Hajdú-Bihari Napló, 1956. december (1. évfolyam, 16-40. szám)
1956-12-18 / 30. szám
MM. afeé&MSBK .... KEDD HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ em fenyeget járványveszély a megyében Rövid beszélgetés dr. Tóth Sándorral, a mátrai Közegészségügyi Járványügyi Állomás igazgató főorvosával A harc, a fegyveres összettízét, általában két irányból követeld az emberáldozatot. A fegyverforgató felek pusztulnak egymás golyóitól, a háborús helyzet felborítja az élet nyugalmas rendjét és rendszerint olyan állapotot teremt, melynek következményeképpen betegségek, járványok ütik fel a fejüket és elragadnak olyan embereket is az ólők sorából, akiket történetesen elkerült a golyó. Az ellenforradalom, a háború, a forradalom, a lázadás tehát az ember részére kettős életveszélyt jelent. Az alattomosabb, a nagyobb veszély a betegségek répáével fenyeget. Előfordul, sőt köztudomású dolog, hogy Hajdú-Bihar megyében komoly fegyveres harcra nem került sor. Ám sok helyen az országnak e hetekig dúlt a harc és a járványveszély minket is fenyegethet. Dr. Tóth Sándorral, a megyei Közegészségügyi Járványügyi Állomás igazgató főorvosával lefolyt beszélgetésem tökéletesen megnyugtatott, mert járványtól, tömegeket ágynakkentő betegségtől egyáltalán nincs okunk félni. Kétségtelen — mondotta dr. Tóth Sándor főorvos úr-, hogy a rendkívüli helyzet nagy emberátvonulást, úgynevezett népmozgalmait eredményezett. Sok beteg, fertőzött ember megfordult a közelmúltban megyénkben és ez természetesen tömeges megbetegedések veszélyével járt. Hogy sem az elmúlt időkben, sem a jelen pillanatban számotttevő járványos megbetegedésekről nem beszélhetünk, ez annak köszönhető, hogy megyénk orvosai mindvégig a helyükön voltak, és jelenleg is ott vannak. Az orvosé a legemberibb és a legtöbb felelősségtől terhes foglalkozás — dr. Tóth Sándor szavai meggyőztek róla, hogy ennek tudatában dolgoznak megyénk orvosai. Rendkívül nehéz napjaink keserűségeit nem fokozza semmiféle járvány terjedése, mert az orvosok nem ismerik a munka beszüntetését. Debrecenben elegendő orvos van — Jelen pillanatban még a fertőző gyermekbetegségek is minimális számban fordulnak elő. Ennek oka, hogy az iskolákat a tanulók elég gyér számban látogatják, nincsenek betegség gócpontok. A hosszú vakáció a későbbi megbetegedéseknek is elejét veszi. Nem kevés örömmel közölte dr. Tóth Sándor igazgató főorvos, hogy a járványok megakadályozását sokban segíti, hogy megyénkben felszámolták azt a szerencsétlen káderpolitikát, mely azt eredményezte, hogy bár Debrecen orvosképző város, a megyében mégis sok orvosi körlet maradt üresen. Megyénkben sok fiatal orvos elhelyezésével felszámolták az orvoshiányt. Arra a kérdésemre, hogy mégis, milyen betegségek fordulnak elő a megyében, amelyekre már ráülik a járványos jelző, az igazgató főorvos a következő választ adta: — A skarlát és a járványos májgyulladás. Ha a skarlátnak, vörhenynek nézzük a grafikonját, a vonal most emelkedést mutat, tehát jelenleg több a skarlátos betegek száma, mint az elmúlt évben volt. Viszont e betegség tulajdonsága, hogy bizonyos időközökben több ember kapja meg, s ez a természetszerű emelkedési folyamat pont most következett be. A járványos májgyulladás szintén nem nevezhető az események sajátos következményének. Bár jelenleg nem ütötte fel a fejét a kiütéses tífusz, mint járvány, megelőzése sok gondot okoz a megye orvosainak. Köztudomású, hogy a kiütéses tífusz terjesztője a tetű. A jelenlegi helyzet sok helyen eredményezhet eltetvesedést. A járógyakori eset, hogy a harcok már régen befejeződtek és a betegség, a járvány, mint egyenes következmény éppen ebben az időben üti fel a fejét, pusztítja a már megbékélt embereket. Nagy történelmi példa — hogy csak egyet említsünk a sok közül — Hunyadi János hadvezér 1456-ban a nándorfehérvári győztes ütközet után a seregét tizedelő kolerajárvány áldozata lett. Jellemző, hogy a fegyver csak arról a helyről szedi áldozatait, ahol működik, helyi jellegű, míg egy járvány minden irányban tovább terjedhet. Ott is pusztít, ahol nem ropogtak a puskák. s a főorvosok pontos jelentésekben számolnak be központjuknak a megtett és folyamatban levő óvintézkedésekről. Az orvosok fokozott ellenőrzéssel, nagy körültekintéssel akadályozzák meg a tífuszos megbetegedéseket. Antai gondot fordítsunk a tisztaságra — Miben lehet a közönség az orvosok segítségére a járványos megbetegedések elleni harcban? Mit tanácsol az orvos? —* A csoportosulási tilalom egészségügyi szempontból is hasznos. Az emberek tömeges érintkezése nagyban, elősegítheti a betegségek terjedését, tehát kerülni kell ezeket. Régi igazság, hogy a tisztaság fél egészség. Legfontosabb a személyi higiénia. Különösen nagy gondot kell fordítani a mosakodásra, a ruhák tisztántartására. Evőeszközök, poharak tisztaságát feltétlenül ellenőrizni kell használat előtt. A közönség csak úgy segíthet az orvosnak, ha megfelelő tisztálkodással elejét veszi a betegségnek. Ez a leghathatósabb segítség. — Miben támogathatják intézmények, állami szervek az orvos munkáját? Több szappan kellene . Első, legfontosabb feladat a kereskedelmi és ipari szervek részéről a szappan kellő mennyiségű biztosítása. Szappan nélkül nincs tisztálkodás és hiánya ennek következtében betegségek döntő oka lehet. A jövőben fejleszteni kell azokat az életkörülményeket, melyben szükségét érzik az egészségügyi óvintézkedéseknek, személyes intelligenciájuk révén. Ne kelljen kényszeríteni, felülről ráerőszakolni az emberekre a saját egészségüket védő intézkedéseket. És még valamit — jegyezte meg mosolyogva dr. Tóth Sándor —, külföldön a gépkocsik regimentjei segítik az orvost munkájában, mennyivel jobb, alaposabb munkát végeznénk, ha nekünk is lenne gépkocsink. Megbeszéltük, hogy bizony sok helyen van gépkocsi nálunk is. De legtöbbször ott, ahol bizony semmi szükség nincs rá. Abban a reményben írom le ezeket a sorokat, hogy a megyei közegészségügyi intézet is kap rövidesen legalább egy autót, ha másképp nem megy, hát elveszik valahonnan, ahol jóval lényegtelenebb célokat szolgál. Az interjú befejeződött. Kellemes örömmel búcsúzik az újságíró az orvostól, örültem, mert beszélgetésünk alapján tudomására adhatom az embereknek, Hajdú-Bihar megye dolgozóinak, hogy egészsége fölött becsületes orvosok őrködnek és semmi okuk sincs a félelemre. És örültaz orvos is, mert számít rá, hogy tanácsai, kérései eljutnak a megértésig, s a munkája nem lesz eredménytelen. Kiss János Azorvosok nem ismerik a munka beszüntetését Dekázós angyalhaj, ugráló majom, fortélyos takarékmalac Na tessék !... A járókelő ahogy horgonyt vet a Rákóczi utca sarkán, szinte egy pillanatig sem hagyják nyugodni. Egy verkliszerü, s borízű hang folyton molesztálja: — Vegyenek keretű, vegyenek uraim, az igazi „zurukaffel“ csodamajomból. Hogy a nevezett majomnak, amely meghúzásra furcsa pózokat vág, mi köze a zulukafferekhez, azt senki sem tudja, mindenesetre a csengő forintok arról tanúskodnak, hogy nem is olyan megvetendő az ilyesfajta utcai üzlet... Hiába, na, a kíváncsiság, meg a hiszékenység még most sem veszett ki az emberekből. Még most sem tűnt el végleg a régi bazárok, kelepelő, cicomás vurstli hangulata. Sőt, mi több, az utóbbi hetekben feltűnően megszaporodott Debrecenben, engedéllyel nem rendelkező alkalmi árusok száma. Az ember fülel, hogy mikor hallja már a jól ismert „kerítést“ s egy pillanatra önkénytelenül is a gyermekkori vásárok léggömbös, piff-puffos hangulata jut az eszébe. Akkor valahogy így folyt az ostrom a zsebek ellen: „Leszállított olcsó ár, 24-ért a bazár, 24-ért minden darabot!” Ma meg így: „Minden rendes gyerekek, feketék és fehérek, majmot vesznek karácsonyra, mert a majom akrobata, szaltót vet, meg szalutál...” Persze, egy utcahosszal arrébb a szaltó már igen elcsépelt dolog, mikor furfangos takarékmalacot, meg dekázott árvalányhajat vásárolhat a tisztességes családapák folyton hullámzó tábora. A portéka árusa egy alacsony asztal előtt állva kínálja „csodakészítményeit“. Alacsony, pufókarcú ember, kis hunyorgó malacszemekkel. Kezei zsírpárnásak, jobb mutatóujja nikotintól sárgás. — Csak tessék, tessék közelebb jönni, biztogat engem is. Ilyen ötlet még nem volt... Ilyen találmány még nem született!... Az ember elhelyezi 10, vagy 5 forintosait a takarékmalacba és próbálja csak otthon kivenni az asszony ... Próbálja, ha tudja... A malac „gyomra“, tényleg hiába csapkodja, verdesi, forgatja az árus a portékát, nem ad ki semmit. • Sőt, még az előbb látható nyílás is egyszerre felfedezhetetlenné válik. A körülállók kíváncsisága pillanatok alatt a tetőfokra hág. — Na most, kedves magyar testvéreim ! Most jön a fortély, — mondja tovább diadalmasan a kis köpcös. . Lélegzetelállító másodpercek. Aztán az árus lassan felemeli a pénznyelő malacot és kettőt üt fejére. Kettőt üt és csodák csodája, a pénz egy elmozduló kis fémlap mögül, ismét az asztalra hull... Általános álmélkodás. Aztán általános vásárlás. Bár szégyellem bevallani, de én is vettem ebből a nemvárt és „égi“ ajándékból, mert hiába, tudják, az asszony... Sajnos otthon kellemetlen meglepetés ért. Belehelyeztem én ugyan egy 10 forintost (persze titokban) a csoda portékába, de mikor kettőt ütöttem a malac fejére, az bizony engedékenység helyett egyszerűen eltört. Közönséges gipszből volt... Befejezésül néhány szó még a címerárusok siserahadáról. Ezek is feltűnően sokan vannak. Vannak köztük gyermekek, de felnőttek is szép számmal akadnak. (A gyermekek egyébként ötlet dolgában még a felnőtteket is lepipálják. Vasárnap például már nemcsak csillagszórót, gyertyát, árvalányhajat, hanem kenyeret is árusítottak.) Különben, hogy tovább szőjem a történetet, a Simonffy utca sarkán a minap egy termetes asszonyság így kiabált a fülembe: „Minden rendes magyar ember csak Kossuth-címert visel.” Egy másik nyurga kamasz, az előbbi szöveget sajnos már egyenesen profanizálta. Körülbelül így: „Egy-két napig nem eszünk, Kossuth-címert viselünk.” És a címerek. Erről is érdemes röviden szólni. Vannak közötök tenyérnagyságúak, persze vannak jeltvényszerűek is. Aszerint, hogy kinek milyen „fokon“ áll a magyarsága. Egyébként Kossuth bizonyára még 70 évvel ezelőtt sem gondolta, hogy neve 1956-ban lelkiismeretlen kikiáltók állandó vásári cégérévé válik. Sajnos, Debrecenben pillanatnyilag ez a helyzet. Legvégül épp ezért hadd kockáztassunk meg erze kérdést: Az illetékesek mikor vetnek már véget ennek a folyton burjánzó és engedély nélküli utcás dzsungelnak? (es. rj) és egyéb furcsaságok is a debreceni utcákon ! HORVÁTH IMRE — erdélyi Witő verse A gyácos Hiszel neki ? Nincs már gyáva! Esküszik, hogy „Nem sajnálja“ „Hű“ mihozzánk és az elvhez, tőkéseknek nem kegyelmez. Az osztályharc átitatta, mert „munkás* —■ már másfél napja. Ha Ismét két tehergépkocsi vegyi árut hoznak Budapestről Két tehergépkocsi árut hoz ismét Budapestről a Vegyianyag Nagykereskedelmi Vállalat. Más kereskedelmi vállalattól is több kocsi ment Budapestre iparcikkért, ezenkívül vasúton is érkezik Debrecenben áru. A jelek szerint a karácsonyra több olyan áru érkezik, amely az utóbbi napokban már hiányzott. ^AOWQLATOK cl kxiiuj c ni(íg,Li^az&L gyogó célkitűzések lobognak amelyekről sosem mondható az emberiség. Nem nehéz is megérteni a könyvek gyűlöletét. Tudjuk, hogy egyesek miét lázadoznak a szavak, a bet a könyv ellen, tudjuk, hogy Budapesten elégetett könyveknek azért kellett hamuvá válnak, hogy a sötétség kurái beszélhessenek. A sorra meggyújtott konya máglyák valóban ezt a bűnt szándékot akartak jelképezi s a homályból előbujkó „restaurátorok” először is könyvek ellen támadtak, hát egy olvasó népet térítsenek az előrehaladás ország útjai Hogy ez nem sikerült nek az nett rajtuk múlott Mert a máglyák tulajdóképpen nem a pusztulást, nem a pusztulás helyett nyűkkel épp a felveszti szükségességét, az egyetlen valóban járható utat mutatt És ha álltak is a máglyák ?ról sötétarcú gyújtogatok, többség mégsem dicsőítette eszmék és szándékokat bér a barbárság örömtüzeit. Még nem lehet hű képet kapni arról, hogy Budapesten min könyveket égettek el. Mer nem tudjuk, hogy Tolsztoj művei hamvadtak-e el először, vagy Thomas Manné, vagy Gorkijé. A láng azonban kétségkívül felcsapott és messze bevilágított az ellenforradalom szándékába. Igen, bevilágított. Mert ami történt, az egy cseppet sem véletlen. A frankók és hitlerek is így kezdték. Féltek az írástól, mint ahogy minden tekintélyuralmista és hétpróbás terrorista fél. Fél, mert a szárnyaló gondolat minden zsarnokság legnagyobb ellenfele, igyekeznek hát minél előbb leszámolni vele. Nem hiába fordította Goethe a logoszt tettnek. A gondolat még a fegyverek erejénél is erősebb, különösen, ha azt nagy emberek és nagy hősök vetik papírra és a szavak, csakúgy mint régen, ma is tudnak izgatni, lelkesíteni, összeforrasztani, tudnak messze kiáltani és szemeket felnyitni, mert bennük Kuláknak minősítették Pedig: Csige István, az akkor még ifjú Csige, 1919-ben a direktórium elnöke volt Újvároson. A csendőrök úgy megverték, hogy bal fülére azóta sem hall. Horthy börtöneiben ezért, a szerepért négy esztendőt ült. De lássuk csak tovább az életrajzát: Apjától három testvérével 15 hold földet örökölt. A feleségének két és fél holdja volt. A testvérekkel nem tudtak megegyezni, hát közösen gazdálkodtak, így aztán a 17 és fél holdból tizenhat aranykoronával többet számoltak, mintsem, hogy középparasztok lehettek volna. így lett a 19-es direktóriumi elnökből nagyhegyes kulák. S mikor mégis kiderült tévedés és belépett a Táncsicba, akkor már öreg embe volt. Olyan beteges, hogy az néhány egységre futotta erébe. Most, hogy a Táncsics letöbb tagja jobbnak vélte egyéni földmunkálást, úg ment itt az osztozkodás, ha( aki bírta, marta. Csige báró nem bírta a marást, hát máj ahogy kopaszon maradt a nag marakodásban. Pedig disznó is öltek, reá vagy négy ki® zsiradék jutott a könyvei szerint, végül alig vitt tanyájába vagy negyven dekát. Mit kezd most ez az öresember, akinek boldog nyugdíjat ígérgetett a csoport? ___3 Csij' bácsi igazsáijőt kér.•• — Iszte !... Affene az ugatódat!... A szavak mögül idős Csige István lépett elém az esti barnaságban. Mögötte, körötte legalább három-négy tanyaőr, azoknak az ugatóját káromolja az öreg, akinek egyetlen családja sincs ugyan, mégis idős jelzővel címezte meg magát. Az is igaz ugyan, hogy idős Csige István valóban idős ember, immár a hetvenedik évéhez baktat, annyi viszont bizonyos, hogy az eszejárása olyan fürge, mint a mókusé. Azért mentem hozzá, mert panaszos levelet fabrikált a szerkesztőségnek. Panasz, panasz és panasz mind a két szorgalommal teleírt oldalt, így szólnak a részek : „Kölcsön adtam 1952. adusában egy 8 méteres erős hénpányva láncot a budapre induló utasfogathoz. Ez eltűnt. Ha kértem, még kém volt hallgass. Most a szövetkezet felossz A vetőgépem annyi évi tanálat után nagyon megeőtt. A vezetőség ugyan hátható állapotba hozta, ez utolsó napon 15 gégecrt elvittek róla.”Így panaszol a hetven rendős Csige István bátya neki, ahogy a tanyaudi szemlélem, bizony, erősen aza van. Igaz az, hogy ezt kisemmizték, még akkor ha a feloszlott csoport kutatásai mást mutatnak is. Nádat adott kölcsön a Szetkezetnek, miközben lel lőtt saját kis tanyájának . A tetőt, a falakat még miatyánk sem képes égig tartani. Mutatja a visszaivott felszerelést. Bizony,ralmas látvány. Mit kezd vele? Mit kezdhet a viss nyert 12 és fél hold földje? Lesz-e ereje megmunkálási Hiszen beteges ember. Alesége, Csige néne se perelyes. Tippai doktort látogat nyavalyájával naponként úgy mondja. Egy panaszos levél „1950. augusztus huszonnegyedikén beléptem a kishegyesi Táncsics nevezetű termelőszövetkezetbe. Előre megmondtam, korom szerint nem tudok úgy dolgozni, mint egy harmincéves ember. De Lente Mihály, aki akkor annak a szövetkezetnek a lelke (párttitkára, szerk.) volt, azt mondta, a földajándékért s a beadott élő és holt javakért olyan javat kapunk, amiből könnyen megélünk felségestől, így aztán a tizenkét és fél hold földdel beléptem. Jött a rendelet, felirkáltak mindent, a használható eszközöket el is vitték. Az első részletet kifizették, de a többi adósságot csak ebben az esztendőben rendezték. Nyolcszáznyolc kilogramm vetőmag búzát is beadtam, de ezt még a mai napig nem kaptam meg. Az elnök erről hallani sem akar. Nádat is adtam kölcsön 2 hétre, s ezt még a mai napig sem láttam viszont. Pedig a jelenlegi elnök, Lente Lajos, akkor láttamozta.” ...Így sorjáznak a levélből a panaszok. De a sorok még nem érnek véget. Hetven éves fejjel új életet kezdeni. — Mihez lát most Csige bácsi? — adom elébe a kérdést. Visszamenne-e a szövetkezetbe, merthogy arról van szó, újra alakul a Táncsics. Egészségessé orvosolják. — Ha harminc éves vónék, megmutatnám nekik a munkám, meg azt, hogy gyere ide az édesanyádat, — ahogy mondani szoktuk, — de most már nem, semmi szín alatt. — Hanem azt tudom: — a tizenkét és fél holdat még be tudom vetni, két-három holdat le is vágok, a törést meg elvégeztetem felesbe. Nem marad kopár a föld, ami az egészből rám esik. Én elvégzem hetven éves fejjel is a munkám, remélem, a városiak" is tudják a dolgukat majd. Akkor nem lesz semmi baj. Így látja a hazafi kötelességét a hetven éves Csige István.. Idős Csige István Nagyhegyesen, még akkor is, ha megcsalták, becsapták, mert hisz abban, hogy igazságot osztannak neki. Igazságot, melynek erejével öreg napjaiban is új életet kezdhet. De én bízom abban, hogy találkozunk is vele az újjáéledt Táncsics Termelőszövetkezet soraiban. (b. t.)