Hajdú-Bihari Napló, 1979. augusztus (36. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-26 / 199. szám

gSlM Sk J V*it > jj :C^5|M »/•! ?jf \‘: %mk Új módszer, jobb kenyér A Balaton mellett üdülők, a kisebb községek új péksé­geiből kenyeret vásárló ve­vők örömmel állapíthatják meg, hogy a kenyér minősé­gével kapcsolatosan nekik igazán nincs panaszra okuk. Csak azt nem tudják, hogy nem „közönséges”, hanem citopános kenyeret esznek. Hogy mi az a Citopán? A Sütőipari Kutatóintézet (SZKI) munkatársai által ki­dolgozott kenyéradalék, amellyel kitűnő kenyér ké­szíthető a szokásos idő ne­gyed része alatt. Neve is er­re utal: Cito — gyors, pan — kenyér. A hagyományos kenyér ké­szítése hosszadalmas műve­let. A liszt egy részét össze­gyúrják vízzel, élesztővel, majd 6-8 óra hosszat erjesz­tik, míg meg nem érik a ko­vász. A kovászt összedagaszt­ják a maradék liszttel, víz­zel, a tésztát pihentetik, oszt­ják, kelesztik, majd kisütik. A teljes technológia 8-10 órát vesz igénybe. A szakemberek előtt vilá­gosan állt a feladat: olyan kenyéradalékot kell készíteni, amely a tésztába keverve megadja a kenyérnek a jel­lemző, kellemes ízt, valamint a védőhatást, de nem 6-8 óra, hanem ennél jóval rövidebb idő alatt. A kísérletek eredménye­képp kiderült, hogy a célra a legalkalmasabb a tejsavó. Ez az anyag a sajtgyártás mel­lékterméke, értékes fehérjé­ket, szénhidrátokat, vitami­nokat és nem utolsósorban szerves savakat tartalmaz. A Citopán előállításához a sa­vót erjesztik — eközben fel­szaporodnak benne az érté­kes szerves savak —, majd összekeverik hagyományos módon készített híg kovász­­szál. A híg masszát 100 fo­kon porlasztva szárítják. A keletkezett fehér por korlát­lan ideig eltartható, hiszen a szárítás során elpusztultak benne az erjesztő baktériu­mok. A citopános kenyér készí­tése igen egyszerű. A liszt­hez néhány százaléknyi Ci­­topánt adnak, kis mennyisé­gű ecetet, vizet és a szokásos­nál nagyobb mennyiségű élesztőt, hogy a tészta gyor­san keljen meg. Az alapanya­gokat összedagasztják, a ke­nyér két óra alatt kész. Csak az a kérdés, miért is nem sütnek mindenütt cito­pános kenyeret. Citopán van elég. Az új za­laegerszegi gyár elegendő mennyiséget gyárt belőle az olcsó élelmiszer-ipari mellék­­termék feldolgozásával. Élesztőből azonban nincs elég. . Az élesztőgyár a re­konstrukció ellenére sem tud annyi élesztőt készíteni, amennyi elég lenne a citopá­nos kenyér szélesebb körű el­terjedéséhez. Éppen ezért ilyen kenyeret egyelőre csak ott sütnek, ahol a megfelelő kenyérellátás a Citopán nél­kül nem oldható meg. Ilye­nek a kis pékségek és az üdülőkörzetek. A­ kis péksé­gekben — ahol kevés a szak­ember — az újfajta adalék­anyag alkalmazásával feles­legessé válik a szakértelmet követelő, hosszadalmas ko­vászolás, kevesebb pékkel is friss kenyeret vehetnek a vá­sárlók kora reggel. Az üdülő­körzetekben pedig a terhelés a hét végén, nyáron lökés­szerűen jelentkezik, a meg­növekedett keresletet csakis a kenyérkészítés idejének csökkentésével, vagyis a Ci­topán „bevezetésével” elégít­hetik ki — valóban jó ke­nyérrel. A citopános kenyér kis- és középüzemekben a kovászoló berendezések kimaradása miatti munkaidő- és hely­megtakarítás következtében olcsóbb, mint a hagyományos kenyér a nagyobb mennyisé­gű élesztőfelhasználás ellené­re is. Citopános kenyér az or­szágban már többfelé kapha­tó, nagy frekvenciás dielekt­­romos erőtérben sütött azon­ban még nem. Remélhető azonban, hogy hamarosan ta­lálkozunk vele, hiszen a Központi Élelmiszeripari Kutatóintézet és a SIKI ku­tatói által kidolgozott új sü­tési mód ismét csak jobb ke­nyeret kínál a szokásos sütési idő egyharmada alatt. A nagy frekvenciás dielektromos kemencében a kenyér 4-5 perc alatt kisül a hagyományos kemencékben szokásos 40-50 perc helyett. Igaz, ennek a kenyérnek nincsen héja, ezért hagyomá­nyos kemencében 7-10 percig még sütni kell, de a teljes, kombinált sütés ideje sem több mint 15 perc! A nagy frekvenciás dielektromos „kemence” nem más, mint egy megfelelő tel­jesítményű nagy frekvenciás ipari generátor két külső kondenzátor lemeze. Ebben a sajátos kemencében a kenyér teflon formában halad ke­resztül. A kenyérsütés biokémiai­­ folyamatai az újfajta sütés alatt a szokásostól eltérő se­bességgel játszódnak le, en­nek következtében az így ké­szült kenyér minősége is kü­lönbözik a hagyományosétól — méghozzá előnyére.­­ Ugyanannyi tésztából 2 szá­zalékkal több és 25 százalék­kal nagyobb térfogatú ke­nyér készíthető, a kenyér te­hát könnyebb, lazább. Íze, állaga pedig az elfogulatlan kóstolók szerint jobb, mint a hagyományos kemencében sülté. A nagy frekvenciás dielektromos kemencék be­­vezetésének nincs elvi aka­dálya. Az újfajta berendezés beépíthető már működő ha­gyományos pékségekbe, ke­nyérgyárakba — ez esetben a kemence kapacitása három­szorosára növelhető. Új sütő­üzemek építésekor pedig ele­ve harmad akkora kemence tervezhető. A kombinált sütés energiaigénye nem nagyobb, mint a hagyományosé, a hely- és időmegtakarítás — és nem utolsósorban a jobb kenyér — pedig egyértel­műen mellette szól. Zádor Erika Mikrohullámú tűzhely A mikrohullámú tűzhely tulajdonképpen nem új ta­lálmány, azonban eddig meg­lehetősen terjedelmes és fő­leg igen drága volt. Ma már azonban több gyárban is ké­szítenek olyan konstrukció­kat, amelyek mind méret, mind ár tekintetében a ház­tartások számára elérhetők. „A mikrohullámok belülről kifelé” melegítik az ételt, mégpedig egyenletesen és gyorsan. A készülék „lelke” egy, az alsó részben helyet foglaló nagy frekvenciás ge­­­­nerátor, amely mikrohullám­­ mókát gerjeszt és bocsát ki. A hullámok a félgömb alakú védőburkolat alatt gyűlnek­­ össze. Az ez alá helyezett­­ üveg-, porcelán vagy mű-­­­anyag edényben levő élelmi­szerben a sugárzási energia hőenergiává alakul át. A mikrohullámú minitűz­helyben bármilyen húsétel el­készítése csupán 4—5 percet vesz igénybe, a tükörtojás 20—30 másodperc alatt ké­szül el, a mélyhűtött élelmi­szerek felmelegítéséhez pe­dig 1—2 perc szükséges. Az időmegtakarításon kívül nagy előnye, hogy az élelmiszerek a rövid elkészülési idő alatt ízükből, színükből és zama­tokból úgyszólván semmit sem veszítenek, a vitaminok, a sók és az egyéb tápanya­gok nem roncsolódnak és nem illannak el, az étel nem szárad ki. Nagy teherbírási wmmmmmmmmamammtmmmmmmmam kötél A legtöbb felhasználási területen olyan kötelekre van szükség, amelyeknek többé­­kevésbé nagy a rugalmasságuk, hogy a lö­késszerű terheléseket is megfelelően fel tud­ják venni. A természetes textilnyersanyagok — a kókuszrost kivételével — csekély nyú­­lásúak­ A mesterséges szálak viszont min­den esetben magasabb nyúlási értékeket mutatnak, mint a természetes szálak, ennek következtében nagyobb mérvű dinamikus terhelésnek lehet őket alávetni, így érthető, hogy világszerte egyre inkább áttérnek a szintetikus szálakból való kötélgyártásra. Kezdetben poliamidot alkalmaztak a termé­szetes szálféleségek helyettesítésére, majd a poliésztert, a polietilént és a polipropilént is igénybe vették e célra. A polipropilén és a polietilén fajsúlya kisebb a vízénél, így a be­lőlük készült kötelek a vízbeejtéskor nem süllyednek le, hanem a vízen úsznak. A szintetikus kötélanyagok mellett szól az is, hogy a rothadással szembeni ellenállóképes­ségük nagy, és a hidegállóságuk is megfelelő. Az sem elhanyagolható szempont, hogy pél­dául a sodrott polipropilén termékek szakí­tószilárdsága — azonos méreteit figyelembe véve — háromszorosa a jutából és kétszerese a lenből vagy kenderből készült köteleké­nek. Az előállítás technológiája szerint általá­ban kétféle kötelet különböztetünk meg. Az egyik a kimondottan sodrási technológiával, a másik a fonatolással gyártott termék. Az előbbinél a kötelet alkotó pászmák sodrással készülnek az alkotó elemekből, az utóbbinál fonatolással készül a kötél, esetleg több fo­nat egymásra rétegezésével. Az óriás tartályhajók számára készülő, nyolc pászmából álló, 192 milliméter átmé­rőjű szintetikus (nylon) kötél gyártása. E 600 tonna teherbírású köteleket 50 méter hosszú darabokban állítják elő (KS) Az egyik csehszovákiai gépgyár­ban kifejezetten gáztávvezeté­kek kompresszorai gyártására rendezkedtek be. A gépen ép­pen az orenburgi távvezeték egyik kompresszor-alkatrészét mun­kálják meg (MTI Külföldi Képszolgálat — KS) Túlnyomásos rr m­or muto A túlnyomásos kamrák gyógyászati alkalmazásá­nak a gondolatával már a múlt század végén foglal­koztak az orvosok, ötle­teik megvalósítását azon­ban csak a modern tech­nika tette lehetővé az utóbbi évtizedben. A nagy nyomású oxi­­génálás egyike az orvos­­tudomány új irányzatai­nak, a túlnyomásos kam­rák alkalmazása világszer­te most van terjedőben. Különösen olyan esetek­ben jelentős, amikor a vér vörösvértestei képte­lenek az oxigénszállításra. Szívsebészeti beavatkozás­kor ily módon a lelassuló vérkeringés mellett is fenn lehet tartani a szervezet oxigénellátását. Ugyanez a hatás az agyvérzés és a szívizom-infarktus keze­lésében, gyógyításában is szerepet játszhat. A rák­gyógykezelés egyes estei­ben a daganatszövet — besugárzás hatására — tö­kéletesebben elhal a nagynyomású kamrában. Arra is felfigyeltek, hogy szervátültetéskor a szöve­tek hamarabb tapadnak meg a túlnyomásos tér­ben, hamarabb áll helyre normális működésük is. A nagynyomású sebé­szeti műtő nagyobb, belső része maga az operációs terem, amelybe a kisebb méretű zsilipkamrán ke­resztül lehet bejutni. A ket­tőt hermetikusan csukódó ajtó választja el egymás­tól, ugyanilyen zárja le a bejáratot is. A tökélete­sen felszerelt műtőben 3 atmoszféra túlnyomás hozható létre az operáció vagy a kezelés tartamára. A kamra ugyanilyen nyo­mású tiszta oxigénnel is feltölthető, ha erre szük­ség van. A belső hőmér­sékletet és a relatív pára­­tartalmat automatika tart­ja állandó értéken. A zsi­lipkamrában fokozatosan növelhető vagy csökkent­hető a nyomás, aszerint, hogy a beteg és az orvosok „be”­­ vagy „kizsilipelé­­séről” van-e szó. Napjaink legnagyobb és legmodernebb nagynyo­mású műtői Amszterdam London és Boston kór­házaiban találhatók. Gázszállítás „szupertávezetésében” A földgázmezők előfordulása csak ritkán esik egybe az ipari, energetikai felhasználás helyével, így valamiképpen meg kell oldani a gáz hosszabb-rövidebb távolságra való szállítását. Ezt­ m­a jobbára csővezetékek segítségével hajtják végre (ritkábban különleges tartály­­kocsikban, hajókkal szállítják a cseppfolyósított gázt). A földgáz­távvezetékek átmérője és a gázszál­lítás átlagos távolsága világszerte évről évre nő. A Szovjetunióban például sokáig 720—1020 mm átmé­rőjű csövekben 50 atmoszféra nyo­mással továbbították a földgázt, ma viszont egyre inkább áttérnek az 1420 mm-es csövek alkalmazására, amelyekben 75 atmoszféra a belső nyomás. A Szovjetunió gázvezeté­keinek a hossza egyébként 1975-ben már meghaladta a 100 000 km-t. Ugyanakkor a gázszállítás átlagos távolsága 1300 km körül volt. Az 1 kilométer gázvezeték hosszra eső évi szállított mennyiség a Szovjet­unióban 3 millió, míg az Egyesült Államokban 1 millió köbméter. A távvezetéki szállítás fontos feltétele, hogy egymástól 100—120 km távolságra kompresszorállomá­sok álljanak rendelkezésre. Kez­detben gázmotorral hajtott dugat­­­tyús gázsűrítők voltak használatban, majd a villamos energiával hajtott turbokompresszorok terjedtek el. Napjainkban a gázturbinával mű­ködtetett turbokompresszorok vált­ják fel őket. A nem is olyan távoli jövő tervei között 2500 milliméter átmérőjű, „szuper” teljesítményű gáztávvezeték építése is szerepel, ami azt jelenti, hogy a jelenleg is alkalmazott nyomás biztosításához legalább ötszörösére kell emelni a kompresszorok teljesítményét is, ami nem kis feladatnak ígérkezik. A hódító hétel Azok közül a kellemes bó­dulatot okozó növényi anya­gok közül, amelyek az em­ber mindennapi életét állító­lag elviselhetővé teszik, a bé­­tel a dohány után az első he­lyet foglalja el a világon. Kultúrterülete Zanzibártól a Fidzsi-szigetekig terjed. In­diában a bétel élvezetén ál­talában egy keverék rágását értik. A bételdió szeleteit a bételborssal és a kambirlevél kivonatával, valamint mész­szel összekeverik, majd er­jesztik. Az így nyert tészta­féle anyag a pinang, amely­nek rágását egyes népek ba­górágásához lehet hasonlítani. A pinang elkészítéséhez ál­talában állati eredetű meszet használnak. Ezt korallból, tengeri kagylók és osztrigák héjából nyerik. A tengertől távol eső vidékeken édesvízi csigák héját porítják. Diderot és d’Alam­bert szerint a XVIII. században az ilyen célra használt mész egy ré­szét távoli szigetekről impor­tálták. A bételkultusz elterjedésé­ben India nagy szerepet ját­szott. A bételpálmáról már az időszámításunk előtti írások is megemlékeznek. Egy per-­­­zsa történész a VII. század-­­ ban arról írt, hogy a Ganges-­­ parti Kanyakubja környékén 30 000 árus foglalkozik a bé­­telpálma leveleinek árusítá­sával. A hindu mitológiában is gyakorta találkozunk a bétel élvezetével. Régi írások sze­rint a bételdiót Brahma, a bé­tel levelét Visnu kedvelte, de szívesen rágta a bételbagót rajtuk kívül Siva istenség is. A pinang elkészítése spe­ciális eszközöket igényel. Ol­lókat, amelyekkel a bételdió héját felvágják, csipeszeket, amelyekkel a diót vágás köz­ben megfogják, a diómagvak aprítására szolgáló mozsártö­­rőket stb. Mindezekből sok művészeti tárgy is maradt napjainkra. Még a múlt szá­zadban is egyedi példányok készültek például a dióvágó ollókból. A díszítő figurák között gyakran szerepelnek a hindu vallás jelképei. A bételdobozok általában fémből készültek. Rendsze­rint kétrekeszesek, az egyik­ben a bételleveleket, a má­sikban a meszet tartják. A bétel élvezetével kapcsolatos művészeti tárgyakkal az eu­rópai ember ritkán találko­zik. Szép gyűjtemény van be­lőlük a párizsi Musée des l’Homme-ban. E múzeumon kívül gyűjteménye csak a londoni Victoria and Albert Museumnak van. HAJDU-BIHARI NAPLÓ — 1979. AUGUSZTUS 21.

Next