Hajdú-Bihari Napló, 1980. október (37. évfolyam, 231-256. szám)

1980-10-02 / 231. szám

Ülést tartott a Hazafias Népfront Országos Tanácsa (Folytatás az 1. oldalról) annak az igénynek is, hogy a kongresszuson körvonalazott feladatokat a jól bevált poli­tikai programok jegyében a dolgozó néppel összefogva, az élet minden területén megvalósítsuk. Megállapít­hatjuk : az elmúlt években is helyesen jártunk el akkor, amikor — amint a párt és a kormány — a népfront is a legteljeseb bizalmat tanúsít­va a nép iránt, az igények­nek és a céloknak megfelelő­en határozta meg a maga teendőit. Helyes volt, hogy a mozgalom vállalta a gazda­ságpolitikai, a művelődési, a jogi és az államigazgatási feladatokat. Miként az is, hogy — a múltban bevált gyakorlattal összhangban — magatartásuk, cselekvésük középpontjába a nemzeti egység erősítését, a szövetsé­gi politika minden területen való alkalmazását hirdettük és alkalmaztuk. A szocialis­ta demokráciáról nemcsak nyilatkozatokban szóltunk, hanem tettekben igyekeztünk bizonyítani. A szocializmus építése és a demokrácia egy­máshoz tapadó, összefüggő fogalmak, s a nép érdekeit szolgáló demokrácia csakis a szocializmus építésének kor­szakában jöhet létre.­­ Most azzal a szándékkal javasoljuk kongresszusunk összehívását, hogy az előké­szítő munka során részlete­sen megvizsgáljuk: mit, mely területen és hogyan tettünk, megkeresve azokat a felada­tokat, amelyeket a párt XII. kongresszusának szelle­mében el kell végeznünk. Az 1980-ban egymást követő ki­emelkedő politikai esemé­nyek jelzik, hogy olyan mun­kafolyamatot hoztunk létre, amely lehetővé tette, hogy lakosságunk a legkülönbö­zőbb szinteken véleményt mondjon és feladatokat, megbízatásokat vállaljon az év minden periódusában. A népfront a párt- és az álla­mi és társadalmi élet ese­ményeinek nem külső szem­lélője volt csupán. Az idei esztendő elején országos ta­nácsunk ülésén tűztük napi­rendre a pártkongresszus irányelveit. Eszmecserénken épp oly széles körű, előrevi­vő vita bontakozott ki, mint a budapesti és megyei bizott­ságok, valamint a helyi tes­tületek tanácskozásain. Az észrevételeket, az összegzett javaslatok a pártkongresszus anyagaiban, dokumentumai­ban is sok helyütt tükröződ­tek.­­ Jelentős szerepet vállal­tunk az országgyűlési képvi­selői és tanácstagi választá­sok előkészítésében. A válasz­tási felhívás, az ahhoz kap­csolódó politikai program mély hatást váltott ki a ma­gyar közéletben. Ennek ered­ményeként is az előkészítő munkában, a jelölőgyűlése­ken, választók és választottak kis és nagy találkozóin mil­liók vettek részt. Sarlós István ezt követően a jövő teendőihez kapcsolód­va méltatta az 1979-es és az idei esztendő gazdaságpoliti­kai, irányítási munkájának eredményeit, kiemelve: az egyensúlyi helyzet javításá­ban a szervezettebb és fegyel­mezettebb munka jelei is megtalálhatók. Kiegyensúlyo­zott, nyugodt légkörben fo­lyik a munka az országban. — Ennek a jó politikai hangulatnak a jegyében, erőnk tudatában, a lakosság támogatásával készülünk a népfront VII. kongresszusára. A pártkongresszust előkészítő országos eszmecsere elemezte a bel- és külpolitikai helyze­tet, így most a szokottnál na­gyobb figyelmet fordíthatunk a népfrontnak a társadalom­ban betöltött helyére, a moz­galmat övező igényekre, össz­pontosítva egyben a ránk há­ruló feladatokra. E témával kapcsolatban visszatérő gon­dolat, hogy a behozott határo­zatok végrehajtása, e munka segítése a mi teendőnk. De ez csak az egyik feladatunk. A másik, hogy az általunk összegyűjtött tapasztalatok alapján részt vegyünk a ja­vaslatok, a programok, a ter­vek kidolgozásában is. Sarlós István ezt követően a munkastílus, a munkamód­szer továbbfejlesztésének szükségességéről szólt, ki­emelve a közvetlen kapcsola­tok jelentőségét, a munkaidő utáni fórumok összehívásá­nak követelményét. A VII. kongresszus jár majd elöl a példával, hiszen a másfél na­pos munka során szabad szombaton, illetve vasárnap tanácskoznak a küldöttek. A népfront legfelsőbb fórumá­nak előkészítése jegyében egyébként — a kormány ta­nácsi hivatalával egyetértés­ben — az idén a szokottnál korábbi időpontra hívják ösz­­sze a falugyűléseket — mon­dotta befejezésül a HNF OT főtitkára. Az előterjesztés elhangzása után Kádár János emelkedett szólásra, és az MSZMP Köz­ponti Bizottsága nevében kö­szöntötte a tanácskozást. A népfrontkongresszusi fel­készülésről szólva hangsú­lyozta, hogy népünk nagyra értékeli eddigi eredményein­ket. Ez nagyon sokféle formá­ban kifejezésre jut. Többek között megnyilvánul abban a nagyfokú politikai érettség­ben is, amellyel közvélemé­nyünk a nehéz feladatokat is megérti, s kész azok megol­dására. Majd aláhúzta: egy­aránt szükség van arra, hogy népünk, politikánk nagy eredményeit becsüljük, érté­keljük, s arra is, hogy gyen­geségeinkről, hibáinkról nyíltan, őszintén szóljunk, hogy azokat ki is javíthas­suk. A Központi Bizottság első titkára az elmúlt napok ese­ményeiről szólva emlékezte­tett rá, hogy a múlt héten az országgyűlés megtárgyalta a kormány programját, megvi­tatta a belső építés és a nem­zetközi helyzet fő kérdéseit. E hét elején a Vatikán kül­döttségével folyt jó szellemű tárgyalás, amelyen mindkét fél kifejtette alapállását. A tárgyalást méltatva hozzáfűz­te, hogy amikor az állam és egyház viszonyáról beszé­lünk, valamennyi Magyaror­szágon működő egyház és az állam viszonyára gondolunk. Hétfőn ünnepeltük a fegy­veres erők napját, amely al­kalmat adott arra, hogy kife­jezzük megbecsülésünket az egyenruhában szolgálók iránt, akik nem csekély áldo­zatkészséggel, odaadással, fá­radsággal helytállnak, őrzik szocialista társadalmunk tör­vényes rendjét, határaink sérthetetlenségét, népünk biztonságát és békéjét. Kádár János ezután rámu­tatott arra, hogy a mi legfőbb erőnk a szocialista nemzeti összefogás és egyetértés, amely — nem könnyű utat bejárva — sok-sok év alatt kibontakozott és ma a társa­dalmi élet minden területén elevenen ható fontos ténye­ző. Bármilyen kérdés megol­dásáról is legyen szó, erre az erőre lehetett és lehet számí­tani, támaszkodni. Szocialis­ta nemzeti egységünk pártál­lásra, világnézetre, hivatásra, nemzetiségi származásra va­ló tekintet nélkül minden al­kotásra kész, jószándékú em­bert tömörít. Ezt a szocialis­ta nemzeti egységet és össze­fogást a Magyar Szocialista Munkáspárt­ vezetésével sok erő kovácsolja, de intézmé­nyes letéteményese a Haza­fias Népfront. E mozgalom társadalmunk politikai rend­szerének egyik fundamentális intézménye. Ennek szellemé­ben és ezzel a felelősséggel kell mindenkinek dolgoznia, aki a Hazafias Népfront­mozgalomban bármit vállal és tesz. Kádár János ezt kö­vetően a munkastílusról, a munkamódszerről szólva alá­húzta a kevesebb papírt fel­emésztő, oldottabb, közvetle­nebb népfrontmozgalmi te­vékenység jelentőségét A Központi Bizottság első titkára befejezésül üdvözölte a Hazafias Népfront VII. kongresszusának összehívá­sát. Hangsúlyozta: a tanács­kozás előkészítésével, a tö­megeket megmozgató rendez­vényekkel, s a belpolitikai élet kiemelkedő eseményét jelentő kongresszusi munká­val tovább erősödik a nép­frontmozgalom, növekszik befolyása, ami egyben né­pünk szocialista nemzeti egy­ségének további erősítését is jelenti. A Hazafias Népfront, amely nehéz történelmi kor­szakban született, rendelteté­sének megfelelve, minden erejét népünk javáért, béké­sebb, szebb életéért és­ egy biztonságosabb világért moz­gósítja. Befejezésül e hivatás eredményes betöltéséhez kí­­vánt­ sok sikert a szocialista építésért a jövőben is tenni kész népfrontaktivistáknak. A HNF OT ülésén az elő­terjesztéshez hozzászólt még Pesta László, a népfront bu­dapesti bizottságának alelnö­­ke, Szabó János, a HNF Za­la megyei Bizottságának tit­kára és Rácz Gyöngyi agrár­mérnök, az OT tagja. Az ész­revételeket Sarlós István ösz­­sze­tette. Ezt követően a Hazafias Népfront Országos Tanácsa határozatot hozott a VII. kongresszus időpontjára, majd arra, hogy a helyi és a területi népfrontbizottságo­kat 1980. október 15. és 1981. január 30-a között kell újjá­választani Az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házában megrendezendő kongresszu­son mintegy ezer küldött vesz majd részt. Az országos ta­nács elfogadta a VII. nép­frontkongresszus napirend­jét Az ülés Kállai Gyula zár­szavával ért véget. (MTI) O­B HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ , 1980. OKTÓBER 2. Gyorslista az 1980. szeptember 30-án megtartott szeptember havi lottó juta­lomsorsolásról, melyen a 38. heti szelvények vettek részt. A gyors­listában az alábbi rövidítéseket használtuk: A vásárlási ut. (1000 Ft) B Lada 1200 tip. személygépkocsira ut. C Trabant Lim. 601. tip. személygépkocsira ut. D Mlalmat 65. tip. automata mosógép (13 700 Ft) E színes tv (21 900 Ft) F szerencse ut. (30 poo Ft) G otthon lakbér, ut. (25 000 Ft) H iparcikk ut. (25 poo Ft) I zenesarok ut. (20 000 Ft) J televízió (10 000 Ft) K vásárlási ut. (10 000 Ft) L vásárlási ut. (9000 Ft) M vásárlási ut. (7000 Ft) N vásárlási ut. (5000 Ft) O vásárlási ut. (4000 Ft) P vásárlási ut. (3000 Ft) R vásárlási ut. (2000 Ft) A nyertes szelvényeket 1980. október 25-ig kell a totó-lottó kiren­deltségek, az OTP-fiókok vagy a posta útján a Sportfogadási és Lottóigazgatóság címére (1875 Budapest V., Münnich Ferenc u. 15.) eljuttatni. A gyorslista közvetlenül a sorsolás után készült, az esetleges hi­bákért felelősséget nem vállalunk. Az alábbiakban közöljük a megyében vásárolt szelvények nyertes számait: 4 421 338 M 4 431 844 J 4 452 856 K 4 458 109 N 4 463 362 O 4 468 614 R 4 468 615 R 4 479 121 R 4 484 374 K 4 489 627 M 4 500 133 H 4 515 892 K 4 526 398 I 4 531 651 N 4 536 904 P 4 557 916 R 4 573 675 P 4 578 928 I 4 584 181 P 4 589 434 P 4 620 952 N 4 626 205 J 4 631 458 O 4 636 711 O 4 647 217 J 4 662 976 K 4 668 229 P 4 678 735 K 4 683 988 O 4 689 241 K 4 694 494 R 4 705 000 K 4 710 253 F 4 715 506 L 4 720 759 M 4 726 012 N 4 736 518 J 4 741 771 N 4 747 024 I 4 752 277 K 4 757 530 O 4 762 783 R 4 768 036 K 4 773 289 R 4 778 542 K 4 783 795 J 4 789 048 I 4 804 807 P 4 810 060 I 4 846 831 N 4 852 084 L 4 862 590 K 4 867 843 I 4 873 096 M 4 878 349 O 4 883 602 R 4 888 855 R 4 920 373 M 4 936 132 G 4 941 385 O 4 957 144 O 4 962 397 M 4 967 650 M 4 972 903 N 4 978 156 J 4 983 409 N 4 993 915 O 8 439 883 K 8 445 13S R 44 927 221 L 44 932 474 O 61 327 087 I 61 332 340 P 61 342 846 J 61 353 352 F 61 358 605 N 61 363 858 O 61 369 111 M 61 374 364 K 61 379 617 B TI 390 123 O 61 395 376 P 61 411135 N 61 416 388 J 61 421 641 K 61 426 894 K 61 432 147 O 61 437 400 G 61 442 653 O 61 447 906 O 61 453 159 O 61 463 665 K 61 468 918 P 61 489 930 K 61 495 183 P 61 500 436 R 61 505 689 R 61 521 448 F 61 531 954 R 61 537 207 O 61 542 460 G 61 547 713 J 61 552 956 L 61 568 725 P 61 573 978 P 61 579 231 P 61 584 484 I 61 589 737 N 62 566 795 L 62 572 048 K 62 577 301 P 62 587 807 L 63 564 865 F 63 570 118 N 63 575 371 K 63 580 624 O 63 585 877 M 63 596 383 N 64 494 646 K 64 499 899 P 64 505 152 N 64 510 405 P 64 526 164 I 64 531 417 M 64 536 670 P 64 541 923 R 64 547 176 K 64 557 682 R 64 562 935 L 64 568 188 K 64 573 441 M 64 583 947 N 64 589 200 J 64 594 453 N 64 599 706 O 65 981 245 L 65 '91 751 F (MTI) A negyvenegyedik kormányválság Ez már a negyvenedik kormányválság Rómában a második világháború óta­ önmagában is kétségtelen jele annak, hogy az Alpoktól délre rendkívüli bizony­talanság jellemzi a politikai életet. Újabban azonban a gazdasági helyzet is megingott. Francesco Cossiga kormányának bukását éppen az okozta, hogy a tör­vényhozásban egyetlen mandátummal alulmaradt a gazdasági csomagtervről kért bizalmi szavazáson. Mint anyiszor, most is sokesélyes a válság személyi oldala. Rómában egyelőre befejeződtek a pártok veze­tőivel folytatott eszmecserék. Sandro Pertini államfő előreláthatóan csütörtökön ad megbízást valakinek a negyvenedik kabinet megalakítására. Döntésével azonban tulajdonképpen semmi sem ol­dódik meg. Lehet, hogy Arnaldo Forlani, a keresztény­­demokrata párt elnöke vagy Flaminio Piccoli, a ke­reszténydemokraták főtitkára, netán Amintore Fan­­fani, a szenátus nagy tapasztalatokkal rendelkező el­nöke — aki ugyancsak a kereszténydemokraták sorai­ba tartozik — előbb vagy utóbb sikerrel egyezteti a különböző frakciók érdekeit, elsimítja a kiszemelt koa­líciós partnerek között ilyenkor mindig kiélezett vitá­kat, és létrehozza a kormányt. Ez azonban felszíni, tüneti kezelés, amitől a beteg állapotában — az olasz társadalmi és gazdasági helyzetben — semmiféle javu­lás nem várható. Tulajdonképpen a szóba jöhető kormányzati formu­lák is másodlagos fontosságúak. Vannak, akik máris szeretnék a kormányban viszontlátni a szociáldemok­ratákat, s így a korábbi hármas helyett négyes koalí­ció tenné le az esküt. Mások még a kifejezetten jobbol­dali liberálisok bevonását is szorgalmazzák, noha en­nek a pártnak rendkívül csekély a számaránya és a tekintélye. Arról nem is szólva, hogy az ötpárti kabi­net nyílt beismerése lenne annak, hogy a Tevere part­ján a kereszténydemokrácia februári kongresszusán bekövetkezet jobbratolódás a kormányzat hivatalos irányvonalává lett. Személyek és formulák esélyeit latolgatják tehát, ahelyett, hogy végre gyökeresebb változásokra szán­nák el magukat. Az Olasz Kommunista Párt huzamos ideje sürgeti, hogy a társadalmi feszültségeket, a gaz­dasági visszaesés és a létbizonytalanság nyomasztó lég­körét széles körű nemzeti egységen alapuló nagykoa­lícióval oldják föl, amelyben kommunista politikusok is helyet kapnának. Mindennek jelenleg úgyszólván semmi esélye sincs. Kiutat pedig csak egy ilyen kabinet kínálna. A szocialisták azonban — cserében a most megbukott kormányban kapott tárcákért és Bettino Craxi főtitkáruk esetleges kormányfői megbízatásáért — legalább annyira ellenzik az OKP javaslatát, mint a kereszténydemokrácia. Gyapay Dénes Növekszik megyénk takarékbetét-állománya MEGKEZDŐDÖTT A TAKARÉKOSSÁGI HÓNAP fékbetétállománnyal rendel­kezik, amelyből a postahiva­talokban 38, a takarékszövet­kezetekben 17, az üzemi ban­kokban pedig 3 milliárd fo­rint van. Megyénkben az utóbbi két évben a takarék­betét-állomány meghaladta az 5,5 milliárd forintot. A családok körében is népszerű a takarékosság. (A magyar családok kétharmada rendel­kezik takarékbetéttel.) Isko­lai takarékbélyegben — me­gyénkben — 12 millió forin­tot gyűjtöttek össze a tanu­lók, de igen kedvelt az ifjú­sági és gépkocsinyeremény­­betét. Az előbbi értéke 230 millió forint, az utóbbié pedig 400 millió forint Hajdú-Bihar megyében. Az Országos Takarékpénz­tár Hajdú-Bihar megyei Igaz­gatósága minden év októberé­ben — a takarékossági bónáp megnyitásakor — megjutal­maz néhány takarékos kol­lektívát. Ezúttal pénzjutalmat kapott a Debreceni Ruhagyár III. számú KISZ-alapszerve­­zete és a Konzervgyár Együttműködés Szocialista Brigádja. A takarékossági hónap megnyitó ünnepségének befe­jezéseként a ruhagyár manö­­kenjei a gyár termékeiből di­vatbemutatót tartottak. A család célszerű ruházkodásá­hoz kívántak ezzel segítséget, tanácsot nyújtani az ünnep­ségen jelenlevőknek. Hagyományosan minden év októberében rendezik meg szerte az országban a takaré­kossági hónapot. Október el­sején délután a Debreceni Ruhagyár nagytermében a Hazafias Népfront megyei Bi­zottsága, az Országos Taka­rékpénztár megyei igazgató­sága, az Általános Fogyasztá­si Szövetkezetek Megyei Szö­vetsége és a Debreceni Posta­­igazgatóság közösen a rendez­vénysorozat megnyitó ünnep­ségét tartotta meg. Az elnök­ségben ott volt Tikász Elek, a Debrecen városi Tanács el­nökhelyettese, Bartha János, a Hazafias Népfront megyei bizottságának alelnöke, Bé­res József megyei MESZÖV- elnök, dr. Szilágyi Gábor, a Debreceni Postaigazgatóság vezetője, Boros József, az OTP Haj­­dú-Bihar megyei igazgatójá­nak megnyitó, üdvözlő szavai után Csibi Pál, a Debreceni Ruhagyár vezérigazgatója mondott ünnepi beszédet. Szólt a takarékosság jelentő­ségéről, arról, hogy az ország jelenleg 140 milliárdos taka- Csibi Pál ünnepi beszédet mond (Fotó: Iklódy János) Megnyílt a Szakszervezeti Világszövetség főtanácsának ülésszaka MOSZKVA Gáspár Sándor, a Szakszer­vezeti Világszövetség elnöke, a SZOT főtiktára nyitotta meg szerdán délután Moszk­vában, a Szakszervezetek Há­zának oszlopcsarnokában a 190 millió dolgozót tömörítő világszövetség főtanácsának 31. ülésszakát Az ülésszak napirendjén a szakszervezeti világmozgalom legfontosabb kérdései, az enyhülésért és a békéért vívott küzdelem problémái, a munkanélküli­ség és az infláció, a transzna­cionális vállalatok munkásel­lenes politikája problémái szerepeltek. Gáspár Sándor méltatta an­nak jelentőségét, hogy a főta­nács az SZVSZ fennállásá­nak 35. évfordulóján kezdi meg nagy fontosságú tanács­kozását. Az elnök bejelentette, hogy Enrique Pastorino, az SZVSZ főtitkára súlyos betegsége miatt kérte, mentsék fel ide­iglenesen e munkája alól. A főtanács Ibrahim Zakariát, a főtitkár helyettesét bízta meg a főtitkári teendők ellátásá­­ra. A főtanács Gáspár Sán­dor javaslatára felvette az SZVSZ tagjainak sorába Omán, a Salamon-szigetek, a Fülöp-szigetek, Honduras, Madagaszkár és Dominika szakszervezeti szövetségét és a Jamaicai Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezetét. Az erről szóló döntést véglegesen a szakszervezetek 10. világ­­kongresszusa hagyja majd jó­vá. Ezután Ibrahim Zakaria megbízott főtitkár terjesztet­te elő jelentését a főtanács­nak. Részletesen foglalkozott a transznacionális vállalatok politikájával, gazdaságpoliti­kájával, munkásellenes, béke­ellenes ténykedésével, élesen bírálta az imperialista körök, mindenekelőtt az Egyesült Államok vezetésének fegy­verkezési politikáját, a nem­zetközi helyzet megromlását eredményező mesterkedéseit. Hangsúlyozta: a szervezett dolgozóknak összefogással kell küzdeniük a munkanél­küliség a bérbefagyasztások, az infláció, a szakszervezet­ellenes támadások, a fegy­verkezési verseny ellen, tá­mogatniuk kell a fejlődő or­szágok népeit abban a küz­delemben, amelyet gazdasá­guk külső kiszipolyozása el­len folytatnak, szembe kell szállniuk a fasiszta rendsze­rekkel, a diktatúrákkal, az elemi emberi és szakszerve­zeti jogok megsértésével. A szakszervezetek 9. világkong­­reszusa Prágában ismét sík­ra szállt a mozgalom egysége mellett, és az utóbbi időben születtek e téren eredmények, de a munkát még intenzíveb­ben kell folytatni. Már most meg kell kezdeni a felkészü­lést a szakszervezetek 10. vi­­lágkongreszusára. Mindezek­nek a feladatoknak a megol­dásában a főtanács jelenlegi ülésszakára fontos szerep vár — hangoztatta beszámo­lójában Ibrahim Zakaria. A főtanács szerdán meg­kezdte a vitát a beszámoló felett.

Next