Hajdú-Bihari Napló, 1958. június (3. évfolyam, 128-152. szám)

1958-06-01 / 128. szám

HAJD­Ú•BIHARI Világ proletárjai egyesültetefo­t 1958. JÚNIUS 1., VASÁRNAP ||||P| GlipSHb &§||| ÁRA: 80 FILLÉR gjmjf MM SUP lg ll Hl. ÉVFOLYAM, 128. SZÁM JfLWfll ||||~ jPk\\M «0» Köszöntjük a pedagógusokat A Hazafias Népfront me­gyei elnöksége a hetedik pe­dagógus nap alkalmából meleg szeretettel, a megbecsülésbe­" fakadó tisztelettel köszönti az óvodák, általános és közép­iskolák, egyetemek nevelőit és technikai dolgozóit. Köszönté­sünk és tiszteletadásunk min­den becsületes, a néphez hű­séges, munkáját odaadóan végző nevelőnek szól, de köz­tük is elsősorban azoknak, akik népi demokráciánk ered­ményeinek szilárd fundamen­tumain állva, helytállottak az ellenforradalom viharában, és akik példamutatásukkal, oda­adó nevelőmunkájukkal siet­tették a konszolidációt, helyes irányba terelték ifjúságunk megzavart gondolkodását. Bi­zakodóan fordulunk azok felé is, akik kételyekkel és aggá­lyokkal bár, de becsülettel vé­gezték az oktató-nevelői mun­kát az ismert nehéz viszonyok között. Elismerő szeretettel fordulunk a mai napon a nyugdíjas pedagógusok felé is, akik egész életüket a nép oko­­sításában és nevelésében töl­tötték el, így alkotva egy érc­nél maradandóbb életművet, amelyet felserdült generációk hálája övez. A tanulók virágcsokrai, a szülők jókívánságai és meleg ■kézfogásai ma újra elismerés­sel adóznak a határtalan türe­lem és emberszeretet előtt. A nemzet egykori szürke nap­számosai ma a párt, a kor­mány, a Hazafias Népfront, az egész nép megbecsültjei és ün­­nepe­ltjei. S ez már önmagá­ban is tanúbizonysága társa­dalmunk és a dolgozók életé­ben 13 év alatt végbement gyökeres átalakulásnak, mely­nek részese és élvezője volt a pedagógus is. Ennek ismételt megállapítása az ünneplés perceiben annál is inkább időszerű, mert az idei pedagó­gus nap az iskolák államosí­tásának tizedik évfordulójával is egybeesik. Hogy mit jelen­tett az iskolák államosítása szervezettségben, tartalomban, színvonalban, új nevelési táv­latok megnyitásában, egész közoktatásügyünk forradalmi átalakításában, az ma már eléggé közismert és nyilván­való, különösen azok előtt, akiknek van összehasonlítási alapjuk is. Elvitathatatlan tény, hogy ez alatt a tíz év alatt óriási változásoknak és eredményeknek lehettünk ta­núi, amelyek mellett eltörpül­nek azok a — kétségkívül, ön­magukban jelentős — hibák, amelyek e gyors fejlődéssel együttjártak. A számszerű, statisztikailag felsorolható vív­mányokon túl, a legfontosabb eredmények egyike éppen az, hogy a pedagógusok tízezrei­nek gerince végre kiegyene­sedhetett, a nevelő teljes em­berré válhatott, alkotó erejét szabadon kifejthette, új távla­tok felé törhetett, megtalál­hatta hivatásának valódi ér­telmét, megismerhette a tár­sadalmi megbecsülés addig csak alig ismert ízeit, és lát­hatta munkája gyümölcse­ként a szocializmus építését tudatosan vállaló fiatalok és felnőttek százezreit, akiknek értelmét éppen ő tette először fogékonnyá a szépre, igazra és nemesre. És nemcsak az idő haladt, mi is változtunk! A pedagógusok túlnyomó többsége többet tett a nép mű­veléséért, mint amennyire a szorosan vett iskolai feladatok kötelezték volna. Ott volt a népgazdasági célkitűzésekért folyó harcok nehéz szakaszai­ban, ott volt a fiatal taná­csaink megerősítéséért vívott küzdelemben, a különféle bi­zottságokban és szervezetek­ben, nem sajnálta erejét a mindennapi felvilágosító mun­ka fáradságos és sokszor há­látlan feladataitól, s oroszlán­­része volt — és van — kultúr­­forradalmunk nagyszerű ered­en­én­yeinek megvalósításában, amint erre példa volt legutóbb Éppen a TóthMosi kulturális seregszemle egész lefolyása és színvonala. ‘ Külön köszönettel adózunk mindazon nevelőiknek a mai napon, akik munkájukkal se­gítik és egyre tartalmasabbá teszik a népfront-bizottságok működését. Ezekben a munkákban — azonos érdekektől és céloktól vezetve — formálódott és nö­vekedett tudásban, világnézet­ben, emberségben minden egyes nevelő, s még jobban eggyéforrt a néptömegekkel. Mindehhez azt is hozzá kell tenni a teljes igazság ked­véért, hogy számos pedagógus úgy vette ki részét ebből a hatalmas munkából, hogy csak részben jutott el a marxizmus a feminizmus világnézetének el­fogadásáig, nem volt minden tekintetben a szocialista rend törhetetlen híve, közülük so­kakra hatott — és még ma is hat — a polgári eszmevilág, a soviniszta vagy álhazafi nem­­zeteielkedés, a parasztroman­­ti­ka hagyománya s a revizio­­nizmus ideológiája. Ebből következik egyúttal napjaink egyik legfontosabb feladata is pedagógusaink kö­rében: az ideológiai munka színvonalának emelése. E két­ségkívül meglévő ellentmon­dások és belső problémák da­cára is elért eredményeinken van a hangsúly, s ebben a pe­dagógusok munkáját a párt és a kormányzat nagyra becsüli, ezt több alkalommal kifeje­zésre is juttatta erkölcsi és — lehetőségeinkhez mérten — anyagi vonatkozásokban is. Évről évre növekszik egész társadalmunk megbecsülése és szeretete a hivatásuknak élő nevelők iránt. Ennek bizonyí­tására számos példát sorolhat­nánk fel, de talán elegendő az is, ha megemlítjük, hogy az általános fizetésemelés óta me­gyénkben közel 200 pedagógus részesült rendkívüli fizetés­­emelésben és az idei pedagó­gus napon 38 nevelő kap kü­lönböző kitüntetést, s közel ezer azoknak a száma, akik összesen 6(!) 000 forint pénz­jutalomban részesülnek. Nem hat ünneprontásnak, ha arról is esik szó ez alka­lommal, hogy a Hazafias Nép­front tisztában van azokkal a hibákkal és mélyreható prob­lémákkal is, amelyeknek meg­oldásához segítséget kíván ad­ni. Észre kell vennünk azt a távolságot, amely számos he­lyen ma még az iskola és az­­ élet, az iskola és a szülői házi szelleme, nevelési felfogása és módszerei, a nevelő és a szülő között fennáll. És azt is, hogy a százezres pedagógus tábor-­­ban nemcsak kétkedő, eltérő nézetűek, hanem kifejezetten ellenséges beállítottságúak is vannak, akik óriási károkat okozhatnak. Tudott dolog az is, hogy sok tennivaló van még a társadalmi megbecsülés további szélesítésében, és nem tekinthető megoldottnak a pe­dagógusok anyagi megbecsü­lése sem. Ezek azonban olyan problémák, amelyeket a párt és a kormány ismer és ame­lyek megoldásán munkálkodik. A Hazafias Népfront ehhez minden tőle telhető segítséget megad.­­ Mit kérünk viszonzásképpen pedagógusainktól? Azt kérjük, hogy végezzék munkájukat továbbra is áldo­zatosan és odaadóan, mindig érezve a rajtuk nyugvó rop­pant felelősséget. Törekedje­­­ne de kitartóan és rendszeresen: az önnevelés ideológiai és­­ szellemi színvonalának emelé­sére, hogy a szocialista társa­dalom egyre szilárdabb táma­szaivá váljanak és ilyenekké nevelhessék társadalmunk if­­j­­ait és felnőttjeit, jövőjét épí­tő népünket. Ez a kívánsá­gunk lehet a legméltóbb a­ mai ünnephez és pedagógu­­­sainkhoz. Bartha János a Hazafias Népfront­ megyei elnöke Pálfy József jelenti Párizsból De Gaulle ma délután áll a nemzetgyűlés elé Párizs, május 31. (A legújabb párizsi esemé­nyekkel kapcsolatban a kö­vetkezőket jelenti a Naplónak Pálfy József) Vasárnap délután három­­ órakor áll a nemzetgyűlés elé : Charles De Gaulle. A tábor­nok vasárnap délutánig meg­­­­alakítja kormányát, amelyet a­­ pártok a szélsőjobboldali pou­­jedaistáktól a szocialistákig­­ végül is elfogadtak. Az elfo­­­­gadtatás a szocialistáknál­­ ment a legnehezebben. A szo­­­­cialista képviselők, szenátorok és az országos pártvezetőség tagjai a döntő szavazáskor csak 77:74 arányban döntöttek úgy hogy támogatják De Gaulle-t. A képviselők a va­sárnapi nemzetgyűlési szava­záson szabadon szavazhatnak, nem köti őket most a pártfe­gyelem. Párizsban azt várják,­­ hogy a kilencvenegynéhány szocialistából mintegy har­minc De Gaulle ellen fog sza­vazni. A kommunista képviselők természetesen De Gaulle ellen adják le szavazatu­kat, mert a tábornokban egy fasiszta diktatúra kez­deményezőjét látják. A párt politikai irodája szom­baton a késő esti órákban ülé­sezik Maurice Thorez-zel az elnöki székben. Az éjszaka a párt fontos felhívást fog ki­adni. A nép válasza még várat magára. Szombaton kevés sztrájkról és aránylag kevés­­ tüntetésről érkezett hír, ami­­­­nek az a magyarázata, hogy a­­ hét utolsó napján Franciaor­­­­szágban sok gyárban nincs­­ munka amúgy sem. A rendőr­ség pedig soha nem látott fel­­­­készültséggel igyekszik elejét­­ venni minden tüntetésnek. ; Ez a helyzet szombaton a­­késő esti órákban Párizsban. : A Champs Elysée-n rendőr­­­­autók feketéllenek, a roham­­­­rendőrök zöld gépkocsijai­­ egész sort alkotnak. Mindenütt­­ acélsisakos rendőröket látni.­­ Mindennemű tüntetést el­­ akarnak fojtani. Szombaton este még a gaulleistáknak is : tilos a tüntetés ! Tegnap este ugyanis a De Gaulle hívei ál­tal kezdeményezett tüntetés hamar ellenkezőjére fordult... Több ezer baloldali fiatal­ember alaposan elverte a de gaulleista tüntetőket. Felborították gépkocsijai­kat, kövekkel verték be az autók ablakait, amelyeknek tulajdonosai li­­ti- ti- tá- tá- kürtjelzéssel, az „Algéria francia” jelszó rövi­dítésének morse-jeles kürtölé­sével tüntettek. Párizsban úgy vélik, hogy a jövő hétre várható a nagy népi tömegmozgalom kibontakozása, a sztráj­kok kiterjedése és a nép akaratának számtalan más formában való kifejezése. Addig azonban De Gaulle hatalomra kerül, hiszen a parlament vasárnapi sza­vazásán kétszáz körül fog csu­pán járni a „nem” szavazatok száma és bizony 350-et is meg­haladja a De­ Gaulle-ra szava­zó képviselők száma. Ezek fe­le pedig még néhány nappal ezelőtt patetikus szólamokban „védte” a köztársaságot... • De Gaulle tábornok a pár­tok képviselői előtt ismertet­te programját, majd ismer­tette „csúcskormányának” fel­építését. Hat vagy nyolc po­litikus állna egy-egy feladat­kör élén, így a külügy, az igazságügy, a pénzügy, a hadügy, a tengerentúli ügyek, a belügy stb. élén. Államtit­kári ranggal „technikai” szak­értőkre bízná a feladatkörök­kel kapcsolatos teendőket. A „nemzeti” pártok vezetői kö­zül jelölné ki minisztereit, a kormány általános politikáját meghatározó minisztertanácsi Szombaton országszerte megkezdődtek a VII. pedagó­gus nap ünnepségei. Az egész társadalom nagy szeretettel és megbecsüléssel fordul a nevelők felé. Reggel az isko­lákban ünneplőbe öltözötten várták a tanulók oktatóikat, a virágokkal díszített tanter­mekben. Délelőtt az Országházban, számos kiemelkedő munkát végzett pedagógust tüntettek ki. Dobi István, az Elnöki Ta­nács elnöke mondott beszé­det, amely után átnyújtotta az Elnöki Tanács kitünteté­seit, majd Benke Valéria mű­velődésügyi miniszter adta át a kitüntető jelvényeket. A kitüntetettek nevében Vi­dor Győző, a budapesti I. kerületi Ponty utcai közgaz­dasági technikum tanára mon­dott köszönetet. Díszünnepség a Néphadsereg Színházában A VII. pedagógus nap al­kalmából a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Budapesti Bizottsága, a Hazafias Nép­front, a Kommunista Ifjúsági Szövetség Budapesti Bizott­sága és Budapest Főváros Ta­nácsának végrehajtó bizottsá­ga szombaton este díszünnep­­séget rendezett a Néphadse­reg Színházában. Az ünnepséget Bencédi Jó­zsef, a Bolyai Gimnázium igazgatója nyitotta meg, majd Kállai Gyula államminiszter, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagja mondott ünne­pi beszédet. Beszédében méltatta a szo­cialista kulturális forradalom eredményeit, ezen belül a pe­dagógusok áldozatos munká­ját. — Pedagógusaink, bekap­csolódván a tömegek kulturá­lis felemelkedésének viharos sodrába, megszűntek a „nem­zet napszámosai”-nak tenni, megszűnt a lealázó függőség, amely a Horthy-rendszerben a pedagógus és az egyházi és világi hatalmasságok, a peda­gógus és földbirtokos, a föld­­birtokos és nagytőkés között fennállt. A pedagógus meg­szűnt az „urak szolgája”, a „papok cselédje” tenni — mondotta többek között Kál­lai elvtárs, majd az ellenfor­radalom 1956-os támadásával foglalkozva rámutatott: Nem véletlen, hanem termé­szetes és az események logi­kájából következő tény volt, hogy amikor a szocializmus ellen indítottak támadást, a harc egyik legfontosabb had­színterévé az iskola lett. Az iskolákban garázdálkodó feketereakció erőinek megsem­misítésében igen jelentős sze­rep jutott azoknak a valóban forradalmár pedagógusoknak, akik a legnehezebb időkben is bátran védelmezték a szocia­lizmus vívmányait. Nem múlt el nyomtalanul azoknak a fia­taloknak a megható helytállá­sa sem, akik akkor is bátran vallották úttörő tagságukat, amikor félrevezetett kis isko­la­társaik, s nem egyszer a lelkiismeretükből kivetkőzött ellenforradalmi elemek fel­­akasztással fenyegették őket. Az ő példájuk eleven ereje lebeg az azóta újra sok száz­ezer úttörőt és kispajtást számláló gyermekmozgalom előtt. A mi iskolai oktatásunkat közelebb kell hozni a rohamo­san felődő élethez — mondot­ta Kállai elvtárs. — Ezért ve­zetjük be fokozatosan isko­láinkban a politechnikai kép­zést. Végül a társadalom és isko­szombat reggel minden gyermek virággal a karján sietett az iskolába, hogy kö­szöntse nevelőjét a pedagó­gus napon. A katedrák mindenütt meg­teltek illatos virágokkal. Délelőtt 10 órakor a Deb­recen Városi Tanács végre­hajtó bizottsága látta vendé­gül a kitüntetett pedagógu­sokat. A fogadáson megjelent Gödör Ferenc elvtárs, a me­gyei pártbizottság titkára, Baranyai György elvtárs, a megyei pártbizottság tagja, Biri András elvtárs, a debre­ceni városi pártbizottság tag­ja, Kiss Imre elvtárs, a me­gyei pártbizottság tagja, a megyei tanács v. b. elnökhe­lyettese, Barta Károly elv­társ, a Debrecen Városi Ta­nács v. b. elnökhelyettese, a pártbizottság több munkatár­­­sa kapcsolatairól beszélt Kál­­lai elvtárs, majd így fejezte be beszédét: —­ A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­sága, a forradalmi munkás­paraszt kormány nevében kö­szöntöm a magyar pedagógu­sokat és sikert kívánok nekik ifjúságunk, egész dolgozó né­pünk szocialista nevelésében! A díszünnepség első része a Szózat hangjaival ért véget, a második részben ifjúsági művészeti csoportok adtak nagysikerű műsort, Ma, a társadalmi szervek ve­zetői, tanácsi osztályvezetők. Majkut Tibor elvtárs, a Hazafias Népfront megyei szervezetének titkára köszön­tötte a pedagógusokat a VII. pedagógus napon, és jó erőt, egészséget kívánt a Hazafias Népfront megyei és városi szervezete nevében a kiváló munkát végző nevelőknek. • Szombaton délután 5 óra­kor ünnepséget rendeznek a megyei tanács nagytermében a megyei és debreceni peda­gógusok tiszteletére. Az ün­nepségen megjelent és az el­nökségben helyet foglalt Gö­dör Ferenc elvtárs, a megyei pártbizottság titkára, Szigeti József elvtárs, a művelődés­ügyi miniszter helyettese, Ba* (Folytatás a 3. oldalon)­­ üléseken e miniszterek ven­nének részt, a gyakorlati kér­déseket miniszterközi megbe­széléseken rendeznék az érde­kelt minisztériumok „szakér­tői”. A szocialisták kérésére kö­zölte, hogy „az algériaiak’’ közül senkit sem vesz be kormányába és külön kijelen­tette: Jacques Soustelle nem lesz tagja a kabinetnek. Kiváló tanárokat, tanítókat tüntettek ki az Országházban Ünnepség Debrecenben Majkut Tibor, a Hazafias Népfront megyei titkára köszönti a kitüntetett pedagógusokat VIDÁM KOCCINTÁS A DÉLELŐTTI FOGADÁSON Ráthonyi Lajosné, Lovas László és Cseke Béla PEDAGÓGUSOK ÜDVÖZLÉSE

Next