Hajdú-Bihari Napló, 1958. március (3. évfolyam, 51-76. szám)
1958-03-01 / 51. szám
Az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házában pénteken reggel fél kilenc órakor megkezdődött a magyar sakszervezetek XIX. kongresszusa. A háromnapos tanácskozáson a kongresszusi küldöttek beszámolnak a XVIII. kongresszus óta végzett munkáról, összegezik a szakmai szakszervezetek kongresszusainak tapasztalatait és megjelölik a magyar szakszervezetek további feladatait. A kongresszuson megjelent dr. Münnnich Ferenc, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, Marosán György államminiszter, Biszku Béla belügyminiszter, Fock Jenő, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, a párt Politikai Bizottságának tagjai. Ott volt a kormány több tagja, a KISZ, a Hazafias Népfront, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság és a Magyar Nők Országos Tanácsának vezetői. A kongresszuson részt vesz Louis Saillant, a Szakszervezeti Világszövetség főtitkára és a világszövetség három titkára, továbbá a szovjet, az arab, a francia, az olasz, az osztrák, a lengyel, a csehszlovák, a román, a német, a bolgár, az albán, a jugoszláv, a koreai és a vietnami szakszervezetek, valamint a vegyipari dolgozók szakszervezetei nemzetközi szövetségének küldöttei. A megnyitó beszédet Somogyi Miklós, a SZOT elnöke mondotta. Javaslatára a kongresszus részvevői egyperces néma tisztelgéssel adóztak az elmúlt kongresszus óta elhunyt magyar és külföldi szakszervezeti harcosok emlékének. A kongresszus egyhangúlag elfogadta a napirendet, amely a következő: A Szakszervezetek Országos Tanácsának beszámolója. A számvizsgáló bizottság beszámolója. A magyar szakszervezetek alapszabályainak módosítása. A vezető szervek megválasztása. Ezután megválasztották a különböző munkabizottságokat, majd Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára tartotta meg a Szaktanács beszámolóját. Ezt követően a lakáskérdésről beszélt. Európában mintegy 30 millió lakásra volna szükség. Nálunk a lakásépítkezés gyorsabb ütemű fejlesztését elsősorban az anyaghiány gátolja. Az utóbbi 2—3 évben sokkal több lakás épült, mint a megelőző években. Az eddiginél sokkal behatóbban kell foglalkoznunk (Folytatás a 2. oldalon) VFX ^OM^greNs^wisH 84 Bevezetőjében a XIX. kongresszus jelentőségéről beszélt, majd a szakszervezetek szerepéről és a szocializmust építő társadalmunkban betöltött helyéről szólt. — A szakszervezetekhez való tartozás végső fokon a munkáshatalom elismerését jelenti. Ha a szakszervezetek jól dolgoznak, döntő tényezői lehetnek — és kell hogy legyenek! — társadalmi életünknek a szocializmus építéséért vívott harcban. A szakszervezeti tevékenység egyik központi kérdése a társadalmi és egyéni érdek egybehangolása. Ez azt jelenti, hogy szüntelenül rá kell irányítaniuk a dolgozók figyelmét a szocializmus építésének távlataira, az abból adódó konkrét feladatokra, másrészt állandóan szem előtt kell tartaniuk a dolgozók élet- és munkakörülményeinek állandó javítását. A beszámoló ezután rátért a szakszervezetek feladataira a munkáshatalom gazdasági erősítésében. Hangsúlyozta: A munkáshatalom erősítésének legfőbb kérdése ma az ellenforradalmi támadás következményeinek felszámolása, gazdasági nehézségeink leküzdése, az elért életszínvonal biztos alapjainak megteremtése. Az 1958. évi gazdasági terv és a most készülő hároméves terv célkitűzéseit ez határozza meg. Fegyelmezes, jó manőnea van szükség — 1958-ban a dolgozó nép termelőmunkáját megtestesítő nemzeti jövedelem 4,3 százalékkal, a munkások és alkalmazottak reálbére 4,6 százalékkal emelkedik a tervek szerint — jórészt az 1957-ben hozott intézkedések eredményeképpen, részben az idén először szétosztásra kerülő nyereségrészesedéssel. A tervek számolnak azzal, hogy a régebbinél gazdaságosabban, alacsonyabb önköltséggel dolgozunk, takarékoskodunk az anyaggal, pontosan, tervek szerint termelünk és a beruházások is a terveknek megfelelően alakulnak. Enélkül nem juthatunk előbbre az életszínvonal alapjainak megerősítésében. Az 1958-as terv arra épül, hogy ebben az esztendőben lényegesen már saját erőnkből kell tovább szilárdítani gazdasági helyzetünket. Ez a terv szerény. Teljesítése mégis sokkal fegyelmezettebb, jobb munkát követel. Le kell vonnunk a tavalyi gazdálkodás során elkövetett hibák tanulságait. Az 1958-as terv eredményes teljesítésének legfontosabb feltétele, hogy mindenütt a gazdaságossági szemlélet jusson érvényre. Hangsúlyozta: Elsősorban a termelési értekezletek azok a fórumok, ahol a munkások közvetlenül részt vehetnek a termelés, a gazdasági vezetés munkájában. Éppen ezért az eddiginél lényegesen jobban kell a tanácskozásokban rejlő óriási lehetőségeket felhasználni. Az üzemi tanácsokról szól t bérezésre, a C A továbbiakban a bérezésről beszélt, hangsúlyozta, hogy a béralapnak a régebbinél lényegesen önállóbb felhasználása nagyobb lehetőségeket nyújt a vállalatoknak a helyes bérezési formák alkalmazására. Továbbra is arra kell törekedni, hogy a bérezés mindinkább segítse a gazdaságosabb, termékenyebb munkát. A nyereségrészesedés célja az egész társadalom érdekeit szolgáló termelés gazdaságosabbá tétele, a munkások pedig közvetlenül is részesednek a gazdaságosabb termelés anyagi eredményeiből. A munkaversenyről szólva megállapította: Az elmúlt években a szocialista verseny értelmezése és gyakorlata sok vonatkozásban helytelen volt. A szocialista munkaverseny nem cél, hanem a gazdaságosabb termelésnek, az önköltség csökkentésének, az anyagtakarékosságnak és a minőség javításának eszköze. Más szóval: A verseny a szocializmus építésének kommunista módszere. A magyar munkásosztály büszke azokra, akik tehetségükkel, szorgalmukkal, szaktudásukkal kiemelkedően járultak szocialista építő munkánk gyorsításához. Nem szabad többé megengednünk, hogy selejtgyártók, ügyeskedők e nemes vetélkedés vámszedői legyenek. A szakszervezeteknek ügyelniök kell arra, hogy az anyagi és az erkölcsi megbecsülés a termelés szerény, mindennapi hőseinek jusson, azoknak, akik az üzemi feladatok megvalósításából a legeredményesebben veszik ki részüket, akik takarékoskodnak az anyaggal, a szerszámmal, akik tanítják az új munkásokat, akik átadják tapasztalataikat. 14 szakszervezetek ye!elaseh az ételszívrama! a!aba!dgdér( Az előadó ezután megállapította: A szakszervezetek felelősek a bérből és fizetésből élők életszínvonalának alakulásáért. De természetesen ezt nem lehet elvonatkoztatni az országra hangsúlyozta az előadó, hogy azok az üzem valamenynyi dolgozójának fórumai, a szervezetlen dolgozóké is. Az üzemi demokráciának ez az új szerve az általános szakszervezeti célok megvalósításának és az egész szakszervezeti munka eredményességének is eszköze. Munkaversernyző adott gazdasági fejlettségétől. Sokan hasonlítják össze a magyar munkások életszínvonalát nálunk jóval fejlettebb, más történelmi körülmények között kialakult tőkés országok dolgozóinak életszínvonalaival. Reális képet azonban csak úgy kapunk, ha azt vetjük egybe, hogy a megtermelt új értékekből — tehát a nemzeti jövedelemből — milyen arányban részesülnek a dolgozók, és ha ilyen összehasonlítást teszünk, azonnal kiderül, hogy a magyar munkásosztály kibírja az összehasonlítást a fejlettebb tőkés országok dolgozóinak életszínvonalával. Az életszínvonal alakulásáért kimondott felelősségünk a mai helyzetben mindenekelőtt azt jelenti, hogy a jelenlegi életszínvonalat védeni, biztosítani kell. Meg kell akadályozni minden olyan bürokratikus törekvést, amely a kialakult életszínvonalat csökkentené, akár az árak (burkolt áremelés vagy minőségrontás), akár a bérek, akár pedig a szociális juttatások oldaláról, a nyugdíjasabrdl, a labdsépítégre! Ezek után rátért a nyugdíjkérdésre. Szó sincs róla, hogy nyugdíjrendszerünk egészében rossz volna és alapjaiban át kellene szervezni — mondotta. Kiállja az összehasonlítást valamennyi tőkés országéval. De még nagy az aránytalanság a régi és az új alapon megállapított nyugdíjak között. Az aránytalanság a keretek emelkedése miatt állandóan növekszik. Ez sérti a dolgozók igazságérzetét. Nyugdíjrendszerünk másik fogyatékossága, hogy nem veszi eléggé számításba a munkában eltöltött éveket, ugyanakkor rövid a várományi idő. Jelenleg 600 000 nyugdíjas van. A rendezés hatalmas öszszegeket igényel. Csak a legégetőbb problémák megoldásához több mint félmilliárd forintra volna szükség. Helyes volna, ha a kongresszus úgy foglalna állást, hogy a hároméves tervben az élet- és munkakörülmények javítására rendelkezésre álló alapokat mindenekelőtt erre a célra használjuk fel. Társadalmi összefogással a kérdés megoldását előbbre lehetne hozni. ^ FfMg pro/efár/a? egyesa!/efe& / 1958. MÁRCIUS 1., SZOMBAT 89HARA 50 FILLÉR gBgR SgBggFgE SBglBg !H. ÉVFOLYAM, 51. SZÁM HW? A Hazafias Népfront és a KÉSZ rendezi a március 15 i ünnepséget A Hazafias Népfront Debrecen Városi Bizottsága és A KÉSZ végrehajtó bizottsága közösen rendezi meg a március 15-i ünnepségeket. Március 14-én a központi kuitinotttionban rendezendő ünnepségen emlékeznek meg a 110 évvel ezelőtti forradalom és szabadságharc megindulásáról. Március 15 én reggel zenés ébresztőt tartanak, majd a Kossuth- és Ferőfi-szobor megkoszorúzására kerül sor. A Kossuth-szobor előtti téren több mint ötszáz diákból álló kórus énekel. A fiatalság képviselői koszorút helyeznek el a Batthyány utcai Petőfi emléktáblára, a kollégiumi Petőfi-szobor talapzatára, valamint megkoszorúzzák a Nagy Sándor emlékművet és Szarka kapitány sírját is. Magyar barotday&a Mőffgég afazott a lipcsei rdadr megnyitására A március 2-án megnyitó lipcsei vásár jelentős gócpontja és hagyontányos találkozóhelye Kelet és Nyugat kereskedelmi köreinek. Lipcse nemzetközi szerepét és fontosságát szem előtt tartva, Magyarország az idén, az elmúlt évekhez hasonlóan, de a tavalyinál jelentősebb kiállítással vett részt a vásáron. A vásár megnyitására Inncze Jenő külkereskedelmi miniszter vezetésével pénteken délelőtt magyar kormányküldöttség utazott Lipcsébe. (MTI) Hazaérkezett a Román Népköztársaságból a magyar párt- és kormányküldöttség vizsgáltuk a két ország ,kapcsolatai állandó fejlesztésének kérdéseit, valamint a népeinket érdeklő legfontosabb nemzetközi kérdéseket. A két kormány és a két párt között az összes megvitatott kérdésekben teljes az egyetértés és a nézetek azonossága, s ez a szerdán aláírt közös nyilatkozatban kifejezésre jut. Gheorghiu-Dej elvtárs a továbbiakban hitet tett a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttélésének, a béke megvédésének politikája mellett. Kijelentette, hogy figyelembe véve az imperialisták fegyverkezési hajszáját, Románia és a Magyar Népköztársaság teljes erejével hozzájárul a varsói szerződés szervezetének megszilárdításához. Gheorghiu-Dej elvtárs beszéde végén a román és a magyar nép testvéri barátságát és együttműködését, a Szovjetunió vezette legyőzhetetlen szocialista tábor megingathatatlan egységét és a népek békéjét éltette. A Román Népköztársaságban járt magyar párt- és kormányküldöttség hazaérkezett. Az elutazás előtt — amint tegnapi számunkban jelentettük — nagygyűlésen találkoztak a magyar párt- és államvezetők Bukarest dolgozó népével. A nagygyűlésen beszédet mondott Gheorge Gheorghiu- Dej elvtárs, a Román Munkáspárt Központi Vezetőségének első titkára. Előadása többek között így hangzott: Kádár János elvtárs a biharkeresztesi állomáson rövid beszédet intéz a párt- és kormányküldöttség üdvözlésére megjelent tömeghez. A szocialista országok egysége álamaink fejődésének és szuverenitásának biztos záloga — Hazánk dolgozó népe — mondotta többek között —, a Román Munkáspárt és a Román Népköztársaság kormánya kifejezi nagy megbecsülését a forradalmi munkásparaszt kormány és a Magyar Szocialista Munkáspárt helyes politikája iránt, s meleg együttérzéssel biztosítja azokat a magyar munkásokat, parasztokat és értelmiségieket, akik a párt vezetésével erősítik a népi hatalmat és egyre jelentősebb sikereket aratnak a szocialista társadalom építésében. Gheorghiu-Dej elvtárs kiemelte, hogy az imperialista körök rágalmai és fondorlatai ellenére Magyarország nemzetközi helyzete állandóan erősödik, majd részletesen szólott a román nép szocialista építőmunkájának nagy sikeréről. A román és a magyar dolgozók nagy vívmányai- mondotta a továbbiakban — a román—magyar barátság, amely megbonthatatlan testvéri szövetségbe tömöríti államainkat és népeinket. Ez a barátság különös erővel nyilvánult meg akkor, amikor a magyar népnek az ellenforradalmi felkelés nehéz megpróbáltatásaival kellett szembeszállnia. A román nép kifejezésre juttatta, hogy teljesen szolidáris a magyarországi dolgozók harcával, amelyet a Magyar Szocialista Munkáspárt és a forradalmi munkás-paraszt kormány vezetésével vívtak az ellenforradalom leveréséért és a dolgozó nép forradalmi vívmányainak megvédéséért. A Magyar Népköztársaság párt- és kormányküldöttségének látogatása hazánkban — állapította meg Gh. Gheorghiu- Dej —, valamint azok a határozatok, melyeket ez alkalommal közösen hoztunk, jelentős határköre a magyar és román nép törhetetlen barátsága szüntelen fejlesztésének, erősítésének és testvéri együttműködésének útján. Eszmecserénk útján tüzetesen meg Barátságunk kölcsönös teljes bizalmat fejez ki Gh. Gheorghiu-Dejnek, a Román Munkáspárt Központi Bizottsága titkárának nagy tapssal fogadott beszéde után Kádár János elvtárs, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottság első titkára emelkedett szólásra. Teljes meggyőződéssel állíthatjuk — mondotta beszédében a többek között Kádár János —, hogy barátságunk ma mind párt- és állami kapcsolatunk, mind népeink közvetlen kapcsolatainak vonalán tiszta, igaz, felhőtlen barátság. Kádár elvtárs ezután a magyarországi ellenforradalmi eseményekről szólott. 1956-ban — mondotta —, az ellenforradalmár burzsoá nagybirtokos osztály, valamint imperialista és megvetésre méltó revizionista áruló segítőik kiaknázták a régebbi magyar vezetők csoportjának súlyos hibáit, és meg akarták dönteni a Magyar Népköztársaságot. Átmeneti sikereiket annak köszönheti, hogy az áruló Nagy Imre-féle csoport átállt oldalukra és kinyitotta számukra a kaput. A továbbiakban az ellenforradalom leverését ismertette Kádár elvtárs, majd így folytatta: Harc közben olyan tapasztalatokat szereztünk, hogy a jószándékú lövedéket türelemmel és jó szóval kell meggyőzni, de az el(Folytatás a 3. oldalon)