Hajdú-Bihari Napló, 1961. május (18. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-11 / 109. szám

Hírek Tóthfalusi Sándor kulturális szemle a Csokonai gimnáziumban Hétfőn délután a Csokonai gimnázium dísztermében mat­­rózblúzos lányok gyülekeztek. Színvonalas kultúrműsort mu­tattak be a Tóthfalusi Sán­dor szemle keretében. Derű, hangulat, vidámság, ötletes­ség jellemezte­ a műsort. Meg­szólaltak a magyar és a vi­lágirodalom nagyjai, magyar népdalok melódiái csendültek fel, leánytánccal és több ked­ves magyar népi tánccal szó­rakoztatták a szereplők a kö­zönséget. Különösen jól sze­repelt a II­ G. osztály együtte­se, a tortát is elnyerte. Na­gyon szellemes és ötletekben gazdag volt a II­ H. osztály vidám műsora. A többi rész­vevő is elismerést érdemel lelkes munkájáért. — Várható időjárás csütör­tök estig. További felhőátvo­nulások: Kevesebb helyen fu­tó eső. Élénk, időnként erős szél, szerdán északnyugati, északi, csütörtökön északi, északkeleti szél. Várható leg­magasabb nappali hőmérsék­let csütörtökön 14—17 fok között. Távolabbi kilátások: Pénteken és szombaton haj­nalban gyenge talajmenti fa­gyok. (MTI) Szerdán Debrecenben a hőmér­séklet maximuma 18,2, minimuma 7,1 fok volt. Talajmentén 5,4 fo­kot mértek. Csapadéknyomokat észleltek, a Nap 10 óra 36 percen át sütött.­ ­ A debreceni dolgozók gimnáziuma esti és levelező tagozataira megkezdődött a felvétel. Jelentkezés minden délután 3 órától 6 óráig a gimnázium igazgatójánál (Debrecen, Hatvan utca 44. szám). Felvételt nyerhet min­den 15 évet betöltött dolgozó, aki az általános iskolát el­végezte vagy ennek megfelelő régebbi végzettsége van. Kü­lön felvételi vizsga nincs. Rész­letes felvilágosítást személyes megkeresésre ad az igazgató­ság. — A Gépipari Tudományos Egyesület debreceni csoportja május 12-én, 17 órakor a Tech­nika Házában Termelő üze­mek teljesítőképessége címmel előadást rendez. Előadó Csed­­reky László, a Lakatos- és Gépipari Vállalat főmérnöke. Tanácstagok beszámolói Ma­gaar Endréné, Röszler János és Cseke Győzőné 6 órától a Csonka utcai iskolá­ban, Új Pál és Karlaki Gyula a Baromfifeldolgozó Vállalat kultúrtermében, Salánki La­jos, Szabó Lászlóné és dr. Ari László 6 órától a Jánosi utcai iskolában — holnap Márton Sándor, Márkus Vince­ és Czipa Mihály 6 órától a Cso­konai gimnáziumban. Szabó Mihályné, Herceg István 6 órától a Szabó Kálmán utca 68. szám alatt. Nagy Sándor, Wágner Lászlóné és Császár Lászlóné 7 órától a Bem téri pártszervezet helyiségében. Ádám János, dr. Szatmári Lajosné és Veress Józsefné 5 órától a Füvészkert utcai ál­talános iskolában, Varga Fe­renc, Kiss András és Fekete Zsigmond 7 órától a Kádár­dűlői általános iskolában, Ti­vadar Lajos, Atyi Lajos és Tóth István 6 órától a gőztég­lagyár ebédlőjében Bellegelő 514. szám alatt Tanácstagok fogadóórái Ma Bujdosó Ferenc, Ta­kács Endre és Szász Gáborné 5 órától 6 óráig a homokkerti moziban, dr. Imre Gábor, Parti Ernő és Tóth József 6 órától 7 óráig a Kálvin tér 7. szám alatt tartanak ta­nácstagi fogadóórát. Dolgozókat alkalmaznak. Lakatos- és gépipari vállalat gya­lus, marós, villanyszerelő szakmun­kásokat keres. Jelentkezés Debre­cen, Lónyai utca 37. szám alatt. 10939 Hajdúsámsoni Földművesszövet­kezet felvételre keres többszemé­lyes önkiszolgáló boltjába vezetőt, zöldség-, gyümölcs, vegyescikk fel­vásárlót és főkönyvelő helyettesi beosztásba számviteli szakképzett­séggel bíró dolgozót. Jelentkezés személyesen. Fizetés kollektív szerint. 219 A Hűtőipari Vállalatnál a nődol­gozók szezonmiunkára történő ösz­­szeírása 12-én, pénteken lesz. Ré­gi dolgozók egészségügyi könyvü­ket hozzák magukkal. 1VIH. 84 Lakatos, géplakatos szakmunká­sokat, lehetőleg kisiparosokat, va­lamint betanított vasmunkásokat felveszünk. Fémfeldolgozó, Vígked­vű Mihály U. 50. 10910 — Az Ady Endre művelődési ház ruhakiállítást rendez május 6-tól 14-ig. A kiállítás megtekinthető mindennap de. 9 órától 1 óráig és du. 3 órától 7 óráig a művelődési házban. (x) MH. 72 — Faipari gépmunkás képe­sítést szerzett a Debreceni Hajlítottbútor-gyárban 11 ál­talános iskolai tanár. Tanfo­lyamukat a pedagógusok szak­­szervezete és a Faipari Tudo­mányos Egyesület rendezte. A 11 nevelő ezzel is hozzá akar járulni a politechnikai okta­tás sikeréhez. — Ifjúsági össztáncot tart az Ady Endre művelődési ház­a volt me­gyeháza nagytermében, Vörös Hadsereg útja 54. szám alatt 14-én du. 4—10-ig. Mindenkit szeretettel vár a rendezőség. (x) MH. 71 Moziműsor VÍG : du. háromnegyed 4, 6 és negyed 9 órakor : A halálba jó. Traven világhírű regénye, széles­vásznú nyugatnémet film. APOL­LÓ : de. negyed 10, negyed 12 és fél 2 órakor : A Kobra-akció. Iz­galmas kémtörténet. Du. háromne­gyed 4, 6 és negyed 9­ órakor : Egy évig tartó út. Szélesvásznú jugoszláv—olasz film. METEOR : du. 3, fél 6 és fél 8 órakor : A Kob­ra-akció. Izgalmas kémtörténet. HUNGÁRIA : fél 5, fél 7 és fél 9 órakor : Egy dal száll a világ kö­rül. Szélesvásznú nyugatnémet film. IFJÚSÁGI : de. 9, negyed 12 és fél 2, du. háromnegyed 4, 6 és negyed 9 órakor : Gázolás. Ma­gyar film. KLINIKA : du. 5 és 7 órakor : A halálhajó. Nyugatné­met film. BOCSKAI (Csapókert, Sámsoni út) du. 7 órakor : Rose­marie. Nyugatnémet film. OLYM­PIA (Vámospércsi út) du. 5 és 7 órakor : Gázolás. Magyar film. Városi moziszolgálat: Állami gazdaság. Lentz-telep : Légy jó mindhalálig. NyulaS1: őfelsége kapitánya. Homokkert : Afrikában jártunk. Szikóciai M­ŰSOR Ma 7-k­or János vitéz, Fáncsy-, Szigligeti-bérlet 11. Pénteken 7-kor Stuart Mária, Szerdahely-bérlet 12. Szombaton 7-kor János vitéz, bérletszünet. Vasárnap 3-kor Stuart Mária, bérletszünet, este 7- kor Varázsfuvola, Megyery-, Bla­­ha-, Szacsvay-bérlet 12. Kedden 7-kor Stuart Mária, Kántorné-, Egressy-bérlet 11. Szerdán 7-kor Faust, Blaha-, Szacsvay-bérlet 13. Előadások a Hungária kamaraszínházban : Pénteken 7-kor Énekes madár, Lendvay-, Déryné-bérlet 12. Va­sárnap 3-kor Énekes madár, bér­letszünet, este 7-kor Énekes ma­dár, Hevesi-bérlet 14. ÉNEKES MADÁR (Bemutató a kamaraszínházban) Tamási Áron színdarab­ja, az Énekes madár címében Móricz Zsigmond egyik leg­megrázóbb elbeszélésének szimbólumát juttatja eszünk­be. Csak ami az Égi madár­ban társadalmi feszültség, a valóság kegyetlen és izgalmas összeütközése, az Tamási írói megformálásában a mesék ősi elemének motivitása, tehát lá­gyabb, poézisbe hajlóbb. Az eredmény a tanulságot tekint­ve persze mindkettőnél ha­sonlatos azzal a különbséggel, amely az alkotói egyéniség más és más karakteréből kö­vetkezik a mondanivaló­ meg­formálását illetőe­n. A jó mindig és minden­kor legyőzi a rosszat — hir­deti Tamási Áron, és ennek az általában vett igazságnak konkrét történetet is kompo­nál. A keret, amelyben a já­ték meseszerű villózást kap, igaz, nem eredeti különöseb­ben, de az írói rangot éppen az a tartalom igazolja, amely a keret laza és alig létező for­máit leköti. A fő motívum ter­mészetesen itt is a szerelem, a jó és S­ rossz­i e körül vívja kardot villantó csatáit. Ennek megfelelően nem is olyan színpadi figurákkal van dolgunk, akik változnak és fejlődnek, hanem olyan hő­sökkel, akik a műfaj törvény­szerűségéből következően már eleve egy-egy típust képvisel­nek. A színdarab egésze végső soron a történet bájában vá­lik vonzóvá, s ha mégis tár­sadalmi tanulságot csendít, annak az a magyarázata, hogy az állásfoglalás az író részé­ről egyértelmű, félreérthetet­len. Az Énekes madár a szoká­sos sablonnal élve mesejáték. Formájában is, tartalmi vo­natkozásában is. Az irreális elemek igaz, hogy éppen csak felsejlenek — kicsi Magdó el­mozdítja a falat — a népme­séi motívumok viszont annál nagyobb gazdagsággal jelen­nek meg. Ha más nem, a hár­mas szám például már önma­gában is azt­ példázza, hiszen a mesék világában mindig a legkisebbek képviselik az iga­zat, s így a győzelmet is. A GYŐZELEM elsősorban a fiatalok kezére játszó kö­rülményeknek a gyümölcse, bár ők ez esetben sohasem passzív szemlélői az esemé­nyeknek. Harcolnak érte, lat­­ba vetik tehetségüket, a küz­delem tehát mindenkor és minden esetben szemmel lát­­ható. A befejezés, a feloldás példázata éppen ezért meg­győző a néző számára, hiszen a színpadi történés nemcsak mesei, de valóságos tartalmá­val is igazolja az írói szán­­a­dék szárnyaló és költői hite- P lét. f Fényes Márta rendezésével­­ kapcsolatban most illene el- P mondanom, hogy ez az első P önálló rendezése. Részemről P azonban ezt feleslegesnek tar- P tom. Munkásságát ismerve P már a játékmesteri és a se- P­gédrendezői teendők közepette P is számtalanszor bizonyította, P hogy önálló és alkotó egyé-­f niség.­­ Nos, Fényes Márta rendez­í­zése ezúttal a régebbi éré- P nyek összegzését mutatja. A P tartalom és forma biztos kezű P irányítója, a mondanivaló, a P darab egészének értelmezése P helyes és jól átgondolt. Az­­ előadás ritmusát illetően sem­­ lehet kifogásunk, hiszen a­­ mesejáték mindig a műfaj 4 törvényszerűségének megfe­­­ lelően ragyoghatja a lírai, a 4 drámai vagy éppen az epikai 4 elemeket. 4 Amivel azonban némileg 4 adós maradt Fényes Márta, 4 az a darab poézise. A darab­ 4 ban a szimbólum kibontása 4 ugyanis már eleve a költő- 4 szét varázsát sugározza. A 4 költészetnek ez a népi tér- 4 mészetessége nála veszít a 4 könnyedségéből és a realitás 4 túlzottan és keményen hang- 4 súlyozódik. Különösen érez- 4 hető ez néhány színész hang- 4 vételében, amikor ez a mese- 4 játék természetétől idegen stí-­­­­us egy-egy leheletnyi időre 4 uralkodóvá válik. Rendezése 4 azonban ez apróságnyi észre- 4 vétel ellenére is színvonalas 4 teljesítmény. 4 A FIATAL szerelmeseket­­ Szabó Ildikó és Dégi István f alakítja. Ez a szinte egyéni- i­ségükre szabott szerep szám-­­ talán lehetőséget kínál, ahol f tehetségüket meggyőzően csil- J logtathatják. Szabó Ildikó f Magdó alakjában nemegyszer f sikeresen kelti életre a sze- f relmes kislány típusát, s ala- J kítása egy-egy ilyen pillanat- J ban szinte hibátlan. Terme- P szetesség, átéltség izzítja ját­é­tékát, művészi eszközei ez P esetben a belső átélés mele­­­­gétől fénylenek. Játékának P egészét azonban mégis némi P árnyék felhőzi. A modoros- é­ságra és az ismétlésekre gon- 4 dolok. 4 Az Énekes madár leány- 4 figurája ugyanis sokban kü-­­­lönbözik azoktól a női típu- P soktól, amelyek legtöbbjében P Szabó Ildikó eddig olyan ki- P válót nyújtott. S mégis Magdó P életrekeltésében régebbi sze­ p repeinek emlékei kísértenek. P Ezek elsősorban azért szem- 4 'betűnőek, mert a sok formai P elem átvételét ez esetben tar- 4 talmi érvekkel nem töltötte P ki. Pedig ebben a szerepben 4 mindaz együtt van, ami ki- P nálja a jobbnál jobb megol- P dásokat. Szabó Ildikó fejlő- P dése szempontjából feltétle- P nül hasznos volna, ha mű- P veszi kifejező eszközeit színé- P szí tehetségének megfelelően p árnyalná, szélesítené. ( Dégi István a fortélyos, a f csupaszív legényke kitűnő f típusa. Játékának van valam f mi nyers természetessége, ami P az élet sokszínűségét árasztja. f Meggyőzően érezhető ez pél­­l­dául a megrendezett hallga- t tási jelenetben, ahol rövid 4 pillanatok alatt kell új és új­­ ötletekkel bejátszania magát 4 a közönség szeretetébe vagy 4 éppen a történet fordulataiba. # A két öregedő regény sze­­­­repében Gerbár Tibort és P Oláh Györgyöt láthatjuk. P Gerbár­ Tibor ezúttal is igazi P karakterszínészként remekel. P Egy-egy gesztus, egy-egy P mozdulat elegendő ahhoz,­­ hogy atmoszférát teremtsen P maga körül. P Oláh György alakítása J meglepetés. Eddigi szerepkö­­r rétől eltérően Lukács alak- P jában a kétkedőket is meg- s győzi arról, hogy színészi te­­f­hetséggel és elhivatottsággal P az új feladatok nagyságából P is győztesen lehet kikerülni. J A gonosz nővérek megfor- P málói Pásztor Erzsébet és He- J gedüs Erzsébet. Játékstílusban J Pásztor a természetesebb, ? szenvedélyesség, belső tűz jel­­­­lemzi játékát. Hegedűs hársa- J nyabb a kelleténél és ebben J talán a kezdés fortisszimója J szolgál magyarázatul. A to- P vábbi előadásokon­­ ezen kell­­ változtatnia, újvárosi Katalin J és Rudas László rövid szere- J pükben is jól átgondolt fi- * gurákat mintáztak meg, ter- P mészetes magatartással. SZABÓ FERENC díszletei­t bőven merítették a mesemotí- i várnőkből. (b. i.) Véleményem szerint Ha a tsz-vezetőség okos... Vonaton mondta el eze­ket a gondolatokat egy fia­talember. Azt­­ hiszi olyan egyszerű dolog 23 éves kor­ban tsz-tagnak lenni? Én az vagyok, de hogy med­dig , az nem tőlem függ. Őszintén szólva csodál­koztak a tsz-ben, mikor hazajöttem a katonaságtól és itt maradtam, beálltam a csoportba. Az anyám is sopánkodott: „Elunod itt magad fiam, nem olyan itt az élet, mint városon.. Mert a katonaidőm alatt mindig városban vagy vá­ros közelében voltam — ez igaz. Talán éppen azért hiányzott a mezei munka , amit apám halála óta mindig is magam végez­tem odahaza. Anyám köz­ben bevitte a­­ holdunkat. Belenyugodott, hogy én is beálltam. Most már elég jól is jövedelmez a csoport. Én meg kocsis vagyok, ha kell géphez is értek , jól keresek. Anyámnak csak egy baja van velem, hogy nősülni nem akarok. Nekem meg a tsz-szel, az öregekkel van egyre több bajom. Legényember, leány nem sok akad a mi tsz-ünkben. Eljárnak, van aki 100—150 kilométert is utazik a mun­kahelyéig. A csoportban meg állandóan napirenden a vita, hogy osszák el­ do­logidőben azt a néhány munkabíró embert, akire számítani lehet. Jól fizetne itt egy kertészet — de nem mernek belevágni, mert nem győznék munkaerővel. Van itt az állami gazdaság­nak egy beékelt gyümöl­csös­ területe. Átadnák — ha volna hozzá munka­erőnk. De közben egy lépést se tesznek, hogy ne menjen minden felcseperedett gye­rek a városba, erre-arra, csak a mezőre nem. Van nekünk olyan brigádveze­tőnk, akinek egy fia, egy lánya segédmunkás a do­hánygyárban. Hiba van a szülőkben is meg a tsz vezetőiben is. Mert sok gyerek maradna itthon, ha marasztalná ap­­ja-anyja. De ez még nem volna elég. Tenni is kelle­ne valamit, hogy szívesen maradjanak. Mink csak egypáran vagyunk é s mi sem tudunk ebben zöld ág­ra vergődni az elnökkel, meg az idősebb tagokkal. A zárszámadás előtt már előre készültünk rá, hogy valami kis pénzt megsza­vaztatunk egy lemezjátszó­ra, lemezekre, meg a kul­túrterem rendbehozására. Egész ősszel terményraktár­­nak használták — gondol­tuk, most hogy kiürült —, csinálnánk ott néhány táncestét. Félig-meddig meg is ígérték a pénzt.­ A vége az lett, hogy a szociális-kul­turális alapból­­megszavaz­tak 3000 forintot a zárszám­adási közös vacsorára. Nem mondta nekünk sen­ki, hogy táncra nem adnak pénzt. De hát nem adtak. Egy este „elmulattuk” ez árát, de még mulatni se tudtunk, mert az öregek nem tágítottak az asztalok mellől. Húzatták egész éj­jel azokat a bús hallgató­kat. Értem én, az idősebbek így szeretnek mulatni. De minket is hagyjanak szóra­kozni. Szeretnénk valami­képpen olyan életet csinál­ni itt, hogy a sok városba járó közül egynek-egynek kedve maradjon hazajön­ni. Mindjárt jobban menne a munka nekünk is — ma­gunk korabeliek között. Azt hiszi, fölösleges panaszkod­nom? Hiszen ha lenne va­lami pénzünk — már ré­gen tettünk volna valamit. De így öt KISZ-taggal — ennyi van a mi tsz-ünkben — nem sokra lehet menni. A tsz-vezetőség, ha egy kicsit előrelátó, okos — se­gít nekünk anyagilag is. — Biztos vagyok benne, hogy ez nem volna rossz befek­tetés. SALAMON PÁL Oláh György és Hegedűs Erzsébet az előadás egyik jeleneté­ben. c­­sodát­atéphetnek Vizsgázó felnőttek között a Dombos-tanyán Lehet a tanuló hat- avagy negyvenhat éves­­ felelés, vizsga előtt ugyanaz az izga­lom futkározik a hátgerin­cén, szorítja gyomrát, szívét, tüdejét. Nem lelték a helyü­ket már reggel óta ezek a jobbára öregedő diákok sem, a debreceni Dombos-tanyán szervezett dolgozók iskolája VII. osztályosai. Forrpontig hevült a vizsgadrukk akkor, amikor megérkezett a vizs­gáztató bizottság, hogy egyen­ként megkérdezze őket, ho­gyan haladtak előre ősz óta az előírt tananyag elsajátítá­sában. És vallottak sorba minden­ről. Csokonai verseinek szép­ségéről, a múlt idő egy vagy két t-jéről, a százalékszámí­tásról, a Diesel-motor műkö­déséről, a Föld szerkezetéről, Lengyelország hegy- és víz­rajzáról, Mohácsról és az an­tik Róma kultúrájáról, sejtek­ről, szövetekről, beporzásról, keresztezésről. Beszéltek oly­kor akadozva, olykor szinte a társalgás hangján a tanév fo­lyamán szerzett új ismereteik­ről. Nem volt könnyű munka ez az ismeretszerzés. Áldoza­tokat kívánt. Áldozatokat egyéntől és társadalomtól egyaránt. Az egyéntől, türel­met, időt az iskolába járásra, a tanulásra , a társadalom­tól pedig: a tanulás körülmé­nyeinek megteremtését, fűtött tantermet, nevelőket, a mun­kahelyen figyelmes munka­­beoszást. Az elsajátított ismeretek azt mutatják: megérte. A jeles tanuló Szoták Mihály, a debreceni Gördülőcsapágy­gyár bejáró dolgozója az utol­só vizsgaszó elhangzása, az izgalmak elülte után így ösz­­szegezte a tanfolyam értel­mét: „Valamikor régen törté­nelem órán azt tanultuk, hogy jó dolog, ha a fák nagyra nő­nek, mert megvédik az alat­tuk levőket. Most viszont azt is megtudtuk, hogy ezek a „nagy fák” elveszik a nap­fényt, elszívják az életned­vet a kicsiktől, élősdieket ne­velnek, korhadást, betegséget terjesztenek, megértek hát a kivágásra.” Ha csupán ennyi hangzott volna el a, négy óra hosszat tartó vizsgán, az is mutatta volna, hogy nem volt hiába­való dolog szűk iskolapadba ültetni a Dombos-tanyán 16, országszerte pedig sok tíz­ezer felnőttet. Ha csak ennyi­re haladtak volna, a történel­mi és más igazságok felisme­résében, akkor is megérde­melték volna a vizsgáztató bizottság döntését. Felsőbb osztályba léphetnek. Az apró­lékos feleletek alkalmával azonban ennél sokkal több is kitűnt: jobbára imponáló tá­jékozottság tantárgyakra va­ló tekintet nélkül, ügybuzga­lom és szorgalom mindenek felett. A két jeles: Tar János és Szoták Mihály mögött jók, közepesek sorakoznak, az elégséges osztályzatra már alig maradtak, s mindössze egyetlen tanuló egyetlen tan­tárgyból kénytelen javítóvizs­gát tenni a VIII. osztály kez­dete előtt. Addig azonban van idő pótolni a mulasztottakat. Az eredmény kihirdetése után feloldódott az izgalom, s a söröspohár mellett már előkerültek az évközi „jó ese­tek”, a diákcsínyek, súgások és puskázások történetei. Mert ezek is hozzátartoznak a diákélethez korra való te­kintet nélkül, akárcsak a vizsga izgalma. (k. s.) HAJDÚ-BIHARI w­­v—*1. W NAPLÓ 5. oldal — 1961. május 1.

Next