Hajdú-Bihari Napló, 1958. március (3. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-01 / 51. szám

Az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házában pénteken reggel fél kilenc órakor meg­kezdődött a magyar sakszer­­vezetek XIX. kongresszusa. A háromnapos tanácskozáson a kongresszusi küldöttek beszá­molnak a XVIII. kongresszus óta végzett munkáról, össze­gezik a szakmai szakszerveze­tek kongresszusainak tapasz­talatait és megjelölik a ma­gyar szakszervezetek további feladatait. A kongresszuson megjelent dr. Münnnich Ferenc, a forra­dalmi munkás-paraszt kor­mány elnöke, Marosán György államminiszter, Biszku Béla belügyminiszter, Fock Jenő, az MSZMP Központi Bizottságá­nak titkára, a párt Politikai Bizottságának tagjai. Ott volt­­ a kormány több tagja, a KISZ, a Hazafias Népfront, a Magyar—Szovjet Baráti Tár­saság és a Magyar Nők Or­szágos Tanácsának vezetői. A kongresszuson részt vesz Louis Saillant, a Szakszerve­zeti Világszövetség főtitkára és a világszövetség három tit­kára, továbbá a szovjet, az arab, a francia, az olasz, az osztrák, a lengyel, a csehszlo­vák, a román, a német, a bol­gár, az albán, a jugoszláv, a koreai és a vietnami szakszer­vezetek, valamint a vegyipari dolgozók szakszervezetei nem­zetközi szövetségének küldöt­tei. A megnyitó beszédet Somo­gyi Miklós, a SZOT elnöke mondotta. Javaslatára a kong­­­­resszus részvevői egyperces néma tisztelgéssel adóztak az elmúlt kongresszus óta el­hunyt magyar és külföldi szakszervezeti harcosok emlé­kének. A kongresszus egyhangúlag elfogadta a napirendet, amely a következő: A Szakszervezetek Országos Tanácsának beszámolója. A számvizsgáló bizottság beszámolója. A magyar szakszervezetek alapszabályainak módosítása. A vezető szervek megvá­lasztása. Ezután megválasztották a különböző munkabizottságo­kat, majd Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára tartotta meg a Szaktanács beszámolóját. Ezt követően a lakáskérdés­ről beszélt. Európában mintegy 30 mil­lió lakásra volna szükség. Ná­lunk a lakásépítkezés gyor­sabb ütemű fejlesztését első­sorban az anyaghiány gátol­ja. Az utóbbi 2—3 évben sok­kal több lakás épült, mint a megelőző években. Az eddiginél sokkal beha­tóbban kell foglalkoznunk (Folytatás a 2. oldalon) VFX ^OM^greNs^wisH 84 Bevezetőjében a XIX. kong­resszus jelentőségéről beszélt, majd a szakszervezetek szere­péről és a szocializmust építő társadalmunkban betöltött he­lyéről szólt. — A szakszervezetekhez való tartozás végső fokon a m­un­­káshatalom elismerését je­lenti. Ha a szakszervezetek jól dolgoznak, döntő tényezői le­hetnek — és kell hogy legye­nek! — társadalmi életünknek a szocializmus építéséért ví­vott harcban. A szakszervezeti tevékeny­ség egyik központi kérdé­se a társadalmi és egyéni érdek egybehangolása. Ez azt jelenti, hogy szüntele­nül rá kell irányítaniuk a dol­gozók figyelmét a szocializ­mus építésének távlataira, az abból adódó konkrét felada­tokra, másrészt állandóan szem előtt kell tartaniuk a dolgozók élet- és munkakörül­ményeinek állandó javítását. A beszámoló ezután rátért a szakszervezetek feladataira a munkáshatalom gazdasági erő­sítésében. Hangsúlyozta: A munkáshatalom erősítésének legfőbb kérdése ma az ellen­forradalmi támadás következ­ményeinek felszámolása, gaz­dasági nehézségeink leküzdé­se, az elért életszínvonal biz­tos alapjainak megteremtése. Az 1958. évi gazdasági terv és a most készülő hároméves terv célkitűzéseit ez határoz­za meg. Fegyelmezes, jó manőnea van szükség — 1958-ban a dolgozó nép termelőmunkáját megtestesítő nemzeti jövedelem 4,3 száza­lékkal, a munkások és alkal­mazottak reálbére 4,6 száza­lékkal emelkedik a tervek szerint — jórészt az 1957-ben hozott intézkedések eredmé­nyeképpen, részben az idén először szétosztásra kerülő nyereségrészesedéssel. A tervek számolnak azzal, hogy a régebbinél gazdaságo­sabban, alacsonyabb önkölt­séggel dolgozunk, takarékos­kodunk az anyaggal, pontosan, tervek szerint termelünk és a beruházások is a terveknek megfelelően alakulnak. Enél­kül nem juthatunk előbbre az életszínvonal alapjainak megerősí­tésében. Az 1958-as terv arra épül, hogy ebben az esztendőben lé­nyegesen már saját erőnk­ből kell tovább szilárdítani gazdasági helyzetünket. Ez a terv szerény. Teljesítése mégis sokkal fegyelmezettebb, jobb munkát követel. Le kell vonnunk a tavalyi gazdálko­dás során elkövetett hibák ta­nulságait. Az 1958-as terv eredményes teljesítésének leg­fontosabb feltétele, hogy min­denütt a gazdaságossági szem­lélet jusson érvényre. Hangsúlyozta: Elsősorban a termelési értekezletek azok a fórumok, ahol a munkások közvetlenül részt vehetnek a termelés, a gazdasági vezetés munkájában. Éppen ezért az eddiginél lényegesen jobban kell a tanácskozásokban rejlő óriási lehetőségeket felhasz­nálni. Az üzemi tanácsokról szól­­ ­t bérezésre­, a C­ A továbbiakban a bérezés­ről beszélt, hangsúlyozta, hogy a béralapnak a régebbinél lé­nyegesen önállóbb felhaszná­lása nagyobb lehetőségeket nyújt a vállalatoknak a helyes bérezési formák alkalmazásá­ra. Továbbra is arra kell tö­rekedni, hogy a bérezés mindinkább se­gítse a gazdaságosabb, ter­mékenyebb munkát. A nyereségrészesedés célja az egész társadalom érdekeit szolgáló termelés gazdaságo­sabbá tétele, a munkások pe­dig közvetlenül is részesednek a gazdaságosabb termelés anyagi eredményeiből. A munkaversenyről szólva megállapította: Az elmúlt években a szocialista verseny értelmezése és gyakorlata sok vonatkozásban helytelen volt. A szocialista munkaver­seny nem cél, hanem a gazdaságosabb termelés­nek, az önköltség csökken­tésének, az anyagtakaré­kosságnak és a minőség javításának eszköze. Más szóval: A verseny a szo­cializmus építésének kommu­nista módszere. A magyar munkásosztály büszke azokra, akik tehetsé­gükkel, szorgalmukkal, szak­tudásukkal kiemelkedően já­rultak szocialista építő mun­kánk gyorsításához. Nem sza­bad többé megengednünk, hogy selejtgyártók, ügyeskedők e nemes vetélkedés vámszedői legyenek. A szakszervezetek­nek ügyelniök kell arra, hogy az anyagi és az erkölcsi megbecsülés a termelés szerény, mindennapi hősei­nek jusson, azoknak, akik az üzemi fel­adatok megvalósításából a legeredményesebben veszik ki részüket, akik takarékoskod­nak az anyaggal, a szerszám­mal, akik tanítják az új mun­kásokat, akik átadják tapasz­talataikat. 14 szakszervezetek ye!elaseh az ételszívrama! a!aba!dgdér( Az előadó ezután megállapí­totta: A szakszervezetek felelő­sek a bérből és fizetésből élők életszínvonalának ala­kulásáért. De természetesen ezt nem le­het elvonatkoztatni az ország­ra hangsúlyozta az előadó, hogy azok az üzem valameny­­nyi dolgozójának fórumai, a szervezetlen dolgozóké is. Az üzemi demokráciának ez az új szerve az általános szakszer­vezeti célok megvalósításának és az egész szakszervezeti munka eredményességének is eszköze. M­unkaversernyző­ adott gazdasági fejlettségétől. Sokan hasonlítják össze a magyar munkások életszínvo­nalát nálunk jóval fejlettebb, más történelmi körülmények között kialakult tőkés orszá­gok dolgozóinak életszínvona­laival. Reális képet azonban csak úgy kapunk, ha azt vet­jük egybe, hogy a megtermelt új értékekből — tehát a nem­zeti jövedelemből — milyen arányban részesülnek a dol­gozók, és ha ilyen összehason­lítást teszünk, azonnal kide­rül, hogy a magyar munkás­­osztály kibírja az összehason­lítást a fejlettebb tőkés or­szágok dolgozóinak életszínvo­nalával. Az életszínvonal alakulá­sáért kimondott felelősségünk a mai helyzetben mindenek­előtt azt jelenti, hogy a jelenlegi életszínvonalat védeni, biztosítani kell. Meg kell akadályozni minden olyan bürokratikus törekvést, amely a kialakult életszínvo­nalat csökkentené, akár az árak (burkolt áremelés vagy minőségrontás), akár a bérek, akár pedig a szociális juttatá­sok oldaláról, a nyugdíjasabrdl, a labdsépítégre! Ezek után rátért a nyugdíj­kérdésre. Szó sincs róla, hogy nyugdíjrendszerünk egészében rossz volna és alapjaiban át kellene szervezni — mondot­ta. Kiállja az összehasonlítást valamennyi tőkés országéval. De még nagy az aránytalan­ság a régi és az új alapon megállapított nyugdíjak kö­zött. Az aránytalanság a ke­retek emelkedése miatt állan­dóan növekszik. Ez sérti a dolgozók igazságérzetét. Nyug­díjrendszerünk másik fogya­tékossága, hogy nem veszi eléggé számításba a munká­ban eltöltött éveket, ugyan­akkor rövid a várományi idő. Jelenleg 600 000 nyugdíjas van. A rendezés hatalmas ösz­­szegeket igényel. Csak a leg­égetőbb problémák megoldá­sához több mint félmilliárd forintra volna szükség. Helyes volna, ha a kongresszus úgy foglalna állást, hogy a három­éves tervben az élet- és mun­kakörülmények javítására rendelkezésre álló alapokat mindenekelőtt erre a célra használjuk fel. Társadalmi összefogással a kérdés megol­dását előbbre lehetne hozni. ^ FfMg pro/efár/a? egyesa!/efe& / 1958. MÁRCIUS 1., SZOMBAT 89H­­ARA 50 FILLÉR gBgR SgBggF­gE SBglBg !H. ÉVFOLYAM, 51. SZÁM HW? A Hazafias Népfront és a KÉSZ rendezi a március 15 i ünnepséget A Hazafias Népfront Debrecen Városi Bizottsága és A KÉSZ végrehajtó bizottsága közösen rendezi meg a március 15-i ünnepségeket. Március 14-én a központi kuitinotttion­­ban rendezendő ünnepségen emlékeznek meg a 110 évvel ez­előtti forradalom és szabadságharc megindulásáról. Március 15 én reggel zenés ébresztőt tartanak, majd a Kossuth- és Ferőfi-szobor megkoszorúzására kerül sor. A Kos­­suth-szobor előtti téren több mint ötszáz diákból álló kórus énekel. A fiatalság képviselői koszorút helyeznek el a Batthyány utcai Petőfi emléktáblára, a kollégiumi Petőfi-szobor talapza­tára, valamint megkoszorúzzák a Nagy Sándor emlékművet és Szarka kapitány sírját is. Magyar barotday&a Mőffgég afazott a lipcsei rdadr megnyitására A március 2-án megnyitó lipcsei vásár jelentős góc­pontja és hagyontányos ta­lálkozóhelye Kelet és Nyu­gat kereskedelmi köreinek. Lipcse nemzetközi szerepét és fontosságát szem előtt tartva, Magyarország az idén, az elmúlt évekhez ha­sonlóan, de a tavalyinál je­­lentősebb kiállítással vett részt a vásáron. A vásár megnyitására Inn­cze Jenő kü­lkereskedelmi miniszter vezetésével pénte­ken délelőtt magyar kor­­mánykü­ldöttség utazott Lip­­csébe. (MTI) Hazaérkezett a Román Népköztársaságból a magyar párt- és kormányküldöttség vizsgáltuk a két ország ,kap­csolatai állandó fejlesztésé­nek kérdéseit, valamint a né­peinket érdeklő legfontosabb nemzetközi kérdéseket. A két kormány és a két párt között az összes megvitatott kérdé­sekben teljes az egyetértés és a nézetek azonossága, s ez a szerdán aláírt közös nyilatko­zatban kifejezésre jut. Gheorghiu-Dej elvtárs a to­vábbiakban hitet tett a külön­böző társadalmi rendszerű ál­lamok békés együttélésének, a béke megvédésének politikája mellett. Kijelentette, hogy figyelem­be véve az imperialisták fegy­verkezési hajszáját, Románia és a Magyar Népköztársaság teljes ere­jével hozzájárul a varsói szerződés szervezetének megszilárdításához. Gheorghiu-Dej elvtárs be­széde végén a román és a ma­gyar nép testvéri barátságát és együttműködését, a Szovjet­unió vezette legyőzhetetlen szocialista tábor megingatha­tatlan egységét és a népek bé­kéjét éltette. A Román Népköztársaság­ban járt magyar párt- és kor­mányküldöttség hazaérkezett. Az elutazás előtt — amint teg­napi számunkban jelentettük — nagygyűlésen találkoztak a magyar párt- és állam­vezetők Bukarest dolgozó népével. A nagygyűlésen beszédet mondott Gheorge Gheorghiu- Dej elvtárs, a Román Mun­káspárt Központi Vezetőségé­nek első titkára. Előadása többek között így hangzott: Kádár János elvtárs a biharkeresztesi állomáson rövid beszédet intéz a párt- és kor­mányküldöttség üdvözlésére megjelent tömeghez. A szocialista országok egysége álamaink fejődésének és szuverenitásának biztos záloga — Hazánk dolgozó népe — mondotta többek között —, a­­ Román Munkáspárt és a Ro­­­­mán Népköztársaság kormá­nya kifejezi nagy megbecsü­lését a forradalmi munkás­paraszt kormány és a Magyar Szocialista Munkáspárt helyes politikája iránt, s meleg együttérzéssel biztosítja azo­kat a magyar munkásokat, pa­rasztokat és értelmiségieket, akik a párt vezetésével erősí­tik a népi hatalmat és egyre jelentősebb sikereket aratnak a szocialista társadalom építé­sében. Gheorghiu-Dej elvtárs ki­emelte, hogy az imperialista körök rá­galmai és fondorlatai elle­nére Magyarország nem­zetközi helyzete állandóan erősödik, majd részletesen szólott a ro­mán nép szocialista építőmun­kájának nagy sikeréről. A román és a magyar dolgo­zók nagy vívmánya­i- mon­dotta a továbbiakban — a ro­mán—magyar barátság, amely megbonthatatlan testvéri szö­vetségbe tömöríti államainkat és népeinket. Ez a barátság különös erő­vel nyilvánult meg akkor, amikor a magyar népnek az ellenforradalmi felkelés nehéz megpróbáltatásaival kellett szembeszállnia. A román nép kifejezésre juttatta, hogy teljesen szo­lidáris a magyarországi dolgozók harcával, amelyet a Magyar Szocialista Mun­káspárt és a forradalmi munkás-paraszt kormány vezetésével vívtak az el­lenforradalom leveréséért és a dolgozó nép forradal­mi vívmányainak megvé­déséért. A Magyar Népköztársaság párt- és kormányküldöttségé­nek látogatása hazánkban — állapította meg Gh. Gheorghiu- Dej —, valamint azok a hatá­rozatok, melyeket ez alkalom­mal közösen hoztunk, jelentős határköre a magyar és román nép törhetetlen barátsága szüntelen fejlesztésének, erő­sítésének és testvéri együtt­működésének útján. Eszme­cserénk útján tüzetesen meg­ Barátságunk kölcsönös teljes bizalmat fejez ki Gh. Gheorghiu-Dej­nek, a Román Munkáspárt Központi Bizottsága titkárának nagy tapssal fogadott beszéde után Kádár János elvtárs, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottság első tit­kára emelkedett szólásra. Teljes meggyőződéssel állít­hatjuk — mondotta beszédé­ben a többek között Kádár János —, hogy barátságunk ma mind párt- és állami kap­csolatunk, mind népeink köz­vetlen kapcsolatainak vonalán tiszta, igaz, felhőtlen barátság. Kádár elvtárs ezután a ma­gyarországi ellenforradalmi eseményekről szólott. 1956-ban — mondotta —, az ellenforradalmár burzsoá nagybirtokos osztály, valamint imperialista és megvetésre méltó revizionista áruló segí­tőik kiaknázták a régebbi ma­gyar vezetők csoportjának sú­lyos hibáit, és meg akarták dönteni a Magyar Népköztár­saságot. Átmeneti sikereiket annak kö­szönheti, hogy az áru­ló Nagy Imre-féle csoport át­állt oldalukra és kinyitotta számukra a kaput. A továbbiakban az ellenfor­radalom leverését ismertette Kádár elvtárs, majd így foly­tatta: Harc közben olyan tapasz­talatokat szereztünk, hogy a jószándékú lövedéket türelemmel és jó szóval kell meggyőzni, de az el­(Folytatás a 3. oldalon)

Next