Hajdú-Bihari Napló, 1974. február (31. évfolyam, 26-49. szám)
1974-02-01 / 26. szám
Brezsnyev Kubában Az SZKP főtitkárát a José Martiérdemrenddel tüntették ki — Fogadás Brezsnyev tiszteletére — Folytatódtak a hivatalos és baráti tárgyalások Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP KB főtitkárának szerdán Havannában átadták a José Marti-érdemrendet. A szovjet vendéget a nemzetközi szolidaritás megszilárdításához, az imperializmus, a kolonializmus és a neokolonializmus elleni harchoz, a kubai forradalomhoz fűződő barátság megszilárdításához történt kiemelkedő hozzájárulásáért tüntették ki. A kitüntetés alkalmából mondott beszédében Brezsnyev kijelentette: „A Szovjetuniót és Kubát egyesítő barátság fejlődését és elmélyülését a Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága, a szovjet állam mindig lankadatlan figyelemmel fogja kísérni. A magam részéről mindent megteszek, hogy hozzájáruljak ehhez a nemes ügyhöz. A kitüntetést a Szovjetunió és a szocialista Kuba közt létesült szilárd, őszinte barátság és megbonthatatlan testvériség jelképeként fogadom.” * * * A Kubai Kommunista Párt Központi Bizottsága és a Forradalmi Kormány szerdán fogadást adott Leonyid Brezsnyev, az SZKP KBi főtitkára tiszteletére. A fogadáson jelen volt Fidel Castro, a Kubai KP KB első titkára, a Forradalmi Kormány miniszterelnöke, Osvaldo Dorticos, a Kubai Köztársaság elnöke, Raul Castro, a KB másodtitkára, és más kubai vezetők. Jelen voltak továbbá a Leonyid Brezsnyevvel együtt Kubába érkezett szovjet hivatalos személyiségek. A fogadás baráti, szívélyes légkörben folyt le. * * * Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter és Konsztantyin Katusev, az SZKP KB titkára szerdán baráti Osvaldo Dorticos kubai köztársasági elnök (balról) a José Martiérdemrenddel tüntette ki Leonyid Brezsnyevet, az SZKP KB főtitkárát (Telefotó — TASZSZ—MTI— KS) megbeszélést folytatott Carlos Rafael Rodriguezzel, a Kubai KP KB titkárságának tagjával, Raul Roa külügyminiszterrel, a KB tagjával és Osmani Cienfuegossal, a KB tagjával a két felet kölcsönösen érdeklő kérdésekről. (TASZSZ) * * * Csütörtökön Havannában folytatódtak Leonyid Brezsnyev hivatalos tárgyalásai a kubai vezetőkkel. Brezsnyev szerdán este újságíróknak nyilatkozva kijelentette: „Nincsenek titkaink, abban a szellemben és arról folytatódnak a tárgyalások, amiről a keddi nagygyűlésen beszéltünk.” Az egyik francia újságírónak válaszolva Brezsnyev kijelentette, hogy februárra várják a Szovjetunióba Pompidou francia államfőt. Brezsnyev és kísérete pénteken különgépen Santiago de Gubába, a Havannától ezer kilométerre fekvő forradalmi múltú városba látogat. fikcióegység a gigászok ellen Három napig ismét Brüsszel állt az európai érdeklődés fókuszában. Ezúttal más előjellel, mint korábban oly gyakran. Nem a NATO, nem is a Közös Piac valamely vezető szervének tanácskozása, hanem a tőkés európa kommunista pártjainak csúcsértekezlete adott alkalmat a tudósításokra, a kommentárokra. A kedden nyilvánosságra hozott politikai nyilatkozat világosan tanúsítja: a tőkés országok kommunista és munkáspártjai kontinensünkön szüntelenül növelik befolyásukat, amivel az ellenséges politikai erőknek kénytelen-kelletlen számolniuk kell. Ellentétben egyes baljós előrejelzésekkel — amelyek tendenciózusan szerették volna brüsszeli konferenciát az ellentétek összecsapásának színhelyévé tenni —, a tanácskozás legfőbb eredménye éppen az, hogy nagymértékben hozzájárult az akcióegység megszilárdításához. Bizonyos illúziókkal is leszámolt a konferencia, így például azzal a Közös Piac által melengetett elképzeléssel, hogy a kilencek révén a tőkés társadalom törvényszerű kísérő jelenségei tegyük hozzá: a kellemetlen jelenségek, mint például az infláció vagy a munkanélküliség —eltüntethetőek. Nos, a felszólalók elemzéseikben rámutattak, hogy a tőkés rend válságának új, minden eddiginél súlyosabb szakaszához érkezett, s ennek hatása alól sem a fejlett, sem a kevésbé fejlett államok nem képesek kivonni magukat. Ami a tőkés Európa országaiban sikerrel küzdő kommunista- és munkáspártok akcióegységét illeti, elsősorban a nagy nemzetközi monopóliumok, a hatalmasok közt is gigászok ellen hirdettek harcot a részvevők. Fontos teendő — hangsúlyozták a brüsszeli konferencián — az osztályharc sajátos eszközeivel leleplezni a reakciós erőket, elszigetelni a nemzetközi imperialista befolyás megtestesítőit. Világosak az erővonalak: az egyik oldalon a monopoltőke nemzetközileg összehangolt frontja, a másikon a proletariátus pártjának egyeztetett fellépése. Az utóbbi szempontjából is rendkívül jelentős nemzetközi esemény volt a brüsszeli konferencia. A kontinens kommunista- és munkáspártjainak ,nagyszabású tapasztalatcseréjének gyümölcsei megmutatkoznak majd a tőkés Európa dolgozóinak érdekvédelmében éppúgy, mint a nemzetközi munkásmozgalom tekintélyének elmélyítésében. HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ — 1974. FEBRUÁR 1. „Békében minden lehetséges béke nélkül semmi sem” Nixon kongresszusi üzenete Nixon amerikai elnök szerdán este (magyar idő szerint csütörtökön hajnalban) mondta el a törvényhozás két házának drámai légkörű együttes ülésén az „unió helyzetéről” szóló hagyományos évi kongresszusi üzenetét, amelyet amerikai politikai berkekben jóelőre az alkotmányos vádemelés eshetőségének fenyegetése alatt álló elnök „sorsdöntő” beszédeként, a Fehér Ház előrejelzése szerint pedig az újabb „Watergate-ellentámadás” kezdeteként jellemeztek. Az elnök és a törvényhozás „nagy konfrontációjának” túlfűtött légkörében a fő figyelem nem anynyira az „unió helyzetéről” szóló üzenet tartalmára, mint inkább „az elnök helyzetére” utaló megjegyzésekre összpontosult. Nixon törvényhozási programját körvonalazó 40 perces üzenetétől gondosan különválasztva, mintegy kétperces utószóként — mint mondotta — „személyes megjegyzések” formájában, csupán általánosságban érintette a Watergate-ügyet. Rendkívüli nyomatékkal aláhúzta: „Miként a törvényhozás minden tagját, engem is megválasztottak arra a hivatalra, amelyet betöltök ... azért választottak meg, hogy legjobb tudásom szerint lássam el feladatomat. És azt akarom, hogy tudják: semmiképpen sincs szándékomban otthagyni azt a feladatot, amelynek elvégzésére a nép megválasztott.” Kormányzatának legfontosabb célkitűzéseit vázolva az elnök csak közvetve utalta lemondását, illetve elmozdítását sürgető felhívásokra. Kijelentette: „Elnökségem öt éve alatt egy minden más kérdést háttérbe szorító célt tartottam szem előtt: a világbéke olyan nemzetközi rendszerének kiépítését, amely a jövő nemzedékeit megszabadítja a háború korbácsától. Megértem, hogy másoknak másféle fontossági sorrendjük van. Az én elsődleges célkitűzésem azonban ez volt és ez is marad. Azt remélem, hogy ez lesz nyolcéves elnökségem legfontosabb hagyatéka.” Az elnöksége „nyolc évére”, vagyis második mandátuma hátralevő három évének kitöltésére irányuló szándék kinyilvánítását a republikánus padsorokban és a karzaton nagy tapsvihar fogadta. Frixon kongresszusi üzenete csupán két újdonságot tartalmazott. Bejelentette: „arab barátai” személyesen biztosították, hogy az olajtermelő országok legközelebbi jövőben tartandó értekezletükön megvitatják az Egyesült Államokkal szemben fennálló arab olajembargó „sürgős feloldásának” kérdését. Az elnök kijelentette: „Az örökös borúlátás vészmadarainak próféciáival szemben közölhetem önökkel, hogy 1974-ben nem lesz gazdasági visszaesés az Egyesült Államokban.” Ezt a kinyilatkoztatást Nixon nem támasztotta alá, de megígérte, hogy az ország „minden erőforrását latba veti a munkaalkalmak megvédelmezésére”. Az elnök az energiaválság okozta problémák megoldását állította belpolitikai programjának első és legfontosabb helyére. Különös nyomatékkal emlékeztetett ötéves kormányzásának eredményeire, mintegy mandátumának újramegerősítését kérve választóitól. „Személyes megjegyzésével”, hogy „elég volt egy Watergate-év, s ezt az ügyet most már le kell zárni” — azt a reményét érzékeltette, hogy egész kormányzása megítélésében a Watergate csupán „történelmi széljegyzet” lesz. Nixon egész kongresszusi üzenetén végigvonult az a gondolat, hogy az amerikai társadalom előtt álló problémák megoldását illetően „békében minden lehetséges — béke nélkül semmi sem”. Ebben a vonatkozásban központba állította a szovjet—amerikai békeegyüttműködést, mondván: „kapcsolatainkban fordulatot tettünk a konfrontációtól a tárgyalások felé, és a II. világháború óta most először a világ két legerősebb hatalma együtt dolgozik a világbéke érdekében”. Hangoztatta azonban, hogy a „béke rendjének kiépítése közben szükség van az USA katonai erejének fenntartására”. Horst Sindermann életrajza Horst Sindermann, a Német Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsának elnöke 1915. szeptember 5-én született Drezdában. 1929-ben lépett a Német Kommunista Ifjúsági Szövetségbe. 1933-ban antifasiszta tevékenység miatt letartóztatták és 9 hónapi börtönbüntetésre ítélték. 1935-ben 6 évi fegyházbüntetésre ítélték. Fegyházbüntetésének letöltése után 1945-ig a sachsenhauseni és a mauthauseni koncentrációs táborokban raboskodott. 1945. és 1947. között a drezdai és karl-marx-stadti megyei pártlap főszerkesztője, majd 1950-ig a járási pártbizottság első titkára Karl- Marx-Stadtban és Lipcsében. 1950-től 1953-ig a Halle megyei pártlap — a Freiheit — főszerkesztője. 1954. és 1963. között a NSZEP KB agitációs és propagandaosztályának vezetője, 1959-ben a KB póttagjának, 1963-ban a KB tagjának és a PB póttagjának választották, 1967-től a Politikai Bizottság tagja. 1963-tól 1971-ig a Halle megyei Pártbizottság első titkára volt. 1971. május 12-én az NDK Minisztertanácsának elnökhelyettesévé, 1973. október 3-án pedig az NDK Minisztertanácsának elnökévé választották. 1963-tól az NDK Népi Kamarájának tagja. Több magas állami kitüntetés tulajdonosa. RÖVIDÉN • RÖVIDEN • RÖVIDEN • RÖVIDEN • RÖVIDEN A Szovjetunió és Kuba képviselői csütörtökön légi szállítási megállapodást írtak alá Havannában. Csütörtökön visszaérkezett Saigonba a Kínai Népköztársaság által ugyanaznap szabadon bocsátott 5 dél-vietnami katona, akik a Paracel-szigetek körül január 19—20-án lezajlott összecsapás során estek kínai fogságba. Raymond Guyotnak, az FKP KB tagjának, a francia és a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom kiemelkedő alakjának a Szovjetunió párizsi nagykövetségén átnyújtották a Népek Barátsága Érdemrendet. Gyenes András, az MSZMP Központi Bizottsága külügyi osztályának vezetője január 28—31. között megbeszéléseket folytatott Bukarestben a pártközi együttműködés kérdéseiről. Ott-tartózkodása során fogadta Stefán Andrei, a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának titkára. Gyenes András csütörtökön hazaérkezett Budapestre. Csütörtökön a japán fővárosban véget ért az ország legnagyobb ellenzéki pártja, a Japán Szocialista Párt 37. kongresszusa. Január 25-én, 68 éves korában meghalt Vang Csia-hsziang, a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának tagja. Husszein jordániai Uralkodó szerdán meglepetésszerű látogatásra Londonba érkezett. Magánjellegűnek minősített útja programjában szerepel egy találkozó Heath brit miniszterelnökkel is. A hivatalos látogatáson Daccában tartózkodó Joszip Broz Tito jugoszláv államfő és Mudzsibur Rahman sejk, a Banglades Népi Köztársaság miniszterelnöke szerdán több mint másfél órás megbeszélést tartott. A tervezett ütemben, sőt egyes jelentések szerint valamivel gyorsabban halad az egyiptomi ésaz izraeli csapatok szétválasztása a Szuezi-csatorna nyugati partjára behatott izraeli erők kivonása. Az NDK ipara Az első német munkás-paraszt állam — a Német Demokratikus Köztársaság — gazdasági sikerei nemcsak a szocialista országok, de a világgazdasági szempontból is számottevőek. A bruttó árutermelés tekintetében a világ első tíz állama között található. Az 1949. október 7-én a legyőzött fasiszta Németország keleti részén alakult meg a 108 298 km 2 területű NDK. Lakóinak száma 17,4 millió, 58%-a munkaképes korú, 23%-a gyermek és 19%-a pedig nyugdíjas. A két német állam (NDK, NSZK) megalakulásával felbomlottak a történelmileg kialakult gazdasági kapcsolatok, a nyugati alapanyagipar elszakadt a főleg feldolgozó iparral rendelkező keleti területektől. Az NDK kormányának első feladata a feldolgozó ipar üzemeltetése, az önálló nyersanyagbázis, energetikai rendszer és a nehézipar megteremtése, ezért az ipari beruházások 80%-át a nehéziparra fordították. Az NDK iparát a nagyfokú koncentráltság jellemzi, az ezernél több dolgozót foglalkoztató üzemekben a munkások és az alkalmazottak több, mint 67%-a dolgozik, az ipari össztermék kétharmadát állítják elő. A lakosság közszükségleti és iparcikkellátása szempontjából fontos szerepet töltenek be a kis-és a középüzemek. Energiagazdálkodás és részben a vegyipar alapja a barnaszén, amelyet főleg külszíni fejtéssel termelnek ki. Az egy főre jutó villamosenergia-termelés tekintetében első a szocialista országok viszonylatában (kb. 4100 kWa), demegelőzi a legfőbb fejlett európai tőkés országot is. A vas- és acéltermelés az NDK által épített kohászati kombinátokban folyik, főleg import alapanyagok, (szovjet vasérc, lengyel koksz) felhasználásával. Mivel a termelt nyersvas (2,0 mill. t) és nyersacél (5,4 mill. t) mennyisége a feldolgozó ipar szükségletét nem elégíti ki, ezért az NDK behozatalra szorul ezekből az alapanyagokból is. Az ipar legfontosabb ága a fémfeldolgozó gép műszer- és elektrotechnikai ipar, valamint az optikai cikkek gyártása. Fontos vegyipari bázis az Odera-parti Schwedt, ahol a Szovjetunióból származó kőolajat dolgozzák fel. Az évszázados termelési hagyományokkal rendelkező textilipar importból származó természetes és hazai előállítású szintetikus nyersanyagokat dolgoz fel. A világhírű könyv- és nyomdaipar telephelyei Berlin, Leipzig, Dresden. Az NIK gazdasága fontos szerepet tölt be a KGST integrációjában. A többi KGST-tagországgal — így hazánkkal is — termelési együttműködési, munkamegosztási, választékcsere-bővítési egyezményekkel biztosítja a gazdasági lehetőségek jobb kihasználását. A Barnaszén A Vasérc 22 SóA Hőerőmű [§ Atomerőmű ■ Vaskohászat (•] Gépgyártás H Hajógyártás □ Finommechanikai S] Optikai ipari Par (X Kőolaj-finomító S) Vegyipar (§} Textilipar □ Élelmiszeripar