Hajdú-Bihari Napló, 1959. április (16. évfolyam, 76-100. szám)
1959-04-26 / 97. szám
Kamaraest- Kodály műveiből Az 1910-ben bemutatott alkotásnak népünk zenei érzésvilágát oly gazdag képzelőerővel és egyéni verettel kifejező hangja hallatán színte érthetetlennek tűnik az a heves ellenzés, amellyel a művet — kevés kivétellel — akkoriban fogadták. Közönségünk lelkesedése arról tanúskodik, hogy azóta Kodály eszményeinek befogadása útján is nagy lépést tettünk, s ebben nagy segítségre voltak Kodály életművének olyan hivatott tolmácsai is, mint jelen esetben Tátrai Vilmos Szűcs Mihály, Iványi József, és Banda Ede, a Tátrai-vonósnégyes művészei. Előadásuk nyomán a mű egyetlen témára épülő szilárd szerkesztésének arányai, s hangzásának részletszépségei egyaránt plasztikusan bontakoztak ki. Magasrendű hangzási kultúrájukhoz ezúttal megkapó többletként a magyar hangvétel ezerszínű gazdagsága járult. Ez a hangvétel emelte magas hőfokra a tónus melegét, s tette szabadabbá a ritmus lüktetését. Előadásukkal a műélvezet nyújtáson túl irányt mutattak hangszeres pedagógiánk számára is, amely — valljuk meg — a magyar előadói stílus kialakítása és átadása terén még csak a kezdeti, sokszor tapogatózó lépéseket teszi. Ebből a szempontból is különösképen fel kellett figyelnünnk a Triószerenád II. tételének kifejezésteli párbeszédére, vagy a zárótétel agogikailag is példásan megoldott rubatto részére. A Csokonai Színház két művésze: Varga Magda és Virágos Mihály a népdalfel- 'í dolgozásokból énekeltek egy csokorra valót Mindkettőjük'' előadását az őszinte átélés hevítette. Varga Magda különösen a Csillagom, révészem töretlen szépségű előadásával. Virágos Mihály a Hej, a mohi hegy borának kezdetű népdal kifejező dinamikájú, ízes formálásával tett tanulságot arról, hogy a dalénelkülés intim keretei között is mennyire hivatott előadó. Zongorán Zakariás Gábor, a Csokonai Színház karmestere, kísért muzikálisan, jó alkalmazkodással. A szép műsorban Illés Kálmán zeneművészeti szakisko--ái tanár kiválóan képviselte) a zongoramuzsikát a Lentől elmélyült * az Allegro giocotto szellemes előadásával. " Szabó Ernő " Ö ZpuS élei A zenei hetek megnyitó hangversenye Hétfőn este a Csokonai Színházban tartott ünnepi esttel kezdődött az a hangversenysorozat, amelyik már hagyományossá váló formában teszi fel évről évre a koronát Debrecen zenei téren egyre erőteljesebben kibontakozó munkájára. A műsor első számaként Weiner: Magyar szvitje hangzott el. Ez a régi magyar népi táncokat feldolgozó, igen hálás, a hangszerek minden hangzásbeli sajátosságát messzemenően kiaknázó ízig-vérig magyar hangvételű mű valósággal elkápráztat sziporkázó színeivel, akár a csaknem valamennyi hangszert változatosan felvonultató szófisztikus részletekre, akár a fénylő hatású futtákra gondolunk. Harmóniai választékossága és kifejező ereje, a hangszerelés mesteri virtuozitása jellemzőek erre a komoly technikai felkészültséget igénylő műre, melyet a közönség nagy tetszéssel fogadott. A műsor második felében — Debrecenben először — Sugár: Hősi ének című oratóriumát mutatta be a MÁV Filharmonikus Zenekar, az egyesített Kodály Leánykar és Kodály Férfikar. Az alig féléves férfikar ez alkalommal lépett először közönség elé. A szólórészeset Szecsődy Irén Tiszay Magda Szabó Miklós és Petri Miklós énekelték. A szerző ebben a Romhányi József szövegére írt nagyszabású oratóriumában a pusztító ellenség ellen egész népét fegyverbe hívó és végül is győzedelmeskedő hősnek, Hunyadi Jánosnak állított méltó emléket. Egészében a mű a hazaszeretetre indításnak kiváló művészi eszköze. Jóleső érzés, hogy egy ilyen nagy zenei mű előadása Debrecenben már saját együttesekkel magas színvonalon megoldható. Kiemeljük a kórus példás felkészítését. Ez Gulyás György karigazgató érdeme. Színben, intonációban, szövegmondásban — a bevezetés kissé elmosódó néhány ütemétől eltekintve — mindvégig hiánytalan volt, annak ellenére, hogy hangerejét és az együttesek teljes fényét a hátrányos elhelyezés akusztikailag befolyásolta. Szecsődy Irén lélekbemarkoló áriája (Jöjj néma gyász) Tiszay Magda Nincs izgalom. .. kezdetű szólója felejthetetlen perceit jelentették az előadásnak. Petri Miklós deklamációja jó, de artikulációja egy kissé elmosódó, helyenként drámai hatású volt. Szabó Miklós ezúttal kissé fáradtnak tűnt. A gyermekkari részeket a Vígkedvű Mihály utcai Általános Iskola üdehamgúr kis kórusa énekelte rokonszenvesen, Bíbor Barnabásné betanításában. A zenekar kiválóan oldotta meg feladatát, bár a Magyar szvit záró tételében a túlzott tempóvétel miatt bizonyos pontatlanságok észrevehetőek voltak. Vaszy Viktor kiváló karmesteri képességei megérdemelten szereznek Debrecenben művészetének egyre több lelkes hívet. Az együttesek biztos kézbentartása, a bensőséges elemek felszínre hozása, a meggyőző, világos értelmezés a fő vonásai. Néhány tempója ezúttal vitatható: a már említett Weiner zárótétel túlzott és a Hősi ének csatajelenetének kissé lefogott tempójára gondolunk. A színházat megtöltő közönség szűnni nem akaró tapssal köszöntötte és ismételten függöny elé hívta a jelenlevő szerzőt, a szereplő együtteseket és művészeket. Zsadon Antal HOLNAP ORATÓRIUM-EST A zenei hetek egyik kiemelkedő eseménye lesz a hétfő esti Handel-oratórium, amit a Pécsről érkező reprezentatív, száznál nagyobb létszámú együttes ad elő. Az 1950-ben alakult énekkar Antal György szakiskolai igazgató vezetésével már több nagyszabású mű bemutatójával terelte magára az ország zenei közvéleményének figyelmét. A Sámsonoratórium műsorra tűzése teljesítőképességüket példázza, hisz ez a mű minden együttest próbára tesz. Händel munkásságának legjelentősebb részét oratóriumai jelenítik. A XVIII. századi angol protestáns társadalom, amelyben Händel sok éven át működött, bibliaismerő és bibliaszerető emberekből állott, s ez a társadalom igényelte az effajta műveket, a bibliai történeteket feldolgozó oratóriumokat. Händel e műveiben kora társadalmához szólott, akár Kodály a Psalmus Hungaricusban vagy Bartók a Cantata Profanában. Hogy a közel két tucat Händel oratórium közül épp a Sámsont adják elő a legtöbbet annak oka az aktuális mondanivalón kívül abban áll, hogy a szerző művészi egyénisége talán épp itt a legerősebb. A vak Sámson sorsában az öreg korára szintén megvakult Händel sorsa tükröződik. Az oratórium Sámson és Delila történetét dolgozza fel, amely azóta is több zeneszerzőt ihletett munkára. A mű végén Sámson ereje utolsó fellobbanásában magára és népe elnyomóira , a filiszteusokra dönti a templom csarnokának oszlopait. Különösen megragadók a kórusrészek, melyek az ókori tragédiák korához hasonlóan magyarázzák az eseményeket siratják és ünnepük a népért harcoló hőst. SZATMÁRI ENDRE Zenei ankét A zenei hetek záróakoádja- ként a rendezőség A közön-ség hangja címen ankétot rendez, melyen a közönség bírálatát hallgatják meg a lefolyt ünnepségekről, s esetleges javaslatait várja a jöv vőt illetőleg. Az ismeretes kormányhatározat értelmében , — mely szerint a vasárnap munkanap, s szombat munkaszünete az eredetileg vasárnapra hirdetett ankét ideje megváltozott. Az új időpont szombat (május 2.) délelőtt 11 óra. Az ankét helye a Zeneművészeti Szakiskola hangversenyterme. Ma mutatja be a Csokonai Színház Az ember tragédiáját ünnepi esemény színhelye lesz ma a Csokonai Színház. Este hét órakor kerül sor Madách halhatatlan remekművének, Az ember tragédiájának bemutató előadására. A mondanivalójában és koncepciójában egyaránt hatalmas mű nagy feladat elé állítja a színház művészegyüttesét, éppen ezért a színház roppant lelkiismeretességgel és gondossággal készült a premierre. A Csokonai Színház a legjobb erőit sorakoztatta fel erre a produkcióra. A tragédiát Berényi Gábor, a színház főrendezője rendezi, a három főszerepet, Évát, Ádámot és Lucifert Hotti Éva, Angyal Sándor és Bángyörgyi Károly alakítja. A hatalmas tömegeket, sok szereplőt mozgató színekben a színház élvonalbeli művészei lépnek fel. A darabhoz Csányi Árpád tervezett újszerű és elképzelésekben gazdag díszleteket. A jelmezeket Greguss Ildikó készítette. A Tóthfalusi seregszemle sikere Berettyóújfaluban Igen nagy érdeklődés mellett rendezték meg Berettyóújfaluban a Tóthfalusi kulturális seregszemlét. Délelőtt az úttörők mutatták be tudásukat, délután a felnőttek. Gáborján 30 tagú zenekart vonultatott fel, többségükben dolgozó parasztok, csak 3 hivatásos zenész van köztük. A zenekart a községi tanács végrehajtó bizottságának minden tagja elkísérte a seregszemlére, hogy tanúja legyen bemutatkozásuknak. A berettyóújfalui cigányokból összeállított együttes eredeti cigánytáncokat mutatott be nagy sikerrel. Az együttes betanítása özvegy Bagosi Sándorné érdeme. A Darvasi Állami Gazdaság együttese is méltán kapott tapsokat. A berettyóújfalui leányiskola énekkara Hegedűs Kálmán vezényletével adott elő néhány számot igen sikeresen, Berettyószentmárton, Hencida és Sáp együttesei is sikerrel szerepeltek a seregszemlén. Az MSZBT rejtvénypályázatának nyertesei 1. díj: 10 napos utazás a Szovjetunióba. Nyerte Fejes Mária Debrecen, Benczúr utca 2. 2. díj: Beutaló egy magyarországi üdülőbe. Nyerte: Moszkva jelige. 3. díj: fényképezőgép. Nyerte Kaszás Sándor, Dimitrov utca. Könyvjutalmat nyertek a következők: Kassai Gabriella, Nagyerdei krt. 74.; Gombár József, Simonyi út 2.; Fábián Antal, Sallai u. 3.; Nagy Imre, Vörös Hadsereg útja 60. Szűcs Lajos, Simonyi út 32.; Orosz Ilona, Hadházi u. 29.; Kőváry László, központi egyetem; Petőfi Sándor, Biharkeresztes; Mirelige; Elek Sándor, Sesztina utca 6.; Karácsony Sándor, Nagyerdei krt. 74.; Darai József, Hadházi utca 29.; Vörös Csillag jelige; Pető István, Kartács utca 18. Az első két díj átvehető az MSZBT székházában. Debrecen, Vörös Hadsereg útja 45— 47., a többiek a Napló szerkesztőségében Tóthfalusi tér 10. szám alatt. A bolgár könyvkiadásról A bolgár Narodna Kultúra ismerteti a bolgár kiadók 1959. évi terveit. Az utóbbi években eltolódott a hazai és külföldi szerzők kiadásának aránya, most azonban újra nagyobb súlyt fektetnek a mai bolgár irodalom kiadására. A külföldiek közül főleg a klaszszikusokat adják ki, mellettük a filozófia klasszikusait, a haladó nyugati gondolkodók műveit, a szovjet és népi demokratikus irodalom újdonságait, haladó nyugati serzők műveit és néhány egzotikus ország: Argentína, India, Guatemala, Haiti, Algír és Pakisztán irodalmának gyöngyszemeit. A NAPLÓ VIiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiin 1939. APR. 36. Fiatal kutatók összegyűjtik Horváth Árpád debreceni színigazgató kiadatlan írásait Vidéki színészet „ Vidéki színészet” — maga a szóösszetétel sem szerencsés. Nagyvárosi ember képzettársítása nem Kelemen László, Kócs-Patkó János, Déryné, a kolozsvári első Hamlet-előadás felé lökődik, hanem a „vidéki” jelző lesajnáló, „minderwertig” zamatát szívja fel és vagy a közömbösség, vagy a lekicsinylő álrészvét magatartásával vesz tudomást a vidéki színészetről, amely pedig történelmi szerepű, nemzeti lelket formáló hivatottságával nemcsak messzibb, de nem. Most, hogy a tanácsköztársaság évfordulója alkalmából sorra emlékezünk meg azokról, akik a szocializmus ügyéért életüket adták, illik megemlékeznünk Debrecen egykori színigazgatójáról Horváth Árpádról, aki szinte gyermekfővel, a tanácsköztársaság izzó napjaiban jegyezte el magát az üggyel, később illegális harcosa lett a pártnak, s ebben az évben lesz 15 esztendeje, hogy a fasziszták meggyilkolták. A fiatal kultúrkutatók Csabai-csoportja — mely a közelmúltban a nemzetközi kulturális szolgálat megszervezésével vonta magára a figyelmet, s fiatal irodalomkutatók internacionális cseremozgalmát kezdeményezte —, vette kezébe Horváth Árpád szellemi hagyatékának összesebb családjára tekinthet viszsza, mint a metropolis színészete, mely utóvégre is — belőle lett. Az a jó vidék... A főváros tele van kitűnő színházakkal. Ezek tele vannak — az utolsó évad örvendetes tanulsága szerint — egyre kitűnőbb, lelkileg egyre igényesebb közönséggel. Ebben a közönségben egyre komolyabbá alakul ki az irányzat az érték követelésére. Smoksóság és lelki nagygyűjtését. II. Neményi Lilitől, Szabó Ernőtől, Kőműves Sándortól, Ladányi Ferenctől, Mányi Lajostól és másoktól rendezői munkásságára, politikai tevékenységére, munkásmozgalmi tevékenységére vonatkozó adatokat szedik össze. Horváth Árpádnak számos értékes írása is megjelent elszórtan. Évekig az Új Hang című haladó könyvsorozatnak volt Pünkösti Andorral együtt szerkesztője, Csabai L. Ernő és munkatársai ezeket az írásokat is összegyűjtik és kiadásra rendezik. Sikerült a fiatal kutatóktól egyik debreceni szempontból érdekes írását közlésre megszerezni. A századeleji vidéki színészetről szomorú képet festő kis tanulmányát alább adjuk: képűség nélkül szívesen különbözteti el a pelyvát az igazán jótól. Amattól elfordul, ezt magába fogadja. Ezzel szemben lent a vidéken évek óta sínylődik a színészet. A vidéki színház lassan megszűnt közszükségleti tényező lenni a szellem számára, a görl és a színésznő lett közszükségleti cikké. Pártolják — a színházat elvben, nemritkán potyajegyes alapon — a színésznőt az olcsó beszerzés és mérsékelt rezsiköltség reményében. Ami természetesen visszahat magára a színház intézményére. A nagy múlt ki- és visszafordult, miint az ócska kabát felhasított bélése. A vidéki színészet, mely a főváros virágzó színházi kultúráját szülte, mai erejére táplálta fel és színészi utánpótlással növelte értékgyarapodását — ma nemcsak, hogy elvesztette élő és éltető, kezdeményező erejét és hivatását, de szolgailag kénytelen a főváros után kullogni. Külön szociográfiai riport tárgya volna ezeknek a tüneteknek s okaknak a feltárása s vizsgálata. Vádja, mentségei (mert: sok van!) s magyarázata annak, hogy a vidék színháza hogy satnyul a nemzeti nyelv lélekerősítő pallérozásának templomi hivatásáról a szórakoztatóipar tengődő bódéjával. Hogy a vidék színháza, mely Shakespeare-t, s a magyar klasszikusokat, Offenbachot, Planquette-et, Hervét, Suppét s Millöckert tudta megszólaltatni, hogy akadozik ma egy nagyobb igényű komolyabb fővárosi színpadi mű tolmácsolásában. Hogy vesztette el méltatlan kényszerűséggel önszínvonalát s érte be 90 százalékban önhibáján kívül. A lassú utánakullogással, önbizalmának , hivatásának lefokozásával. Pedig... a „jó“ vidék — a legjobb vidék! Pedig a vidéknek nagy ereje van, olyan „természetű” ereje, mint a gyógyforrás, vagy gyümölcstermés, mint a búza, vagy a bánya, valamint hatalmas erőforrás, életet adó segítség s kétségtelenül előny — egyetlen előny — a fővárossal szemben. S ez a közösség lelki alkatának egységesebb volta! A helyi érdekek szűkebb körei, a sokszor kiviccelt ,,faluhatára-politika” a természtvontó keretek elhatároltsága, nem utolsósorban az a tény, hogy „sajnos” a legnagyobb vidéki városban is egyetlen színház van (Münchenben mikor kintjártam legutóbb. 14 volt), ezek határozott előnyök és iránymutatók a vidéki színházcsinálás művészi politikája számára. Csak éppen szakítani kell a berozsdásodott s félig szégyenlett „közhittel”. Azzal, hogy a vidék — „vidék”. Miért van az, hogy a vidéki intelligencia abban a feltevésben, hogy a saját színháza nem elégíti ki, nem is látogatja, s legtöbbször nem is szerez alapos és közvetett tudomást vagy bizonyságot, és főleg nem ad támogatásával, részvételével, kritikájával módot és ösztönzést arra, hogy a vidéki színház anyagilag erősebbé igyekvőbbé, produktívabbá. válhasson. Doktor X. Y. szívesen ad pengőt egy fővárosi orfeum-kabaréban, hogy „zaftos”, „pikáns", nemegyszer bárgyúan trágár és alpári „élvezethez” jusson, de az a vidéki színház sokszor a lelkét teheti ki munkában, erőfeszítésben, robotban — hiába, az ő nyakas (és kényelmes) meggyőződését meg nem ingatja. Természetes, hogy van másik oldala is a kérdésnek. Sokszor és sokban a színház is bűnös. Mert elvesztete önbizalmát. Lemondott arról, ami évezredes hivatása, lelki értelme, jogcíme funkciója volt. Ami mindenen keresztül máig életben tartotta. Elvesztette önmaga lényegét, amivel mindenfajta színház áll vagy bukik. Ha egy színház lemond arról az igényéről, hogy vezessen és neveljen, hogy okkal, móddal, elvvel, rendszerrel, de meggyőződéssel — felemelje a publikumát magához, megnemesítse ízlésben, kielégítse szomjúságában, megrendülést és lelki változást adjon számára akár könny, akár a mosoly és hahota művészi eszközeivel, hanem ehelyett elgyávulva, félős szolgaiassággal csak a kipróbált (s nem is mindig jó) úton vánszorog, erőtlenül az újátadás mai élettempójában s általános világversenyében — akkor önmagát veszti el. Egy falajóság Régi jó és újuló frisseség egy úton járhatnak, sőt egy úttá válhatnak, ha megtalálják a vidék adottságaiban rejlő feladatot. A metropolis megosztódott, sokféle, különböző színpadi irányok, taglalások hatásainak kitett közönségénél a lelkileg sokkal homogénebb vidéki talaj tulajdonságát kell felismerni. Nem műsorban kell ehhez a talajhoz aklimatizálódni, ami egyhangúságra a zsákutcába vezet, de irányelvet kell találnia minden vidéki színháznak arra, hogy közönségével szerves kontaktusban élő valóság vérségi kapcsolatába jusson. Ahány nagyvárosa van az országnak — Debrecen, Szeged, Pécs, Miskolc — annyi érdekes és külön feladat. Egyívású lelki talajjá szántani ezeket, a magyar nemzeti kultúrának s a világ színes értékeinek drámai szépségeit tervszerű lelki menetrenddel feltálalni a számukra. Külön utat választani. S ezt verejték árán is megjárni. Olyan tradíciós és lokálpatrióta erőforrások szunnyadnak ezekben a nagyvárosokban, amik ha eltalált s kellő rezgésszámú harsonával ébresztik őket, új fundamentummá épülnek az újbodott színház lelki ékítménye alá. S ennek az új szántásnak a főváros színészete sem látná kárát. Decentralizáció... Szellemi tervgazdálkodás... önálló szellemiség. .. Erőforrásaink kibontása kiépítése... — mennyit hallunk róla ! A magyar vidéki színészetnek meg kell próbálkoznia a megvalósítással is, hogy saját útját folytathassa. Az utat új irányba kell kanyarítani. Bele lehet bukni, bele lehet csüggedni s fáradni, mint az életben mindenbe. De megkísérelni — érdemes! Kiss István