Hajdú-Bihari Napló, 1977. július (34. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-03 / 155. szám

an-i hely közelében állt az a ház, melyben jjfc SARKADI IMRE ÍRÓ . ^ született 1921. augusztus 13.— ár­. _1 Emléktáblák nyomában A műemlékekben viszonylag szegény Debrecen gaz­dag irodalmi emlékekben. Irodalmi múzeumunk ugyan még nincs, de csak idő és hely kérdése, hogy legyen. Bízunk is abban, hogy erre is sor kerül hamarosan. A műemlék-albizottság csakúgy, mint az irodalmat szerető közvélemény egyaránt sürgeti irodalmi mú­zeum létrehozását, és ennek lehetőségét elsősorban ott látja, ahol valamelyik Debrecenben született és itt alkotó író élt és alkotott. Különböző tervek vannak. De addig is, amíg a tervek valóra válnak, szükséges megjelölni azokat a lakóépületeket, amelyekben Deb­recen kiemelkedő tehetségű alkotói egykor éltek. Az új Debrecen létrehozása azonban nem kímé­li azokat az épületeket, amelyekben irodalmi nagy­jaink születtek, vagy laktak, hosszabb, rövidebb ideig. Heves vitákat szült — néhány évvel ezelőtt — az úgy­nevezett Kölcsey-ház lebontásának terve. Akadtak, akik egyenesen odáig vitték a vitát, hogy egyáltalán nem is létezett Kölcsey-ház Debrecenben. Hát volt, de már csak volt, mert időközben lebontásra került. A Füvészkert utcában egykor állt lakóépületnek ma már csak az emléktáblája van meg és a Fazekas Mi­hály Gimnázium őrzi az épület deszka- és egyéb faré­szeit, ablakait, ajtókereteit. Mindig gond, hogy hogyan örökítsük meg az olyan helyet, amelyben Debrecen emléket állított egykor benne élt és alkotó tehetsé­geknek. Így jött létre az a gondolat, hogy emléktáb­lával jelöljük meg — az egyébként műemléknek nem nevezhető — lakóépületet. Ezek az emléktáblák ma fehálózzák városunk szinte minden utcáját. De hiába keressük, nem találjuk pl. az 1955-ben a Csapó u. 19. sz. ház falára elhelyezett Vörösmarty-emléktáblát, amely jelezte, hogy abban a házban lakott a Szózat költője 1849-ben. Nehezíti a táblák elhelyezését az a tény, hogy nem egyszer nemcsak a ház tűnik el az új Debrecen építése során, hanem maga az utca is. Meg­változik a terület vonalvezetése. Csak körülbelül lehet rá utalni, hogy itt vagy ott állt az a ház, amelyben élt és alkotott Debrecen kiemelkedő fia. Így vagyunk Sarkadi Imre és Gulyás Pál emléktáb­lájával is. A Hortobágy u. 5. sz. ház falán találjuk meg a képen is látható emléktáblát, rajta a szöveggel: E HELY KÖZELÉBEN ÁLLT AZ A HÁZ, MELYBEN SARKADI IMRE író született 1921. augusztus 13-án. Megjelölte: Debrecen városi Tanács, 1977. .7 EMLÉK NEM PÓTOLJA ÁT MAGÁT.” A Hortobágy utca 5. sz. ház falának nyugatra eső ré­szén elhelyezett emléktábla viszonylag minden oldal­ról jól látható, bár az utca vonalvezetésére merőle­gesen került elhelyezésre. Valamikor azonban a Hor­tobágy utcának a vonalvezetése és a Sarkadi-ház is a megjelölt helyen volt látható. A Hajó u. 12. sz. ház falán — nehezen megtalálha­­tóan — van elhelyezve a másik képen látható emlék­tábla, rajta a következő szöveggel: E HELY KÖZELÉBEN ÁLLT AZ A HÁZ, MELYBEN GULYÁS PÁL (1899—1944) költő lakott, aki a debreceni irodalom népies irányzatának volt a képviselője. Debrecenben született, élt és halt meg 1944-ben. Megjelölte: Debrecen városi Tanács, 1977. Nagyon jogos az a kitétele a táblának, hogy „e hely közelében”. Az utcán sétáló, szemlélődő ember bizony nehezen vagy sehogyan sem bukkan rá a Hajó u. 12. sz. ház falán levő emléktábora. Két épület közötti be­ugró részben helyezték el, valahogyan úgy, hogy se a Hajó utca, se a Bethlen utca felől nem lehet látni. Javasoljuk ezért a tábla áthelyezését a Hajó utcai frontra, ugyanazon háznak a nyugati frontjára, mert akkor inkább megfelel a tábla annak a célnak, amely létrehozta az alkotók emlékének méltó megörökítését. Maga a szándék — az alkotók házának megjelö­lése — önmagában is azt jelzi, hogy megvan a törek­vés Debrecenben. Csokonai, Tóth Árpád, Oláh Gábor, s folytathatnánk még a sort neves íróink, művészeink nevével, emlékének ilyen módon való ápolására. Szük­ségét nem vitathatjuk, a kivitelezésén még lehet és kell is módosítanunk. Hiszen nem elég csak azt mon­danunk vagy írnunk, hogy „e hely közelében”. Érde­mes azt is megmondani, hogy miért. Az utókor szá­mon kéri ezt a miértet tőlünk, mai „debreceniektől”. A válaszunk ma úgy fogalmazható meg, hogy „az új Debrecen” érdekében történt annak a háznak a le­bontása, amelyben egykori alkotónk lakott. Hogy ezt az utókor hogyan értékeli, más kérdés. Érzelmeink nem egyformák, kötődéseink alkotókhoz ízlésnevelő munkánknak is része. Az emlékek ápolása azonban egyértelműen helyes és folytatandó munka. Dr. Nábrádi Mihály MAB-elnök­ ­. MADÁR Milyen furcsa ennek a templomnak a tor­nya, tulajdonképpen nem is torony. A gúla égbetörő négy éle találkozik fönn, de hiá­nyoznak az oldalfalak. Így jól látszik, nem lóg bent harang. De akkor miért hall mégis harangszót? Nem is szólt Teriéknek, hogy eljön sétálni, úgyse veszik észre napközben: otthon van-e vagy nem. Csak vacsorakor keresik, ha nem találják. Éjszaka a legjobb: a veranda télen , jól fűthető, nyáron szellős. Elhozta a dum­á­ját meg a vánkosait hazulról, ezeket engedé­lyezte Gyuszi, a bútorokat kidobta. De ha le­fekszik, úgy érzi, újra Károlyréten van, a ré­gi házban, s nem itt a Rózsadombon, ahová tavaly költözött, miután Gyuszi rábeszélésé­re eladta a házat. — „Mit csinálna ott ma­ma egyedül? Nálunk remekül meglesz. Teri meg a két gyerek majd ajnározza.” — Nincs is semmi baj, nem is tudja, milyen is Teri, milyen Gézuka meg Virág. Nem érti, mit mondanak mert napról-napra rosszabbul hall. Fölfedezte ezt a padot a 11-es busz meg­állójában. Olyan ez, mint régen, mikor vasár­nap kiült a ház előtti kispadra. Innen látni azt a furcsa templomot azzal a furcsa tor­nyával. Gyuszi meg Teri egész nap nincs ott­hon, a két gyerek iskolában vagy napközi­ben. Fölveszi fekete ruháját, csatos fekete lakkcipőjét, megköti fején a fekete selyem­kendőt, s idesétál lentről, a Bimbó útról. Itt, a megállóban rengeteg ember száll le még föl. Főként négy óra után nagy a forgalom. Kár, hogy nem hallja a beszédüket, de néz­ni is érdekes őket. Milyen figurák, teremtőm! A minap jött két nadrágos fiatalember. Csak mikor melléültek, vette észre, hogy egyikük lány. — „Szabad, néni?” — kérdezte a fiú. — „Tehát maga is hallja a harangszót, fiam” — felelte. — Te, ez süket vagy süsü.” — „Hagyjad, Bundi, ne cukkold az öreglányt” mondta a lány. A fiú ordítani kezdett: — „A néni süket?” — „Igen, fiam. Azt hiszem, sü­ket vagyok.” — „Akkor miért nem megy Rá­koskeresztúrra!” — „Milyen túróról be­szélsz?” — A két fiatal nevetni kezdett. — „Ott rengeteg hely van a süketeknek meg a vén spineknek, hallja, nyanyac? Üresek a kripták.” — „Örülök, hogy te is hallod a ha­rangszót, fiam” — felelte! — „Úgy látom, az öreg múmiát jégre kell tenni” — mondta a fiú, s ölébe ültette a lányt. — „Ha zavarja a nénit a smárolás, fordítsa el a fejét vagy to­tyogjon be a templomba” — s nekilátott a lánynak. Jönnek a fiatal mamák kisgyerekükkel. Milyen takarosak itt a gyerekek. S mit ösz­­szefecsegnek! Látja a szájuk mozgásáról, ha nem is érti őket. Jön bottal egy férfi, furcsa, hosszú testű, alacsony, barna kutyájával. Ez is leül mellé megpihenni, nyilván, mert rossz a lába. A férfi beszélgetni szeretne, de nem áll szóba idegen férfival. Egy öregasz­­szony is tartja magát. Elfordul, és a harang­szóra fülel. De egy nap fekete ruhás asszony jött er­refelé. Mindjárt egymásra néztek. Az érkező leült mellé. Sokáig csak nézegették egymást, szó nélkül. Fekete ruhája van az asszonynak, magas szárú fűzős, fekete cipője, kicsit ezüst­tel tarkált fejkendője. Ezt nem érti. Ha fiata­­labbnak látszik is mint ő, megvan ez is het­venkettő: miért nem visel tiszta fekete ken­dőt? „Ugye, nem pesti?” — szólalt meg a jö­vevény. — „Tehát maga is hallja a harang­szót” — válaszolta. Az újonnan érkezett fur­csán nézett rá. — „Mi van a harangszóval?” — „Beszéljen, lelkem, hangosabban. Vagy hajoljon közel a fülemhez. Sajnos rossz a hallásom.” — „Honnan került ide, azt kér­deztem.” — A jövevény a füléhez hajolt, s így megértett mindent, amit ezután mondott, nem is nagyon hangosan, de tagolva. — „Ká­­rolyrétről, már több mint esztendeje.” — „Én Színvárról jöttem. Már három éve. A lá­nyomnál lakom jó lány.” — „Család van? Unoka?” — „Van. Péterke. Hatéves. Jó gye­rek.” — „S ki az ura a lányának? Úgy értem, mit csinál?” — „A vöm? Derék ember. Mér­nök.” — „Az én fiam henteseket irányít. Igazgató. Az a sok pesti húsüzlet majd mind őhozzá tartozik. Autóval jár. A károlyréti házból vette.” — „Az én vömnek is van autó­ja. Mikor otthagytam Színvárt, mindent pénzzé tettem. A pénzt odaadtam a lányom­nak. Azóta sem kérdeztem mit tettek a pénzzel. Náluk lakom. Van kosztom, kvárté­lyom. Mi kell más egy ilyen öregasszony­nak?” — „Hány éves, lelkem?” — „Hetven­egy.” — „Jól gondoltam. Én hetvennégy va­gyok.” — „Hogy szólíthatom?” — „Borsos Jó­­zsefné a nevem, Parádi Zsófia. Sokáig Bor­sos néninek szólítottak, de inkább mindenki Zsófi néninek hív, meg van, aki Zsófinak. A lányom anyukának, a vöm is úgy, Péterke nagyinak.” — „Én Róza vagyok, özvegy Ko­vács Ábrisné, Kosztecz Rozália. Engem a fiamék mamának hívnak, az unokáim nagy­mamának. Szólítson, lelkem, Rózának. Az jó lesz.” — „Jó, nagyon jó. A lányomék nem tudják, hogy eljöttem hazulról.” — „Nem szabad eljönni?” — „Szabadni szabad, de nem örülnek, ha elkószálok. Féltenek. Ma es­te vendégek jönnek. Legalább négy házas­pár. A villamossági vállalattól, ahol a vöm NEMES GYÖRGY: KÉT FEKETE HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ — A77. JÚLIUS ». -•* *'~^*z*2írs1 E hely közelében áll!- az a ház melyben GULYÁS PÁL /18­99 - 19HH/ költő lakos-, aki a debreceni irodalom népies irányzatának volt a képviselője. Debrecenben született, élt és halt meg I 9 z. t. _ pGn­­ Megjelölte Debrecen Városi Tanács 197­7. r Lévay Botond versei: FÁK ÉS GYÖKEREK A budai várban 600 éves szobrokat találtak Én e szoboremberek szemét csodálom csak midőn homoksírjuk hályogát lefejtették róluk felébresztett tekintetük újra gyermekien szép a népet­ abáló országdúlások paripái alatt ájultan döngtek vermükben hajukon a mártírság­ előtti Duna simogatása ajkukon romolhatatlan nyelvünk példabeszédei őseinkből gond-könnyű gyermekeink lettek visszafelé kellene gyökereznünk ezután hogy fává öregedjünk mi is FELELETEK­­. Kik vagytok ti nők fecske-jelenések? bérházak között divat új korosztály pőreség beat tervek és mánakélés Illatos almák évák-íze vagytok az utak paradicsomi kételye kígyóként fut bennetek is a félés pedig csak egyszer választhat mindenki , megszenvedett éveim el nem adom Az! Hogy kezdjem a sort megint a végén! II. És folytatni? Az élet is költészet nélkül gyalog oly elviselhetetlen mint egy marék szerelmes molekula Ezer sebből vérzem és elesni nem bírok Vers­mankóm is magam ünnepe Tehetetlen nézem hogyan köt gúzsba mind a kettő és még nem is érdekel hogy felrobbantak bennem a csillagok s az sem hogy jövőmnek nincs semmi súlya ÚJJÁSZÜLETÉS Verejtékemben ágyastól úszom meggyónja lázát influenzám ropogó havon lebegtetve parázzsá fújtatom tüdőm lélegzetem lángjától tisztulva olvadok s átfolyok a tű fokán mint a hegedűhang idegem elkötött csónakként láng tanácstalanul s testemhez nem köt tudatom csak sorsnyi percek öntudatlan cserebomlása Nem hallom amint sikonganak szakadoznak a sejtek gőzölgő patakokban oldódva sisteregve vegyülnek a molekulák önmagam kohójából kipottyanok mint óriás vén csecsemő Hisz szépülhet a szép s az eszmék mint kimosott zászlók újra suhognak a dal fütyülni kezdi a rigót kifaragni a verset kékíteni az eget amelyben Ady Endre is él ".

Next