Hajdú-Bihari Napló, 1972. március (29. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-01 / 51. szám
Nixon hazaérkezése után nyilatkozott az újságíróknak „Nem volt semmiféle titkos megállapodás, nem volt semmiféle diplomáciai kétértelműség és nem adtunk fel semmit barátaink iránt vállalt elkötelezettségeinkből” — jelentette ki Nixon elnök egyhetes kínai látogatásáról hazatérve az Andrews légitámaszpont hangárában összegyűlt 5—6000 főnyi közönség előtt. Magyar idő szerint keddre virradóan, hajnali 3.10 órakor érkezett meg Sanghajból Alaszka érintésével az elnöki különgép az amerikai főváros közelében levő katonai repülőtérre, ahova 16 000 kormányalkalmazottat, s azok családjait hívták meg Nixon elnök ünnepélyes fogadására. A kiosztott meghívók tulajdonosainak ugyan csak egyharmada vonult ki a repülőtérre, de — amint az elnök kíséretében visszaérkezett tudósítók megjegyezték —, „lényegesen melegebb népi fogadtatásban” részesítették Nixont és kíséretét, mint kínai látogatása során bárhol. Az elnök üdvözlésére Agnew alelnökkel az élen kivonult az egész amerikai kabinet, megjelentek a vezérkari főnökök és a kongresszus vezetői is. Ott voltak a diplomáciai képviseletek vezetői, kivéve James Shen nagykövetet, a Csang Kaj-sek rezsim távollétével tüntető képviselőjét. Nixon elnök rövid repülőtéri beszédében összegezte a kínai vezetőkkel folytatott tárgyalásainak eredményeit, amelyeket — mint hangoztatta — „kellő távlati megvilágításban” kell vizsgálni. Emlékeztetett rá, hogy az USA a legutóbbi 30 év folyamán „háromszor ment háborúba Ázsiában, a Csendes-óceán térségében”, és — mondotta — kínai „békeutazásának” egyik legfőbb indítéka „annak megakadályozása volt, hogy ez negyedszer is megtörténjék az amerikaiak egy újabb nemzedékével”. A látogatás elsődleges célját az elnök „az érintkezés helyreállításában” jelölte meg, s legfőbb eredményeként „a további kapcsolattartás eljárásmódjának lefektetését” emelte ki. A „titkos ügyletkötés”, a „diplomáciai kétértelműség”, „harmadik ország háta mögötti megállapodások” és a „barátokkal szemben fennálló kötelezettségek feladásának” nyomatékos tagadásán kívül Nixon elnök nem szolgált újdonsággal az ünneplő közönségnek. Lényegében a kínai látogatása során elhangzott pohárköszöntőinek és a tárgyalásokról vasárnap kiadott záróközleménynek sűrített változatát adta elő. Az amerikai elnök sajátos módon szükségesnek vélte megerősíteni, hogy „a kínai vezetők kétségtelenül odaadó hívei saját rendszerüknek ... és jómagam a saját kormányzati rendszerünkbe vetett még erősebb hittel tértem haza”. A vietnami háborúról az amerikai elnök nem tett említést. Ross Terrill, a CBS stúdiójában megszólaltatott ismert Kína-szakértő a pekingi bizalmas megbeszélések lényegét a maga részéről prózai tömörséggel így foglalta össze: „Ez az adok-veszek kapcsolat kezdete Washington és Peking között.” Az izraeli katonaság kivonult Libanonból „FIGYELMEZTETŐ” RÖPCÉDULÁKAT HAGYTAK HÁTRA BEJRÜT—TEL AVIV (MTI) Az izraeli haderő hétfőn elhagyta Libanon területét. A hatnapos háború óta eltelt időszak legnagyobb méretű agresszív hadműveletének befejeztével az izraeli vezetés most a pszichológiai hadviselés elemeit erősíti fel. — A négy napon át megszállva tartott falvakat izraeli alakulatok röpapokkal árasztották el. „Ha nem akarja, hogy falujában vagy házában károk essenek, távolítsa el a „terroristákat”! (ti. a gerillákat) — olvashatják a helybeliek a röplapokon, amelyek egyidejűleg „biztosítják” őket afelől, hogy az izraeli hadsereg nem kívánja „bántani” őket. Habbarijába, Kfar Hamamba, Kfar Subába, Fiideszbe és Rasaja Al-Fukharba, az izraeliek által kiürített településekbe hétfőn nemcsak a gerillák tértek vissza, a libanoni hadsereg alakulatai is bevonultak. Márpedig — mint az UPI bejrúti és Tel Aviv-i híradása sejteti ,— nem utolsósorban ez volt az izraeliek célja: azt akarták, hogy a „fatah-vidék” a gerillatámaszpontokkal sűrűn betelepített Délkelet- Libanon a libanoni hadsereg ellenőrzése alá kerüljön. Ma — mint azt széles körben feltételezik — a hadsereg és a gerillák között létrejött 1969. évi kairói egyezmény értelmében a vidék a gerillák „felségterülete” lett, akkor a katonai megszállás az egyezmény felrúgásával egyenlő. Szaeb Szalam libanoni miniszterelnök hétfőn kijelentette, hogy Libanon kötelezőnek tartja magára nézve mindazokat az egyezményeket, amelyeket eddig aláírt. (MTI) A Dél-Libanonba betört izraeli csapatok visszavonulása után libanoni páncélos egységekkel erősítik meg Libanon határvédelmét. Képünkön: Rashaya Foukharba libanoni páncélosok érkeznek. (Telefotó :AP—MTI—RS) Wilson az angol kormányfőre hárítja a felelősséget Harold Wilson, az Angol Munkáspárt vezére, hétfőn este televíziós beszédben támadta a konzervatív kormány politikáját. Heath miniszterelnök vasárnapi televíziós beszédére reagálva Wilson rámutatott arra, hogy a kormány a felelős a szén- és áramellátási válságért. A polgári ellenzék vezetője elsősorban Heathot vádolta a nagy-britanniai inflációért. Ami a szénbányász sztrájkot illeti, Wilson hangsúlyozta: annak a kormánynak, amelyik felszólítja az üzlet- és pénzembereket, hogy tevékenykedjenek szabadon és önállóan a maguk hasznára, „nincs erkölcsi alapja önmegtartóztatást követelni a szegénység csapdájában vergődő, rosszul fizetett munkásoktól”. (AP, Reuter) Megnyílt a genfi leszerelési értekezlet BBCS Oltványi Ottó, az MTI tudósítója jelenti: Genfben kedden nyílik meg a leszerelési bizottság értekezlete, amely folytatja múlt évi munkáját. Akárcsak a múlt évben, most is csak 25 állam ül a tárgyalóasztalhoz, mert Franciaország a korábbiakhoz hasonlóan távoltartja magát az értekezlet munkájától. Hazánk tagja a bizottságnak. Az ülésszakon dr. Kőmíves Imre nagykövet vezetésével vesz részt a magyar küldöttség. Megfigyelők kiemelik: a leszerelési bizottság mostani ülésszakának jelentőségét emeli az a tény, hogy dr. Kurt Waldheim, az ENSZ új főtitkára első alkalommal jelent meg ilyen minőségében a tárgyalási palotában és fel is szólalt a megnyitó ülésen. A megnyitás előtti napon figyelemreméltónak tartották, hogy az amerikai küldöttségnek új vezetője van Joseph Martin személyében, aki James F. Leonardot váltotta fel. A Szovjetunió küldöttségének továbbra is Alekszej Roscsin nagykövet a vezetője. Mint hírlik, a megnyitás után az Egyesült Államok küldöttsége javaslatot tesz arra, hogy a Kínai Népköztársaság is vegyen részt az értekezlet munkájában. (MTI) ANGELA DAVIS PERE Elfogult környezetben válogatják az esküdteket SAN JOSÉ (MTI) A 12 esküdt rendkívül hosszúnak ígérkező kiválasztásával hétfőn a kaliforniai San Joséban megkezdődött Angela Davis perének tárgyalása. Már ezen az első napon kiderült, hogy a védők teljes joggal tiltakoztak a tárgyalásnak ebben a városban való megrendezése ellen, mert a túlnyomórészt konzervatív fehér lakosság nem is igen titkolja elfogultságát a több mint másfél éves vizsgálati fogsága alatt világhírűvé vált fiatal néger polgárjogi harcossal szemben. Richard Arnason bíró hétfőn kénytelen volt elutasítani rögtön az első jelentkezőt, egy Marjorie Morgan nevű háziasszonyt, aki bevallotta, hogy politikai tevékenysége miatt elfogult Angela Davis-szel szemben. Kínos jelenetekre került sor egy újabb esküdtjelölt, William Hotaling vállalati igazgató kihallgatásakor. Jóllehet, Angela Davist a bíróság „emberölésért, emberrablásban és összeesküvésben való részvételért” vonja felelősségre, a hivatalos propaganda több mint egy év óta annyira a fiatal filozófusnő kommunista voltát állította előtérbe, hogy a bíróság előtt a vád képviselője volt kénytelen felvilágosítani az esküdtjelöltet: a per nem a kommunista párt ellen folyik. Hotaling a védő egyik kérdésére nyíltan kijelentette, hogy szerinte a kommunista párt tagjai „ellene vannak az amerikai kormánynak” és ő a maga részéről nem tud pártatlan lenni Angela Davis esetében. Az ügyész kérdéseire azután visszavonta ezt az álláspontát. (Reuter) HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ - 1972. MÁRCIUS 1. A BARÁTSÁGMISSZIÓ Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy még a szovjet főváros eseményekben gazdag diplomáciai életében is kiemelkedő dátum Mudzsibur Rahmannak, a Bangladesh Népi Köztársaság miniszterelnökének érkezése. A szovjet rádió és televízió, valamint a TASZSZ-iroda munkatársai az utóbbi napokban több interjút készítettek Daccában Mudzsibur Rahman sejkkel, s ezekből egyértelműen megállapítható, hogy Ázsia legfiatalabb önálló országának vezetője politikailag és érzelmileg ugyancsak nagy reményeket fűz első hivatalos moszkvai látogatásához. A Szovjetuniónak a Bangladesh Népi Köztársasághoz fűződő viszonya nem igényel kommentárt: az egész világ tanúja lehetett, hogy Moszkva és a testvéri szocialista országok kezdettől fogva teljes mellel kiálltak a volt Kelet-Pakisztán népének függetlenségi törekvései mellett. A köztársaság a maga részéről az el nem kötelezettséget, a békés egymás mellett élést, az imperializmus elleni küzdelmet tekinti külpolitikája alapelveinek. Maga Mudzsibur Rahman „barátsági misszióként” jellemezte a napokban moszkvai hivatalos látogatását. Moszkvai vélemények a közleményről MOSZKVA A szovjet fővárosban figyelmesen tanulmányozzák az amerikai- kínai csúcstalálkozóról kiadott közleményt, amelyet a TASZSZ hírügynökség jelentése alapján valamennyi keddi politikai napilap nagy terjedelemben ismertetett. A közleménynek ahhoz a részéhez, amely a két félnek Tajvan ügyében kifejtett álláspontját tartalmazza Moszkvában egyelőre csak azt a megjegyzést fűzik, hogy ebben a kérdésben teljesen nyilvánvaló az álláspontok közeledése. Az indokínai álláspontok látszólagos változatlansága viszont eleve felveti a kérdést, hogy mi szükség volt a régi álláspontok részletes kifejtésére, ha azok valóban semmit sem változtak? Moszkvai megfigyelők általában nyugtalanítónak tartják azt a körülményt, hogy gyakorlatilag mindkét tárgyaló fél beismerte: a közlemény az egyetlen okmány, amelyet a világközvélemény rendelkezésére bocsátanak, s maguknak a tárgyalásoknak a tartalmát továbbra is titokban tartják. Ez annál kevésbé elégítheti ki a közvélemény — állapítják meg Moszkvában —, mivel a dokumentumban foglalt fontos megállapítások egy része, például az ázsiai hatalmi törekvésekről szóló „lemondásról”, illetve az ilyen törekvések „megakadályozásáról” szóló kitételek részletesebb magyarázat nélkül igen sokféleképpen értelmezhetők. A sokféle értelmezés közül a legkézenfekvőbb minden esetre a külső megfigyelő számára az, hogy Peking és Washington nem egymásnak ellenében, hanem együttesen kívánja fenntartani hegemóniáját a térségben. A keddi Pravda a közlemény mellett a Francia Kommunista Párt lapjának a l’Humaniténak a cikkét idézi, amelynek legfontosabb megállapítása, hogy a sanghaji kommünikének nem szabad illúziókat keltenie, s csak a partnerek gyakorlati cselekedetei fogják megmutatni, hogy valójában mire is jutottak a csúcstalálkozó részvevői maratoni megbeszéléseiken. (MTI) Jakubovszkij Poznanban VARSÓ (MTI) Ivan Jakubovszkij marsall, a Varsó Szerződés tagállamai egyesített fegyveres erőinek főparancsnoka és Szergej Sztyemenko hadseregtábornok, az egyesített fegyveres erők törzsének főnöke látogatást tett Poznanban. Az egyesített fegyveres erők főparancsnoka megtekintette a „cegelski” fémipari műveket, ahol találkozott a vállalat párt- és gazdasági aktívájával. A vendégek megismerkedtek a „czarniecki” lengyel harckocsizó tisztiiskola növendékeinek kiképzésével és megszemlélték egy kombinált gyakorlatukat. (MTI) Iszlám küldöttség járt Daccában Az iszlám közösség megbízásából „sürgős küldetést” bonyolított le Bangladeshben egy malaysiai delegáció. Az egyiptomi MENA hírügynökség szerint ez az első eset, hogy az — általában Pakisztánnal szolidáris — iszlám országok küldöttséget menesztettek a fiatal — elvileg testvérországnak számító — bengáli államba. A malaysiai küldöttség Daccában Mudzsibur Rahman miniszterelnökkel tárgyalt, majd küldetése befejeztével kedden a szaúd-arábiai Dzsiddába érkezett, hogy az iszlám országok itt megnyíló külügyminiszteri értekezletének tájékoztatást adjon arról, mit végzett Bengáliföldön. A küldöttség jelentését Tunku Abdul Rahman volt malaysiai miniszterelnök, jelenleg az iszlám titkárság főtitkára veszi kézhez, s továbbítja a konferenciának. A malaysiai , feltehetőleg közvetítő küldetéssel megbízott delegáció hamarosan továbbutazik Islamabadba, hogy a pakisztáni hatóságokkal tanácskozzék. (MENA) ------------------------------------------------------------------------ A célbírók Pekingben Amit a japán ellenzéki pártoknak éveken át nem sikerült elérni, a kínai—amerikai közös közlemény sokkhatása egycsapásra kikényszerítette Szato miniszterelnökből. Szato kijelentette a parlamentben, a Kínai Népköztársaság integráns részének tekinti Tajvant és elfogadja a békés együttélés öt alapelvét a japán—kínai kapcsolatok rendezésének alapjaként. A japán kormány, feltehetően üzleti körök nyomására, kész levonni a megfelelő következtetéseket abból az új helyzetből, amelyet a kínai— amerikai kiegyezés idézett elő Délkelet-Ázsiában. Japán monopolista körökben úgy vélik, bűn lenne eleve elveszettnek tekinteni azt a versenyt, amely az Egyesült Államok és Japán között folyik a hatalmas kínai piac megszerzéséért. Igaz, hogy a Nixon-látogatás „övön aluli ütés” volt az amerikai ellenfél részéről, de ha Japán időben magához tér és felegyenesedik a ringben, esetleg pontozással győzelmet arathat az Egyesült Államok felett — hangoztatják tokiói üzleti körökben. Ezt az optimista véleményt arra alapozzák, hogy Nixon elnök a választások lebonyolítása, illetve a tajvani kérdés valamilyen rendezése előtt aligha vállalkozhat arra, hogy helyreállítsa a diplomáciai kapcsolatokat Kínával. Ezzel szemben a japán kormányt felmenti Tajvan iránti szerződéses kötelezettségei alól az, hogy Nixon a szó legteljesebb értelmében kiárusította Tajvant Pekingnek. Japán olyan helyzetbe került, hogy — megelőzve az amerikaiakat — bármelyik pillanatban rendezheti államközi kapcsolatait Kínával. Most már csak Pekingen múlik, melyik felet részesíti előnyben a versenyfutásban. V.------------------------------------------------|