Hajdú-Bihari Napló, 1972. március (29. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-01 / 51. szám

HAJDÚ-BIHARI Világ proletárjai, egyesüljetek! A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT HAJDÚ-BIHAR MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA ! Közös érdek Már a termelőszövetkezetek első országos kongresszusát is nagy várakozás előzte meg. Nagy utat tett meg addig a fej­lődő, erősödő szövetkezeti moz­galom. Az eltelt idő igazolta, hogy a szövetkezet előnye, hasz­na vitathatatlan. A közös gaz­dálkodás nemcsak a kisüze­mi termelőeszközök csoportosí­tását, hanem a kisparaszti csa­ládok tízezreinek szövetségét jelentette. A termelőszövetkeze­tet mint gazdálkodási formát parasztságunk elfogadta, a szö­vetkezetek szervesen beillesz­kednek a szocialista népgazda­ságba. 1961 tavaszán lényegében be­fejeződött a mezőgazdaság szo­cialista átszervezése, kialakul­tak a nagyüzemi gazdálkodás keretei, feltételei. A megye ter­melőszövetkezetei az átszerve­zés óta jelentősen növelték a termelés színvonalát, az áruter­melést, a közös gazdaságok anyagi, műszaki bázisát és a ta­goknak a közösből származó jö­vedelmét. De nemcsak a gaz­dálkodás változott, hanem a légkör is. Nőtt a bizalom a kö­zös gazdaság iránt — ma már több m­int egymillió paraszt dolgozik a termelőszövetkeze­tekben —, s a megnövekedett bizalom elengedhetetlen felté­tele, alapköve az eredményes munkának. A termelési színvonal növelé­sének fő tényezője a dolgozó ember. Az ember, a maga szak­tudásával, termelési tapasztala­taival, szorgalmával, lelkiis­meretes munkájával. Az első tsz-kongresszuson megválasz­tott társadalmi képviseleti szer­vek — a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa és a terüle­ti szövetségek — az eltelt négy esztendő során beváltották a hozzájuk fűzött reményeket, a maguk területén saját eszköze­ikkel hozájárultak a termelő­szövetkezeti mozgalom fejlesz­téséhez. Most a második országos kongresszusra készülnek a ter­melőszövetkezetek. A küldötte­ket megválasztották, s az érdek­lődés, a várakozás talán még nagyobb, mint az első kongresz­­szus előtt volt. A mezőgazdaság alapvető fej­lesztési célkitűzéseit a IV. öt­éves tervidőszakban — a társa­dalmi szükségleteknek megfe­lelően — a tervtörvény a kö­vetkezőkben határozza meg: „Fő feladat a lakosság élelmi­szer-szükségletének kielégítése és a kivitel gazdaságos növelése, az igények változó összetételé­nek és a fokozódó minőségi kö­vetelményeknek megfelelően. Ezt a célkitűzést a mezőgazda­­sági üzemek további erősítésé­vel, a termelés ésszerű koncent­rálásával és a belterjesség foko­zásával lehet elérni.” A kongresszuson — mely ta­nácskozó, ugyanakkor alkotó fórum — bizonyára hasznos ja­vaslatok, határozatok születnek a mezőgazdaság további korsze­rűsítése, szilárdítása érdekében. A küldöttek az eddig elért eredmények, ugyanakkor gon­dok, problémák kiváló ismerői, hiszen többségük régi harcosa a szövetkezeti mozgalomnak. S hogy nemcsak a parasztság vár­ja nagy érdeklődéssel a máso­dik országos termelőszövetkeze­ti kongresszust, nagyon is ért­­hető, hiszen a magyar szocialis­ta mezőgazdaság további szilár­dítása és felvirágoztatása az egész nép, a társadalom érdeke. Ülést tartott a képviselőcsoport A Hajdú-Bihar megyei képviselő­­csoport kedden délután Debrecen­ben, a városi tanács épületében tar­totta ez évi első ülését. A képvi­selőcsoport ülésén részt vett Kállai Imre, a Hazafias Népfront megyei bizottságának titkára is. Első napirendi pontként az or­szággyűlési képviselők Hajdú-Bihar megye területfejlesztési és tanácsi IV. ötéves tervét ismerték meg Bar­­tha János képviselőnek, a megyei ta­nács elnökhelyettesének előterjesz­tése alapján. A képviselők a tervvel kapcsolatban számos kérdést tettek fel. A képviselőcsoportnak ezen az ülésén került sor az 1971-es év mun­kájának áttekintésére, összegzésére. Valamennyi résztvevő képviselő rö­vid tájékoztatást adott a múlt évben végzett országgyűlési és választóke­rületi tevékenységéről, az ország­­gyűlési bizottságokban végzett mun­kájáról és arról, hogy választókerü­letében milyen problémákkal for­dultak hozzá, milyen témákban tet­tek javaslatokat. Dr. Szilágyi Gábornak, a képvi­selőcsoport vezetőjének előterjesz­tése alapján a képviselőcsoport megvitatta és elfogadta 1972. évi munkatervét. A munkaterv szerint negyedévenként tartanak csoport­ülést, összhangban az országgyűlési ülésszakokkal. A csoportülés fő fel­adata az országgyűlési munka elő­készítése, elsősorban azzal, hogy az országgyűlésen tárgyalandó témák megyei vonatkozásaiban tájékozód­nak, véleményt cserélnek a képvise­lők. A Hajdú-Bihar megyében különö­sen fontos kérdések közül ebben az évben a képviselők foglalkozni akarnak az egészségügyi helyzettel, s úgy tervezik, hogy az ülés kereté­ben megismerkednek az egészség­­ügyi munka szempontjából igen lé­nyeges orvosiműszer-gyártás debre­ceni bázisával, a MEDICOR Művek üzemével. A derecskei járás egyik községében tartott csoportülésen a járás gazdasági helyzetéről, eredmé­nyeiről és problémáiról kívánnak tájékozódni a képviselők. Napjaink és megyénk egyik leg­fontosabb témája az élelmiszer-gaz­daság fejlesztése. A képviselőcso­port az élelmiszer-gazdaság tervezé­sének megyei tapasztalatairól a Bal­mazújvároson tartandó ülésén akar tájékozódni és véleményt cserélni. Az idei programban szerepel egy tá­jékoztató a bíróságok munkájáról, és ugyancsak még ebben az évben akarják meglátogatni a képviselők Debrecen egyik legnagyobb hagyo­mányokkal rendelkező üzemét, a Járműjavítót. A képviselőcsoport ülése dr. Szi­lágyi Gábor zárszavával ért véget. a forradalmi ifjúsági napok megyei programja Az 1972-es évben is megrendezik a forradalmi ifjúsági napokat. A programot úgy állították össze, hogy kellő figyelmet szenteltek nemzeti történelmünk kiemelkedő évfordulóinak és eseményeinek. Az ünnepségeken túl azonban olyan akciókat is indítanak, illetve foly­tatnak, melyek reprezentálják if­júsági szervezetünk kommunista jellegét. A forradalmi ifjúsági napok ke­retében kerül sor történelmünk ki­emelkedő alakja, Dózsa György szü­letésének ötszázadik és a KISZ megalakulásának 15. évfordulója megünneplésére is. A forradalmi ifjúsági napok me­gyei megnyitója március 15-én Haj­dúnánáson lesz. Ugyanez nap dél­előtt Debrecenben a KISZ városi bizottsága a Hazafias Népfront vá­rosi bizottságával együttműködve koszorúzási ünnepséget és ifjúsági nagygyűlést tart a hagyományoknak megfelelően a Petőfi- és a Kossuth­­szobornál. Március 21-én Debrecenben a ta­nácsköztársasági emlékműnél lesz koszorúzási ünnepség a Tanácsköz­társaság kikiáltásának 53. évfordu­lója alkalmából. Este fél hétkor ke­rül sor a KISZ fogadalomtételi ün­nepségére, majd fáklyás felvonu­lást rendeznek a KISZ évforduló­jának tiszteletére. Az évforduló alkalmából meg­jelenik a Hajdú-Bihari Fiatalok cí­mű kiadvány. A különböző kulturális rendezvé­nyek közül elsőként a „Ki mit tud?” vetélkedőt említjük, mely már eddig is nagy népszerűségnek örvend, és várhatóan a március 19-i megyei döntő is telt ház előtt zajlik le. A kiváló ifjúsági klub címért folyó pályázat értékelésére és „A falu szocialista kultúrájáért” vetél­kedőre is az év első felében kerül sor. A KISZ-alapszervezetek számos egyéni programmal készülnek az idei forradalmi ifjúsági napokra. A sütőipari szaktanács ülése A sütőipari szakemberhiányról — mint a lakossági kenyér- és pék­sütemény-ellátás egyik fontos és a vásárlók által kevéssé ismert kér­déséről — tanácskozott kedden a MÉM-ben az országos sütőipari szakmai tanács. Az ülésen ott volt Karakas László, az MSZMP Haj­dú-Bihar megyei Bizottságának első titkára, a szakmai tanács elnöke és dr. Lénárt Lajos mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes. A szakmai tanács megállapította: a nehéz fizikai munka és a gyakori túlórázás miatt eléggé jelentős a munkaerő-vándorlás. Gyakran a legképzettebb szakmunkások fordí­tanak hátat a szakmának, és így alakult ki az a helyzet, hogy jelen­leg a sütőiparban foglalkoztatottak­nak csak alig több mint fele ren­delkezik képesítéssel. A tanács állást foglalt abban a kérdésben, hogy a negyedik ötéves terv során meg kell szüntetni a ne­héz fizikai munkát. Ez a lakossági kenyér- és péksütemény-ellátás ja­vulásánál is érezteti majd hatását. átlagosan 11 napi részesedés a kohó- és gépiparban Dr. Horgos Gyula kohó- és gép­ipari miniszter kedden a Parlament Gobelin termében tájékoztatta az újságírókat a tárcához tartozó vál­lalatok múlt évi­ munkájáról és idei feladatairól. Mint mondotta, ta­valy a kohászat nyeresége összes­ségében csökkent, a gépiparé növe­kedett. A dolgozók személyi jöve­delme a kohászatban átlagosan 5, a gépiparban 6 százalékkal volt magasabb, mint 1970-ben, s előzetes adatok szerint körülbelül 11 napi bérnek megfelelő nyereségrészese­dést fizetnek. Az eltérések azonban meglehetősen nagyok a vállalatok között, egyes helyeken magasan az átlag fölött fizetnek, több vállalat azonban a nem megfelelő gazdasá­gi eredmények miatt egyáltalán neki tud nyereségrészesedést fizetni. A gépiparban 12 vállalatnál nem kép­ződött megfelelő alap a nyereség­­részesedésre. A miniszter az idei legfontosabb feladatok között a termékstruktúra javítását és az export fokozását említette. Az exportot a szocialista orszá­gokba 16—17 százalékkal fokozzák. A szocialista országoknak szánt árumennyiségnek mintegy 90 szá­zalékát a partnerek már januárig lekötötték, s biztosra vehető, hogy rendeléshiány nem akadályozza a terv teljesítését. Tőkés országokba a kohászat 10, a gépipar 15—16 százalékkal több árut szállít az idén a tavalyinál. Végül az üzem- és munkaszervezés javítását célzó in­tézkedésekről tájékoztatta az újság­írókat a miniszter. (MTI) Rahman sejk ma Moszkvába érkezik A szovjet kormány meghívására Mudzsibur Rahman sejk, Bangla­desh miniszterelnöke 18 tagú kísé­rettel ma, március 1-én a szovjet fővárosba érkezik. Mudzsibur Rahman csak az indiai Calcuttában járt, amióta átvette a felszabadult Bengáliföld kormá­nyának vezetését. Második külföl­di útja most a Szovjetunióba vezet. Ez a tény is aláhúzza, milyen nagyra értékeli a fiatal bengáli ál­lam kormánya azt a segítséget, amellyel a Szovjetunió az indiai— pakisztáni háborúban, majd, az új­jáépítés munkájában nyújtott és nyújt. ­mmmmmmmmmmm Néhány perc egy tsz­­sütőüzemben Portré egy képviselőjelöltről 3. oldal Bélyeggyűjtőknek (4. oldal) Interjú az első debreceni finn lektorral Eszmecsere a miniszter és az élelmiszeripari szakszervezeti vezetők között Kedden miniszteri szintre került az az eszmecsere-sorozat, amely az ÉDOSZ kezdeményezésére az élel­miszeripari üzemekben kezdődött, a vállalati, szakszervezeti vezetők, va­lamint a dolgozók között. Az ÉDOSZ Gorkij fasori székházában megrendezett tanácskozáson — amelyen részt vett dr. Dimény Im­re mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter és dr. Tamás László, az ÉDOSZ főtitkára — egész sor olyan kérdés került napirendre, amely manapság élénken foglalkoztatja az üzemi kollektívákat. Az üzemi kol­lektívák bíráló észrevételeit és ja­vaslatait az iparági szakszervezeti vezetők és üzemi küldöttek ezúttal a tárca vezetésének, személy sze­rint dr. Dimény Imre miniszternek tették fel. Az érdekes eszmecserét dr. Ta­más László főtitkár nyitotta meg, aki kifejtette: az ÉDOSZ és MÉM vezetői rendszeresen kicserélik ta­pasztalataikat egyeztetik terveiket olyannyira, hogy egymás tudta nél­kül fontosabb, a dolgozókat érintő kérdésekben nem hoznak döntése­ket. Mégis, előfordul, hogy egy-egy kérdésben"nem tudnak előbbre jut­ni — még közös erőfeszítéssel sem — és ezek a problémák foglalkoz­tatják nap mint nap a dolgozókat. Dr. Dimény Imre a kérdésekre adott válaszában kifejtette: minden eddiginél jobb, kielégítőbb lakos­sági élelmiszer-ellátás jórészt az élelmiszeripari dolgozóknak köszön­hető, akik tavaly 8 százalékkal ad­tak többet, mint 1970-ben. Ez tette lehetővé a nyugodt, kiegyensúlyo­zott élelmiszerpiacot, amelynek kí­nálata is kedvezően változott meg. Foglalkozott azzal, hogy egyes iparágakban a vállalati nyereség nem áll arányban a termelési ered­ményekkel és emiatt nem képződik elegendő fejlesztési alap. A minisz­térium ezért — az ÉDOSZ-szal egyetértésben — javaslatot dolgoz ki a fejlesztési források kisebb mértékű, nem vállalati erőből tör­ténő kibővítésére. Az élelmiszer­­ipari vállalatok helyzetét és fej­lesztési lehetőségeit egyébként rendszeresen figyelemmel kísérik, a tapasztalatokat összegezik és még az idén indítványokat terjesztenek majd a kormány gazdasági bizott­sága­i. Végezetül a miniszter jogosnak tartotta a nem kielégítő szociális ellátottságokra vonatkozó észrevé­teleket. A minisztérium vezetése nevében kérte az üzemi szakszerve­zeti bizottságokat, hogy — miután a fejlesztési tervek végrehajtása üzemi feladat — erre a kérdésre még fokozottabb figyelmet fordítsa­nak. (MTI)

Next