Hajdú-Bihari Napló, 1979. január (36. évfolyam, 1-24. szám)

1979-01-03 / 1. szám

I P I hajdúM II I |1 fii ■ssm&BM I i V I J I I I |n MflGYBR SZOCIALISTA MUHHáSPÁRT HHJDŰ-BIHI­R MEGYEI BIZOTTSÁGIIMIK HPM | A népgazdaság januárja Ami természetesen olyan lesz, amilyenre a vállalatok többségének januárja sikerül, egész egyszerűen nem le­het másmilyen. Ahhoz tehát, hogy a népgazdaság ja­nuárja jó legyen — azaz egybeessék a tervcélokkal is, a társadalmi szükségletekkel is — vállalati jó januárok tömege kell. Ez utóbbiakhoz viszont elengedhetetlen ... s itt­ hosszú lista következhetnék, de hiszen a termelő­helyeken jól tudják, mi minden a feltétele a folyamatos munkának, hogy a január olyan legyen, mint a többi hónap. Hosszú évek óta ugyanis nem olyan. Egészen pontosan: az iparágak, iparcsoportok tekintélyes részé­nél nem olyan. Előttünk 1978 hónapjainak ipari termelési adatai. A statisztika tizenkét hónap átlagából alakít ki egy mu­tatót, s ehhez méri a havi időszakokat. Hegyek és völ­gyek, olykor már-már szirtek és szakadékok váltakozá­sa ez, s e változatosság az, ami nem gyönyörködtet, sok­kal inkább elgondolkodtat. Hiszen elgondolkodtató, mi több, meghökkentő, hogy 1978 januárjában a tizenkét hónap átlagának mindössze 71,5 százalékát érte el a ter­melés a műszeriparban, 84 százalékát a gyógyszeripar­ban, ahogy a fafeldolgozásban, a textilruházati ipar­ban is jócskán elmaradt az átlagtól. A szocialista ipar egésze 1978 januárjában kereken kilenc százalékkal tel­jesített kevesebbet, mint a havi átlag, s azért, mert ipar­ágaink többsége akkor fújta ki magát... De csak a több­ség, s nem az iparágak mindegyike! Amivel kimond­tuk : lehet egyenletesen, szervezetten, nagy eltérések nél­kül is dolgozni. Kézenfekvő: néhány iparterülettől balgaság lenne ugyanazt várni januárban, mint májusban vagy szep­temberben. A tégla- és cserépgyártás, a sörtermelés, a mész- és cementkibocsátás például okkal kötődik az úgy­nevezett szezonális ingadozásokhoz. Igen ám, de másfaj­ta tények is előttünk sorakoznak, olyanok, ahol a kény­szer csikarja ki a folyamatosságot, a nagy teljesítmény­különbségek elkerülését. Így van ez a villamosenergia­iparban, a kőolaj- és földgázkitermelésben, a szerves és szervetlen vegyiparban, a papírgyártásban. A kényszer megjelenési formája persze sokféle: hol a technológia, a termelőberendezések működtetésének technikai hogyan­ja ez a kényszer — például a folyamatos üzemű kőolaj­feldolgozásban —, hol pedig a fogyasztás, felhasználás diktátuma. A lényeg azonban most nem az ok, hanem az okozat, a folyamatos, mennyiségében is nagyjából egyenletes termelés, árukibocsátás. Ami bizonyíték a szirtek és szakadékok elkerülhetősége mellett, a haj­rák és a sétálások időszakának váltakozásával szemben. Illenék az első munkanapokon úgy dolgozni, mint a hetvenkilencediken vagy a háromszázadikon; 1978-ban 306 munkanap volt. Az illemnél azonban fontosabb az érdek: nagyon nehéz, olykor szinte lehetetlen november­ben és decemberben pótolni azt, ami a januári, februári „kiengedés, leeresztés” adóssága. S ha sikerül is, a költ­ségek, a fajlagos ráfordítások tetemes emelkedése mel­lett — amit vizsgálatok igazolnak — megy ez végbe, csökkentve a vállalati nyereséget éppúgy, mint a nép­­gazdasági tiszta jövedelmet. Hallani most olyan vélekedéseket, hogy az 1979. évi terv visszafogottabb, szerényebb célokat megfogalmazó, azaz — ezt sugallja a veszélyes okoskodás — teljesíté­se könnyebb, egyszerűbb, mint a korábbi feladatoké volt. Amit akár el is hihetnek, ha vállalnánk a régi ci­pőben járást, a százalékok mechanikus összevetését, hi­szen igaz, az ipari termelés négy-, az építési-szerelési tel­jesítmény egyszázalékos növekedése 1979-ben kisebb emelkedőnek látszik, mint amit megtettünk 1978-ban. Végzetes hiba lenne, ha a termelőhelyek a puszta szá­zalékok latolgatásával jelölnék ki lépteik ritmusát. A mennyiség szerényebb tömege a minőség- és haté­konyságjavítás feladatainak árnyékában állhat csupán, s nem a fő helyen! Pontosan a célok átsorolása az, ami megköveteli az ésszerű tempót, az araszolgatás és a rohanás száműzését a műhelyekből. Amihez gondolkodás- és szemléletmó­dunk sokféle elemét is újra kell rangsorolni, észreven­ni: az idő alapvető termelési tényező! A szocialista ipar 1978 januárjában, egy munkanapra vetítve 1,9 milliárd forintot kitevő árut értékesített, októberben viszont 2,8 milliárdnak megfelelőt. Nem arról van szó, hogy mindenáron és mindenütt sikerhónapot csináljanak a januárból, hiszen ahol baj van a gazdaságossággal, ott nem okvetlen a nagy áru­tömeg a megfelelő bizonyítvány a közösség igyekezeté­ről. Arról van szó, hogy az évet átfogó feladatok idő­arányos részét januárban kell végrehajtani, s nem jú­niusban vagy decemberben. Arról van szó, hogy min­den munkanapnak megvan a jelentősége, szerepe, sú­lya, azoknak a januári napoknak is, melyeket némely helyen úgy töltenek, na lássuk, mit csinálunk — majd februárban. Az év január másodikán kezdődött, min­den munkahelyen, minden foglalkoztatottnak. Ennyi az egész. Ez az ,,ennyi” azonban meghatározója lehet an­nak, milyen lesz munkánk közege, a munkavégzők köz­érzete október táján, s milyen lesz a népgazdaság de­cembere, mindannyiunk esztendei mérlege. Veress Tamás fl derecskére 4) községi pártbizottság ülése Kedden délelőtt ülésezett az MSZMP Derecske nagy­községi Bizottsága. Az ülésen részt vett Kálmán Mihály, a megyei pártbizottság osztály­­vezetője és Miskolczi János, a berettyóújfalui járási párt­­bizottság első titkára. A testület ezen az ülésen személyi kérdésekkel foglal­kozott Eddig végzett munká­jának és érdemeinek elisme­rése mellett, más fontos funkcióba kerülés miatt a pártbizottság felmentette tit­kári funkciójából Tóth Lász­lót, a nagyközségi pártbizott­ság titkárát. Derecske nagy­községi pártbizottságának tagjává, a pártbizottság tit­kárává Gyönyörű Lajost vá­lasztották meg, aki ezt meg­előzően a közelmúltban meg­szűnt járási pártbizottság első titkára volt. Az alig két napja megkez­dődött 1979-es esztendőnek máris megvan az első szen­zációja: Európára szinte egyik napról a másikra szo­katlanul zord időjárás kö­szöntött. Az „évszázad hide­ge” elsőször az északi orszá­gokat érte el, aztán fokoza­tosan uralkodóvá vált a „vén” kontinensen. Hazánkat jó ideig elkerül­te a nem mindennapi ziman­kó, ám újévi köszöntőül hoz­zánk is bekopogtatott — Nyu­­gat-Magyarországon azonnal tartós ittlétre berendezked­ve. A rádió híradásaiból mindnyájan tudjuk, hogy a legsúlyosabb helyzet Bara­nya megyében van, jelentős károkat okozott a hó- és szél­vihar. Hajdú-Bihar megyét a hi­degfront az év első napjának késő délutánján érte el. A Kossuth Lajos Tudomány­­egyetem meteorológiai állo­másán 16 óra 25 perckor ész­lelték, hogy a szél nyugati irányról északkeletire for­dult, és 30—35 kilométeres sebességű volt. Az éjszaka folyamán már 50—60 kilomé­teres széllökést is mértek. A­­ hőmérők elsején délután még plusz 8-9 Celsius-fokot mutattak, ám néhány óra leforgása alatt ez mínusz 8 fokra változott. Dr. Justyák János tanszék­­vezető egyetemi tanár, az egyetem meteorológiai állo­másának vezetője a január 2-i időjárási helyzetről el­mondta, hogy mínusz 14 fo­kos hidegre ébredtünk, a szél viszont reggelre gyengült. A havazás alig valamivel 6 óra után indult meg, ami vala­melyest enyhítette a hideget. A 2-án elkezdődött hava­zás fokozott munkára kész­teti a Köztisztasági Szolgát­ (Folytatás a 2. oldalon) Emberpróbáló hideg Kelet-Magyarországon még nincs veszély A debreceni Nagyállomás előtt hóeltakarító gép dol­gozik A Debreceni Köztisztasági Vállalat szívesen alkalmaz­na rendkívüli hómunkásokat (Fotó: Kalmár) MAI SZÁMUNK tartalmából: LOSONCZI PÁL ÚJÉVI KÖSZÖNTŐJE (3. oldal) MIÉRT NEM MŰKÖDIK A PARABOLA? (4. oldal) KÖNYVSZEMLE (5. oldal) Mai lapszámunkhoz Ingyen falinaptárt adunk) Termelőszövetkezeti vezetők továbbképzése Az elmúlt esztendőkben ki­alakult gyakorlatnak megfe­lelően az új esztendő első munkanapján megkezdődött a Hajdú-Bihar megyei Ter­melőszövetkezeti Szövetség által szervezett továbbképző tanfolyam a debreceni tsz­­üdülőben. A kéthetes prog­ram ebben az esztendőben a munkahelyi közösségek ve­zetőinek a tanácskozásával indult kedden délelőtt. Tóth Imréné, a tsz-szövet­­ség osztályvezetője üdvözölte a szövetkezetekből érkezett munkahelyi vezetőket, majd dr. Orbán Sándor, a szövet­ség jogi és önkormányzati osztályának vezetője tartott előadást. A munkahelyi kö­zösségek a termelőszövetkeze­ti önkormányzat legfiatalabb hajtásai, 1978-ban választot­ták meg őket. A munkahelyi közösségek vezetőinek kétnapos tanfolya­ma után a megye tsz-eiben működő nőbizottságok elnö­kei, a versenybizottságok el­nökei, a munkavédelmi és egészségügyi felelősök, a főál­lattenyésztők vesznek részt Debrecenben továbbképzésen az 1979-es esztendő első két hetében. Feloszlott a KISZ derecskei járási bizottsága Az 1979. január 1-től érvé­nyes közigazgatási átszerve­zés miatt az MSZMP Politi­kai Bizottsága, a megyei pártbizottság és a KISZ me­gyei bizottsága határozatai alapján kedden délelőtti ülé­sével feloszlott a derecskei járási KISZ-bizottság. Az ülésen Koncz Sándor, a bi­zottság titkára elnökölt. Részt vett a tanácskozáson Kál­mán Mihály, a megyei párt­pártbizottság osztályvezetője, Miskolczi János, a berettyó­újfalui járási pártbizottság első titkára, valamint Szom­bati Béla, a megyei KISZ-bi­­zottság titkára is. Koncz Sándor titkár elő­terjesztésében a járási KISZ- bizottság összegezte az utol­só KISZ-választások óta el­telt egy év alatt végzett munkát, Szombati Béla me­gyei titkár pedig ismertette a megyei KISZ-bizottság érté­kelését. December 30-i fel­oszlása előtt a derecskei járá­si pártbizottság is értékelte a KISZ járási bizottságának­­ munkáját. Ezt az értékelést Gyönyörű Lajos, a járási pártbizottság volt első titkára­­ ismertette. Az értékelések­­ megállapították, hogy a mű­ködését most beszüntető járá­si KISZ-bizottság betöltötte hivatását, feladatainak eleget tett, eredményesen mozgósí­totta a járás ifjúságát a párt és a KISZ határozatainak végrehajtására. A KISZ-bizottság ülésével a KISZ járási pénzügyi el­lenőrző bizottsága is beszün­tette működését. A vasúti váltók ilyenkor folyamatos és gyors karban­tartást igényelnek A Volán 6. számú Vállalatánál is győzik a munkát

Next