Hajdú-Bihari Napló, 1978. november (35. évfolyam, 232-258. szám)

1978-10-01 / 232. szám

Megnyitották az V. közlekedési ifjúmunkás napokat Szeptember 29-én, pénte­ken a Postaigazgatóság szék­házában nagy érdeklődés mellett, bensőséges ünnepség keretében nyitották meg az V. közlekedési ifjúmunkás napokat. A megnyitó ünnep­ségen Kósa Mária, a Posta­­igazgatóság KISZ-bizottságá­­nak titkára köszöntötte az AFIT XIII. sz. Vállalat, a DKV, a Közúti Építő Válla­lat, a Közúti Igazgatóság, a MÁV Járműjavító Üzem, a MÁV üzemi KISZ-bizottság képviselőit, a vállalatok párt-, gazdasági- és társadalmi ve­zetőit. Az ünnepség elnök­ségében helyet foglaltak a közlekedési vállalatok képvi­selői és a meghívott vendé­gek, dr. Ön ősi László, a me­gyei pártbizottság tagja, a Napló főszerkesztője, Schmidt La­jos, az MSZMP városi Bi­zottság munkatársa. Meg­nyitó beszédet Bánsági Csa­ba, a KISZ Debrecen városi Bizottságának első titkára tartott, aki többek között hangsúlyozta: — Népgazda­ságunkban minden második dolgozó 30 éven aluli fiatal. Megnőtt szerepük az élet minden területén. A KISZ IX. kongresszusának határo­zata ebből a tényből kiindul­va fogalmazta meg, hogy a társadalmi termelés haté­konyságának erőteljes növe­léséből, a gazdasági felada­tok tervezéséből és megoldá­sából a korábbinál nagyobb részt vállaljanak a fiatalok. Szövetségünk felelősséggel vállalhatta ezt, mert ifjúsá­gunk tetteivel bizonyította, hogy magáénak vallja a párt politikáját, becsülettel él, ta­nul, dolgozik és a mindenna­pok feladatainak megvalósí­tásából egyre inkább részt vállal. Alapszervezeteink­nek politikai hatásuk növe­kedését a továbbiakban is az­zal kell bizonyítani, hogy a fiatalokat még eredménye­sebben képesek legyenek ösz­­szefogni, szervezettségüket növelni és a fejlett szocialis­ta társadalom építésének szolgálatába állítani az ifjú­ság alkotó erőit.­­ A határozatok és az irányelvek alapján közleke­dési ágazataink között az el­múlt években a szakmai együttműködésnek különböző formái bontakoztak ki. A jó gazdasági együttműködés azonban megvalósíthatatlan az egyes területek dolgozói között kialakított emberi kap­csolatok bővítése, bensősé­gessé tétele nélkül. Ilyen célból hívtuk életre Debre­cenben, 1974-ben a közleke­dési ifjúmunkás napokat. Az első években ha csak annyit értünk volna el hogy isme­rősként üdvözölhettük egy­mást az utcán, a munkahe­lyen, már ez is jelentős ered­mény lett volna. De ezek a napok ennél jóval többet je­lentettek valamennyi ifjú­munkásnak. Világossá vált, hogy a közös problémák meg­oldásához csak az egységes elhatározáson épülő közös út vezet. A rendezvények na­gyon sok olyan fiatalt von­zottak, akik még nem tag­jai az ifjúmunkás szervezet­nek, először érezték ilyen kö­zelről a közösségi munka vonzó erejét, a közösségért vállalt és végzett munka örö­mét és szépségét. A megnyitó ünnepség után politikai, kulturális vetélke­dőn mérte össze erejét, fel­­készültségét a 8 közlekedési vállalat csapata. Első helye­zést ért el a Postaigazgató­ság KISZ-bizottságának csa­pata. Második lett a MÁV üzemi KISZ-bizottság, har­madik a Járműjavító Válla­lat üzemi KISZ-bizottságá­­nak csapata. Az V. közlekedési ifjúmun­kás napok sport és kulturális rendezvényei az október 6-i záróünnepséggel fejeződnek be. Egészségünkért, testi épségünkért Akcióprogram Hajdú-Bihar megyében A Szakszervezetek megyei Tanácsa, a Hazafias Népfront megyei Bizottsága, a­­Vörös­­kereszt megyei vezetősége, a Megyei Közlekedésbiztonsá­gi Tanács, a Közegészségügyi és Járványügyi Állomás, a Tűzoltó Parancsnokság és a Megyei Egészségnevelési Csoport együttműködésével „Egészségünkért, testi épsé­günkért” elnevezéssel akció­­program indul októberben Hajdú-Bihar megyében. A hónap keretében vetél­kedőkön, kiállításokon, elő­adás-sorozatokon és fórumon kívánják felhívni a dolgozók és a lakosság figyelmét az embert veszélyeztető üzemi és közúti balesetekkel, to­vábbá a tűzesetekkel össze­függő veszélyforrásokra, az egészségre káros üzemi és környezeti hatásokra. Az elmúlt években a párt-, társadalmi és tömegszerve­zetek, a gazdaságvezetés, a dolgozók és a lakosság együt­tes tevékenységének eredmé­nyeként sikerült az egészség és testi épség megóvása te­rén fejlődést elérni, számos hagyományos veszélyforrást és nehéz fizikai munkát megszüntetni. Ugyanakkor a technika gyorsütemű fejlő­désével, a motorizáció és a vegyi anyagok elterjedésével újabb veszélyforrások és környezeti hatások keletkez­tek. A zaj, a vibráció, a mono­tonitás, a közutakon a gyor­saság, a tűz- és robbanásve­szélyes anyagok stb. haszná­lata újabb veszélyforrást je­lentenek, ezek ellen a koráb­binál összehangoltabb, céltu­datosabb, és tudományosan is megalapozott tevékenység­re van szükség. Ebből a felismerésből szü­letett az elhatározás, hogy az együttműködő szervek az ok­tóbert az egészségünkért, tes­ti épségünkért folyó harc hónapjává nyilvánítják. Cél: bemutatni és ismer­tetni a munkavédelem, az üzemegészségügy, a közleke­désbiztonság, a tűzvédelem, a munkahelyi és lakókörnye­zet, továbbá az egyénre ká­ros szenvedélyek elleni vé­dekezés fontosabb területein elért eredményeket. A vetélkedők, a kiállítások, az előadás-sorozatok alkal­masak a biztonságos munka­végzést segítő tudományos eszközök és módszerek ter­jesztésére. Az akcióprogram keretében október 5-én kiállítás nyílik a debreceni Bartók Terem­ben, ahol a kiállítás idején szakmai napokat is rendez­nek az szb-felügyelők, a munkavédelmi felügyelők, a vállalati munkavédelmi elő­adók, a munkavédelmi őrök, a szocialista brigádok, a közlekedésbiztonsági, a tűz­védelmi, a környezetvédelmi és az egészségügyi szakembe­rek részvételével. Ugyanak­kor a SZOT Munkavédelmi Tudományos Kutatóintézeté­nek munkavédelmi vándor­kiállítását október 9-e és 27-e között mutatják be Beret­­­tyóújfaluban, Hajdúböször­ményben, Hajdúdorogon, Hajdúnánáson, Hajdúszo­boszlón és Tégláson. Az Országos Közlekedésbizton­sági Tanács mozgó kiállítása pedig (október 2-a és 28-a között) a megye huszonhá­rom településére jut el. Ok­tóber 5-én egyébként fóru­mot rendeznek a Bartók Te­remben a rendező szervek részvételével, ahol a feltett kérdésekre országos vezetők válaszolnak. Carter-Gromiko megbeszélés WASHINGTON James Carter amerikai el­nök és Andrej Gromiko szov­jet külügyminiszter csaknem négy órán át tárgyalt az új SALT-megállapodásról és a kétoldalú kapcsolatok más kérdéseiről. A tárgyalások Andrej Gro­miko és amerikai kollégája, Cyrus Vance között nemcsak szombaton, hanem — az eredeti tervekkel ellentétben — vasárnap is folytatódnak. HAJDO-BIHARI NAPLÓ — 1978. OKTOBER 1. Egy hét a világpolitikában HÉTFŐ: Damaszkuszban közzéteszik a szilárdság front nyolcpontos akcióprogramját — Rögtönítélő bíráskodás Rhodesiában — Tömeges letartóztatások, fokozódó terror Nicaraguában. KEDD: Folytatódik az általános vita az ENSZ-közgyűlés­­ben, Gromiko szovjet külügyminiszter felszólalása — Elhú­zódó kormányválság Portugáliában. SZERDA: Külügyminiszterünk, Puja Frigyes beszéde az ENSZ-ben — Az izraeli parlament megszavazza a Sínai­ te­­lepülések felszámolását. CSÜTÖRTÖK: Brezsnyev amerikai üzletembereket fogad — Carter sajtóértekezlete — Bécsben megnyílik a haderő­csökkentési tárgyalások 16. fordulója — Dél-Afrikában Botha hadügyminisztert jelölik Vorster helyére PÉNTEK: Huszonhat nappal trónra lépése után meghalt I. János Pál pápa — A Biztonsági Tanács ENSZ-erőket és ellenőröket küld Namíbiába, a választások ellenőrzésére — A­ Francia KP központi bizottsági ülése. SZOMBAT: A szovjet—amerikai külügyminiszteri tanács­kozások után, Washingtonban Carter fogadja Gromikót — Apartheidellenes világkonferencia az indiai fővárosban. Nemhiába szerepel már a 33-as sorszámnév az ENSZ- közgyűlési ülésszakok jelzé­sére, e tanácskozásoknak ki­alakult hagyományai vannak. Miután megválasztották a ve­zető testületeket és véglege­sítették az egyre terebélyese­dő napirendet, az általános vita adja meg a politikai alaphangot. Rendszerint a külügyminiszterek, de időn­ként az állam- és kormány­fők használják fel ilyenkor a világszervezet szószékét ar­ra, hogy felvázolják országuk külpolitikai törekvéseit. Az első felszólaló, s így volt ez a most záródó héten is, min­dig Brazília képviselője: az „idők kezdetén” ugyanis, amikor az ENSZ tagállamai­nak száma a jelenleginek csupán egyharmada lehetett, ez a dél-amerikai ország volt az első az ábécé-sorrendben. Azóta már jó néhány „a” be­tűs ország helyezkedik el a padsorokban, de a nyitás szokásjoga megmaradt Bra­zíliának. Mi jellemzi az ENSZ általános vitáját? Az igazsághoz tartozik ter­mészetesen, hogy a világ nem a brazil felszólalást figyelte a legnagyobb érdeklődéssel, hiszen — többek között — ezen a héten illette a szó Gromiko szovjet, Vance ame­rikai, Owen brit és Huang Hua kínai külügyminisztert s a rangos névsorban ott sze­repelt Pója Frigyes magyar külügyminiszter is. Az általános vita jól mu­tatja a világ kellemesebb vagy kellemetlenebb közér­zetét. A nemzetközi helyzet legfontosabb vonásai ezért pontosan visszatükröződtek az ENSZ-palotában is. ki­tűnt, hogy valóban kritikus szakaszhoz érkezett az eny­hülés folytatásáért, a fegy­verkezési verseny megféke­zéséért vívott harc és sürgős megoldást várnak a válság­gócok problémái. A szocialis­ta külügyminiszterek beszé­dei kifejezhették azt a véle­ményt, hogy adottak a to­vábblépés lehetőségei, nem zárultak be a békés egymás mellett élés kapui, a jelenlegi nemzetközi erőviszonyok megfelelő feltételeket bizto­­s­sítanak a kibontakozáshoz.­­ Ugyanakkor szembe kell néz­­­­ni bizonyos negatív tények­kel. Például azzal, hogy az Egyesült Államokban és egyes NA­TO-országokban megerő­södtek a hidegháborús han­gok. Peking politikája veszé­lyezteti az egyetemes béké­­s különösképpen növeli a fe­szültséget Délkelet-Ázsiá­ban; vagy a legutóbbi Camp David-i alku következmé­nyeivel, amelyek során igye­keznek gondosan megkerülni a Közel-Kelet rendezésre vá­ró feladatait. A szocialista országok kép­viselői azonban nemcsak egy reális helyzetértékelés igé­nyével léptek fel az ENSZ- ben, hanem megerősítették korábbi, konstruktív javas­lataikat s új kezdeményezé­seket tettek. Jól kiegészít­hette az eddigi leszerelési in­­dítványokat az a szovjet elő­terjesztés, hogy biztosítsanak mindenirányú garanciákat az atomfegyverekkel nem ren­delkező s a területükön atomfegyverzettel állomáso­zó külföldi csapatokat sem elfogadó országoknak. Egy ilyen rendelkezés jóváhagyá­sa megerősítené a kiterjedt területek atommentesítésé­nek irányzatát, fokozná az atomsorompó-szerződés érvé­nyét, jó hatást gyakorolna a leszerelési tárgyalásokra. Szovjet részről ezzel mesz­­szemenően figyelembe vet­ték az atomfegyverekkel nem rendelkező országok többször kifejtett igényeit és aggályait. Ha mások is így járnak el, a megegyezésnek nem lenne akadálya ... Miről folynak a szovjet— amerikai tárgyalások? A New York-i üvegpalotá­ban — az ülésterem mellett — áras munka folyik a külön- böző különtermekben, kávé­zókban, folyosókon, s fontos megbeszélések zajlanak az ENSZ-missziók épületeiben­­. Sor került két hosszabb k­omikov Vance találkozóra, majd a szovjet külügyminisz­­ter Washingtonba utazott, hogy párbeszédet folytasson Carter elnökkel is. A fő téma változatlanul a BALT. Amennyiben hitelt le­het adni a kiszivárgott hírek­nek, a második stratégiai fegyverkorlátozási egyezmény szövege 95 százalékban már készen áll. Igaz, a megmaradt 51 százalék nem egyszerűen mennyiségi, hanem minőségi problémát képez: új fegyve­rek végleges beillesztése, a rakétacsaládok korszerűsíté­sének kérdése és hasonló té­mák várnak megoldásra. Ezen dolgoznak a hétről hétre Genfben összeülő kiváló szak­értők, legutóbb az amerikai delegáció vezetője, Warnke utazott Moszkvába, s most nyilván Gromiko tolmácsolja majd a szovjet álláspontot. A derűlátók úgy vélik, hogy még az idén tető alá lehetne hozni a megállapodást, má­sok óvatosabbak s utalnak rá, hogy immár négy eszten­dő telt el eredménytelenül a vlagyivosztoki keretszámok elfogadása óta. Előrejelzést adni nem lehet, hiszen ami­kor ezeket az újságpéldányo­kat nyomják, még tanácskoz­hatnak Washingtonban ... A fegyverkezéstechnikai kérdések valóban nagyon bo­nyolultak s a fegyverek fejlő­désével egyre nehezebben megoldhatók. Mégis kijelent­hetjük, hogy a legösszetet­tebb problémák is rendezésre kerülhetnek, ha erre igazi szándék mutatkozik. A Szov­jetunió a tárgyalások kezde­te óta kész erre, e törekvése Brezsnyev bakui és Gromiko ENSZ-beli beszédében ismét megerősítést nyert. A jelek viszont azt mutatták, hogy az amerikai vezetésben nem dőlt el a vita: akarnak vagy nem SALT-megegyezést. Talán a Carter—Gromiko találkozó után világosabbak lesznek majd ezek a frontok. HARC A DIKTATÚRA ELLEN! A 148 ezer négyzetkilo­méter területű, 2,5 millió lakosú Nicaraguában a fegy­veres felkelés erejének meg­törése után, országos sztrájk formájában folytatódik a diktatúra elleni küzdelem. A sztrájk pedig — pénz­ügyi szakértők szerint — a felkelőknél is nagyobb ve­szélyt jelenthet a rendszer számára. Megbénult a gazdaság, máris hiány mutatkozik élel­miszerekből és fogyasztási cikkekből. Fogyóban van a pénz, a vállalatok többsége nem fizet adót. Megkezdődött a tőke kiáramlása, az utóbbi három hónapban mintegy 40 millió dollárt vittek ki az or­szágból. A Nemzetközi Valu­ta Alap, valamint külföldi bankok csoportja visszatart­ja a már tervbe vett 80 mil­lió dollár kölcsön folyósítá­sát. A feszült politikai hely­zet, valamint a kedvezőtlen időjárás hatására veszélybe került a két legfontosabb ki­viteli termék: a kávé (az ex­port 31 százaléka) és a gya­pot (a kivitel 24 százaléka) betakarítása. Az ideiglenes kormányt megalakító Széles Front, valamint a fegyveres harcot folytató Sandinista Nemzeti Felszabadítási Front nemcsak a diktatúra politi­kai, de gazdasági hatalma el­len is küzd. A Somoza család birtokolja az ország szántó­földjeinek 40 százalékát, s az állattenyésztés jelentős ré­szét. Az elnök rendelkezik a kávé, a gyapot és a dohány forgalmazásával, a halá­szattal és a halfeldolgozás­sal. Az elnöki vagyon része az ország vasúti hálózata, lé­giközlekedése, hajózási tár­sasága. A lakosságot viszont a nyomor, az írástudatlanság és a magas arányú gyermek­­halandóság sújtja. Fokozó­dik az ország eladósodása. Az ország külföldi adóssága 1970. évi 206 millióval szemben 1976-ra 936 millió dollárra növekedett. Mit jelent az újabb forduló Bécsben? A SALT a kérdések kérdé­se, hiszen a legérzékenyebb területen, a nukleáris fegy­verzet vonatkozásában nyit­ná meg a korlátozás, szabá­lyozás és csökkentés útjait. A SALT azonban korántsem az egyetlen leszerelési téma s ezért kísérte fokozott érdek­lődés a bécsi haderő-csökken­tési tárgyalások tizenhatodik fordulójának megkezdését. A jó öt éve tartó megbe­szélések keretében a szocia­lista országok olyan új, komp­romisszumos tervet terjesz­tettek elő júniusban, amely magába foglalta a korábbi nyugati véleményeket, ellen­vetéseket is. Így a szocialista országok elfogadták azt a nyugati kívánságot, hogy a közép-európai stratégiai tér­ségben mindkét katonai szö­vetség tagállamai azonos szintű fegyveres erőkkel ren­delkezzenek; konkrét indít­ványokat tettek a haditech­nika (páncélosok, repülőgé­pek, atomrakéták) csökkenté­sére, s ésszerű elképzeléseket vázoltak fel a részletes me­netrendre. Jogos volt a kíváncsiság tehát, hogy az eltelt gondol­kodási idő nyomán, milyen lesz a nyugati reagálás a szo­cialista javaslatokra. Az ér­demi állásfoglalás egyelőre késik: úgy tűnik, hogy nyu­gati részről sem tagadhatják a szocialista tervek jelentősé­gét, ám a gyakorlati meg­egyezés elől kitérnek. Hivat­koznak például a létszámada­tokban való egyet nem értés­re s olyan követeléssel lép­nek fel, hogy a szocialista ol­dalon 150 ezer fővel nagyobb legyen a csökkentés, mint a nyugatin. Miközben az atlanti orszá­gok egy helyben topognak, a szocialista országok újabb ki­egészítéssel támogatták meg tervüket: mondják ki, hogy már a bécsi tárgyalások ideje alatt sem emelik a szemben álló felek fegyveres erőik és fegyverzetük színvonalát Kö­­zép-Európában. Ez ismét kí­nos NATO-dilemmát ered­ményez, hiszen éppen a tava­szi NATO-tanácsülés fogadott el ajánlásokat újabb nagysza­bású fegyverkezési tervek végrehajtásáról...

Next