Hajdú-Bihari Napló, 1976. május (33. évfolyam, 103-127. szám)
1976-05-01 / 103. szám
Kádár János és Lázár György fogadta Genschert Befejeződtek a magyar-nyugatnémet tárgyalások Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára pénteken a Központi Bizottság székházában fogadta Hans-Dietrich Genschert, a Német Szövetségi Köztársaság alkancellárját és külügyminiszterét. Lázár György, a Minisztertanács elnöke — ugyancsak pénteken — szintén fogadta Hans-Dietrich Genschert, az Országházban. A találkozókon jelen volt Pója Frigyes külügyminiszter, Hamburger László, a Magyar Népköztársaság bonni nagykövete, illetve Herman Kersting, a Német Szövetségi Köztársaság budapesti nagykövete. Hans-Dietrich Genscher pénteken délután elutazott Budapestről. Hans-Dietrich Genscherrel együtt elutazott felesége, valamint kísérete is. Búcsúztatásukra a Ferihegyi repülőtéren megjelent Pója Frigyes és felesége, Nagy János külügyminiszter-helyettes és a külügyminisztérium több vezető munkatársa. Jelen volt a búcsúztatásnál Hamburger László, a Magyar Népköztársaság bonni nagykövete és Hermann Kersting, a Német Szövetségi Köztársaság budapesti nagykövete is. (MTI) A nyugatnémet külügyminisztert fogadja Kádár János Átadták a vekeri pihenőközpontot Mint már lapunkban több ízben beszámoltunk róla, Debrecen környékén több olyan üdülési, pihenési körzet kialakítása van folyamatban, amelyek a természeti adottságokban viszonylag szerény lehetőségekkel rendelkező város lakosságának kulturált pihenési igényét kielégítik. Ennek az ezredfordulóig megvalósítandó tervnek első állomását jelentette a pénteken átadott Vekeri-tó és a mellette kialakított pihenőközpont. A város lakossága tehát közeli pihenő területtel gazdagodott, amelynek központja a Hosszúpályi út mellett levő Erdőspuszta és a régi sásos, mocsaras területen kialakított csónakázótó. Mint ahogy Termann István, a Felső-tiszai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság igazgatóját megnyitó beszédében hangsúlyozta, a most átadásra került vekeri központ egy nagyszabású terv első állomását jelenti, amely több szerv és intézmény közös összefogásával, lelkiismeretes munkájával valósult meg. A megnyitó ünnepség vendégei — köztük Balogh Mihályné, az MSZMP KB tagja, Sikula György, az MSZMP Hajdú-Bihar megyei Bizottsága első titkára, Gál István, a megyei tanács elnökhelyettese, dr. Postás Sándor, a Debrecen városi Pártbizottság első titkára és dr. Ács István, a Debrecen városi Tanács elnöke — előtt Termann István ismertette a már elkészült létesítményeket és a nagyszabású program jövőben megvalósuló terveit. — Elkészült a 16 hektáros csónakázótó — mondta beszédében Termann István. — Ugyancsak elkészült a Felső-tiszai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság tervezésében és kivitelezésében a csónakház és a büfé, ez utóbbit a debreceni ÁFÉSZ üzemelteti. Bár a tóban egyelőre nem lehet fürödni, a napozó vendégek felüdülését bizonyára jól szolgálják a csónakház mellett létesített zuhanyozók. Későbbi terveinkben szerepel egy idényjellegű kemping, nyári üdülőtábor, sportpályák, erdei tornapályák építése, valamint a Hosszúpályi út keleti oldalán levő dombos részen a már elkészült szánkópálya mellett sífutópálya és a lovaglás céljait biztosító lovasfogadó megépítése. Az erdőgazdaság igazgatója köszönetet mondott a pihenőközpont létesítésében kiemelkedő munkát végzett szerveknek, intézményeknek. Ezután Termann István átadta Debrecen város lakosságának a pihenőközpontot, amelyet a város dolgozói nevében dr. Kovács Imre, a Debrecen városi Tanács elnökhelyettese vett át. Dr. Kovács Imre rövid beszédében méltatta azt a fontos szerepet, amelyet az új központ és a hozzákapcsolódó létesítmények, az emberi környezet védelmében, az egészséges és kulturális pihenési lehetőségek megteremtésében jelentenek. Ezután az építésben kiemelkedő szerepet vállalt dolgozóknak emléklapokat és jutalmakat adtak át, majd a jelenlevőknek bemutatták a létesítményeket és a tó vizén hajómodellező bemutatót tartottak. Bár a megnyitó ünnepség alatt a májusi napsugár csak néha-néha törte át a felhőket, a remélt jó időjárás valószínűleg minél több Debrecenivel ismerteti meg az erdős, ligetes környezetben fekvő új létesítményt, amely a Nyugati utcától induló Mikepércsi és Hosszúpályi út vonalán haladó autóbuszvonallal a városból is rövid idő alatt elérhető. HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ - 1976. MÁJUS 1. Meghalt Nádasdi Péter Április 30-án szívroham következtében váratlanul elhunyt Veres Péter fia, Nádasdi Péter író és újságíró. 1945-ben Balmazújvároson a Kommunista Párt első, helyi titkáraként szervezte, irányította a földosztást, majd Budapestre került, ahol 17 évig különböző országos, napi- és hetilapoknak dolgozott. Az egész országot bejárva figyelte és örökítette meg riportokban a szocializmus hétköznapjait, főként a falu életének változásait. Újságírói tevékenysége alatt több kisregénye jelent meg, köztük a legemlékezetesebb, a Szövetkezeti emberek. A Képes Újság főszerkesztő helyetteseként vonult nyugdíjba, de a tollat nem tette le, visszajött falujába, Balmazújvárosba és olyan önéletrajzi sorozat megírásába kezdett, amely bemutatta volna Veres Péter politikai pályafutását is. Csak az első kötet, a Tölgyfa árnyékában láthatott napvilágot ebből a visszaemlékező, de az irodalomtörténetnek mindenképp hasznos vállalkozásból. A Holdudvarban című II. kötet a Ferenchegyi estékkel együtt már csak megkezdett könyv marad, mint ahogy az Esszék és tanulmányok is. Nemcsak úgy gondozta édesapja mai napig feldolgozatlan irodalmi hagyatékát, hogy hozzáférhetővé tette az újságok, irodalmi lapok számára, de minden találkozóra elment — Magyarország legtávolesőbb falvai hívták — ahol Veres Péterről hallani akartak. Cikkeit, emlékező prózáit a Hajdú-Bihari Napló az utóbbi években rendszeresen közölte, egyre termékenyebb kedvvel írt: szemmel tartotta faluja életét. A Szocialista Hazáért Érdemrend, valamint a Munka Érdemrend kétszeres kitüntetettje volt. Kádár János angyalföldön Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára — Katona Imrének, a budapesti pártbizottság első titkárának társaságában — május 1. előestéjén ellátogatott Angyalföldre. A vendégeket a XIII. kerületi pártbizottság székházában a kerületi pártbizottság titkárai, állami és tömegszervezeti vezetők fogadták. Kovács Károly, a XIII. kerületi pártbizottság első titkára tájékoztatót adott a kerület dolgozóinak május 1-i ünnepi felkészüléséről, a IV. ötéves tervben elért munkasikerekről, illetve a kongresszusi munkaverseny eredményeiről. Kádár János ellátogatott a Magyar Hajó- és Darugyárba. A vendégek találkoztak a vállalat párt-, gazdasági és társadalmi szerveinek vezetőivel és a szocialista brigádok képviselőivel. A gyár vezetői beszámoltak az üzemben érvényesülő jó légkörről, az utóbbi időben elért eredményeikről, amelyeket az is érzékeltet, hogy elnyerték a Vasas Szakszervezet elnöksége és a Kohó- és Gépipari Minisztérium oklevelét. A találkozón felelevenítették a régebbi május elsejékkel kapcsolatos emlékeiket, majd az idei május elseje méltó megünneplésére történő előkészületekről szóltak. A Központi Bizottság első titkára felkereste a Kender- és Jutagyárat, ahol a pártbizottság titkára és a vezérigazgató köszöntötte és tájékoztatta a vendégeket a vállalat helyzetéről, majd kalauzolta őket az üzemben. Kádár János mindkét üzemben nagy megelégedéssel szólt a látottakról, a dogozók eredményes munkájáról. Elismerését és jókívánságait fejezte ki a termelőmunkában elért sikereikért. Emlékeztetett a két üzem dolgozóinak a munkásmozgalomban betöltött szerepére, forradalmi hagyományaira, s szólt azokról a jelentős feladatokról, amelyek a fejlett szocialista társadalom építésének jelenlegi szakaszában előttük állnak. Heti világhíradó Néhány napba sűrűsödve annyi fontos esemény történt, hogy hatásuk hosszú időre emlékezetessé teszi ezt a rövid hetet. Vissza fognak emlékezni rá az olaszok éppúgy, mint a portugálok, Rhodesia fehér telepesei csakúgy, mint az amerikai demokrata párti elnökjelöltek. Időrendben is a portugál eseményeké az elsőség. A választásokon a baloldal szempontjából tekintve igen szép eredmény született, hiszen a szocialista és a kommunista párt együttvéve a szavazatok és a mandátumok többségét szerezte meg. A gondok forrása viszont az, hogy Soares szocialista pártvezér hallani sem akar a kommunistákkal való együttműködésről, ezzel pedig a portugál reakció és az atlanti hatalmak malmára hajtja a vizet. Világosan látható persze, hogy Soares magatartására döntő hatással voltak és vannak az amerikai fenyegetőzések: nem tűrnék el egy NATO-ország kormányában sem a kommunisták jelenlétét! A választások után az eddigi Azevedo-kormánynak helyén kellene maradnia a két hónap múlva esedékes köztársasági elnökválasztásig, de a demokrata néppárt és Cameiro pártja, máris hátat akar fordítani a kabinetnek, mert abban egy ideig így megmaradna a kommunisták — igaz, szerény — képviselete, és mert ezzel akarja rászorítani Soarest egy másik koalíció létrehozására. Dél-Európa más országaiban is dúlnak politikai viharok. Spanyolországban forró május elsejére készülnek a dolgozók százezrei, munkabeszüntetésekre került sor ezekben a napokban. A munkásosztály nyomásának súlyát azon is le lehetett mérni, hogy Arias Navarro miniszterelnök a spanyol televízió által is közvetített beszédében kénytelen volt megtenni az első, halvány és félénk politikai ígéreteket: az ősszel népszavazást rendeznek a trónöröklési rendről, jövőre pedig parlamenti választásokat helyezett kilátásba. Olaszországban a Moro-kormány kenyértörésre akarta vinni a dolgot. Olvastam olyan magyarázatot is, hogy azért kellett sürgősen eljutni a parlament feloszlatásáig, az új választások kiíratásáig, mert ezután már nem lehet parlamenti vizsgálóbizottságot kiküldeni a Lockheed-botrány olasz részleteinek kinyomozására. Az amerikai sajtó állításai szerint a közelmúltban egy olasz miniszterelnök tetemes summákat vett volna fel a híres repülőgépgyártól a Herculesrepülőgépekre leadott olasz megrendelések fejében. (Az embernek az jut eszébe a Herkulessel kapcsolatban, hogy az a görög mitológia szerint gyorsan kitakarította Augias istállóját. Most fordítva, éppen a Lockheedék Hercules-gépe miatt lett sok ország politikai élete — Augias istállója.) Természetesen az olasz válság okai mélyebbek: társadalmiak, politikaiak és gazdaságiak egyaránt. A megoldás nem lehet más, mint az olasz kommunisták bevonása a kormányba. De itt is jelentkezik az amerikai fenyegetés: Washington legkevésbé Rómában tűrne meg kommunista minisztereket... A Time — e tekintélyes amerikai hírmagazin — legutóbbi számában a FIAT vezérigazgatója, Agnelli bizonygatta egy interjúban, hogy nem kell félni a kommunistáktól, s hogy rájuk igenis szükség van az olaszországi rendcsinálásban ... Kissinger amerikai külügyminiszter a héten Afrikában tartózkodott. Nem tudta tartani azt a tempót, hogy egy nap egy ország. Zaire-ra több jutott, nem éppen Kissinger akaratából, hanem azért, mert a következő állomásról, Accrából lemondó távirat érkezett. Közölték, hogy egészségi állapota miatt a ghánai államfő nem tudja fogadni az amerikai külügyminisztert ... Kissinger egyébként korábbi megnyilatkozásaiban állást foglalt a rhodesiai helyzetben. Figyelmeztette a Salisbury-i fehér telepeseket, hogy a színes bőrű őslakosság képviselete nélkül tartósan nem kormányozhatnak. Ian Smith erre sürgősen behívott néhány törzsfőnököt kabinetjébe. Érdekes volt Kissinger állásfoglalásának visszhangja a különösen érdekelt Londonban: egyebek szerint tulajdonképp összehangolt amerikai—angol lépésről van szó Rhodesia megmentésére, a szélsőséges reakció viszont támadja Kissingert, amiért „támogatja a néger nacionalizmust”, a tőkés körök szerint viszont „már késő” ... Végül emeljük ki a Közel-Kelettel kapcsolatban a Szovjetunió nagy horderejű diplomáciai kezdeményezését: a szovjet kormány javasolta, hogy újítsák fel a genfi békeértekezlet munkáját. Figyelemre méltó a javaslat korrektsága: a Szovjetunió a genfi értekezlet munkáját két szakaszban képzeli, a kezdő szakaszban meg lehetne oldani a szervezeti kérdéseket, a másodikban látná el a konferencia a maga alapvető feladatát, a rendezés lényegi elemeinek megtalálását. Moszkvában magától értetődőnek tartják, hogy a konferencia mindkét szakaszában ott kell lenniök Genfben és részt kell venniök az értekezlet munkájában a Palesztinai Felszabadítási Szervezet képviselőinek is. " Felmentés, kitüntetés Szeifert Imre elvtársat, a Hortobágyi Állami Gazdaság igazgatóját, aki több mint 22 évig dolgozott az állami gazdaságokban és 16 éven keresztül volt az ország legnagyobb állami gazdaságának igazgatója, saját kérelmére felmentették igazgatói funkciójából. Szeifert Imre a jövőben más fontos gazdasági területen fog dolgozni. Az állami gazdaságban eltöltött több mint két évtizedes munkájának elismeréséül a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Szeifert Imrének a Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetést adományozta. A kitüntetést pénteken délelőtt a gazdaság központjában tartott bensőséges ünnepség keretében Sikula György a megyei pártbizottság első titkára nyújtotta át.