Hajdú-Bihari Napló, 1976. május (33. évfolyam, 103-127. szám)

1976-05-01 / 103. szám

Kádár János és Lázár György fogadta Genschert Befejeződtek a magyar-nyugatnémet tárgyalások Kádár János, a Magyar Szocialis­ta Munkáspárt Központi Bizottsá­gának első titkára pénteken a Köz­ponti Bizottság székházában fogadta Hans-Dietrich Genschert, a Német Szövetségi Köztársaság alkancellár­­ját és külügyminiszterét. Lázár György, a Minisztertanács elnöke — ugyancsak pénteken — szintén fogadta Hans-Dietrich Genschert, az Országházban. A találkozókon jelen volt Pója Fri­gyes külügyminiszter, Hamburger László, a­ Magyar Népköztársaság bonni nagykövete, illetve Herman Kersting, a Német Szövetségi Köz­társaság budapesti nagykövete. Hans-Dietrich Genscher pénte­ken délután elutazott Budapestről. Hans-Dietrich Genscherrel együtt elutazott felesége, valamint kísérete is. Búcsúztatásukra a Ferihegyi re­pülőtéren megjelent Pója Frigyes és felesége, Nagy János külügymi­niszter-helyettes és a külügymi­nisztérium több vezető munkatársa. Jelen volt a búcsúztatásnál Ham­burger László, a Magyar Népköz­­társaság bonni nagykövete és Her­mann Kersting, a Német Szövetségi Köztársaság budapesti nagykövete is. (MTI) A nyugatnémet külügyminisztert fogadja Kádár János Átadták a vekeri pihenőközpontot Mint már lapunkban több ízben beszámoltunk róla, Debrecen kör­nyékén több olyan üdülési, pihenési körzet kialakítása van folyamatban, amelyek a természeti adottságok­ban viszonylag szerény lehetőségek­kel rendelkező város lakosságának kulturált pihenési igényét kielégí­tik. Ennek az ezredfordulóig meg­valósítandó tervnek első állomását jelentette a pénteken átadott Veke­­ri-tó és a mellette kialakított pihe­nőközpont. A város lakossága tehát közeli pihenő területtel gazdagodott, amelynek központja a Hosszúpályi út mellett levő Erdőspuszta és a régi sásos, mocsaras területen ki­alakított csónakázótó. Mint ahogy Termann István, a Felső-tiszai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság igazgatóját megnyitó be­szédében hangsúlyozta, a most át­adásra került vekeri központ egy nagyszabású terv első állomását jelenti, amely több szerv és in­tézmény közös összefogásával, lel­kiismeretes munkájával valósult meg. A megnyitó ünnepség vendégei — köztük Balogh Mihályné, az MSZMP KB tagja, Sikula György, az MSZMP Hajdú-Bihar megyei Bizottsága első titkára, Gál István, a megyei tanács elnökhelyettese, dr. Postás Sándor, a Debrecen váro­si Pártbizottság első titkára és dr. Ács István, a Debrecen városi Ta­nács elnöke — előtt Termann István ismertette a már elkészült létesít­ményeket és a nagyszabású prog­ram jövőben megvalósuló terveit. — Elkészült a 16 hektáros csóna­kázótó — mondta beszédében Ter­mann István. — Ugyancsak elké­szült a Felső-tiszai Erdő- és Fafel­dolgozó Gazdaság tervezésében és kivitelezésében a csónakház és a büfé, ez utóbbit a debreceni ÁFÉSZ üzemelteti. Bár a tóban egyelőre nem lehet fürödni, a napozó vendé­gek felüdülését bizonyára jól szol­gálják a csónakház mellett létesí­tett zuhanyozók. Későbbi terveink­ben szerepel egy idényjellegű kem­ping, nyári üdülőtábor, sportpályák, erdei tornapályák építése, vala­mint a Hosszúpályi út keleti oldalán levő dombos részen a már elkészült szánkópálya mellett sífutópálya és a lovaglás céljait biztosító lovasfoga­dó megépítése. Az erdőgazdaság igazgatója kö­szönetet mondott a pihenőközpont létesítésében kiemelkedő munkát végzett szerveknek, intézmények­nek. Ezután Termann István átadta Debrecen város lakosságának a pi­henőközpontot, amelyet a város dolgozói nevében dr. Kovács Imre, a Debrecen városi Tanács elnökhe­lyettese vett át. Dr. Kovács Imre rövid beszédében méltatta azt a fon­tos szerepet, amelyet az új központ és a hozzákapcsolódó létesítmények, az emberi környezet védelmében, az egészséges és kulturális pihenési le­hetőségek megteremtésében jelen­tenek. Ezután az építésben kiemelkedő szerepet vállalt dolgozóknak emlék­lapokat és jutalmakat adtak át, majd a jelenlevőknek bemutatták a létesítményeket és a tó vizén hajó­modellező bemutatót tartottak. Bár a megnyitó ünnepség alatt a májusi napsugár csak néha-néha törte át a felhőket, a remélt jó időjárás való­színűleg minél több Debrecenivel ismerteti meg az erdős, ligetes kör­nyezetben fekvő új létesítményt, amely a Nyugati utcától induló Mi­­kepércsi és Hosszúpályi út vonalán haladó autóbuszvonallal a városból is rövid idő alatt elérhető. HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ - 1976. MÁJUS 1. Meghalt Nádasdi Péter Április 30-án szívroham követ­keztében váratlanul elhunyt Veres Péter fia, Nádasdi Péter író és új­ságíró. 1945-ben Balmazújvároson a Kommunista Párt első, helyi titká­raként szervezte, irányította a föld­osztást, majd Budapestre került, ahol 17 évig különböző országos, na­pi- és hetilapoknak dolgozott. Az egész országot bejárva figyelte és örökítette meg riportokban a szo­cializmus hétköznapjait, főként a falu életének változásait. Újságírói tevékenysége alatt több kisregénye jelent meg, köztük a legemlékeze­tesebb, a Szövetkezeti emberek. A Képes Újság főszerkesztő he­lyetteseként vonult nyugdíjba, de a tollat nem tette le, visszajött falu­jába, Balmazújvárosba és olyan ön­életrajzi sorozat megírásába kez­dett, amely bemutatta volna Veres Péter politikai pályafutását is. Csak az első kötet, a Tölgyfa ár­nyékában láthatott napvilágot eb­ből a visszaemlékező, de az iroda­lomtörténetnek mindenképp hasz­nos vállalkozásból. A Holdudvarban című II. kötet a Ferenchegyi esték­kel együtt már csak megkezdett könyv marad, mint ahogy az Esszék és tanulmányok is. Nemcsak úgy gondozta édesapja mai napig fel­dolgozatlan irodalmi hagyatékát, hogy hozzáférhetővé tette az újsá­gok, irodalmi lapok számára, de minden találkozóra elment — Ma­gyarország legtávolesőbb falvai hív­ták — ahol Veres Péterről hallani akartak. Cikkeit, emlékező prózáit a Haj­dú-Bihari Napló az utóbbi években rendszeresen közölte, egyre termé­kenyebb kedvvel írt: szemmel tar­totta faluja életét. A Szocialista Hazáért Érdemrend, valamint a Munka Érdemrend két­szeres kitüntetettje volt. Kádár János angyalföldön Kádár János, az MSZMP Közpon­ti Bizottságának első titkára — Ka­tona Imrének, a budapesti pártbi­zottság első titkárának társaságá­ban — május 1. előestéjén ellátoga­tott Angyalföldre. A vendégeket a XIII. kerületi pártbizottság szék­házában a kerületi pártbizottság titkárai, állami és tömegszervezeti vezetők fogadták. Kovács Károly, a XIII. kerületi pártbizottság első titkára tájékoztatót adott a kerület dolgozóinak május 1-i ünnepi fel­készüléséről, a IV. ötéves tervben elért munkasikerekről, illetve a kongresszusi munkaverseny ered­ményeiről. Kádár János ellátogatott a Ma­gyar Hajó- és Darugyárba. A ven­dégek találkoztak a vállalat párt-, gazdasági és társadalmi szerveinek vezetőivel és a szocialista brigádok képviselőivel. A gyár veze­tői beszámoltak az üzemben érvényesülő jó légkörről, az utóbbi időben elért eredményeik­ről, amelyeket az is érzékeltet, hogy elnyerték a Vasas Szakszervezet elnöksége és a Kohó- és Gépipari Minisztérium oklevelét. A találko­zón felelevenítették a régebbi má­jus elsejékkel kapcsolatos emlékei­ket, majd az idei május elseje mél­tó megünneplésére történő előké­születekről szóltak. A Központi Bizottság első titká­ra felkereste a Kender- és Jutagyá­rat, ahol a pártbizottság titkára és a vezérigazgató köszöntötte és tá­jékoztatta a vendégeket a vállalat helyzetéről, majd kalauzolta őket az üzemben. Kádár János mindkét üzemben nagy megelégedéssel szólt a látot­takról, a dogozók eredményes mun­kájáról. Elismerését és jókívánsá­gait fejezte ki a termelőmunkában elért sikereikért. Emlékeztetett a két üzem dolgozóinak a munkásmozga­lomban betöltött szerepére, forra­dalmi hagyományaira, s szólt azok­ról a jelentős feladatokról, amelyek a fejlett szocialista társadalom épí­tésének jelenlegi szakaszában előt­tük állnak. Heti világhíradó Néhány napba sűrűsödve annyi fontos esemény történt, hogy hatá­suk hosszú időre emlékezetessé te­szi ezt a rövid hetet. Vissza fognak emlékezni rá az olaszok éppúgy, mint a portugálok, Rhodesia fehér telepesei csakúgy, mint az ameri­kai demokrata párti elnökjelöltek. Időrendben is a portugál esemé­nyeké az elsőség. A választásokon a baloldal szempontjából tekintve igen szép eredmény született, hi­szen a szocialista és a kommunis­ta párt együttvéve a szavazatok és a mandátumok többségét szerezte meg. A gondok forrása viszont az, hogy Soares szocialista pártvezér hallani sem akar a kommunisták­kal való együttműködésről, ezzel pedig a portugál reakció és az at­lanti hatalmak malmára hajtja a vizet. Világosan látható persze, hogy Soares magatartására döntő hatással voltak és vannak az ame­rikai fenyegetőzések: nem tűrnék el egy NATO-ország kormányában sem a kommunisták jelenlétét! A választások után az eddigi Azevedo-kormánynak helyén kel­lene maradnia a két hónap múlva esedékes köztársasági elnökválasz­tásig, de a demokrata néppárt és Cameiro pártja, máris hátat akar fordítani a kabinetnek, mert abban egy ideig így megmaradna a kom­munisták — igaz, szerény — kép­viselete, és mert ezzel akarja rá­szorítani Soarest egy másik koalí­ció létrehozására. Dél-Európa más országaiban is dúlnak politikai viharok. Spanyol­­országban forró május elsejére ké­szülnek a dolgozók százezrei, mun­kabeszüntetésekre került sor ezek­ben a napokban. A munkásosztály nyomásának súlyát azon is le lehe­tett mérni, hogy Arias Navarro mi­niszterelnök a spanyol televízió ál­tal is közvetített beszédében kény­telen volt megtenni az első, hal­vány és félénk politikai ígéreteket: az ősszel népszavazást rendeznek a trónöröklési rendről, jövőre pedig parlamenti választásokat helyezett kilátásba. Olaszországban a Moro-kormány kenyértörésre akarta vinni a dol­got. Olvastam olyan magyarázatot is, hogy azért kellett sürgősen el­jutni a parlament feloszlatásáig, az új választások kiíratásáig, mert ez­után már nem lehet parlamenti vizsgálóbizottságot kiküldeni a Lockheed-botrány olasz részletei­nek kinyomozására. Az amerikai sajtó állításai szerint a közelmúlt­ban egy olasz miniszterelnök tete­mes summákat vett volna fel a hí­res repülőgépgyártól a Hercules­­repülőgépekre leadott olasz meg­rendelések fejében. (Az embernek az jut eszébe a Herkulessel kap­csolatban, hogy az a görög mito­lógia szerint gyorsan kitakarította Augias istállóját. Most fordítva, ép­pen a Lockheedék Hercules-gépe­­ miatt lett sok ország politikai élete — Augias istállója.) Természetesen az olasz válság okai mélyebbek: társadalmiak, po­litikaiak és gazdaságiak egyaránt. A megoldás nem lehet más, mint az olasz kommunisták bevonása a kormányba. De itt is jelentkezik az amerikai fenyegetés: Washington legkevésbé Rómában tűrne meg kommunista minisztereket... A Time — e tekintélyes amerikai hírmagazin — legutóbbi számában a FIAT vezérigazgatója, Agnelli bizonygatta egy interjúban, hogy nem kell félni a kommunistáktól, s hogy rájuk igenis szükség van az olaszországi rendcsinálásban ... Kissinger amerikai külügymi­niszter a héten Afrikában tartóz­kodott. Nem tudta tartani azt a tempót, hogy egy nap­­ egy or­szág. Zaire-ra több jutott, nem ép­pen Kissinger akaratából, hanem azért, mert a következő állomásról, Accrából lemondó távirat érkezett. Közölték, hogy egészségi állapota miatt a ghánai államfő nem tudja fogadni az amerikai külügyminisz­tert ... Kissinger egyébként korábbi meg­nyilatkozásaiban állást foglalt a rhodesiai helyzetben. Figyelmeztet­te a Salisbury-i fehér telepeseket, hogy a színes bőrű őslakosság kép­viselete nélkül tartósan nem kor­mányozhatnak. Ian Smith erre sür­gősen behívott néhány törzsfőnököt kabinetjébe. Érdekes volt Kissin­ger állásfoglalásának visszhangja a különösen érdekelt Londonban: egyebek szerint tulajdonképp össze­hangolt amerikai—angol lépésről van szó Rhodesia megmentésére, a szélsőséges reakció viszont támad­ja Kissingert, amiért „támogatja a néger nacionalizmust”, a tőkés kö­rök szerint viszont „már késő” ... Végül emeljük ki a Közel-Kelet­tel kapcsolatban a Szovjetunió nagy horderejű diplomáciai kezde­ményezését: a szovjet kormány ja­vasolta, hogy újítsák fel a genfi bé­keértekezlet munkáját. Figyelemre méltó a javaslat korrektsága: a Szovjetunió a genfi értekezlet mun­káját két szakaszban képzeli, a kezdő szakaszban meg lehetne ol­dani a szervezeti kérdéseket, a má­sodikban látná el a konferencia a maga alapvető feladatát, a rende­zés lényegi elemeinek megtalálását. Moszkvában magától értetődőnek tartják, hogy a konferencia mind­két szakaszában ott kell lenniök Genfben és részt kell venniök az értekezlet munkájában a Paleszti­nai Felszabadítási Szervezet képvi­selőinek is. " Felmentés, kitüntetés Szeifert Imre elvtársat, a Hortobá­gyi Állami Gazdaság igazgatóját, aki több mint 22 évig dolgozott az állami gazdaságokban és 16 éven keresztül volt az ország legnagyobb állami gazdaságának igazgatója, sa­ját kérelmére felmentették igazgatói funkciójából. Szeifert Imre a jövő­ben más fontos gazdasági területen fog dolgozni. Az állami gazdaságban eltöltött több mint két évtizedes munkájának elismeréséül a Magyar Népköztár­saság Elnöki Tanácsa Szeifert Imré­nek a Munka Érdemrend arany fo­kozata kitüntetést adományozta. A kitüntetést pénteken délelőtt a gazda­ság központjában tartott bensőséges ünnepség keretében Sikula György a megyei pártbizottság első titkára nyújtotta át.

Next