönsche, a lipcsei egye­tem Fizikai Intézetének pro­fesszora is, aki tanulmányozta az intézetben folyó atomkuta­tást. A külföldieket az intézet igazgatója, dr. Szalai Sándor Kossuth-díjas akadémikus fo­gadta. A külföldi kutatók nagy elismeréssel nyilatkoztak az intézet nagyértékű, eredmé­nyes atomkutató munkájáról. Párt és pártépítés • Tapasztalatok­ a biharkeresztesi járásban az 1955—56-os évi politikai oktatás elitkészítéséről és kezdetéről A kommunistáknak ma rendkívül nagy szerepük van a falu társadalmi, gazdasági életében. Megnövekedett fela­dataink arra késztetik a falusi párttagokat, hogy mennél pon­tosabban tanulmányozzák a marxizmus-leninizmust, hogy a tanulmányra támaszkodva jobban meg tudják oldani az előttük álló feladatokat. Az utóbbi időben sok válto­zás történt a falu életében. Fa­lun is jelentős eredményeket értünk el a szocializmus építé­sében, a pártszervezet, a kom­­munisták­ vezetésével. A szocia­lizmus építése egész né­pünktől komoly erőfeszítése­ket kíván, tehát erőinket meg­feszítve kell küzdeni a mező­gazdaság átszervezéséért, a ter­méshozam növeléséért, hisz ezt megköveteli népünk növekvő igényeinek kielégítése. Célunk tehát a dolgozó nép­­ érdekét szolgálja s éppen ezért az ellenség igyekszik ed­digi­­sikereinket meghiúsítani, további előrehaladásunkat meggátolni. Az ellenség törek­­vését úgy tudjuk meghiúsí­tani, ha párttagságunkban növeljük a kommunista öntu­datot, fokozzuk az éberséget, szilárdságot és helytállásra, az ellenség elleni gyűlöletre neveljük a kommunistákat. A­­ párt a marxizmus-leninizmus tanításával, a megismertetésé­vel ezt a célt szolgálja. Sztálin elvtárs azt tanítja, hogy a marxizmus-leninizmus: „a ter­mészet és a társadalom fejlő­désének a tudománya, az el­nyomott és kizsákmányolt tö­megek forradalmának tudomá­nya, a kommunista társada­lom építésének tudománya“. Ezt a tudományt kell nekünk kommunistáknak elsajátítani. Ez ad lehetőséget a pártnak, a kommunistáknak, hogy a hely­zetet mindenkor helyesen is­merjék fel, előre lássák az ese­mények menetét, mert így vá­lik a párt a dolgozók igazi ve­zetőjévé. Pártbizottságaink, alapszer­vezeti vezetőségeink az 1955/ 56-os oktatási évről K. V. ha­tározatot megszívlelték, ma­gukévá tették, és az oktatási évad előkészítését sokkal job­ban végezték, mint a megelőző években. A járási pártbizott­ság tevékenyen bekapcsolódott az előkészítő munkába, segítet­te alapszervezeteinket, a pro­pagandisták, a hallgatók kivá­logatásában. Vezetőségi tag­jaink, pártcsoportbizalmiaink, az oktatás előkészítésének ide­jén egyénenként elbeszélget­tek a párttagsággal az oktatás jelentőségéről és így velük kö­zös megállapodásra jutottak, hogy melyik párttag milyen oktatási formán keresztül akarja marxista-leninista kép­zését fejleszteni. Megmagyaráztuk, hogy az önkéntesség azt jelenti, hogy a párttag kívánságának, érdek­lődésének, elméleti felkészült­ségének megfelelően maga ha­tározza el milyen oktatási for­mában akarja teljesíteni a szervezeti szabályzatban lerög­zített kötelességét. Gondot fordítottunk a propa­gandisták kiválasztására. Pro­pagandistáink zöme a követel­ménynek megfelel. Többéves gyakorlattal rendelkeznek. Tíz évben lényegesebben több ér­telmiséget bíztunk meg pro­pagandista munkával, mint megelőző években, ami hozzá fog járulni az oktatás színvo­nalának emeléséhez. A jó ki­választás bizonyítéka az is, hogy propagandistáink néhány kivételével a 3 napos előké­szítőn jól felkészülve jelentek meg és ott az anyagot behatóan tanulmányozták. Járásunk területén a politi­kai oktatás indulása az elmúlt évekhez viszonyítva kielégítő.­ 59 tanfolyam közül 47 meg­kezdődött, a hallgatók 70—75 százaléka megjelent. A járás­ban­ voltak olyan politikai­­is­kolák, ahol a tervezettnél na­gyobb létszámmal jelentek meg, voltak olyan párttagok, kik az egyéni elbeszélgetések idején a tanulást nem vállal­ták, azóta elgondolkoztak en­nek helytelenségéről és most hívás nélkül megjelentek a po­litikai oktatáson. Ez történt Körösszegapátiban és Komádi­­ban. Komádiban nemcsak a pártoktatás, hanem a DISZ ok­tatás is jól indult. Jónak mond­ható még Berekböszörmény és Körösszegapáti községben a politikai oktatás megkezdése.­­Az eredmény annak tudható be, hogy az indulást megelőző napokban a pártcsoportbizal­­miak és a propagandisták új­ból felkeresték a hallgatókat. Tehát ezek a tények mutat­ják, hogy az elmúlt oktatási év­hez képest az idei pártoktatás­ban komoly javulás követke­zett be. Olyan községben mint Bojt, ahol tavaly egyszer tar­tották meg a szemináriumot —­ akkor is nagyon kevés létszám­mal — most a hallgatók közül mindössze néhány hiányzott. Vannak azonban hiányossá­gok is járásunk területén. Ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy néhány helyen meg sem tudták tartani a pártoktatást, és súlyosbítja a helyzetet az, hogy éppen a szocialista szek­torokban nem tartották meg. A biharkeresztesi Rákóczi TSZ-ben, a mezősasi Boldog Jövő TSZ-ben, a Biharkeresz­tesi ÁMG-nél és még jó né­hány tsz-nél sokan hiányoltak. Mi ennek az oka? Elsősorban is a vezetőség gyenge munká­ja. A Biharkeresztesi Gépállo­más politikai oktatásán pél­dául több vezetőségi tag nem jelent meg, csoda-e, ha a hall­gatók, az egyszerű párttagok nem jelentek meg. Párttagságunknak megvan a tanulási vágya, mindinkább érzik a tudás hiányát. Ha ve­lük megfelelően foglalkozunk, tanulnak is. Példa rá a ma­­gyarhomorogi Előre TSZ, ahol a pártvezetőség rosszul szervezte meg az oktatást. A J. B.-től kiküldött elvtársak ezt idejében észrevették, s moz­gósították a propagandistákat, a vezetőségi tagokat. Az ered­mény az lett, hogy a hallgatók kivétel nélkül megjelentek. 11 kik­érc kiküszöbölésére tag­gyűléseinken külön napirend­ként foglalkoztak az oktatás­sal. Legtöbb helyen név sze­rint bírálták meg azokat, akik elmaradtak az oktatásról, pél­dául a Komád­ Kendergyár­ban Galambos András, Nagy Lajosné elvtársakat, akik elfo­gadták a bírálatot és ígérték, hogy a jövőben nem maradnak el az oktatástól. Mi a következő feladat? A járási párt vb. azt látja, hogy segíteni kell a propagandistá­kat felkészülésükben, hogy a hallgatók a tananyagot el­sajátíthassák, hogy magyará­zatból a legbonyolultabb kér­déseket is megérthessék. Vigh Mártonna JB első titkár 1055. NOVEMBER 1 . KEDÜ Munkaleh­etőség a leszerelt katonák részére Számos munkalehetősége van megyénk területén is a le­szerelő katonáknak. A debre­ceni Termény Raktározási Vál­lalat, Hajdú-Bihar megyei Épí­tő Vállalat, a debreceni Vas­öntő Vállalat, a debreceni Me­zőgazdasági Építőipari Vállalat 4. számú főépítési vezető­sége segédmunkásokat és szak­munkásokat vesz fel. Kőműves, ács, vasbetonsze­relő és állványozó szakmunká­sokat tud foglalkoztatni a ti­­szapalkonyai építkezés is. A hortobágyi Árkosi Állami Gaz­­­­daságban elhelyezkedhetnek a mezőgazdasági munkában jártasok. A szakképzett mező­gazdászok, vasesztergályosok, gépipari technikumot végzet­tek, vasmunkás szakmabeliek pedig a megye gépállomásain helyezkedhetnek el. Traktor, vontató és gépkocsivezetők is elhelyezkedhetnek a gépálloo­másokon. Megyénk termelőszövetkez­tei is szeretettel várják a le* szerelt, jól képzett katonákat, szakképzettség esetén köny* velőnek, vagy más beosztás* iránt

Next