Hajdú-Bihari Napló, 1978. november (35. évfolyam, 232-258. szám)
1978-10-01 / 232. szám
II HAJDÚ-1 II 1 | I ■ I 1 B3s!b9H \ V | 1 I I ■ I I II MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT HAJDÚ-BIHAR MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA | Léptékváltás Mezőgazdasági kiállítás volt Debrecenben az elmúlt hét végén. Kár, hogy az ilyesmi csak néhány napig tarthat — hamar elfonnyadnak a kiállítási tárgyak —, hiszen a városban élő emberek közül sokat érdekelnek a mezőgazdaság eredményei. Nem is csak az, amit máskor is láthatunk a piacon, a zöldségboltok polcain, hanem amit a munkából, a folyamatból képes bemutatni egy ilyen kiállítás. Egy kicsit a múltunkat, gyerekkorunkat is keressük a termeket járva, hiszen a mai városlakóknak közel fele életét még falusiként kezdte. Akik most üzemek zárt falain belül bonyolult gépeket kezelnek, vagy éppen egyetemi katedrán állva a legmagasabb szintű tudományt oktatják, könynyen meglehet, hogy még érzik tenyerükben a marokszedést, derekukban a répaegyelést. Emlékünk van a paraszti munkáról, s olyan érzésünk, hogy értünk a mezőgazdasághoz Aztán megnéztük a kiállítást, és valami furcsa érzésünk támadt. Ez valahogy egészen más világ, mint ami gyerekkori emlékeinkben él. Igaz, láttuk számtalanszor tévében, gépkocsi, vonat ablakából meg is csodáltuk a szántóföldeken dolgozó kombájnokat, így közvetlen közelről azonban mégis más. A hízó az emlékeinkben a kutricában túrkáló, vakargató kezünk alá simuló jószág, most pedig úgy szuszakolják be őket az alumínium falú, rácsos aljú négyzetcentikre pontosan kiszámított nagyságú „férőhelyek”-be, ahogy üzemekben a gépeket szokták ládába rendezni. És ott vannak a gépek. Egy Bison Gigant kombájn előtt állva csak bámulni lehet, s miután az ember kellő tisztelettel körbe járta, legfeljebb fanyar humorral megkérdezi: kenyeret sütni nem tud? Majd pedig akaratlanul is kiszalad a szánkon: ez már nekünk idegen világ. Pedig tulajdonképpen nem lehet idegen. Csak éppen olyan léptékváltás következett be a mezőgazdaságban, amit távolról, húsz-harminc évvel ezelőtti emlékekre alapozva, nem sikerült nyomon követni. Gyerekkorunk tszszervező agitátorai mondták — nem is annyira racionális meggyőződésből, mint inkább hitből —, hogy eljön az az idő, amikor a gép nyergébe ülve aratnak majd a parasztok — légkondicionált vezetőfülkéről még ők sem hallottak. Egy ilyen kiállítás faluból városba szakadt nézői közül sokan utólag hiszik el a két-három évtizede hallottakat, s ha a nosztalgia egy kicsit sajgós, nagyon jó érzéseket kelt ez a tapasztalat. Tudományos konferencia a Thököly-felkelésről A XVII. század második felében a Wesselényi-összeesküvés bukása után földönfutó jobbágyok, elbocsátott végvári vitézek és hazafias érzelmeik, protestáns vallásuk miatt üldözött nemesek tömegei menekültek Erdélybe, ahonnan 1672-től támadásokat kezdtek a Habsburg-elnyomás ellen. Ezeknek a bujdosóknak — későbbi nevükön kurucok — állt az élére 1678- ban Thököly Imre. A háromszáz évvel ezelőtt zászlót bontott felkelés évfordulója alkalmából rendez tudományos konferenciát Hajdúszoboszlón a SZOT Béke Szálló színháztermében (Lenin út 10.) október 2-tól 4-ig a Magyar Történelmi Társulat, a TIT Hajdú-Bihar megyei Tanácsa és Hajdúszoboszló város Tanácsa. A Thököly-felkelés a magyar és az európai történelemben címmel meghirdetett tanácskozást október 2-án 9 órakor nyitják meg. Ezután hangzik el az első referátum, amelyet Benczédi László tart a Thököly-felkelés társadalmi és politikai alapjairól. A délelőtt folyamán először Varga János korreferátuma követi a bevezető előadást A Thökölykor parasztsága címmel, majd Rácz István mondja el kutatásai eredményeit Thököly és a hajdúvárosok viszonyáról. Szendrey István a debreceni vonatkozásokat ismerteti hallgatóságával, Nagy László Thököly hadseregéről számol be, a csehszlovákiai Marie Mareckova pedig Eperjes XVII. századi társadalmáról ad jellemzést. A délutáni referátumok 15 órakor kezdődnek. Elsőként Szakály Ferenc kap szót A Thököly-felkelés és a magyar feudalizmus a török hódoltságban témájú mondandója kifejtéséhez. Nagy József, A nemesség és a török orientáció kérdése a Thököly-felkelésben címmel szólal fel, majd Mihail Suchy csehszlovákiai történész világítja meg a Thököly-felkelés szlovák tényezőit. A múlt és a jelen a Thököly-felkelés ideológiájában. Ez a témája Péter Katalin korreferátumának, míg Varga Imre a korabeli költészet tükrében vizsgálja Thököly alakját. Petneki Áron pedig Thököly udvartartásáról számol be. R. Várkonyi Ágnes Thököly és a Rákóczi-szabadságharc című felszólalása zárja a délutáni programot. A második napon, október 3-án Köpeczi Béla 9.30 órakor tart referátumot. Címe: A Thököly-felkelés a korabeli Európában. Köpeczy akadémikus referátumát elsőként Móritz Csáky osztrák történész hozzászólása követi. A Thököly-felkelés az osztrák történelemben címmel mondja el kutatásának eredményeit. Iványi Emma azokról a közvetítési kísérletekről számol be, amelyek Thököly és a bécsi udvar között történtek. Erdély és a Thökölyfelkelés kapcsolatáról Trócsányi Zsolt referál, Claude Michaud, XIV. Lajos keleti politikáját ismerteti. Zygmund Abrahamowicz Lengyelországból Sobieski és Thököly című hozzászólása zárja a délelőtti programot. Délután 15 órától a hódoltságkor török elbeszélő forrásait Hazai György és Szilágyi Gáborné ismerteti, a török porta Thököly-politikáját pedig Vojtech Kopcan (Csehszlovákia) vázolja fel. Az oszmán birodalom az 1683-as bécsi hadjárat idején címmel Káldy Nagy Gyula ismerteti a Thökölyvel szövetséges törökök helyzetét. Thököly emigrációs éveinek politikai terveiről Benda Kálmán számol be, majd 17 órától vitával zárul a konferencia. Október 4-én a konferencia résztvevői a Hortobágyra és Debrecenbe látogatnak el. A tudományos ülésszak alkalmából egyéb rendezvényekre is sor kerül. Szeptember 30- án nyitották meg a hajdúszoboszlói városi művelődési központban a Thököly és a kurucok című kiállítást, amely október 15-ig tart nyitva. Október 1-től 29-ig a szoboszlói Kisgaléria Koós Iván báb- és díszlettervező művész munkáiból mutat be válogatást. Ezen kívül a Béke Szálló színháztermében október 2- án 20 órakor a Camerata Hungarica együttes ad hangversenyt. Zenei világnap A mai napon a világ minden országában sok millió ember részese a zene ünnepének. Immár négy éve annak, hogy az UNESCO mellett működő Zenei Tanács (CÍM) határozata október elsejét zenei világnapnak nyilvánította, és 1975- től évről évre egyre szélesebb körben ünnepükt a népek testvériségét kifejező zenét. A társadalomtörténet különböző korszakaiban a zene sokféle funkcionális oldalát ismerték fel. A régmúltban mágikus erőt, a természeti és társadalmi folyamatokban a véletlenek feletti feltétlen hatalmat tulajdonítottak a zenének. Tanúskodnak erről eposzok, mondák és mesék. Az antikvitás gondolkodói a legerősebb nevelő hatások egyikét ismerik fel a zeneművészetben. Az érzelmek, értelem és akarat formálójaként értékelik. A történelmi újkor az emberi lényeg sajátos kifejezésén túl a sokrétű társadalmi hatásrendszerét tárja fel. A XX. század hatalmas társadalomtörténeti fejlődése a zene — a nélkülözhetetlen művészet — kimeríthetetlen sokrétűségét bontakoztatja ki. A zene az ifjúság nevelésében, a legfogékonyabb életkorban a leghatékonyabb személyiségformáló erő, a nemzeti-népi sajátosságok kifejezője, a személyiségsérültek gyógyításának egyik eszköze. Gazdag élményeket nyújtó szórakozás, önművelés tényezője. Politikai ideológiák hatékony megvalósítója, a különböző társadalmi szerkezetben élő, különböző nyelveket beszélő emberek kölcsönös megismerésének és egymás iránti tiszteletének, megbecsülésének kifejezője. A tudományos-technikai forradalom kiterjesztette az eszközök közvetítésével a zene hatásrendszerét, a zene élvezete közvetlenül mindenkié lehet. Boldogabb ember, aki nemcsak befogadója, hanem valamilyen módon alkotója, vagy újraalkotója a zenének. Gazdagabb ember, aki dalban vagy hangszerrel felüdülést, szórakozást, emberi kapcsolatok feltárulását élvezheti. Csodálatos élmények forrása a zenei hivatás vállalása, varázslatosan szép feladat a zenepedagógus őszinte hittel végzett munkája. A nagy zeneművészek általában kiemelkedő humanisták, és legtöbb esetben a társadalmi fejlődés iránt érzékeny emberek. Kiemelkedő művészek életpályája összefonódik a nemzeti függetlenségi mozgalom és a társadalmi haladásért folytatott ideológiai, politikai harccal. A zenei világnapon tisztelettel gondolunk a zenész tradíciók gondos ápolóira, a hivatásukat kiemelkedően gyakorló zenetanárokra, művészekre és zeneszerzőkre, a zenei szervezeteket fejlesztő kultúrpolitikusokra, a társadalmi haladásért, és a nemzetközi konfliktusok békés megoldásáért harcoló kiemelkedő politikusokra. A zenei világnap sokrétű világunkban a népek testvériségének ünnepe. A magyar zenészek joggal vállalhatják Bartók eszmei hagyatékának kiemelkedő gondolatát : „Az én igazi vezéreszmém ..., amelynek mióta csak mint zeneszerző magamra találtam, tökéletesen tudatában vagyok: a népek testvérré válásának eszméje, a testvérré válásé minden viszály ellenére, ezt az eszmét igyekszem — amennyire erőmtől telik szolgálni zenémben ...” Ünnepeljük ma a zeneművészetben az önmaga lényegét feltáró alkotó embert. Kedves Tamás, a Magyar Zeneművészek Országos Szövetsége tiszántúli csoportjának titkára Rekonstrukció az ATOMKI-ben A Magyar Tudományos Akadémia debreceni Atommagkutató Intézete rekonstrukciója során új műhelycsarnokkal, laboratóriummal és kazánházépületekkel bővül. A műhelycsarnok épületét a 31. számú ÁÉV csarnokszerkezeti rendszereinek felhasználásával acélszerkezettel, svéd rendszerű felülvilágítókkal, mintegy 1500 négyzetméter alapterülettel építik meg. A laboratórium épületét négyemeletes UNIVÁZ-szerkezetből készítik el. Ott kapnak helyet az elektronikus laborok, az általános kutatóhelyiségek, a vegyi fülkék. Az épület klimatizált lesz és liftek biztosítják a gyors közlekedést. A kazánház szintén a 31. számú RÉV szerkezetének felhasználásával, vertikális homlokzati panelekkel kerül kialakításra, amely biztosítja az intézet teljes hő- és melegvízellátását, sűrítettlevegő-igényét. A kivitelezést a Hajdú megyei Állami Építőipari Vállalat megkezdte. A kialakuló csarnok képe (Fotó: Kőszeghy György) A pillérek elhelyezése A pillérkapcsolatok betonozása