Hajdú-Bihari Napló, 1974. február (31. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-01 / 26. szám

Brezsnyev Kubában Az SZKP főtitkárát a José Marti­­érdemrenddel tüntették ki — Fogadás Brezsnyev tiszteletére — Folytatódtak a hivatalos és baráti tárgyalások Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP KB főtitkárának szerdán Havanná­ban átadták a José Marti-érdem­rendet. A szovjet vendéget a nem­zetközi szolidaritás megszilárdításá­hoz, az imperializmus, a kolonializ­­mus és a neokolonializmus elleni harchoz, a kubai forradalomhoz fű­ződő barátság megszilárdításához történt kiemelkedő hozzájárulásá­ért tüntették ki. A kitüntetés alkalmából mondott beszédében Brezsnyev kijelentette: „A Szovjetuniót és Kubát egye­sítő barátság fejlődését és elmélyü­lését a Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága, a szovjet állam mindig lankadatlan figyelemmel fogja kísérni. A ma­gam részéről mindent megteszek, hogy hozzájáruljak ehhez a nemes ügyhöz. A kitüntetést a Szovjetunió és a szocialista Kuba közt létesült szilárd, őszinte barátság és meg­bonthatatlan testvériség jelképeként fogadom.” * * * A Kubai Kommunista Párt Köz­ponti Bizottsága és a Forradalmi Kormány szerdán fogadást adott Leonyid Brezsnyev, az SZKP KBi főtitkára tiszteletére. A fogadáson jelen volt Fidel Castro, a Kubai KP KB első titká­ra, a Forradalmi Kormány minisz­terelnöke, Osvaldo Dorticos, a Ku­bai Köztársaság elnöke, Raul Cast­ro, a KB másodtitkára, és más ku­bai vezetők. Jelen voltak továbbá a Leonyid Brezsnyevvel együtt Ku­bába érkezett szovjet hivatalos sze­mélyiségek. A fogadás baráti, szí­vélyes légkörben folyt le. * * * Andrej Gromiko szovjet külügy­miniszter és Konsztantyin Katusev, az SZKP KB titkára szerdán baráti Osvaldo Dorticos kubai köztár­sasági elnök (balról) a José Marti­érdemrenddel tüntette ki Leonyid Brezsnyevet, az SZKP KB főtitká­rát (Telefotó — TASZSZ—MTI— KS) megbeszélést folytatott Carlos Ra­fael Rodriguezzel, a Kubai KP KB titkárságának tagjával, Raul Roa külügyminiszterrel, a KB tagjával és Osmani Cienfuegossal, a KB tag­jával a két felet kölcsönösen ér­deklő kérdésekről. (TASZSZ) * * * Csütörtökön Havannában folyta­tódtak Leonyid Brezsnyev hivata­los tárgyalásai a kubai vezetőkkel. Brezsnyev szerdán este újságírók­nak nyilatkozva kijelentette: „Nin­csenek titkaink, abban a szellem­ben és arról folytatódnak a tárgya­lások, amiről a keddi nagygyűlésen beszéltünk.” Az egyik francia új­ságírónak válaszolva Brezsnyev ki­­jelentette, hogy februárra várják a Szovjetunióba Pompidou francia államfőt. Brezsnyev és kísérete pénteken különgépen Santiago de Gubába, a Havannától ezer kilométerre fekvő forradalmi múltú városba látogat. fikcióegység a gigászok ellen Három napig ismét Brüsszel állt az európai érdeklődés fókuszában. Ez­úttal más előjellel, mint korábban oly gyakran. Nem a NATO, nem is a Közös Piac valamely vezető szervének tanácskozása, hanem a tőkés euró­­pa kommunista pártjainak csúcsértekezlete adott alkalmat a tudósítások­ra, a kommentárokra. A kedden nyilvánosságra hozott politikai nyilatkozat világosan tanú­sítja: a tőkés országok kommunista és munkáspártjai kontinensünkön szüntelenül növelik befolyásukat, amivel az ellenséges politikai erőknek kénytelen-kelletlen számolniuk kell. Ellentétben egyes baljós előrejelzé­sekkel — amelyek tendenciózusan szerették volna brüsszeli konferenciát az ellentétek összecsapásának színhelyévé tenni —­, a tanácskozás legfőbb eredménye éppen az, hogy nagymértékben hozzájárult az akcióegység megszilárdításához. Bizonyos illúziókkal is leszámolt a konferencia, így például azzal a Közös Pi­ac által melengetett elképzeléssel, hogy a kilencek révén a tőkés társadalom törvényszerű kísérő jelenségei tegyük hozzá: a kellemetlen jelenségek, mint például az infláció­ vagy a munkanélküliség —­eltün­­tethetőek. Nos, a felszólalók elemzéseikben rámutattak, hogy a tőkés rend válságának új, minden eddiginél súlyosabb szakaszához érkezett, s ennek hatása alól sem a fejlett, sem a kevésbé fejlett államok nem képesek ki­vonni magukat. Ami a tőkés Európa országaiban sikerrel küzdő kommunista- és munkáspártok akcióegységét illeti, elsősorban a nagy nemzetközi mono­póliumok, a hatalmasok közt is gigászok ellen hirdettek harcot a részvevők. Fontos teendő — hangsúlyozták a brüsszeli konferencián — az osztályharc sajátos eszközeivel leleplezni a reakciós erőket, elszigetelni a nemzetközi imperialista befolyás megtestesítőit. Világosak az erővonalak: az egyik oldalon a monopoltőke nemzetközileg összehangolt frontja, a másikon a proletariátus pártjának egyeztetett fellépése. Az utóbbi szempontjából is rendkívül jelentős nemzetközi esemény volt a brüsszeli konferencia. A kontinens kommunista- és munkáspártjainak ,nagyszabású tapasztalatcseréjének gyümölcsei megmutatkoznak majd a tőkés Európa dolgozóinak érdekvédelmében éppúgy, mint a nemzetközi munkásmozgalom tekintélyének elmélyítésében. ­ HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ — 1974. FEBRUÁR 1. „Békében minden lehetséges­­ béke nélkül semmi sem” Nixon kongresszusi üzenete Nixon amerikai elnök szerdán es­te (magyar idő szerint csütörtökön hajnalban) mondta el a törvény­­hozás két házának drámai légkörű együttes ülésén az „unió helyzeté­ről” szóló hagyományos évi kong­resszusi üzenetét, amelyet amerikai politikai berkekben jóelőre az al­kotmányos vádemelés eshetőségé­nek fenyegetése alatt álló elnök „sorsdöntő” beszédeként, a Fehér Ház előrejelzése szerint pedig az újabb­­ „Watergate-ellentámadás” kezdeteként jellemeztek. Az elnök és a törvényhozás „nagy konfrontációjának” túlfűtött légkörében a fő figyelem nem any­­nyira az „unió helyzetéről” szóló üzenet tartalmára, mint inkább „az elnök helyzetére” utaló meg­jegyzésekre összpontosult. Nixon törvényhozási programját körvonalazó 40 perces üzenetétől gondosan különválasztva, mintegy kétperces utószóként — mint mon­dotta — „személyes megjegyzések” formájában, csupán általánosság­ban érintette a Watergate-ügyet. Rendkívüli nyomatékkal aláhúzta: „Miként a törvényhozás minden tagját, engem is megválasztottak arra a hivatalra, amelyet betöl­tök ... azért választottak meg, hogy legjobb tudásom szerint lássam el feladatomat. És azt akarom, hogy tudják: semmiképpen sincs szán­dékomban otthagyni azt a felada­­tot, amelynek elvégzésére a nép megválasztott.” Kormányzatának legfontosabb célkitűzéseit vázolva az elnök csak közvetve utalt­­a lemondását, illet­ve elmozdítását sürgető felhívá­sokra. Kijelentette: „Elnökségem öt éve alatt egy minden más kér­dést háttérbe szorító célt tartot­­tam szem előtt: a világbéke olyan nemzetközi rendszerének kiépíté­sét, amely a jövő nemzedékeit meg­szabadítja a háború korbácsától. Megértem, hogy másoknak más­féle fontossági sorrendjük van. Az én elsődleges célkitűzésem azonban ez volt és ez is marad. Azt remé­lem, hogy ez lesz nyolcéves elnök­ségem legfontosabb hagyatéka.” Az elnöksége „nyolc évére”, vagyis második mandátuma hátra­levő három évének kitöltésére irá­nyuló szándék kinyilvánítását a republikánus padsorokban és a karzaton nagy tapsvihar fogadta. Frixon kongresszusi üzenete csu­pán két újdonságot tartalmazott. Bejelentette: „arab barátai” sze­mélyesen biztosították, hogy az olajtermelő országok legközelebbi jövőben tartandó értekezletükön megvitatják az Egyesült Államok­kal szemben fennálló arab olajem­bargó „sürgős feloldásának” kérdé­sét. Az elnök kijelentette: „Az örökös borúlátás vészmadarainak próféciáival szemben közölhetem önökkel, hogy 1974-ben nem lesz gazdasági visszaesés az Egyesült Államokban.” Ezt a kinyilatkozta­tást Nixon nem támasztotta alá, de megígérte, hogy az ország „minden erőforrását latba veti a munkaal­kalmak megvédelmezésére”. Az el­nök az energiaválság okozta prob­lémák megoldását állította belpoli­tikai programjának első és legfon­tosabb helyére. Különös nyomatékkal emlékezte­tett ötéves kormányzásának ered­ményeire, mintegy mandátumának újramegerősítését kérve választói­tól. „Személyes megjegyzésével”, hogy „elég volt egy Watergate-év, s ezt az ügyet most már le kell zár­ni” — azt a reményét érzékeltette, hogy egész kormányzása megítélé­sében a Watergate csupán „törté­nelmi széljegyzet” lesz. Nixon egész kongresszusi üzene­tén végigvonult az a gondolat, hogy az amerikai társadalom előtt álló problémák megoldását illetően „bé­kében minden lehetséges — béke nélkül semmi sem”. Ebben a vonat­kozásban központba állította a szovjet—amerikai békeegyüttműkö­dést, mondván: „kapcsolatainkban fordulatot tettünk a konfrontáció­tól a tárgyalások felé, és a II. vi­lágháború óta most először a világ két legerősebb hatalma együtt dol­gozik a világbéke érdekében”. Hangoztatta azonban, hogy a „bé­ke rendjének kiépítése közben szükség van az USA katonai erejé­nek fenntartására”. Horst Sindermann életrajza Horst Sindermann, a Német De­mokratikus Köztársaság Miniszter­­tanácsának elnöke 1915. szeptember 5-én született Drezdában. 1929-ben lépett a Német Kommunista Ifjúsá­gi Szövetségbe. 1933-ban antifa­siszta tevékenység miatt letartóztat­ták és 9 hónapi börtönbüntetésre ítélték. 1935-ben 6 évi fegyházbün­tetésre ítélték. Fegyházbüntetésé­nek letöltése után 1945-ig a sach­­senhauseni és a mauthauseni kon­centrációs táborokban raboskodott. 1945. és 1947. között a drezdai és karl-marx-stadti megyei pártlap főszerkesztője, majd 1950-ig a járási pártbizottság első titkára Karl- Marx-Stadtban és Lipcsében. 1950-től 1953-ig a Halle megyei pártlap — a Freiheit — főszerkesz­tője. 1954. és 1963. között a NSZEP KB agitációs és propagandaosztá­lyának vezetője, 1959-ben a KB póttagjának, 1963-ban a KB tagjá­nak és a PB póttagjának választot­ták, 1967-től a Politikai Bizottság tagja. 1963-tól 1971-ig a Halle megyei Pártbizottság első titkára volt. 1971. május 12-én az NDK Minisztertaná­csának elnökhelyettesévé, 1973. ok­tóber 3-án pedig az NDK Minisz­tertanácsának elnökévé választot­ták. 1963-tól az NDK Népi Kamarájá­nak tagja. Több magas állami ki­tüntetés tulajdonosa. RÖVIDÉN • RÖVIDEN • RÖVIDEN • RÖVIDEN • RÖVIDEN A Szovjetunió és Kuba képviselői csütörtökön légi szállítási megálla­podást írtak alá Havannában. Csütörtökön visszaérkezett Sai­gonba a Kínai Népköztársaság által ugyanaznap szabadon bocsátott 5 dél-vietnami katona, akik a Para­­cel-szigetek körül január 19—20-án lezajlott összecsapás során estek kí­nai fogságba. Raymond Guyotnak, az FKP KB tagjának, a francia és a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom kiemelkedő alakjának a Szovjetunió párizsi nagykövetségén átnyújtot­ták a Népek Barátsága Érdemren­det. Gyenes András, az MSZMP Köz­ponti Bizottsága külügyi osztályá­nak vezetője január 28—31. között megbeszéléseket folytatott Buka­restben a pártközi együttműködés kérdéseiről. Ott-tartózkodása során fogadta Stefán Andrei, a Román Kommunista Párt Központi­­ Bi­zottságának titkára. Gyenes András csütörtökön hazaérkezett Budapest­re. Csütörtökön a japán fővárosban véget ért az ország legnagyobb el­lenzéki pártja, a Japán Szocialista Párt 37. kongresszusa. Január 25-én, 68 éves korában meghalt Vang Csia-hsziang, a Kí­nai Kommunista Párt Központi Bi­zottságának tagja. Husszein jordániai Uralkodó szer­dán meglepetésszerű­ látogatásra Londonba érkezett. Magánjellegű­nek minősített útja programjában szerepel egy találkozó Heath brit miniszterelnökkel is. A hivatalos látogatáson Daccában tartózkodó Joszip Broz Tito jugo­szláv államfő és Mudzsibur Rahman sejk, a Banglades Népi K­öztársaság miniszterelnöke szerdán több mint másfél órás megbeszélést tartott. A tervezett ütemben, sőt egyes je­lentések szerint valamivel gyorsab­ban halad az egyiptomi és­­az iz­raeli csapatok szétválasztása a Szue­­zi-csatorna nyugati partjára beha­­tott izraeli erők kivonása. Az NDK ipara Az első német munkás-paraszt ál­lam — a Német Demokratikus Köz­társaság — gazdasági sikerei nem­csak a szocialista országok, de a vi­lággazdasági szempontból is számot­tevőek. A bruttó árutermelés tekin­tetében a világ első tíz állama kö­zött található. Az 1949. október 7-én a legyőzött fasiszta Németor­szág keleti részén alakult meg a 108 298 km 2 területű NDK. Lakói­nak száma 17,4 millió, 58%-a mun­kaképes korú, 23%-a gyermek és 19%-a pedig nyugdíjas. A két német állam (NDK, NSZK) megalakulásával felbomlottak a történelmileg kialakult gazdasági kapcsolatok, a nyugati alapanyag­ipar elszakadt a főleg feldolgozó iparral rendelkező keleti területek­től. Az NDK kormányának első feladata a feldolgozó ipar üzemelte­tése, az önálló nyersanyagbázis, energetikai rendszer és a nehéz­ipar megteremtése, ezért az ipari beruházások 80%-át a nehéziparra fordították. Az NDK iparát a nagyfokú kon­centráltság jellemzi, az ezernél több dolgozót foglalkoztató üze­mekben a munkások és az alkalma­zottak több, mint 67%-a dolgozik, az ipari össztermék kétharmadát ál­lítják elő. A lakosság közszükségleti és iparcikkellátása szempontjából fontos szerepet töltenek be a kis-és a középüzemek. Energiagazdál­kodás és részben a vegyipar alapja a barnaszén, amelyet főleg kül­színi fejtéssel termelnek ki. Az egy főre jutó villamosenergia-termelés tekintetében első a szocialista orszá­gok viszonylatában (kb. 4100 kWa), de­­megelőzi a legfőbb fejlett euró­pai tőkés országot is. A vas- és acéltermelés az NDK által épített kohászati kombinátokban folyik, főleg import alapanyagok, (szovjet vasérc, lengyel koksz) felhasználá­sával. Mivel a termelt nyersvas (2,0 mill. t) és nyersacél (5,4 mill. t) mennyisége a feldolgozó ipar szükségletét nem elégíti ki, ezért az NDK behozatalra szorul ezekből az alapanyagokból is. Az ipar legfontosabb ága a fém­feldolgozó gép­ műszer- és elektro­technikai ipar, valamint az optikai cikkek gyártása. Fontos vegyipari bázis az Odera-parti Schwedt, ahol a Szovjetunióból származó kőolajat dolgozzák fel. Az évszázados ter­melési hagyományokkal rendelkező textilipar importból származó ter­mészetes és hazai előállítású szinte­tikus nyersanyagokat dolgoz fel. A világhírű könyv- és nyomdaipar te­lephelyei Berlin, Leipzig, Dresden. Az NI­K gazdasága fontos szere­pet tölt be a KGST integrációjá­ban. A többi KGST-tagországgal — így hazánkkal is — termelési együttműködési, munkamegosztá­si, választékcsere-bővítési egyezmé­nyekkel biztosítja a gazdasági le­hetőségek jobb kihasználását. A Barnaszén A Vasérc 22 Só­­A Hőerőmű [­§ Atomerőmű ■ Vaskohászat (•] Gépgyártás H Hajógyártás □ Finommechanikai S] Optikai ipar­i Par (X Kőolaj-finomító S) Vegyipar (§} Textilipar □ Élelmiszeripar

Next