Hajdú-Bihari Napló, 1970. november (27. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-01 / 257. szám

(Folytatás az 1. oldalról) Hezeken a pártbizottságok beszámol­tak a megválasztásuk óta végzett munkáról, ugyanúgy ad most szá­mot a megyei pártbizottság négy év alatt folytatott tevékenységéről. A megye társadalmi fejlődésében az elmúlt négy év folyamán to­vább erősödött és hatékonyabbá vált a párt vezető szerepe. Ennek eredményét a politikai, gazdasági és ideológiai munkában, a párt­­irányítás módszerében elért előre­haladásunk tükrözi. Mindezért a kommunistáknak felelősségteljesen, keményen kellett dolgozniuk, mun­kájuk során meggyőzve és a fel­adatok végrehajtásába bekapcsolva a pártonkívüliek nagy többségét. Az elmúlt években bonyolult nemzetközi helyzetben folytattuk szocialista építőmunkánkat. A nem­zetközi reakció, az imperializmus erői nemegyszer teremtettek nyug­talan, kiélezett helyzeteket, és fe­nyegették szocialista építőmunkánk alapvető nemzetközi feltételét, a békét. Pártunk — hűen elvi, in­ternacionalista politikájához — mindent megtett a szocialista vi­lágrendszer erőinek növelése, a nemzetközi munkásosztály és a nemzeti felszabadító mozgalmak antiimperialista egységének erő­sítése, harcának fokozása érdeké­ben. A beszámolási időszakban a párt­­bizottság nagy erőfeszítéseket tett munkamódszerének állandó fejlesz­tésére. A pártszervek és -szerveze­tek felnőttek a rájuk váró felada­tokhoz, megfelelően betöltik szere­püket. Erősödött a politikai irányí­tás, és hatékonyabbá vált a párt­­alapszervezetek tevékenysége. Ez a munka végrehajtásában döntő je­lentőségű. Fejlődött és tisztázódott a pártmunka tartalma az állami, gazdasági és tömegszervezeti te­vékenységben. Alapvető feladatain­kat e téren is eredményesen old­juk meg. A két évtizede működő tanácsok hozzájárultak a néphatalom kiépí­téséhez, gazdasági, társadalmi és kulturális felemelkedéséhez. Állam­­szervezetünk elismert és tekintélyes részévé váltak. A napokban emlé­keztünk meg fennállásuk huszadik évfordulójáról. Akkor is és most is azt hangsúlyozzuk, hogy tanácsaink jól teljesítik a feladataikat. A beszámoló a harmadik ötéves terv végrehajtását méltatta ez­után, majd a gazdasági irányítás reformjáról szólt. A gyakorlati tapasztalatok azt bi­zonyítják, hogy a reform jól szol­gálja szocialista céljainkat, a mun­kásosztály érdekeit. Ezzel a mi vi­szonyaink között a tervgazdálkodás érvényesülésének eredményesebb formáit találtuk meg. A taggyűlések, pártértekezletek kritikai észrevételeinek tekinté­lyes része arra vonatkozott, hogy egyes helyeken nem mindig számol­nak azzal a ténnyel, hogy a gazda­ság maga is politikai harc területe. A reform szocialista elvének gya­korlati érvényesítése különösen po­litikai harc dolga. A vállalati nyereségérdekeltség például hasznosan szolgálja a mun­kásosztály érdekeit, szocialista cél­jait. De csak akkor, ha a nyereség a munka termelékenységének nö­vekedéséből, a nagyobb teljesít­ményből, a racionálisabb gazdál­kodásból, egyszóval a társadalmilag hasznosabb munkából képződik. Joggal bírálták az olyan vállalati tevékenységet, amely megengedhe­tetlen módon is törekszik biztosíta­ni a magas nyereséget, különféle spekulációval, árképzési manőve­rekkel, a monopolhelyzettel való visszaéléssel. Az ilyen gyakorlat ellentétes a szocializmus lényegé­vel, a gazdasági reform szellemé­vel. A kiküldött statisztikai adatok a múlt évvel bezárólag tudják érté­kelni a gazdasági eredményeket. Kiegészíthetjük ezt azzal, hogy az iparban és az építőiparban 1970-ben is kedvező eredményekre számítha­tunk. E Ez a tény rendkívül fontos most, amikor a IV. ötéves terv in­dítására készülünk. Mezőgazdasági téren az év hátra­­levő részében megfeszített és na­gyon jól szervezett munkára van szükség ahhoz, hogy a természeti csapások okozta kiesést a körülmé­nyekhez képest minimálisra lehes­sen csökkenteni. A megye IV. ötéves tervében még nagyobbak a tennivalóink. Fejlesz­tési terveink átgondoltak. Figye­lembe veszik az igényeket és a le­hetőségeket. Hogy ezekből valóság lehessen, annak egyik fontos felté­tele a társadalmi termelés haté­konyságának,­­ a munka termelé­kenységének az eddiginél gyorsabb ütemű fejlesztése. Itt a pártszerve­zeteknek, gazdasági és szakszerve­zeti vezetőknek fontos feladata a problémák határozott megoldása. Alapvető a munkafegyelem erősí­tése,a■a belső üzem- és munkaszer­vezés, hogy a szükséges termelési feltételek biztosítva legyenek. Határozott fellépés szükséges az egészségtelen fluktuációval szem­ben. Kérjük, hogy a kormány a szabályozók további tökéletesítésé­vel segítse az üzemek ilyen irányú munkáját. Az elmúlt négy évre visszatekint­ve megállapíthatjuk, eredménye­ket értünk el politikai és ideoló­giai felvilágosító, nevelő munkában is. Társadalmunkban erősödtek a szocialista vonások. Ennek egyik fokmérője a politikai, termelési fel­adatok teljesítése. Minden alkalommal azt tapasz­talhatjuk, hogy megyénk lakossága bizalommal van pártunk, kormá­nyunk iránt. Politikai, ideológiai életünkben meghatározó a munkás­­osztály tudati, szemléletbeli fejlő­dése. Társadalmunkban ma a legkü­lönbözőbb kérdésekben számos vi­ta zajlik. Ez alapjában jó jelen­ség. A párttagok kötelessége, hogy legjobb tudásuk szerint, kollektív állásfoglalás alapján egységesen és határozottan képviseljék a párt ál­láspontját bármilyen témájú viták­ban. Legyen szó a nemzetközi hely­zet megítéléséről, vagy belső prob­lémáinkról, a gazdasági munka, az életszínvonal, a kultúra vagy ideo­lógiai életünk kérdéseiről. Mindannyiunk érdeke, hogy a párt iránti bizalom és egyetértés a jövőben is megmaradjon és erősöd­jön, hogy a politikai egység mind szilárdabb legyen. Ehhez az kell, hogy a társadalom politikai hely­zetét mindig reálisan értékeljük. Nincs szükségünk arra, hogy a tár­sadalmi, gazdasági és közéletünk­ben előforduló negatív jelenségeket elhallgassuk vagy takargassuk. A pártszervezetek taggyűlésein a kommunisták azt követelték min­den szervtől, hogy a legerélyeseb­ben lépjenek fel a negatív tenden­ciákkal szemben. Ezzel tartozunk nemcsak a kommunistáknak, ha­nem a pártonkívüliek nagy többsé­gének is, akik­ becsülettel részt vesznek a szocializmust építő mun­kában. Ez összefügg azzal a célunk­kal is, hogy tovább akarjuk erősí­teni a szocialista közgondolkodást. A beszámoló ezután elemezte a kongresszusi irányelveknek és a szervezeti szabályzat tervezetének vitáját. A vitára jellemző volt az átgondolt, felelősséggel kialakított vélemény, ami a tagság nagyfokú politikai érettségét mutatja. Azt mutatta a vita, párttagságunk je­lentős része azt várja, hogy a kong­resszus majd állást foglal fontos jö­vedelempolitikai kérdésekben is. Határozott állásfoglalást várnak azok ellen, akik megsértik az „Egyenlő munkáért egyenlő bért” elvét, másodrangú munkaerőnek te­kintik az asszonyokat, lányokat. Amikor az érintett kérdésekben állást­­ foglalunk, hangsúlyozni szükséges, hogy nincs egyetlen tár­sadalmi osztály vagy réteg a me­gyében, amelynek ne emelkedett volna az életszínvonala. Erősíteni szükséges a szocialista elosztás el­vét úgy, hogy a munkaeredmények alapján a bérek jobban differen­ciálódjanak. Különösen fontos en­nek érvényesítése ágazatonként és üzemeken belül. Azt is látjuk, hogy a kis keresetű és a nagy­családos dolgozók jöve­delme nem minden esetben érte el az átlagot. Ezzel a ténnyel politi­kai munkánkban továbbra is szá­molnunk kell. Rendkívül fontos té­nyező, hogy négy év alatt közel 20 000 fővel emelkedett az iparban és az építőiparban a dolgozók szá­ma. Többen keresnek tehát, és ezek a többletjövedelmek elsősorban a nagyobb családokban jelentkeznek. Helyesnek tartjuk a Központi Bi­zottság állásfoglalását, hogy a mun­kás és alkalmazotti, valamint a pa­raszti jövedelmek növekedése a jö­vőben azonos ütemű legyen. Ezen belül a reálbérek növelése kapjon meghatározó szerepet, a bérek job­ban függjenek a munka eredmé­nyétől, a hatékonyságtól és a terme­lékenységtől. A kongresszusi irányelvekéhez hasonló beható vita alakult ki az alapszervezetekben a szervezeti sza­bályzat tervezetéről. Ezek összegzé­se alapján, mondjuk, a megye párt­tagságának véleménye szerint, a je­lenlegi szervezeti szabályzaton alapvető módosításokra nincs szük­ség. A Központi Bizottság által ja­vasolt módosításokkal a párttagság alapjában véve egyetért. A taggyűléseken leginkább azt vitatták, hogy helyes-e leszállítani a tagfelvételi korhatárt 18 évre. A párttagság többsége megértette, hogy a korhatár leszállítása lehe­tőséget nyújt mindazok számára, akik alkalmasak arra, hogy pártta­gok lehessenek. A többség elfogadta a javaslatot, ugyanakkor hangsú­lyozták: megnő az ajánlók felelős­sége, és a pártba felvett fiatalokat is elsősorban politikai, erkölcsi ma­gatartásuk, meggyőződésük és vég­zett munkájuk alapján bírálják el. A dokumentumok vitájára jel­lemző volt, hogy a párttagok az or­szágos jelentőségű kérdések vitatá­sa közben mindenütt keresték an­nak a módját is, hogy saját terüle­tükön mit tehetnek, hogyan való­síthatják meg legeredményesebben az irányelvekben foglaltakat. A tapasztalatokat összegezve a megye párttagsága várja a kong­resszustól a szocialista fejlődés ha­tékonyabbá tételét; a társadalmi viszonyokra, az életszínvonal-poli­tikára vonatkozó állásfoglalásokat; a jövedelem és az elosztás gyakor­latának felülvizsgálatát.­ Visszatekintve az eltelt négy év­re, megállapíthatjuk, hogy jó, ered­ményes munkát végeztünk, amely lelkesít. A Debrecen városi pártér­tekezleten egyik elvtársunk azt mondta: „nem tudunk eleget be­szélni az eredményekről, hogy kel­lőképpen értékeljük őket”. Mi lát­juk, ismerjük és becsüljük az ered­ményeket. Mérlegre téve őket kö­szönetet mondunk mindazoknak, akik az elmúlt években fáradságot nem ismerve küzdöttek, dolgoztak értük: a közel 29 000 kommunistá­nak, a tömegszervezett aktivisták tízezreinek, azoknak a párton kí­vüli dolgozóknak, akik helytállnak a szocializmus építésében, a párt régi harcosainak, megyénk veterán­jainak, akiknek példája most is lel­kesít bennünket. Az elismeréssel és a köszönettel egy időben kérjük, hogy vállalják ezt a munkát a jö­vőben is, hiszen feladataink nem csökkentek, terveink még szebbek, még nagyobbak lettek, mint a mö­göttünk levő esztendőkben voltak. A beszámoló ezután azt a segít­séget méltatta, amelyet a megye kapott a Központi Bizottságtól, a Politikai Bizottságtól, a Miniszter­­tanácstól és a szakminisztériumok­tól. Ezután a további munka segí­tését igényelte. A megyei pártértekezlet szóbeli beszámolója a következő gondola­tokkal fejeződött be: — Pártértekezletünk nagy fe­lelősséggel végzi munkáját. A me­gye kommunistáinak képviseleté­ben tanácskozunk. Az ő nevükben javaslom, hogy rögzítsük szavakban is: egyetértünk mindazzal, és ma­gunkénak valljuk mindazt, ami a IX. kongresszus óta pártunk politi­káját jelentette. Kérjük, hogy a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusa erősítse meg az eddig Tisztelt Pártértekezlet, Kedves Elvtársak! Mindenekelőtt engedjék meg, hogy eleget tegyek megtisztelő kö­telességemnek, és átadjam Önök­nek, a megyei pártértekezlet kül­dötteinek és meghívottainak, s sze­mélyükön keresztül Hajdú-Bihar megye kommunistáinak pártunk Központi Bizottsága szívélyes, elv­társi üdvözletét. A Központi Bi­zottság üdvözli a megyei pártérte­kezletet, s eredményes tanácsko­zást, jó munkát kíván. A kongresszusi készülődés nagy érdeklődést váltott ki a párttagság­ban és a pártonkívüliek sokmilliós táborában is. Ma már általános gyakorlattá vált, hogy minden, a nép életét érintő fontos kérdés meg­oldását demokratikusan, a tömegek bevonásával készítsük elő. Így tél­követett politikai irányvonalat. J­ártunk folytassa tovább azt a kül­politikát, amely békénket, előreha­ladásunkat, a proletár internacio­nalizmust szolgálja. Szervezze és irányítsa a gazdasági munkát, amelynek eredményeképpen eljut­hatunk a szocializmus teljes felépí­téséhez, s mind magasabb szintre emelhetjük dolgozó népünk élet­­színvonalát. Pártunk legyen terjesztője a leg­haladóbb világnézetnek. Tegyen meg mindent , annak érdekében, hogy népünk minden rétege részese legyen a kultúrának. Párttagságunk szilárd politikai egysége legyen zá­loga és biztosítéka szocialista de­mokráciánk mind szélesebb körű kiteljesedésének. Nagy feladat áll előttünk, hiszen mindezek megvalósításában mi, hajdú-bihari kommunisták is részt veszünk. Amikor a kongresszusnak java­soljuk, hogy ezeket a célokat tűzze egész dolgozó népünk elé, egyben ígéretet is teszünk, hogy a ránk ju­tó részt a jövőben is becsülettel, fe­lelősséggel teljesíteni fogjuk — fe­jeződik be a szóbeli beszámoló. Pént ez az ötéves terv törvényerőre emelésénél, s így történik most, a kongresszus előkészítésénél is. A széles körű népi vita eredmé­nyeként elmondhatjuk, hogy a IX. kongresszus határozatait teljesítet­tük, az elmúlt négy esztendőben jó munkát végeztünk, és jelentős lé­péseket tettünk a szocializmus tel­jes felépítésének útján. Ez önmagá­ban is nagy erőt, nyugalmat ad a kongresszusnak, s megteremti az objektív lehetőségeit annak, hogy nyugodt, elvtársi légkörben, szen­zációk nélkül vitassuk és határoz­zuk meg az előttünk álló évek teen­dőit. Az eddig végzett munkára utalva az irányelvekben a Központi Bizott­ság azt kéri a párttagságtól és a X. kongresszustól, hogy erősítse meg az MSZMP eddig követett po­litikai vonalát. Minthogy ezt már a korábbi kongresszusoktól is kértük, engedjék meg, hogy erről a kérdés­ről kissé részletesebben szóljak. Hogyan kell ezt a kérdést és javas­latot értelmezni? Pártunk mai po­litikai vonalát, fő célkitűzéseit 1956. november 4-én, a Magyar Szocia­lista Munkáspárt és a Magyar For­radalmi Munkás-Paraszt Kormány megalakulásával, s az akkori Ideig­lenes Központi Bizottság 1956 de­cemberi határozataival szabtuk meg. A VII., a VIII. és a IX. kong­resszus lényegében ezt a politikai vonalat erősítette meg és fejlesz­tette tovább. E politika legáltalá­nosabb jellemzője a marxizmus- leninizmus elveinek következetes alkalmazása, kétfrontos harcban történő védelmezése és fejlesztése, továbbá a párt egysége és össze­­forrottsága a tagsággal, a munkás­­osztállyal, helyes szövetségi politi­kája és egysége a dolgozó tömegek­kel. Ez a politikai vonal eredmé­nyezte az ellenforradalom szét­zúzását, az ország politikai, társa­dalmi és gazdasági rendjének kon­szolidálását, a mezőgazdaság szocia­lista átalakítását, a szocializmus alapjainak lerakását és megszilár­dítását, továbbá az első sikeres lé­péseket a szocializmus teljes fel­építésének útján. Eredményességé­ből nyilvánvaló, hogy ez a politi­ka alapelveiben és fő irányában most sem változik. De ez a politikai vonal sem merevedhet meg, hanem a gyakorlati élet, a szocialista épí­tőmunka újabb követelményeinek (Folytatás a 3. oldalon) Kállai Gyula felszólalása TANÁCSKOZIK A MEGYEI PÁRTÉRTEKEZLET HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ , 1970. NOVEMBER 1. A pártértekezlet vitája A szóbeli beszámoló elhangzása után elsőként a" legfiatalabbak kap­tak szót. Megyénk úttörőinek, KISZ-eseinek képviselői köszöntöt­ték a pártértekezletet, verssel, és eredményes munkát kívánó szavak­kel. A beszámoló fölötti vitában fel­szólalt Szűcs Gábor, a Derecskei Járási Pártbizottság első titkára, Sándor Istvánné, a Debreceni Ru­hagyár munkása, Erdélyi Sándor, a hajdúböszörményi Bocskai Tsz el­nöke, Lévai Imre, a Hajdúsági Iparművek igazgatója, Gáli And­rás, a Járműjavító Vállalat eszter­gályosa, dr. Ambrus István, a me­gyei tanács vb-elnöke, P. Nemes Lajos, a biharnagybajomi Dózsa Tsz tagja, Seres György, a Hajdú megyei Állami Építőipari Vállalat igazgatója, dr. Kónya István, a Kossuth Egyetem rektorhelyettese. Ebédszünet után az elnöki tisz­tet átvevő dr. Ambrus István Kál­lai Gyula elvtársnak adta meg a szót, aki a következőket mondotta:

Next