Hajdú-Bihari Napló, 1959. augusztus (16. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-01 / 179. szám

A nyugati hatalmak nem akarnak megegyezni Genfben — írja a TASZSZ különtudósítója A TASZSZ különtudósítója kifejti, hogy Hek­ter amerikai külügyminiszter Gromikóval folytatott minapi megbeszélé­sén meg akarta szerezni Gro­mi­ko beleegyezését, hogy au­gusztus 5-én az értekezlet fe­jezze be munkáját vagy a kérdések megoldása nélkül bízza a folytatást a külügymi­niszterhelyettesekre. A szov­jet küldöttség azonban ra­gaszkodott ahhoz, hogy foly­­ tassák a kísérleteket a meg­egyezés elérésére. Vajon miért sietnek a nyu­gati hatalmak küldöttségei annyira elhagyni Genfet az értekezlet elé tűzött felada­tok megoldása nélkül ? Egyes lapok szeriint Hertelnek részt kell vennie az aug. 12-én Santiago de Chilében megnyí­ló amerikai külügyminiszteri értekezleten. — Ezt a magyarázatot — folytatja a tudósító — termé­szetesen nem lehet komolyan venni. A dolog lényege az, hogy az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország kép­viselői részére nehézzé vált álláspontjuk, így a nyugat­­berlini kérdésben június 16-án előterjesztett javaslataik meg­védése. Ez érthető is, hiszen e javaslatokból már felületes olvasásra is látszik, hogy a nyugati hatalmak nem akar­ják megváltoztatni a Nyugat- Berlinben jelenleg fennálló rendellenes helyzetet. A jú­nius 16-i javaslatok azt céloz­zák, hogy a végtelenségig fenntartsák a nyugat-berlini megszállási rendszert. -------------­Az „új” dokumentum megje­lenésekor a burzsoá lapok nagy hűhót csaptak, hogy a nyugati hatalmak közelednek a Szovjetunióhoz a Berlinre vonatkozó ideiglenes egyez­mény határidejének kérdésé­ben. Most már — állították ezek a lapok — a Szovjetunió másfél évet, a nyugati hat­al­mak öt évet indítványoznak a Berlinire vonatkozó ideig­lenes megállapodás határide­jeként. De tulajdonképpen mit ja­vasolnak most a nyugati ha­talmak, azt, hogy az ideigle­nes megállapodás aláírásától számított öt év múlva a gen­fi értekezlet részvevői­ ismét összeillhetnek, ha valame­lyikük ezt kívánja. És miért ülnének össze ? Korántsem azért, hogy újabb, valóban reális intézkedéseket vegye­nek fontolóra a nyugat-berli­ni helyzet rendezése céljából, hanem azért, hogy megvizs­gálják az egyezményben fog­lalt régi intézkedéseket, ame­lyek lényegében­ véve mit sem változtatnak Nyugat-Berlin megszállási rendszerén. Rövi­den : A három nyugati hata­lom nem a nyugat-berlini helyzet megváltoztatására in­dítványoz lépéseket, hanem arra, hogy öt év múlva ismét üljenek össze és kezdjék elölről a tárgyalásokat. Ezt a cirkuszi trükköt próbálják úgy feltüntetni, hogy a nyu­gati hatalmak közeledtek a Szovjetunióhoz az ideiglenes egyezmény határidejének kérdésében. (MTI.) -------------­ Ünnepélyesen megkezdték Hajdúszoboszlón az új, 300 személyes gyógyüdülő építését (Folytatás a 1. oldalról) Az építők pedig hozzáláttak a nagy mulikéhoz, amelynek felépítéséhez mintegy 70 mil­lió forintos beruházás szüksé­ges. Az elkészített tervek sze­rint három év alatt fejeződ­nek be a munkálatok az or­szág legkorszerűbb, legszebb­, gyógyüdülőjénél.­­ A kiváló gyógyhatású haj-/ dúszoboszlói hőforrásvizek még­­ jobb kihasználáséra és gyógyí-­ tó alkalmatosságok működte- / tésére nagy lehetőséget nyit­ a most megkezdett hatemele-­ tes gyógyüdülő építése. Az új­ gyógyszálló a jelenlegi fürdő-/ teleptől észak felé elhelyez-/ kedő hámomkerti negyedben épül a nagy SZOT üdülővel­­ szemben levő mintegy 8 hold­/ nyi területen. 204 szobában —­ túlnyomórészük 2 ágyas —1 300 beteget, illetve üdülőt­­ tudnak egyszerre elhelyezni / a legteljesebb kényelem biz­­ tosítása mellett. A fő épületi mellett emelkedik majd az az­ épületcsoport, amelyben az/ étterem és konyhai helyiségek/ kapnak helyet s az udvarán­­ pedig, amely teljesen zárt­ lesz, külön gyógyfürdőt építe-/ mek, amelyet ugyancsak a / nem messze levő hőforrások­ vizeivel táplálnak. A gyógy-, üdülő fürdő telepén épül egy­ 50x20 méteres uszoda és egy­ fedett fürdő, amelyben iszap-,­ súly-, kád- és termálfürdő­­ kap helyet. A fürdőépület­ földszinti részén körülbelül­­ 200 személyes pihenő, váró-­ csarnok, férfi és női fodrász-x üzlet, ruhatár és külön büfék­ lesznek. Külön figyelemmel­­ gondoltak a gyógyüdülő ter-X veződ az ide beutaltak gyógyí-6 tására és orvosi felügyeletére.­ Éppen ezért az első emeleti­ részen külön orvosi rendelőt részleget rendeznek be, aho 1­6 az orvosi szobák mellett/ anyagcsere vizsgáló, fogászat,­ sebészet, röntgen, gyógytorna-­ terem, pneumatikus kamra és­ az elektroterápia helyezkedik­ el. A gyógyüdülőből a bete­gek anélkül juthatnak el a fedett fürdőkbe, hogy a leve­gőre ki kellene jönniük, ugyanis ezt a részt üvegfolyo­sóval kötik össze a főépület különböző emeleteivel. ll nácizmus üldözöttei bizottságának felhívása A nácizmus üldözötteinek bi­zottsága felhívja a dachaui kon-­ centrációs tábor volt foglyainak, figyelmét, hogy a Dachauban fel-­ állítandó nemzetközi múzeum ré-­­szére bocsássák rendelkezésükre a birtokukban levő, Dachaura­ vonatkozó dokumentumaikat (igazolvány, feljegyzések, hasz-­­nálati tárgyak stb.). Írott doku­mentációkról fotókópia is megfe­­­lel. A bizottság hivatalos helyisé­ge és munkaideje : Budapest IV.,­ Beloiannisz u. 18., I. em. Minden­, nap 10-18 óráig, szombaton 16-től 10 óráig. CMTI.). VIT-HÍREK Békeünnepség Paul Robeson felléptével Bécs (MTI) A VII. VIT-nek szombaton újabb nagy eseménye lesz. A találkozó részvevői este fél kilenckor bé­keünnepséget tartanak a Hof­burg hatalmas udvarán, ame­lyet a második Osztrák Köz­társaság „Hősök terének” ne­vezte el. Az ünnepség fénypontja Paul Robeson, a nagy néger énekes és békeharcos fellépése lesz. A nagyszabású békeünnep­ség előtt a VIT-en részvevő több mint 120 országból egy­­besereglett küldöttek vala­mint az osztrák fiatalok tíz­ezrei békefelvonulást tartanak a bécsi Ringen. Magyar gálaest a Raimund-színházban A VII. VIT-en csütörtökön sor került a magyar művészek gálaestjére, amelyet a Rai­­mund-színházban rendeztek meg. A kedd esti magyar be­mutató után még fokozottabb érdeklődés nyilvánult meg a magyar művészek szereplése iránt. Kudarcba fulladt a provo­kátorok próbálkozása, hogy a magyar előadás alatt uszító röpcédulákat osztogassanak. A közönség nem vett róluk tu­domást és annál nagyobb sze­retettel fordult a színházba érkező magyar küldöttek felé. A közönség helyéről feláll­va, hosszasan ünnepelte a ma­gyar művészeket, virágokkal árasztotta el a színpadot. A szereplők és a közönség végül együtt énekelték a VIT-indu­­lót: „Egy a jelszónk: A béke”. Lapic bécsi szovjet nagykö­vet az előadás szünetében fel­kereste Komócsin Zoltánt, a magyar VIT-küldöttség veze­tőjét és szerencsekívánatait fejezte ki az ifjú magyar mű­­vészek nagysikerű szereplésé­hez a VII. VIT-en. Jó gyarmat ez a város Szi­las enyhe gúnnyal vágott közbe: — Nono Géza... elszoktál te már attól, hogy szerepeket koldulj, intrikálj ki, pontosan ott légy próbákon, szó nélkül tudomásul vedd a rendező megjegyzéseit... Jó meleg kis fészek neked az, amibe itt be­vetted magad, valljuk be négyszemközt, ahogy Debre­cenben mondani szokták: „jó helyre tetted a gatyádat”. Itt mindenki a szekeredet tolja a városnál, ezt az összeférhe­tetlen jövevényt és a klikkjét kivéve. Ha bajba voltál, mindig megemelték a szub­venciót, még akkor is, ha a baj oka nem a színház rossz menetében volt kereshető, hanem inkább a rossz kártya­­járásban... Elnézték évről évre, hogy annak a társulat­nak tagjaiból, melyet a szer­ződés alapján köteles voltál bemutatni, mér az első két hónapban szétugrattad a leg­nagyobb gázsijú tagokat... Tőled minden évben elment szeptembertől decemberig az egyik primadonna, a főren­dező és még egy-két nagy fize­tésű tag. Aztán a jó Csűrös kultúrtanácsnok szemet húnyt, pláne mikor megígérted, hogy helyettük vendégszereplőket hozol egy-egy szerepre: Honthyt, Lábas Jucit, Kosáry Emmyt... Aztán az egy sze­repből egy-két este lett, ezt is lenyelték... És lenyeltük mi is, a Színpártoló Egyesület. Hol találsz te Géza, ilyen gyarmatot, mint a te szem­pontodból Debrecen? Valld be az Izvesztyija Nixon látogatásának pozitív jelentőségéről Moszkva (TASZSZ). Az Iz­vesztyija Megfigyelő aláírás­­sal kommentálja Nixon ame­rikai alelnök szovjetunióbeli látogatását. Mint a cikkíró megállapítja, a szovjet közvé­lemény nemcsak az Egyesült Államok moszkvai kiállításá­nak hivatalos megnyitásában látja Nixon útjának értelmét. Az amerikai alelnöknek mód­ja van találkozni a szovjet emberekkel, eszmecserét foly­tathat a szovjet állam veze­tőivel. Ezek a találkozások elősegítik, hogy az amerikai politika irányítói jobban megismerhessék a szovjet va­lóságot, jobban megérthessék a szovjet embereket, de egy­úttal elősegítik a szocialista államról és politikájáról al­kotott bizonyos elfogult el­képzelések eloszlatását is. A szovjet közvélemény szerint — emeli ki az Izvesztyija — az amerikai alelnök látogatá­sának meglesz az eredménye, és hozzájárul a szovjet—ame­rikai kapcsolatokban felgyü­lemlett bizalmatlanság és gyanakvás eltüntetéséhez. A szovjet emberek — foly­­tatja a lap — örömmel fogad­ták az amerikai alelnöknek azt a kijelentését, hogy a vi­lágbékét közvetlenül meg kell őrizi. Az emberek az az a­ri­­kai államférfiaktól azonban nemcsak a béke fontosságá­nak hangoztatását, hanem a katonai támaszpontok meg­szüntetésére irányuló felhí­vást is szeretnék látni. Olyan tetteket is várnának tőlük, amelyek enyhíthetik a nem­zetközi feszültséget. Ezt vár­ja az amerikai vezetőktől a világ közvéleménye, de erről nem nyilatkozik Nixon úr. Az Izvesztyija a továbbiak­ban elítéli bizonyos köröknek és sajtószerveknek azon pró­bálkozásait, hogy az amerikai alelnök látogatását éppen el­lenkező célokra használják fel, vagyis a gyanakvás és a bizalmatlanság szítására, s a nemzetközi politikai légkör mérgezésére. Elegendő pél­dának felhozni erre a hírhedt „rab nemzetek hetének“ meg­szervezését. De vajon mi célt szolgál az is, hogy a ameri­kai sajtó elhallgatta Hrus­­csovnak az amerikai kiállí­­tás megnyitása alkalmával mondott beszédét, vagy hogy a Hruscsov és Nixon beszélge­téséről készült televíziós adást célzatosan használják fel! ? A józan értelemnek felül kell kerekednie, írja befeje­zésül az Izvesztyija , s előbb­­utóbb diadalmaskodnia kell a Szovjetunió és az Egyesült Államok viszonyában is. Ha­zánk népe és kormánya minden tőle telhetőt megtesz a két ország viszonyának meg­javításáért. Most az amerikai vezetőkön a sor. ★ Moszkva (Reuter) Nyugat! hírügynökségek jelentése sze­rint Nixon, az Egyesült Álla­mok alelnöke Szibériai és urá­li körútja után pénteken dél­után helyi idő szerint 17:05 órakor visszaérkezett Moszk­vába. (MTI) Újabb érdekes tudományos megállapítások a szovjet geofizikai rakétáról A tudományos körökben világszerte nagy érdeklődést váltott ki a két szovjet geofi­zikai rakéta felbocsátása. A kísérlet több szempontból is foglalkoztatja a kutatókat. Először is a 20, illetve a 22 mázsa hasznos terhet egylép­csős rakétával sikerült fellőni két kísérleti állattal Ezt a szovjet tervezők és szakembe­rek nyilatkozata szerint újfaj­ta hajtóanyaggal különböző boránok keverékével sikerült elérniök. De talán még ennél is je­lentősebb, hogy most először sikerült elérni, hogy a rakéta az emelkedésen kívül semmi­lyen más mozgást nem vég­zett, eltérve az eddigi műhol­daktól, amelyek tengelyük kö­rül és egyéb módon mozogtak pályájukon. Ez a körülmény elsősorban az ember űrbend utazása szempontjából fontos. Ugyanis forgó rakétában az ember számára kellemetlen tünetek jelentkeznek. Ha az utas a rakéta közepén he­lyezkedik el, a röpítő erő a vért a központtól kifelé, a fej­be és a lábakba hajtja. Álla­tokkal végzett kísérletek ta­núsága szerint a láb és a fej ólom nehézzé válik a túlzott vérnyomás miatt, a szem előtt pedig sötét foltok jelennek meg. A vérkeringésnek ez a zavara veszélyessé válhat, mert a hajszálerek repedése belső vérzést okoz. Mindi­g ezek a körülmények a világ­űrbe induló embert annyira megviselnék, hogy kétségessé válna élve való biztos visz­­szatérése. Az új szovjet rakéta nagy érdeme, hogy kiküszöböliték a forgást és ezzel együtt a kü­lönböző élettani zavarok ke­letkezését. A többszöri hasonló kísér­letek bizonyították, hogy ma már megvalósíthatónak te­kinthető a világűrnek ember­rel történő meghódítása. (MTI) Kiss híren riportsorozata „Görbe éjszaka” volt ismét, ezúttal a Kaszinóban. Utána Kolozsváry Borcsa Mihály nem tért alvásra. Szapora lép­tekkel tartott a Hajdúföld Piac utcai szerkesztősége felé. Máskor is előfordult, hogy át­mulatott éjszaka után itt fe­küdt le néhány órára a fő­­szerkesztői szoba díványára. Itt szokta fogadni azokat a könnyű nőcskéket is, akik mindenható szerkesztői párt­fogását kérték. A kalandor típusú, groteszk külsejű, sza­­kállkeretes Svengáli arcú férfi, akit a kurzus szele röpített Debrecenibe, a hasonszőrűek támogatásával rövid idő alatt karriert futott be ebben a vá­rosban. Ennek legfőbb titka az volt, hogy a legszennye­­sebb dolgoktól sem riadt visz­­sza. Ha valakit „ki kellett ké­szíteni”, a Hajdúföld szerkesz­tősége minden gátlás nélkül vállalta a feladatot A lap minden sora mart, minit a vitriol. Rövid idő alatt a megrágalmazott, lehetetlenné tett emberek közül hárman öngyilkosságot követtek el, köztük Szathmáry Zoltán, a színestollú színházi újságíró, akinek kedvesen bohém alak­ja évtizedeken keresztül hoz­­zánőtt Debrecen életéhez. Borcsa Mihály megismétlődő támadásai előbb az ideggyógy­intézetbe juttatták, majd ön­­gyilkosságba kergették. Néhány év alatt annyira megnőtt a súlya a Szózat szerkesztőségétől összeférhe­tetlensége miatt egy vidéki lap szerkesztésének szépen hangzó megbízatásával eltá­volított embernek, hogy be­furakodott a törvényhatósági bizottságba s ott a hozzá hű­ Méregkeverők som­ló kurzuslovagok támoga­tásával számos javaslatát ke­resztül erőszakolta. Megbízot­tai az egyetemen szították a diáktüntetéseiket. Beleszólt a színházpolitikába, rákénysze­­rítette akaratát Kardoss Gé­zára, a direktorra, akit hosz­­szú időn át támadott. Egy na­pon aztán Szilas Hugó, aki a Színpártoló Egyesület titkára volt, ezekkel a szavakkal for­dult a színigazgatóhoz: — Nagy marha vagy te Gé­za, addig dacoskodsz itt, míg egy napon ki fog lőni ez a szakállas a színigazgatóságod­ból és bele­ülteti a maga em­berét. Kardoss Géza gyáva tehetet­lenséggel tárta szét a karját: — Barátom, ha én, aki fel­áldoztam vígszínháza karriere­met, aki házasságom, bará­taim elpazarolt éveim révén belegyökereztem ebbe a vá­rosba, nem kellek, akkor „a mór megteszi kötelességét és a mór megy”... — Ne deklamálj Géza — mosolygott fölényes életisme­rettel Szilas. — Tudjuk mind­nyájan, hogy szépen tudsz szavalni... De mit érsz azzal, ha engem megríkatsz most itt a szép mondataiddal és a zengő orgánumoddal? Attól még a szakállas Borcsa kibil­lent a színigazgatói székből, mint a pinty... — No, és akkor mi lesz? — berzenkedett a direktor. — Legfeljebb visszamegyek a Vígszínházhoz... Játszom, tapsokat kapok, gondtalanul élek... Itt pedig folyton azon fő a fejeim, hogy lavírozzak egyik évről a másikra, fájna ezt Itt hagynod. Hol mennének bele abba, hogy miután felgyűlt a gáztarto­zásod, a színészek kölcsönök­ből, eladott ruhatárukból ten­gődtek, egyszerűen konzor­ciummá alakítsák át szezon vég­éig a színházat, leírják Kardoss Géza megszeppent és szédelegni kezdett a fejé­hez vert mázsás és kellemet­len igazságoktól. Hm... jól beolvasott neki ez az ember, de az biztos, hogy nem akar rosszat... — Szerinted mi lenne az a diplomatikus lépés ? — kér­dezte és azért némi gyanak­vással várta a választ. A felelet meglepő volt szá­mára. — Én leszerződtetném a fe­leségét... Ismerd el Géza, csak truccból nem szerződtet­ted eddig... A Vojth Ilonka tehetséges színésznő, szép sö­tétszínű hangja van... elkel­ne a társulatodnál akkor is, ha nem a Kolosváry Borcsa Mihály felesége lenne. Ha pe­dig ehhez hozzá­vesszük, hogy leszereled vele egyetlen nagy ellenfeledet, hiszen oktalan do­log azt a színházat csepülni, ahol a kritikus felesége a pri­madonna, akikor ez egy nagy sakkhúzás és továbbra is biz­tosítja, hogy a városnál fe­dezik apró-cseprő manőverei­det, ami ugyan az adófizetők bőrére megy, de kinek fáj ez a városházán mindaddig, amíg valaki szóvá nem teszi ? Bor­css Mihály pedig nem fogja szóvá tenni, ha hallgatsz rám... Kardoss Géza magában már döntött, hogy szót fogad „en­nek az okos izraelitának”, ahogy Szilast nevezni szokta, de nem azért volt színész, hogy kívül meg ne játssza ma­gát : — Amit mondasz, Hugo, az nagyon józan... — mondotta kezet nyújtva. — ígérem, drá­ga barátom, hogy gondolko­zom rajta ... Elárulhatjuk, hogy nem ke­rült sok töprengésébe Kar­dosának, hogy még aznap es­te a kaszinóban mézédes mo­sollyal arcán karon fogj­a a „szakállas mézenkeverőt”, ahogy ekkor már Debrecen­ben széltében nevezték Borcsa tartozásaidat és a következő évben tiszta lappal startol­hass, miután a színházat ter­mészetesen újra te kapod meg... Aranybánya ez a szín­ház neked, barátom, és meg­érdemelné, hogy kicsit jobb diplomata légy... Mihályt és a leglágyabb han­gon fuvolázza : — Misám, ha van néhány pillanatod, szeretnék valamit megbeszélni veled ... Egy üveg Törley mellett — őh kérlek, Gézám — nyájaskodott a szerkesztő —­ (ahá, a fiatalember kezd be­jönni az utcámba). Parancsolj velem... Belesüppedtek a Kossuth utcai úrikaszinó elegáns fo­teljébe. Kardoss Géza odain­tette a pincért: — Egy üveg Törleyt.. . Megengeded, hogy megkérje­lek, ne szárazon kelljen tár­gyalnom veled... Én Törley nélkül nem tudok gondolkoz­ni, ahogy a csípős, szénsavas ital végigszalad a torkomon, egyszerre kigyú­l a fantáziám, zsongani kezdenek a gondo­lataim ... És a te társaságod­ban szükségem van ilyen se­gédeszközökre, hogy lépést tudjak tartani a szellemed­del ... — Térjünk a tárgyira, Géza — szakította meg a nyereg­­ben ülők fölényével az ömlen­gő szóáradatot a teljhatalmú szerkesztő. Nekem ma este még rengeteg teendőm van ... — Helyes... In médiás res.« Én sem vagyok a sok szósza­porítás híve, tehát a dolog kö­zepébe ... Szeretném meg­nyerni a kedves feleséged nemzetes asszonyt, a tünemé­nyes hangú pacsirtát, prima­donnánknak __ Borcsa Mihály arcán egy izom sem rándult s nem árul­ta el, hogy most olyan vágya teljesült, ami felé céltudato­san haladt hónapok óta ... — Kérlek Géza — mondot­ta — ehhez kár volt velem tárgyalni . . A feleségem nagykorú nő, teljes önállósá­got élvez, mint művésznő ez a kettőtök dolga... Egy prím­adonnaszerlődtetés háttere Kerala kormányzását közvetlenül az indiai elnök hatáskörébe vonják Új-Delhi (MTI) A Reuter jelentése szerint Praszad in­diai elnök pénteken rendele­tet adott ki, amelynek értel­mében Kerala törvényesen választott kommunista kor­mányát megfosztják a hata­lomtól, s az állam igazgatá­sát közvetlenül az elnök ha­táskörébe vonják. MTI

Next