Hajdú-Bihari Napló, 1957. november (2. évfolyam, 257-282. szám)

1957-11-19 / 272. szám

BALÁZSHÁZY JÁNOS 1797—1857 Ma száz éve, 1857. novem­ber 19-cn halt meg Balázs­­házy János, a Magyar Tudo­mányos Akadémia egykori debreceni tagja, mezőgazda­ságtudományunk sokoldalú munkása. Fiatalkor! működése Sátor­aljaújhelyhez kapcsolódik. Az idős Kazinczy Ferenc pártfo­golja írói pályája kezdetén. Első tanulmánya a juhtenyész­tésről jelent meg 1826-ban a Felsőmagyarországi Minervá­ban. Kossuth Lajossal együtt kezdi pályafutását a megyei közéletben Ujhelyen. 1829-ben országos feltűnést kelt Tanács­iatok c. munkája, melyben — Széchenyi Hitele előtt egy év­vel — élesen bírálja elmara­dott közlekedésügyünket, hitel­­viszonyainkat, az igazságszol­gáltatás és közigazgatás hi­báit. Az 1331-es felvidéki pa­rasztfelkelést riportszerű mun­kában írja le, s azzal a tanul­sággal fejezi be, hogy a nép nehéz helyzetén feltétlenül se­gíteni kell. Okos gazda cím­mel mezőgazdaságtan könyvet írt a parasztság számára. A sátoraljaújhelyi haladó ellen­zék kaszinójának szállása az ő házában van, s a kaszinónak könyvtárosa. Debrecenbe Balázsházy 1836- ban költözött át. Előbb a Var­ga, később a Hatvan utcán la­kott. Elepi tanyáján korszerű váltógazdálkodást vezet be. Szikes földjeit televénnyel ja­vítja meg, takarmány- és ipari növényeket termeszt: bük­könyt, lencsét, borsót, dohányt, sáfrányt, burgundi répát, ló­herét stb. Azokban az évek­ben lendült fel Debrecenben a nagyobbméretű sertéshizla­lás, foglalkozott ezzel is, s mint a juhtenyésztés régi szak­értője, nagy birkaállománnyal rendelkezett. Debrecen mint van s jöven­dője címmel 1844-ben Balázs­házy a város életéről írt köny­vet. A munka az „elaljasodott’“ polgárság és városi háztartás kérdésével foglalkozik. Az „el­­aljasodás“ alatt a polgárok és a város nagymértékű eladósodá­sát érti. A század elején, a napóleoni háborúk konjunk­túrája idején Debrecen nem­csak kulturális téren ért el újabb virágzást, hanem gazda­sági téren is. A háborút kö­vető gazdasági válság után azonban már nem tudott ma­gához térni a város. Nagy­számú kisiparos volt munka nélkül, megállott a város la­kossága számának növekedése, is. A háborús konjunktúra idején bérbe vett Ohat, Zám most teherré válott a magas bérösszeg folytán. Sok föld bérlő nélkül maradt és nagy összeggel tartoztak a gazdák a városnak. A város adóssága az 1840-es években már a millió forint felé közeledett. A vá­rosi vezetés tehetetlen, Bécset kiszolgáló hivatalnokokból ál­lott, akik mit sem törődtek a város adósságának növekedé­sével, csak a saját vagyonuk gyarapításán járt eszük. Ba­lázsházy könyvének fő kérdé­se az, hogyan lehetne a város és a polgárság adósságát ren­dezni. Mivel a birtokoknak házi kezelése veszteséges volt, a nagy bérletek pedig a pol­gárság tömegeire semmi ha­szonnal nem jártak, azt java­solta. hogy a zálogos pusztá­kat kisbirtokokra osszák fel, hogy a szegényebb polgári ré­tegeken segítsenek. Javasolta azt is, hogy létesítsen a város mintagazdaságot az állatte­nyésztés támogatására. A könyvet az 1844-es debre­ceni városi tisztikari választá­sok előtt írta Balázsházy. De a várost vezető klikk Bécs tá­mogatásával elég szilárdan tar­totta pozícióját, s Balázsházy csak a nagytanácsba került be, a szenátorok közé nem. A vá­rosi tanácsüléseken így is je­lentős szerepet játszott 1845— 46-ban. A könyv felhívta a fi­gyelmet, hogy egyes tisztvise­lők hűtlenül kezelik a város javait, most néhányat felelős­ségre vonnak, s eltávolítanak állásából. Az ohati birtok rendbehozására kiküldött bi­zottság magáévá teszi Balázs­házy elgondolását, a városi ta­nács azonban nem járul hoz­zá az ohati birtok parcellázá­sához, továbbra is nagybérlő­nek adták ki. Sok kárral járt a házi kezelés a város erdei­nél is. Balázsházy ajánlotta, hogy termeljenek ki vargafát, a kiküldött városi bizottság azonban elutasította a javas­latot. Javasolta a sáros fő­utcák kövezésére vastégla ége­tését, de a bürokratikus út­vesztőben ez a terv sem való­sult meg. A sikertelenség elkedvetle­níti, betegsége következtében pedig végleg visszahúzódik a közélettől. Földesre költözött ki, s csak akkor járt be Deb­recenbe, ha könyvet akart vá­sárolni. Ütolsó éveiben két könyvet ír még: A pincegaz­­dászatról írt munkája azért érdekes, mert függelékében közli egy szövetkezet alapsza­bálytervét. Balázsházy már 1827-ben írt munkájában is ja­vaslatba hozta a termelők szövetkezését a kereskedői spekulációval szemben. Mos­tani alapszabálytervénél meg­jegyzi, hogy ilyen szövetkeze­tét nemcsak bortermelők ala­kíthatnak, hanem állattenyész­tők és földművelők is. Felme­rül a szövetkezés gondolata a korabeli tagosításokkal foglal­kozó másik munkájában is. így Balázsházyban a paraszti szövetkezés első kezdeménye­zőjét kell látnunk. Giday Kálmán dr. A megye szocialista építő­iparában a munkások átlag­­keresete ez év III. negyedé­ben 1421 forint volt, 31,6 szá­zalékkal több, mint 1956-ban. A minisztériumi építőiparban az áltlagkereset 1407 forint, a tanácsi építőiparban 1367 fo­rint, a szövetkezeti építőipar­ban 1493 forint volt. Csapatzászló avató ünnepély a munkásőrség kultúrtermében A napokban tartotta zászló­avató ünnepélyét a Füvészkert utcai Általános Iskola Diósze­gi Sámuel úttörőcsapata. Az úttörőcsapat szép zászlót kapott patronálójától, a mun­kásőrségtől. Malcsinszki elv­társ, a munkásőrség helyettes parancsnoka beszélt a pajtá­sokhoz. — Soha még a fiatalság eny­­nyi jóban nem részesült az ál­lam részéről, mint a népi de­mokráciában — mondotta. — Kernelem, ha nagyok lesztek, majd lelkes, ,ió munkával fi­zetitek ezt vissza államunk­nak. A munkásőrség egyik tagja átadta a zászlót Kalas Ferenc csapatvezetőnek, aki ígéretet tett. hogy a csapat tagjai mél­tók lesznek a zászlóhoz, híven fognak dolgozni népköztársa­ságunkért. Az Úttörő Szövetség részé­ről Szabó Imre osztályvezető avatta fel a zászlót. Az ünnepélyes fogadalom­tétel után a csapatvezető be­szélt a pajtásokhoz, majd az iskola patronálok a szülői munkaközösség részéről pedig Kertész Sándomé elnök kö­töttek szalagot a zászlóra. T. E, Á „Legenda a szerelemről" nagy sikere November 2-án mutatta be a színház Nazim Hikmet: Le­genda a szerelemről c. mese­játékát, mely a mai napig 3 előadásban került színre. Va­lamennyi előadást telt ház nézte végig. Az elmúlt hét vé­gén a rádió teljes egészében felvette a darab előadását és december 28-án vagy 29-én tűzi műsorára. Megnézték az előadást a televízió munkatár­sai is. Filmfelvételek szintén készültek az előadás egyes ré­szeiről. A Legenda a szerelemről a továbbiakban 19, 22, 23-án és még néhány alkalommal ke­rül színre. Ugyanakkor új szereplő mu­tatkozik be a mai előadáson. Mehmene Banu, a szerelmes uralkodónő szerepét az oly nagy sikerrel vendégszerepeit Sütő Irén helyett — a vendég­művésznő filmfelvételei miatt — a mai napon Szabó Ibolya, a színház tehetséges fiatal drámai színésznője veszi át. Szabó Ibolya a darab pró­báin kezdettől fogva részt vett Ezzel az alakításával remélhe­tőleg ismét kiérdemli a kö­zönség szeretetét és elismeré­séti Lokálpatriotizmus vagy farizeusság ? Vonat és villamos karambolja a Salétrom utcán sérülést állapítottak meg a fiatal lánynál. Kezét könyök­ből amputálni kellett. A felelősség megállapítására az illetékes szervek megindí­tották a vizsgálatot. Hogy senki sem próféta saját hazájában, azt már rég tudjuk, de amikor en­nek igazságát saját váro­sunk bizonyítja, az egy ki­csit elszomorító. Történt pedig a követke­ző: A Vendéglátó Vállalat tisztes küldöttsége felkeres­te a debreceni képzőművé­szek csoportját, s ama óha­ját terjesztette elő, hogy képeket szeretnének vásá­rolni. Mondták, van 8 ezer forintjuk s reprezentatív üzlethelyiségeiket a debre­ceni művészek képeivel sze­retnék hangulatossá tenni. Képzőművészeink ekkor még semmi farizeusságot nem sejtették, s fölötte örül­tek eme ajánlatnak. — Mert ugyebár a művészet mégis csiák azért van, hogy eljus­son az emberekhez és a művész olykor azért is alkot, hogy abból valamit profitál­jon. Legfeljebb azt furcsál­­lották, hogy a Vendéglátó Vállalat a nyolcezer forin­tért kb. húsz darab képet szeretett volna. — Na, hát az sem lesz probléma — vágta végét a vitának a tisztes küldöttség vezetője. — Majd csak meg­egyezünk valahogy. Mi most annyit kérnénk, hogy né­hány képet mutatóban ma­gunkkal vihessünk. Ugyanis ma nyílnak egyes üzlethelyi­ségeink. s az ünnepségre a képek nagyon jól jönnének. S ezek a képzőművészek csodálatosan jóhiszemű em­berek. — Tessék, vigyenek — mutattak jónéhányra, s a tisztes küldöttség egyálta* Ián nem mutatkozott valami szemérmesnek. Amit meg­foghattak, vitték, s az ün­nepségeken talán még di­csekedtek is ezekkel a ké­pekkel. Miután pedig egyes repre­zentatív üzemek megnyitója sikeresen lezajlott, a debre­ceni képzőművészek várták, hogy újra felkeresik őket. Nem igy történt. Csak a ké­peiket kapták vissza. Azzal az üzenettel, hogy a Ven­déglátó Vállalat nem tart tovább rá igényt. De miért ? — töprengtek jóhiszemű művészeink. — Nincs pénzük ? Váratlan akadályok jöttek közbe ? — Erre is fény derült. A Vendéglátó Vállalat ugyanis egy másik küldött­séget menesztett Budapest­re, s ott több mint tízezer forintért le iq kötött hét darab képet. A képzőművé­szeti alap közreműködésé­vel és rábeszélésére. Állító­lag az alap azokat a képe­ket sózta el, amelyek Pes­ten már a kutyának sem kellettek. A fenti történettel kapcso­latban nem sok megjegyez­ni valónk van. Legfeljebb annyi, hogy a farizeusko­dást, s a farizeusokat mi sem szeretjük. Vagy jóles­nék talán a vállalatnak, ha a debreceniek Pestre járná­nak bort inni, ha a hazai vendéglőkben azt monda­nák: „Igyák meg maguk a borukat.” <b. i.) VÁLASZ A NAPLÓ CIKKÉRE Amikor nagyon-nagyon hiányzik a segíteni akarás A fúvóshangszerek népsze­rűsítésé érdekében az Orszá­gos Filharmónia Jeney Zoltán és Bige József közreműködé­sével kedden este hangver­senyt rendezett a régi megye­háza dísztermében. A termet elsősorban a ta­nulóifjúság töltötte meg. A fiatalok nagy érdeklődéssel hallgatták Mészáros Aladár zenetanár fejtegetéseit a fu­vola és a furulya történeté­ről. Az eladó nemcsak ismer­tette, hanem a művészekkel meg is szólaltatta a különböző hangszereket, kialakulásuk sorrendjében. Ezután Bige József lépett pódiumra és Sz. Lechnizky Erzsébet zomgoraikíséretével régi magyar virágénekeket, XVIII. szazadból való magyar táncokat, Kossovits : „Lassú !nagyar”-ját, Bifeari: Hadik óbester nótáját, Gulyás Lász­ló: „Pásztorsí p” c. szerzemé­nyét és Bartók három Csík Inegyei népdalát adta elő. A furulya kedves, behízelgő hangszer, a pianókat különö­­íen szépen hozza, de egysze­rűségénél fogva rendkívül Az Országos Filharmónia I, bérleti ifjúsági hangversenyéről nagy figyelmet érdemel és a magas regiszterekben igen könnyű túlintonálni. Ezekben a h angfekvésőkben több bán­tó, hamis hang is becsúszott. Meglepő, hogy az egyszerű fu­rulya virtuóz futamokra is képes és szerkezeténél fogva alkalmas előETékre és cifrála­­tokra. Igen telten hangzanak alt szólamai. A kicsi hangszer fürgesége különösen Gulyás László dunántúli népdalának variációiban érvényesült. A műsor második részében — a fuvola fejlődésének tár­gyalása során Jeney Zoltán mutatkozott be, aki nemrégi­ben szerepelt a Zeneművészeti Szakiskolában az európai hírű Budapesti Fúvósötös debrece­ni bemutatkozása kapcsán. Je­ney megszólaltatta többek kö­zött Bach híres fuvolaszonátá­ját. Az előadó ezután arról szólott, hogyan jutott el a fu­vola fejlődésében a teljesen kiépült kromatikáig, a trilla­billentyűkig, az egyre fejlet­tebb technikai, már-már üres csillogású ügyeskedésekig, amikor mind kevesebb szerep jut az érkezésnek. A fuvolá­nak valóban lényegesen meg kellett változnia, ha a hang­szerek versenyében tartani akarta a helyét. A hirtelen ki­tágult technikai lehető­ségek azonban sok szer­zőt csábítottak különle­­tnnk ízelítőt, bár itt is meg­csodálhattuk Jeney Zoltán fú­­vástechnikáját, fúvással into­­nált tremolóit, lágyan suhanó futamait — pianisszimóit pe­dig Debussy művében, melyet zongorakíséret nélkül, a fu­volahang minden szépségét ki­fejtve adott elő. S mindezt Böhm szellemes, mechanikus megoldása, lele­ményesen megszerkesztett bil­lentyűrendszere tette lehetővé, amellyel már minden regiszter bő hangzást biztosít. A fuvola Böhm zsenialitása révén egy­szeriben virtuóz hangszerré alakult. Hosszú az út, amit ez az instrumentum a népi furu­lyától a Böhm fuvoláig bejárt, jogos és eredményes az a küz­delem is, melyet a fuvola ere­deti hangszínének visszaszer­zéséért vívott. örvendetes tény, hogy ma már nálunk is egyre többen komponálnak fúvóshangszerek­re. A modern zene jól érvé­nyesíti a fúvós hangzatok éles rajzát, Sztravinszki, Hinde­mith, Schönberg új hangzatok kiteljesítését bízták a fúvósok­ra, a magyar Szervánszky be­mutatott koncertje meg már azt bizonyította, hogy a ma­gyar fuvolairodalom világai- '■ szonylatban is megállja a he-l lyét s a művek sajátos népi! hangvételükkel a Kodály—! Bartók által kijelölt úton ha-! ladnak, Dr. Tóth Ervin! ból minden lehetőség meglen­ne. És ezért van a Műanyag­gyár igazgatójának és vezető­ségének emberileg is igaza. Itt kívánjuk a Napló hasáb­jain felhívni a Finommecha­nikai Vállalatot, hogy dolgoz­zunk együtt. Adunk mi annyi munkát, hogy csak győzzék csinálni. De fogadják el egy nagyobb tömeggyártási tapasz­­talattal rendelkező vállalat ta­nácsait, segítségét, és akkor lesz együttműködés, lesz gyár­tás, lesz fejlődés. A Hajdú-Bihar megyei Mechanikai és Műanyaggyártó Vállalat vezetősége A szerkesztőség megjegy­zése : Egyetértünk a válasz­­szal addig, — amíg arról nem írnak a vállalat vezetői, hogy emberileg nekik van igazuk. Tudniillik olyan példákat hoznak fel, ame­lyek mind azt bizonyítják, hogy alkatrész hiánnyal nem lehet árukat kiadni. Termé­szetesen a Finommechanikai Vállalat által készített villa­mos kézilámpát sem. Ezekre pedig igen nagy szükség vol­na, a pesti cég sürgeti is őket éppen elégszer. A hozzánk eljuttatott levél s—• bár erősen rö­vidítve tudjuk közölni, úgy érezzük — mégis hoz ered­ményt. Véleményünk sze­rint csak megvalósul a két vállalat sikeres együttműkö­dése. S nekünk ez volt a célunk. Közgazdasági napló JÓL DOLGOZIK A HAJDÚSÁGI GYÓGYSZERGYÁR A Hajdúsági Gyógyszer* gyár Vállalat októberben 3,2 százalékkal több munkással 39 százalékkal magasabb terme­lési értéket ért el. mint egy évvel korábban. A gyár teljes termelési értéke megközelíti a 11,5 millió forintot. Az egy ipari munkásra jutó teljes ter­melési érték is jelentősen emelkedett, 34,7 százalékkal több, mint egy évvel koráb* ban volt. Ugyanezen időszak­ban 57,5 százalékkal emelke­dett a száz forint ipari mun* kásbérre jutó termelési érték is. KIELÉGÍTŐ az Élelmiszer­ellátás Az elmúlt negyedévben a kiskereskedelem kielégítette a lakosság élelmiszerszükség­letét. A megyei tanács és a városi tanácsok, valamint a MÉSZÖV irányítása alatt mű* ködő élelmiszerboltok a har* madik negyedévben 2209 má* zsa zsírral, 55 mázsa étolajjal, 3629 mázsa cukorral és 316 mázsa hús és húskészítmény* nyel többet adtak el, mint az előző negyedévben. A húsból azonban nem volt nagy vá* laszték. Lisztből és kenyérből kevesebbet vásároltak a dől* gozók az elmúlt negyedévben, Elkárlyázta a sikkasztott 48 ezsr forintot ; A rendőri szerveknek tudo­­; mására jutott, hogy az utóbbi ; időkben Debrecenben több he­­; lyen, magánlakásokban na­­; gyobb összegekben kártyacsa­­; ták folynak. Feltűnt az, hogy ; miből telik egyeseknek arra, ; hogy több ezer forintot is el­­; veszíthetnek egy-egy éjjel. A ; nyomozás aztán nagyarányú ; sikkasztásról rántotta le a lep­­; let. Az Arany János utca 2. szám alatt Schwartz Sámuel­nél folyt leginkább a játék. Megtörtént, hogy az egyik részvevő kártyás, Nyári cuk­rász egyetlen éjjel 10 000 fo­rintot nyert. Ide járt játszani Kovács Sándor, a MALÉV debreceni városi irodájának vezetője is. Kovács 1956 óta játszik nagyobb tételekben. Egy alkalommal félhavi fize­tését vesztette el. de minden­képpen vissza akarta nyerni az összeget, „futott” a pénzé után. A kezelésére bízott re­pülőjegyek eladásából szárma* zott pénzből elvett 1000 forin­tot. de ezt is elvesztette. Hónapokon keresztül folyt a kártyacsata, megrögzött kár­tyások nap, mint nap elnyer­ték Kovács Sándor pénzét, aki,, hogy szenvedélyének hódol­hasson újból és újból a MALÉV pénzéből fedezte a veszteséget, addig, amíg a ha­tóság rá nem jött üzelmeire. A vasúti rendőrkapitányság az eljárás során megállapítot­ta, hogy Kovács Sándor 48 000 forintot sikkasztott és játszott el a zug kárivabarlangokban. Kovácsot előzetes letértózta« tárba helyezték. NJ* P l óm 1S37, NOVEMBER 19. ‘ | Emelkedett az építőipari munkások keresete Hivatkozással a Napló no­vember 14-i cikkére, az aláb­biakat kívánjuk magyarázat­képpen közölni: Helytállóak a cikkben foglaltak addig, amíg a cikkíró azt a következtetést nem vonja le, hogy emberileg nincs igaza az igazgatónak. Köztudomású, hogy a válla­lat három műszakban , dolgo­zik, ami gyakorlatilag azt je­lenti, hogy a termelés nem fo­­kozKató. A vállalat minden egyes cikke kooperációs mun­kákhoz készül. Ha nem gyár­tunk gyógyszercsomagoló anyagot, vajon a betegek, hogy jutnak hozzá a gyógyszerek­hez? Ha nem gyártunk gyer­mekkocsi kerekeket, vajon a vásárló mit szól hozzá? És mit szól hozzá az Orion Tele­fongyár, ha egy-két darab al­katrész hiánya miatt nem tud ja a rádiókat a közönségnek szállítani? Bakelitüzemünk túl van ter­helve. A tárgyi igazsághoz szorosan hozzátartozik, hogy még a mai napig sincs min­den szerszám a vállalat birto­kában, amelyek a villamos ké­zilámpák gyártását lehetővé tennék. Ezen túlmenően a szükséges ezer kilogramm tex­tilbakelit helyett csak 65 kiló van raktáron. Ezért nem in­dulhatna meg a gyártás még akkor sem, ha más szempomt-Súlyos kimenetelű összeüt­közés történt szombaton este 9 óra körül a Salétrom utcán. Az állomás felől a kocsiszín­­be tartott két pótkocsiból és egy motorkocsiból álló villa­mosszerelvény, amelyet Or­bán Katalin vezetett. A Salét­rom utca keresztezőnél az elő­írásoknak megfelelően Orbán Katalin megállt és kiküldte a sarokra az egyik kalauzt: néz­ze meg, nincs-e akadály. A kalauz látta, hogy a ko­csiszín állomás felé eső kapu­jában, a kitérőben, egy moz­dony ,áll, a városi bérházak előtt pedig több tehervagon. Megadta tehát a jelt; a villa­mosszerelvény — amely úgy volt összeállítva, hogy a mo­torkocsi tolta a két pótkocsit — áthaladhat a Salétrom ut­cán, a kocsiszín irányába. A villamos elindult, de csak az elöl lévő két pótkocsi ju­tott át a síneken, a motorko­csit a maguktól mozgó vasúti kocsik elkapták és felborítot­ták. A MÁV úgynevezett angol tolatási módszert alkalmazva, a mozdonyt a városi bérházak felőli vagonhoz akarta kap­csolni. E célból húztak egyet a mozdonnyal az állomás irá­nyába, majd lekapcsolták és a kitérőbe állították. A világí­tás nélküli kocsik nesztelenül gördültek az állomás irányába és vasúti biztosító nem állt a sarkon, Orbán Katalin ki akart ug­rani a villamosból, de nem tudta az ajtót kinyitni. így bal karja odaszorult az ajtó szögvasához, amely kezefejét leszakította. Ezenkívül több

Next

Regisztráció Regisztráció
/
Oldalképek
Tartalomjegyzék