Hajdú-Bihari Napló, 1972. március (29. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-01 / 51. szám

Nixon hazaérkezése után nyilatkozott az újságíróknak „Nem volt semmiféle titkos megállapodás, nem volt semmiféle diplomáciai kétértelműség és nem adtunk fel semmit barátaink iránt vállalt elkötelezettségeinkből” — jelentette ki Nixon elnök egyhetes kínai látogatásáról hazatérve az Andrews légitámaszpont hangárában összegyűlt 5—6000 főnyi közönség előtt. Magyar idő szerint keddre virra­dóan, hajnali 3.10 órakor érkezett meg Sanghajból Alaszka érintésé­vel az elnöki különgép az amerikai főváros közelében levő katonai re­pülőtérre, ahova 16 000 kormány­alkalmazottat, s azok családjait hív­ták meg Nixon elnök ünnepélyes fogadására. A kiosztott­­ meghívók tulajdonosainak ugyan csak egyhar­­mada vonult ki a repülőtérre, de — amint az elnök kíséretében vissza­érkezett tudósítók megjegyezték —, „lényegesen melegebb népi fogad­tatásban” részesítették Nixont és kíséretét, mint kínai látogatása so­rán bárhol. Az elnök üdvözlésére Agnew al­­elnökkel az élen kivonult az egész amerikai kabinet, megjelentek a ve­zérkari főnökök és a kongresszus vezetői is. Ott voltak a diplomá­ciai képviseletek vezetői, kivéve James Shen nagykövetet, a Csang Kaj-sek rezsim távollétével tüntető képviselőjét. Nixon elnök rövid repülőtéri be­szédében összegezte a kínai veze­tőkkel folytatott tárgyalásainak eredményeit, amelyeket — mint hangoztatta — „kellő távlati meg­világításban” kell vizsgálni. Emlé­keztetett rá, hogy az USA a leg­utóbbi 30 év folyamán „háromszor ment háborúba Ázsiában, a Csen­des-óceán térségében”, és — mon­dotta — kínai „békeutazásának” egyik legfőbb indítéka „annak meg­akadályozása volt, hogy ez negyed­szer is megtörténjék az amerikaiak egy újabb nemzedékével”. A látogatás elsődleges célját az elnök „az érintkezés helyreállításá­ban” jelölte meg, s legfőbb ered­ményeként „a további kapcsolattar­tás eljárásmódjának lefektetését” emelte ki. A „titkos ügyletkötés”, a „diplo­máciai kétértelműség”, „harmadik ország háta mögötti megállapodá­sok” és a „barátokkal szemben fenn­álló kötelezettségek feladásának” nyomatékos tagadásán kívül Nixon elnök nem szolgált újdonsággal az ünneplő közönségnek. Lényegében a kínai látogatása során elhangzott pohárköszöntőinek és a tárgyalások­ról vasárnap kiadott záróközle­ménynek sűrített változatát adta elő. Az amerikai elnök sajátos mó­don szükségesnek vélte megerősíte­ni, hogy „a kínai vezetők kétségte­lenül odaadó hívei saját rendsze­rüknek ... és jómagam a saját kor­mányzati rendszerünkbe vetett még erősebb hittel tértem haza”. A vietnami háborúról az amerikai elnök nem tett említést. Ross Terrill, a CBS stúdiójában megszólaltatott ismert Kína-szakér­­tő a pekingi bizalmas megbeszélések lényegét a maga részéről prózai tö­mörséggel így foglalta össze: „Ez az adok-veszek kapcsolat kezdete Washington és Peking között.” Az izraeli katonaság kivonult Libanonból „FIGYELMEZTETŐ” RÖPCÉDULÁKAT HAGYTAK HÁTRA BEJRÜT—TEL AVIV (MTI) Az izraeli haderő hétfőn elhagyta Libanon területét. A hatnapos hábo­rú óta eltelt idő­szak legnagyobb méretű agresszív hadműveletének befejeztével az iz­raeli vezetés most a pszichológiai hadviselés elemeit erősíti fel. — A négy napon át megszállva tar­tott falvakat izrae­li alakulatok röp­­apokkal árasztot­ták el. „Ha nem akarja, hogy falu­jában vagy házá­ban károk essenek, távolítsa el a „terroristákat”! (ti. a gerillákat) — olvashatják a helybe­liek a röplapokon, amelyek egyide­jűleg „biztosítják” őket afelől, hogy az izraeli hadsereg nem kívánja „bántani” őket. Habbarijába, Kfar Hamamba, Kfar Subába, Fiideszbe és Rasaja Al-Fukharba, az izraeliek által ki­ürített településekbe hétfőn nem­csak a gerillák tértek vissza, a li­banoni hadsereg alakulatai is be­vonultak. Márpedig — mint az UPI bejrúti és Tel Aviv-i híradása sej­teti ,— nem utolsósorban ez volt az izraeliek célja: azt akarták, hogy a „fatah-vidék” a gerillatámaszpon­tokkal sűrűn betelepített Délkelet- Libanon a libanoni hadsereg el­lenőrzése alá kerüljön. Ma — mint azt széles körben feltételezik — a hadsereg és a gerillák között létre­jött 1969. évi kairói egyezmény ér­telmében a vidék a gerillák „felség­­területe” lett, akkor a katonai meg­szállás az egyezmény felrúgásával egyenlő. Szaeb Szalam libanoni miniszter­­elnök hétfőn kijelentette, hogy Li­banon kötelezőnek tartja magára nézve mindazokat az egyezménye­ket, amelyeket eddig aláírt. (MTI) A Dél-Libanonba betört izraeli csapatok visszavo­nulása után libanoni páncélos egységekkel erősítik meg Libanon határvédelmét. Képünkön: Rashaya Foukharba libanoni páncélosok érkeznek. (Telefotó :AP—MTI—RS) Wilson az angol kormányfőre hárítja a felelősséget Harold Wilson, az Angol Munkás­párt vezére, hétfőn este televíziós beszédben támadta a konzervatív kormány politikáját. Heath minisz­terelnök vasárnapi televíziós beszé­dére reagálva Wilson rámutatott arra, hogy a kormány a felelős a szén- és áramellátási válságért. A polgári ellenzék vezetője elsősorban Heathot vádolta a nagy-britanniai inflációért. Ami a szénbányász sztrájkot illeti, Wilson hangsúlyoz­ta: annak a kormánynak, amelyik felszólítja az üzlet- és pénzembere­ket, hogy tevékenykedjenek szaba­don és önállóan a maguk hasznára, „nincs erkölcsi alapja önmegtartóz­tatást követelni a szegénység csap­dájában vergődő, rosszul fizetett munkásoktól”. (AP, Reuter) Megnyílt a genfi leszerelési értekezlet BBCS Oltványi Ottó, az MTI tudósítója jelenti: Genfben kedden nyílik meg a leszerelési bizottság értekezlete, amely folytatja múlt évi munkáját. Akárcsak a múlt évben, most is csak 25 állam ül a tárgyalóasztal­hoz, mert Franciaország a korábbi­akhoz hasonlóan távoltartja magát az értekezlet munkájától. Hazánk tagja a bizottságnak. Az üléssza­kon dr. Kőmíves Imre nagykövet vezetésével vesz részt a magyar küldöttség. Megfigyelők kiemelik: a leszere­lési bizottság mostani ülésszakának jelentőségét emeli az a tény, hogy dr. Kurt Waldheim, az ENSZ új főtitkára első alkalommal jelent meg ilyen minőségében a tárgyalási palotában és fel is szólalt a meg­nyitó ülésen. A megnyitás előtti napon figye­lemreméltónak tartották, hogy az amerikai küldöttségnek új vezetője van Joseph Martin személyében, aki James F. Leonardot váltotta fel. A Szovjetunió küldöttségének tovább­ra is Alekszej Roscsin nagykövet a vezetője. Mint hírlik, a megnyitás után az Egyesült Államok küldöttsége ja­vaslatot tesz arra, hogy a Kínai Népköztársaság is vegyen részt az értekezlet munkájában. (MTI) ANGELA DAVIS PERE Elfogult környezetben válogatják az esküdteket SAN JOSÉ (MTI) A 12 esküdt rendkívül hosszúnak ígérkező kiválasztásával hétfőn a kaliforniai San Joséban megkezdő­dött Angela Davis perének tárgya­lása. Már ezen az első napon kide­rült, hogy a védők teljes joggal til­takoztak a tárgyalásnak ebben a vá­rosban való megrendezése ellen, mert a túlnyomórészt konzervatív fehér lakosság nem is igen titkolja elfogultságát a több mint másfél éves vizsgálati fogsága alatt világ­hírűvé vált fiatal néger polgárjogi harcossal szemben. Richard Arnason bíró hétfőn kénytelen volt elutasítani rögtön az első jelentkezőt, egy Marjorie Morgan nevű háziasszonyt, aki be­vallotta, hogy politikai tevékenysé­ge miatt elfogult Angela Davis-szel szemben. Kínos jelenetekre került sor egy újabb esküdtjelölt, William Hota­­ling vállalati igazgató kihallgatása­kor. Jóllehet, Angela Davist a bíró­ság „emberölésért, emberrablásban és összeesküvésben való részvéte­lért” vonja felelősségre, a hivatalos propaganda több mint egy év óta annyira a fiatal filozófusnő kommu­nista voltát állította előtérbe, hogy a bíróság előtt a vád képviselője volt kénytelen felvilágosítani az es­küdtjelöltet: a per nem a kommu­nista párt ellen folyik. Hotaling a védő egyik kérdésére nyíltan kije­lentette, hogy szerinte a kommunis­ta párt tagjai „ellene vannak az amerikai kormánynak” és ő a ma­ga részéről nem tud pártatlan lenni Angela Davis esetében. Az ügyész kérdéseire azután visszavonta ezt az álláspontát. (Reuter) HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ - 1972. MÁRCIUS 1. A BARÁTSÁGMISSZIÓ Túlzás nélkü­l állíthatjuk, hogy még a szovjet főváros események­ben gazdag diplomáciai életében is kiemelkedő dátum Mudzsibur Rahmannak, a Bangla­desh Népi Köztársaság miniszterelnökének érkezése. A szovjet rádió és tele­vízió, valamint a TASZSZ-iroda munkatársai az utóbbi napokban több interjút készítettek Daccá­­ban Mudzsibur Rahman sejkkel, s ezekből egyértelműen megálla­pítható, hogy Ázsia legfiatalabb önálló országának vezetője poli­tikailag és érzelmileg ugyancsak nagy reményeket fűz első hivata­los moszkvai látogatásához. A Szovjetuniónak a Bangla­desh Népi Köztársasághoz fűződő viszonya nem igényel kommen­tárt: az egész világ tanúja lehe­tett, hogy Moszkva és a testvéri szocialista országok kezdettől fogva teljes mellel kiálltak a volt Kelet-Pakisztán népének függet­lenségi törekvései mellett. A köztársaság a maga részéről az el nem kötelezettséget, a békés egymás mellett élést, az imperia­lizmus elleni küzdelmet tekinti külpolitikája alapelveinek. Maga Mudzsibur Rahman „ba­rátsági misszióként” jellemezte a napokban moszkvai hivatalos látogatását. Moszkvai vélemények a közleményről MOSZKVA A szovjet fővárosban figyelme­sen tanulmányozzák az amerikai- kínai csúcstalálkozóról kiadott köz­leményt, amelyet a TASZSZ hír­­ügynökség jelentése alapján vala­mennyi keddi politikai napilap nagy terjedelemben ismertetett. A közleménynek ahhoz a részé­hez, amely a két félnek Tajvan ügyében kifejtett álláspontját tar­talmazza Moszkvában egyelőre csak azt a megjegyzést fűzik, hogy eb­ben a kérdésben teljesen nyilván­való az álláspontok közeledése. Az indokínai álláspontok látszó­lagos változatlansága viszont eleve felveti a kérdést, hogy mi szükség volt a régi álláspontok részletes ki­fejtésére, ha azok valóban semmit sem változtak? Moszkvai megfigyelők általában nyugtalanítónak tartják azt a kö­rülményt, hogy gyakorlatilag mind­két tárgyaló fél beismerte: a közle­mény az egyetlen okmány, amelyet a világközvélemény rendelkezésére bocsátanak, s maguknak a tárgyalá­soknak a tartalmát továbbra is ti­tokban tartják. Ez annál kevésbé elégítheti ki a közvélemény — állapítják meg Moszkvában —, mivel a dokumen­tumban foglalt fontos megállapítá­sok egy része, például az ázsiai ha­talmi törekvésekről szóló „lemon­dásról”, illetve az ilyen törekvé­sek „megakadályozásáról” szóló ki­tételek részletesebb magyarázat nélkül igen sokféleképpen értelmez­hetők. A sokféle értelmezés közül a leg­kézenfekvőbb minden esetre a külső megfigyelő számára az, hogy Pe­king és Washington nem egymásnak ellenében, hanem együttesen kíván­ja fenntartani hegemóniáját a tér­ségben. A keddi Pravda a közlemény mellett a Francia Kommunista Párt lapjának a l’Humaniténak a cikkét idézi, amelynek legfontosabb meg­állapítása, hogy a sanghaji kom­münikének nem szabad illúziókat keltenie, s csak a partnerek gyakor­lati cselekedetei fogják megmutatni, hogy valójában mire is jutottak a csúcstalálkozó részvevői maratoni megbeszéléseiken. (MTI) Jakubovszkij Poznanban VARSÓ (MTI) Ivan Jakubovszkij marsall, a Varsó Szerződés tagállamai egyesí­tett fegyveres erőinek főparancsno­ka és Szergej Sztyemenko hadse­regtábornok, az egyesített fegyve­res erők törzsének főnöke látoga­tást tett Poznanban. Az egyesített fegyveres erők fő­­parancsnoka megtekintette a „ce­­gelski” fémipari műveket, ahol ta­lálkozott a vállalat párt- és gazda­sági aktívájával. A vendégek megismerkedtek a „czarniecki” lengyel harckocsizó tisztiiskola növendékeinek kiképzé­sével és megszemlélték egy kombi­nált gyakorlatukat. (MTI) Iszlám küldöttség járt Daccában Az iszlám közösség megbízásából „sürgős küldetést” bonyolított le Bangla­deshben egy malaysiai de­legáció. Az egyiptomi MENA hírügynök­ség szerint ez az első eset, hogy az — általában Pakisztánnal szolidá­ris — iszlám országok küldöttséget menesztettek a fiatal — elvileg test­vérországnak számító — bengáli államba. A malaysiai küldöttség Daccában Mudzsibur Rahman miniszterelnök­kel tárgyalt, majd küldetése befe­jeztével kedden a szaúd-arábiai Dzsiddába érkezett, hogy az iszlám országok itt megnyíló külügymi­niszteri értekezletének tájékozta­tást adjon arról, mit végzett Ben­­gáliföldön. A küldöttség jelentését Tunku Abdul Rahman volt malaysiai mi­niszterelnök, jelenleg az iszlám titkárság főtitkára veszi kézhez, s továbbítja a konferenciának. A malaysiai , feltehetőleg közvetítő küldetéssel megbízott­­ delegáció hamarosan továbbutazik Islama­­badba, hogy a pakisztáni hatóságok­kal tanácskozzék. (MENA) ------------------------------------------------------------------------ A célbírók Pekingben Amit a japán ellenzéki pár­toknak éveken át nem sikerült elérni, a kínai—amerikai közös közlemény sokkhatása egycsa­­pásra kikényszerítette Szato mi­niszterelnökből. Szato kijelen­tette a parlamentben, a Kí­nai Népköztársaság integráns részének tekinti Tajvant és el­fogadja a békés együttélés öt alapelvét a japán—kínai kap­csolatok rendezésének alapja­ként. A japán kormány, feltehe­tően üzleti körök nyomására, kész levonni a megfelelő kö­vetkeztetéseket abból az új helyzetből, amelyet a kínai— amerikai kiegyezés idézett elő Délkelet-Ázsiában. Japán mo­nopolista körökben úgy vélik, bűn lenne eleve elveszettnek tekinteni azt a versenyt, amely az Egyesült Államok és Japán között folyik a hatalmas kínai piac megszerzéséért. Igaz, hogy a Nixon-látogatás „övön aluli ütés” volt az amerikai ellenfél részéről, de ha Japán időben magához tér és felegyenesedik a ringben, esetleg pontozással győzelmet arathat az Egyesült Államok felett — hangoztatják tokiói üzleti körökben. Ezt az optimista véleményt arra ala­pozzák, hogy Nixon elnök a vá­lasztások lebonyolítása, illetve a tajvani kérdés valamilyen rendezése előtt aligha vállal­kozhat arra, hogy helyreállítsa a diplomáciai kapcsolatokat Kí­nával. Ezzel szemben a japán kormányt felmenti Tajvan irán­ti szerződéses kötelezettségei alól az, hogy Nixon a szó leg­teljesebb értelmében kiárusí­totta Tajvant Pekingnek. Ja­pán olyan helyzetbe került, hogy — megelőzve az ameri­kaiakat — bármelyik pillanat­ban rendezheti államközi kap­csolatait Kínával. Most már csak Pekingen múlik, melyik felet r­észesíti előnyben a ver­senyfutásban. V.------------------------------------------------|

Next