Hajdú-Bihari Napló, 1958. június (3. évfolyam, 128-152. szám)

1958-06-01 / 128. szám

Komszomol küldöttség érkezett Hajdú-Biharba A hazánkban tartózkodó Komszomol-delegáció szomba­ton megyénkbe látogatott. Szombaton délelőtt érkezett a nyolc tagú küldöttség a Bor­sosi Állami Gazdaságba, hogy megtekintse a Hortobágy ne­vezetességeit. A küldöttséget A. N. Akszjonov, a Komszo­mol Központi Bizottságának titkára vezette, tagjai az egyes szövetséges köztársasá­gok Komszomol titkárai és a Komszomol Központi Bizottsá­gának munkatársai voltak. A küldöttséget a megyei pártbizottság részéről Tarr Imre, a megyei párt-végre­hajtó bizottság tagja, Egri Sán­dor, a megyei párt-végrehaj­tó­­bizottság­ tagja, a megyei KISZ-bizottság titkára, Kere­kes Antal, a járási pártbizott­ság titkára, a Borsosi Állami Gazdaság dolgozói és a kiszis­­ta fiatalok fogadták. A kül­döttséggel érkezett Komócsin Zoltán, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja, a KISZ Központi Bizottságának titká­ra és Gosztonyi János, a KISZ Központi Bizottságának tit­kára. Megérkezésük után Tarr Im­re elvtárs és Egri Sándor elvtárs rövid üdvözlő beszéd­del köszöntötte a küldöttség tagjait. Egri elvtárs abból az alkalomból, hogy az ellenfor­radalom óta először jár me­gyénkben Komszomol-küldött­­ség, köszönetet mondott me­gyénk egész ifjúsága nevében azért a segítségért, amit az ellenforradalom idején nyúj­tott a Szovjetunió a magyar népnek. Ezután Dóka Sándor, a Bor­sosi Állami Gazdaság vezetője ismertette röviden a Horto­bágy és az állami gazdaság történetét. Majd a vendégek megtekintették a gazdaság mé­nesét és a gulyáját. A szovjet vendégek kifejez­ték elismerésüket az állami gazdaság dolgozóinak, amiért ilyen mostoha időjárás mel­lett, ilyen körülmények kö­zött is virágzó gazdaságot tud­tak teremteni a Hortobágyon, ahol néhány évtizeddel ez­előtt csak terméketlen puszta-­­­ság volt. Az állami gazdaság­­ csikósai bemutatták tudásukat­­ lóháton is, ami nagyon meg-­­­nyerte a vendégek tetszését.­­ A látogatás után a gazdaság­­ központjában a híres hortobá- í gyi csárdát tekintették meg a vendégek és ott kaptak igazi hortobágyi ebédet is. Az ebéd közben elmondott köszöntőben A. N. Akszjonov elvtárs el­mondotta: Mindössze három órája vagyunk itt, de úgy tű­nik, mintha évtizedekre nyúl­na vissza barátságunk. Tizen­két napja vagyunk Magya­ror­szágon. Tizenkét nap alat meggyőződtünk arról is, hogy a magyarok gyűlölik a hábo­rút és békét akarnak, és tud­ják, hogy a boldogságukat nem kereshetik máshol, csak a szocialista országok nagy tá­borában. A. N.­ Akszjonov elvtárs po­­hári köszöntőjére Komócsin elv­­társ válaszolt, aki elmondotta, hogy mi tudjuk, mit jelent a szovjet-magyar barátság szá­munkra. Az életet jelenti. Hi­szen, ha az ellenforradalom alatt a Szovjetunió nem jön segítségünkre, ak­kor ma a Borsosi Állami Gazdaság dol­gozói nem élnének, hanem csak nyomorognának a földes­úri kizsákmányolás alatt. A Borsosi Állami Gazda­ságban tett látogatás­­után a Korsiszomol-küldöttség tagjai Debrecen nevezetességeit te­kintették meg, majd Hajdú­szoboszlóra mentek, ahol a fürdőt látogatták meg. Szovjet finn közleményt bocsátottak ki Moszkva (TASZSZ) Pén­teken közleményt bocsátottak ki a szovjet—finn tárgyalások­ról. A közlemény a többi kö­zött hangsúlyozza, hogy a Szovjetunió és Finnor­szág vezetői állást foglal­tak a közép-európai atom- és rakétafegyvermentes övezet megteremtése mel­lett. Mindkét fél annak a meg­győződésének adott kifejezést, hogy a leszerelés problémájá­nak megoldása felé vezető úton igen fontos lépés lenne, ha sikerülne megegyezésre jutni az atom- és hidrogén­fegyver kísérletek haladékta-­­lan és mindenütt való meg-­­szüntetéséről.­­ A finn fél kedvezően fo­­ gadta a szovjet félnek azt a­ nyilatkozatát, hogy a Szovjet-­ unió a baráti kapcsolatok és­ a kölcsönös megértés további­ erősítésére és elmélyítésére tö-­­rekszik a többi észak-európai­ országgal, s hogy a Szovjet-­­unió evégből hasznosnak tar-­ taná, ha az érdekelt felek kö­­ zösen kutatnák fel az együtt-­ működés kölcsönösen elfogad-t ható formáit.­­ A két állam vezetői kölcsö­­­nös megelégedéssel állapítot- t ták meg, hogy a Szovjetunió * és Finnország között nagyon­­ jó és őszinte jószomszédi kap-­ csol­atok vannak.­­ A felek Finnország kezde-' ményezésére megegyeztek ab-­ ban, hogy az 1961—1965. évről szóló áruszállításokról újabb­ egyezményt kötnek.­­ A szovjet fél elvben hoz- ' zájárult, hogy Finnország­nak olcsó kamat mellett 4—500 millió rubeles hosz­­szúlejáratú kölcsönt adjon. A tárgyalásokon a finn fél kezdeményezésére megvitat­ták azt a kérdést is, hogy Finnország hogyan használhat­ná fel a legjobban a Saimaa­­csatornát, amely a Saimaa­­tórendszert a Finn-öböllel ösz­­szeköti. A Szovjetunió kifejez­te készségét, hogy Finnország számára kedvező feltételek­kel egyezményt kössön a csa­torna szovjet szakaszának az átmenő forgalomba való fel­­használásáról. Gyufával látszottak a gyerekek­­ — 30 ezer forint kár ! Szombaton délután riasztot­­­ták a debreceni tűzoltókat ,a Hosszúpályiban veszélyes tűz­­ támadt. A Vörösmarty utcán­ gyerekek gyufával játszadoz-­­tak és felgyújtották egy ház­ melléképületét. Hamarosan to­s­vábbterjedt a tűz, a nagy szél­ segítette elharapózását. A­ szalmatetős pajták, istállók,­ kukorica-górék egymás után­ gyulladtak ki. Debrecenből éss Berettyóújfaluból is kivonul-­ tak a tűzoltók , megfeszített­ erővel dolgoztak, több órán át.­ A kár így is nagy, öt ház; melléképületei égtek le, 25—30­ ezer forint érték vált a tűz­ martalékává. s *­­ Ebesen Buglyó Fülöp gazdag ki akarta füstölni sertésolja-­ ból a bolhákat, tüzet rakott, hát az ól sarkába. Elővigyáz­­zatlanul járt el, leégett az­ istállója. Kára 2500 forint. í Lapzártakor jelentik : az SZKP küldöttsége elutazott Szófiába­ ­ Moszkva (TASZSZ). A­­ Szovjetunió Kommunista Párt­­j­­ának küldöttsége Moszkvá­ból repülőgépen elindult Szó­fiába, hogy részt vegyen a Bolgár Kommunista Párt VII. kongresszusán. A küldöttség vezetője N. Sz. Hruscsov, az SZKP Központi Bizottságá­nak első titkára. Megválasztották Budapest küldötteit az V. magyar békekongresszusra Szombaton délután ült ösz­­sze a budapesti békekonfe­rencia, hogy megválassza a főváros népének küldötteit az V. magyar békekongresszus­ra. A Himnusz hangjai után Bulla Elma mondotta el Jiri Marek: Egy anya beszél című írását, majd Csohány Gab­riella írónő megnyitotta az ünnepséget. Ezután dr. Pesta László, a budapesti békebizottság elnö­ke számolt be a budapesti békemozgalom helyzetéről és feladatairól. A nagy tetszéssel fogadott beszéd után úttörőküldöttség köszöntötte a konferenciát, majd Marosán György, az MSZMP budapesti pártbizott­ságának első titkára emelke­dett szólásra. A budapesti békeharcosok­hoz azzal a kéréssel fordult, az elkövetkezőkben is fejez­zék ki azt a gondolatot, hogy a sokat szenvedett magyar főváros lakosságának is joga van a nyugodt, békés életre.­­ A felszólalások után a bék i­kekonferencia elhatározta,­­ hogy békefelhívással fordul a világ fővárosaihoz. A felhívást a konferencia részvevői egyhangú lelkese­déssel és nagy tapssal fogad­ták el. Utána 218 küldöttet választottak az V. magyar békekongresszusra. Moszkvában me­n­­­l­t az országos ipari kiállítás Moszkva (TASZSZ) Moszk­vában szombaton megnyílt az 1958-as országos ipari kiállítás. 21 pavilonban 60 000 kiállítási tárgy látható, 10 000-rel több, mint tavaly. A kiállítás me°nvitása al­kalmából nagygyűlést tartot­tak. A megnyitó ünneplésen be­szédet mondott N­y­­­k­i­t­a Hruscsov, az SZKP Köz­ponti Bizottságának első titká­ra, a Szovjetunió Minszterta­­nácsának elnöke. Beszédében kijelentette: Meggyőződésünk, hogy mi győzünk az Egyesült Álla­mokkal vívott gazdasági versenyben, mert a szocialista rendszer a munka mér­hetetlenül maga­sabb termelékenységét bizto­­sítja, mint a tőkés rendszer. Hruscsov rámutatott a szov­jet gazda­ság legfontosabb eredményeire, és kijelentette, hogy a földkerekség minden becsületes emberét lelkesítik azok a sikerek, amelyeket a szovjet nép a békés építésben aratott. Bonn *'apc*pín*ov?»* Veres a kelet-európai országokkal Berlin (MTI) A bonni kor­mány egyes kelet-európai or­szágokkal fel akarja venni a hivatalos kapcsolatot. A CDU—CSU parlamenti cso­portja legutóbbi ülésén úgy döntött, ho­gy helyeselné a Lengyel Népköztársasággal való kapcsolatok fokozatos felvételét. Bonni kormánykö­rökből származó értesülések szerint a külügyi bizottság ülésén szóba kerül majd Nyu­­gat-Németország és Jugoszlá­via viszonyának kérdése is. NEMZETKÖZI Az elmúlt hét szokatlanul mozgalmas eseményei közül , a varsói szerződés országainak moszkvai tanácskozása és a franciaországi események ke­rültek a nemzetközi érdeklő­dés középpontjába, bár éber figyelemmel kíséri a közvéle­mény az imperialista provo­kációk „eredményeit” is, ame­lyeket Indonéziában és Liba­nonban robbantottak ki. Újabb béke­dokumentum Moszkvában egymást köve­tően két nagy jelentőségű ta­nácskozás zajlott le. A Köl­csönös Gazdasági Segítség Ta­nácsának háromnapos érte­kezlete új fejezetet nyitott, a szocialista országok közötti együttműködés történetében. A közzétett okmány bizonyít­ja: A szocialista világrend­­szer ipari, mezőgazdasági, va­lamint nyersanyagbázisa oly mértékben szélesedett ki, hogy ma már a KGST-hez tartozó országok semmilyen tekintet­ben nem függnek a tőkés or­szágoktól. Ez természetesen nagymértékben bővíti az egyes népi demokratikus országok fejlődési lehetőségeit, sőt gaz­dasági kapcsolatokat építhet­nek ki azokkal az országok­kal is, amelyek­­nemrég nyer­ték vissza nemzeti önállósá­gukat, de gazdaságilag még nem tudnak talpraállni s sza­badulni szeretnének a tőké­­­sek érdekszférájából.­­ Még nagyobb érdeklődés kí­­­­sér­te a varsói szerződés poli­tikai tanácskozó testületének­­Moszkvába összehívott ülését,­­ amely egynapos vitában, kor­­­mányfői szinten vitatta meg­­a nemzetközi helyzet legége­ Párizs és Moszkva főbb kérdéseit. A tanácsko­zásról kiadott nyilatkozat a szocialista tábor nyílt, határo­zott állásfoglalása a béke mellett, a legkuszáltabb nem­zetközi körülmények között. Ez a békenyilatkozat meg­lepte a Nyugatot is. Valami­féle háborús katonai szenzá­ciót vártak, amit közvélemé­nyük elé tehettek volna iga­zolásképpen esztelen háborús készülődésüket megindoko­landó. Igen, mert a NATO vezérkolomposai sorra köve­tik el a bűnöket a népek milliói ellen, Nyugat-Német­­országban parlamenti határo­zatot hajszoltak keresztül az atomfegyverkezés „törvényes alapjának” megteremtéséhez, az Egyesült Államok és Ang­lia pedig a népek százmilliói­nak tiltakozása ellenére még most sem szünteti meg a nuk­leáris­ fegyverkísérleteket, amikor a Szovjetunió már rég megszüntette azokat. A nyugati közvélemény ez­úttal is kellemesen csalódott, a „bolsevista veszedelem” fel­legvárából. Moszkvából a há­ború tüzének szítása helyett újabb békeüzenet szállt a vi­lág felé. Nem fegyverkezés­ről, hanem leszerelésről ad­tak újabb hírt, arról, hogy az eddigi 2,5 millió katona le­szerelése után újabb, majd félmillió szovjet harcos áll a munkapad mellé. Kivonják a szovjet csapatokat Romániá­ból, s Magyarországról is visz­­szavonnak egy teljes hadosz­tályt. Joggal merül fel Nyu­gaton az emberekben, hogy jó lenne, ha végre Amerika és Anglia is megszólalna, s le­ülnének a tárgyalóasztal mel­lé a szovjet vezetőkkel, hiszen a NATO-államoknak ismétel­ten felajánlott megnemtáma­dási egyezmény megkötése fordulatot hozhatna a világ­­politikában. A fegyverek ver­senye helyett mindenütt a vi­lágon szebben hangzana a gazdasági és kulturális téren folyó békés versengés, amely az amerikai és a szovjet, az afrikai és az ázsiai ember­nek egyaránt a jobb élet örö­mét jelentené a rettegés he­lyett. A politikai erők küzdelme Franciaorszá­gban Még mindössze néhány nap­ja, hogy a pártüzó katonatisz­tek és a hétpróbás gyarmato­sítók a francia anyaország el­len katonai puccsot hajtottak végre Algériában, s ma már arról kapunk híreket, hogy a Francia Köztársaság törvé­nyes alapjait aknázzák alá Párizsban. De Gaulle tábornok politi­kai játszmájának nyitánya az algériai puccs volt, majd leg­­rajongóbb hívei, a hírhedt ej­tőernyősök Korzika szigetét vették, hatalmukba. S e döb­benetes törvénysértések kö­zepette De Gaulle tábornok rejtekéből előlépve, „felaján­lotta szolgálatait a nemzet­nek”. A tehetetlenség politi­káját folytató Pilimlin-kor­­mány csak lavírozott az erő­szakoskodások láttán, de nem cselekedett, pedig a balolda­li erő, a kommunista párt, a szocialisták és rajtuk kívül igen sokan a különböző pár­tokból a köztársaság megmen­tésére fújtak riadót. A kormány nem a fasiszta tisztek ellen hozott intézkedé­seket, hanem a sajtó ellen, nehogy megírhassák az igaz­ságot De Gaulle cinkosairól és a népet eláruló kormány ma­nővereiről. Példa nélkül áll, ahogyan Pilimlin saját magát és kor­mányát megbuktatta, hogy a szélsőjobboldal politikusainak adja át a kulcspozíciót, a nép­front-kormányt követelő nép becsapására. Az Algériában hatalmat bitorló Massu tábor­nok legényei az ejtőernyősök Párizs elleni bevetésével, alat­tomos katonai puccsal fenye­getőznek, ha kedvencüket, De Gaulle tábornokot nem teszik meg az anyaország korlátlan urává. Az egész világ feszült fi­gyelemmel tekint Párizsra, várja a kibontakozást. Hiva­talos kormánynyilatkozatok jó ideig nem befolyásolták a francia helyzetet, sőt Párizs véleménye is az volt, hogy barátai csak akkor tesznek jószolgálatot, ha hallgatnak. Persze a sajtóra ez nem vonat­kozott, s az amerikai és angol lapok túlnyomó része a köz­társaságra veszélyes embert lá­tott De Gaulle személyében. Ezen túlmenőleg a NATO el­lenségének mondták, s olyan­nak, aki komoly problémákat fog okozni szövetségeseinek. Diktátori hajlamairól, politi­kai módszereiről veszélyeiről a cikkek százai jelentek meg. Sok lap világos párhuzamot vont Hitler és De Gaulle, va­lamint Franco és De Gaulle között. Sok a hasonlóság hata­­lomratörési módszereik között, hiszen politikájuk a fasizmus talajából fakadt. Az Il Tempo is leszögezi: „Franciaország most elérkezett az olasz 1922 október 28-hoz, amikor a par­lament minden hatalmát a fasisztákra és Mussolinire ru­házta. Isten óvja Franciaor­szágot!” A legizgalmasabb parlamen­ti harcok idején Washington tömör véleményt fogalmazott meg, Eisenhower elnök eny­­nyit mondott: „I like Gaulle” (Kedvelem De Gaullet) és ez nem maradt nyomtalanul a nemzetgyűlési képviselők­­szol­gai lelkében. A legtöbb fran­ciát képviselő kommunisták a köztársaság megmentéséért harci szövetségre hívták a szo­cialistákat, s együtt is tilta­koztak a fasizmus térhódítása ellen. Coty elnök rendkívüli üzenete után tájakozásul egy De Gaulle-kormány kierősza­kolása ellen együtt énekelték a Marseillaise-t, é­s rá né­hány órára a parlament folyo­sóin ezt a rövid angol monda­tot ismételgette már több szo­cialista képviselő is „I like Gaulle”, pénteken pedig már alkudozásokba bocsátkoztak a szocialista párti vezetők De Gaulle-lal. A jobboldal persze mindent latba vet a szocialis­ták megnyeréséért, hogy De Gaulle-t beiktathassák. Nehéz órák előtt áll Párizs, veszély fenyegeti a Francia Köztársaságot. Mint az Unita írja, a francia demokráciát megtámadták és becsapták. A lázító tábornokok, akik kép­telenek háborút nyerni és akiknek vérbe borul a sze­mük a béke minden kilátá­sára, támadásba mentek át. Azok az emberek, akik min­dig azt állították, hogy a fe­nyegetés balról jön, azok az emberek, akik az an­ti­kom­munizmust tették politikájuk­ká és írták zászlajukra — in­kább a fasiszta puccsot egyen­getik, semhogy a munkásosz­tállyal és pártjával együtt megvédelmezzék a köztársa­ságot. De a népet lelkiism­e­­rete, a kommunista párt riadókészültségre hívta fel. Gyűlések százain nyilvánít haragos véleményt a francia nép a fasizmus előretörése ellen, s akcióra készen várja a fejleményeket. Á tsz-mozgalom megsegítéséről tanácskoztak a Mezőgazdasági Akadémián 1958. március 16-án látott napvilágot a Magyar Szocialis­ta Munkáspárt megyei bizott­ságának határozata a termelő­szövetkezeti mozgalom­ helyze­téről és feladatairól." Azoknak a mezőgazdasági szakembereknek, akik jelen­leg nem a termelésben dolgoz­nak, a határozat azt tűzte ki célul, hogy vállaljanak a ter­melőszövetkezetekben munkát és segítsék szaktudásukkal azok fejlődését. A határozat minden pont­ja, így ez is, élénk visszhang­­ra talált megveszerte, ez­­tük­röződött a Mezőgazdasági Aka­démia kibővített tanácsülésén elhangzottakból is, ahol az akadémia oktató kara, tudo­mányos munkatársai együtt ■tanáeskoztek a városi pártbi­­zottsá­g, a megyei és városi tanács v. b. mezőgazdasági osztályának küldötteivel. Hajdú-Bihar megye terme­lőszövetkezeteinek szakmai és politikai megsegítéséről dr . Szelényi Ferenc tanszékvezető tanár munkatervet terjesztett elő. A munkaterv megjelölte azokat a tsz-eket, amelyeknél az akadémia se°ítséset nyújt a növénytermesztés, az állat­tenyésztés, az üzemszervezés és a kertészet gyakorlatában. A munkatervben szereplő ten­nivalók közül sok már folya­matban is van, amennyiben az akadémia 18 tanára a párt­­határozat megszületését köve­tően nem sokkal rendszeres kapcsolatban áll az egyes tsz-ekkel. Többek között szó volt ar­ról, hogy az intézmény nagy szakmai apparátusát jobban tájékoztassák a megyét járó tanácsi és pártszerevezetek az időközben történtekről, hogy a segítségadás az eddigi 18 tsz-en kívül más tsz-ekbe is időben jusson el. A vendégek viszont több szakcikk közlését kérik a Napló hasábjain, olyan szak­mai kérdésekről, népszerű nyelven, amelyekből útmuta­tást kapnak megyénk, szövet­kezeti parasztjai nemcsak az időszerű tennivalókkal, de a tájkérdésekkel kapcsolatban is. Bencsik István akadémiai igazgató felhívta a vendégek figyelmét, hogy az akadémia egyben tájkutató intézet, és olyan nagy jelentőségű kérdé­sek megoldásával foglalkozik, mint a tiszalöki öntözőrend­szer Hajdú-Bihar megyei sza­kaszának kihasználása a kü­lönböző növénykultúráknál. A másik megoldásra váró prob­léma a Hajdúság homokjának hasznosítása a bogyós-gyü­mölcsfélékkel, és nem utolsó­­­ sorban a sziki gazdálkodás­­ agrotechnikájának tisztázása. A kibővített tanácsülés fil­­t határozta, hogy az illetékes­­ párt- és tanácsi szervek je­­­­­enlétével félévenként rendsze­­­­res beszámoló, értékelő ülése­­­­ket tart. Megkezdődtek a debreceni múzeumi napok Szombaton délután a Déri­­ Múzeum előadótermében ün­nepélyes keretek között került sor a debreceni múzeumi na­pok megnyitására. A nagyszámú érdeklődő kö­zönség előtt Koczka László elvtárs, a MSZMP­­ megyei kulturális osztályának munka­társa mondott bevezetőt, majd dr. Mihalik Sándor, a törté­nettudományok kandidátusa, a Magyar Nemzeti Múzeum történeti múzeumának he­lyettes főigazgatója megnyitó beszédben méltatta a múzeu­mi napok kulturális jelentő­ségét és hasznosságát. Dr. Vénvári Lajos, a mű­vészettörténet kandidátusa, az Országos Képzőművészeti Fő­iskola tanára vetített képes előadás keretében Munkácsy : Ecce homo című, a nagy ma­gyar mester egyik legimpo­zánsabb alkotását elemezte, utánna pedig a megjelentek esti világításnál gyönyörköd­tek a magyar festészet reme­kében. A debreceni múzeumi na­pok keretében­,ma, vasárnap délelőtt a Déri téren térzene lesz.­ 11 órakor dr. Lászlóy Gyula egyetemi tanár Lehel kürtjéről tart vetítéssel egy­bekötött előadást, 12 órakor pedig megnyílik a múzeum­ban a­­Tápéverény kincsét, Le­hel kürtjét is bemutató kiál­lítás.

Next